Három vakbélgyulladás anorexia nervosával fekvőbeteg-ellátásban

Absztrakt

Háttér

Kevéssé ismert az apendicitis előfordulása az anorexia nervosa (AN) utántáplálási időszakában. Három vakbélgyulladásos esetet jelentünk AN-ban szenvedő betegeknél, amelyek kórházi kezelés után következtek be AN kezelésére.

Eset bemutatása

Az 1. eset egy 34 éves nő, a 2. eset egy 17 éves nő, a 3. eset pedig egy 38 éves nő. A székrekedés mindhárom esetben megfigyelhető volt. A székletürítés gondos kezelése elengedhetetlen lehet a vakbélgyulladás megelőzéséhez az AN betegek körében a fekvőbeteg-ellátás alatt történő újratáplálási időszakban. Ezenkívül mindhárom esetben enyhe és diffúz tüneteket figyeltek meg. Ezért a diagnózis nehéznek bizonyult, és a hasi számítógépes tomográfia minden esetben különösen hasznos volt. Mivel a tünetek diffúzak voltak, az appendicitis állapota egy esetben súlyosabbnak és bonyolultabbnak bizonyult. Ezenkívül az apendicitis előfordulása az AN-ban a jelenlegi vizsgálatban magasabb lehet, mint a normális populációban.

Következtetések

Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a vakbélgyulladást kell tekinteni az AN potenciálisan fontos szövődményeinek az AN terápiájában.

Háttér

Az akut vakbélgyulladás az egyik gyakori hasi megbetegedés, és számos okról számoltak be, ideértve a fekália [1] által okozott mechanikus akadályokat, az elégtelen élelmi rostszintet [2] és a családi tényezőket [3]. Azonban anorexia nervosa (AN) betegeknél a fekvőbeteg-ellátás során nem számoltak be vakbélgyulladás előfordulásáról.

Az AN krónikus és súlyos betegség, amely nemcsak pszichés, hanem fizikai tünetekkel is jár és különféle fizikai szövődményekkel jár [4–6]. Ezért gondos pszichoszomatikus beavatkozásokra van szükség [7]. Az újratáplálási időszakban súlyos fizikai szövődményeket, például újratáplálási szindrómát kell figyelembe venni; ezért gondosan meg kell fontolni az AN kezelési stratégiáit, például az energiafogyasztás fokozatos növelését [8].

Itt három vakbélgyulladásos esetről számolunk be AN-ban szenvedő betegeknél az utánpótlási időszak alatt fekvőbeteg-ellátásban.

Eset bemutatása

1. eset

A hasi CT képei. a 1. eset, b 2. eset, c 3. eset. Nyíl duzzadt függeléket jelez

2. eset

Ennek a 17 éves nőbetegnek 2 éves anamnézisében volt AN anélkül, hogy megtisztította volna a viselkedését. A beteg BMI-je 12,9 kg/m 2 volt a felvételkor (1. táblázat). Elkezdtük a szájon át bevitt energia bevitelét 1200 kcal/nap, az intravénás táplálást pedig 200 kcal/nap. Nem irritáló hashajtót kezdtünk hagyományos dózisban, a beteg székrekedésről szóló jelentése miatt. A 4. napon (BMI 12,9 kg/m 2) a beteg algoritmust, magas lázat és hasmenést mutatott ki. A fizikai vizsgálatok során nagyon enyhe hasi érzékenységet és fokozott bélhangot észleltek. A leukocita szintet 12890/μl-re emelték, és neutrofíliát figyeltek meg (1. táblázat). Ezért először akut enterocolitist diagnosztizáltunk neki, és azonnal megkezdtük az intravénás antibiotikum-terápiát. Az ötnapos antibiotikum-terápia ellenére azonban továbbra is fennmaradt a magas láz és a hasi fájdalom. A hasi USA nem tudott kimutatni semmilyen rendellenességet, de a hasi CT (1b. Ábra) intrapelvicus tályogot jelzett a jobb oldalon, és másnap műtéti műtétet hajtottak végre a Sebészeti Osztályon. A betegnél intraoperatív módon akut gangrenous vakbélgyulladást és lokalizált peritonitist diagnosztizáltak.

3. eset

Ennek a 38 éves nőbetegnek 8 éves anamnézisében AN volt olyan tisztító magatartással, mint hányás mértéktelen evés után és hashajtó bántalmazás. A beteg BMI-je felvételkor 11,95 kg/m 2 volt (1. táblázat). A felvételkor végzett vérvizsgálat során pancytopeniát figyeltek meg. Nem irritáló hashajtót kezdtünk hagyományos dózisban, mivel a beteg beszámolt székrekedésről a felvétel után; azonban a teljes fekvőbeteg-időszakban átmeneti székrekedést figyeltek meg. A beteg testtömege fokozatosan nőtt a fekvőbeteg terápiával. A 224. napon (BMI 16,2 kg/m 2) a beteg enyhe hasi fájdalmat mutatott izomvédelem nélkül. Pyrexiát nem figyeltek meg, és a leukocita értékek a normál tartományon belül voltak (1. táblázat). A CRP szint kissé megemelkedett. A hasi USA nem tudott semmilyen rendellenességet kimutatni, de a hasi CT (1c. Ábra) akut vakbélgyulladást jelzett, és sebészeti műtétet végeztek ugyanazon a napon a Sebészeti Osztályon. A műtét utáni kóros vizsgálat alapján a betegnél akut flegmonás vakbélgyulladást diagnosztizáltak.

Az AN kezelését mindhárom esetben folytatták a sikeres műtétek után.

Gyakran megfigyelhetők gyomor-bélrendszeri szövődmények, például székrekedés, krónikusan rendellenes étkezési magatartás vagy irritáló hashajtók alkalmazása miatt, amelyekről beszámoltak AN-betegek körében [10, 11]. Az AN kezelése során azonban nem jelentettek appendicitis előfordulását.

Az akut vakbélgyulladás az egyik gyakori hasi betegség, és számos okról számoltak be; például a mechanikus obstrukció jelenti az apendicitis egyik okát [1, 12]. Ezért a krónikus székrekedés összefüggésben lehet az appendicitis előfordulásával. A székrekedés tendenciája változó mértékben figyelhető meg mindhárom esetben, amelyek különböző AN altípusokat mutattak. A nem megfelelő táplálékfelvételből eredő székrekedés az AN egyik gyakori szövődménye. Chiarioni arról számolt be, hogy a székrekedésre panaszkodó legtöbb anorexiás nőnek lassú a vastagbél tranzitideje [10]. Ezen túlmenően az AN-t fogyasztó/öblítő típusú betegek közül az irritáló hashajtók krónikus alkalmazásával kiváltott katartikus vastagbél szindróma [13] lehet a székrekedés kiváltó oka. Ezenkívül a hasi CT-ben megfigyelt nagy mennyiségű széklet valószínűleg a megfelelő táplálékfelvétel és a székrekedés hajlamának kombinációjából származott fekvőbeteg állapotban. A vakbélgyulladás szövődményeinek megelőzése érdekében fontos lehet a székletürítés gondos ellenőrzése az AN-betegek fekvőbeteg-ellátása alatti újratáplálási időszakban.

Az appendicitis kialakulása a 3. esetben a 224. napon következett be, míg az 1. és a 2. esetben az apendicitis kialakulása az újratáplálás viszonylag korai szakaszában történt. A vakbélgyulladás megjelenésének időzítésében mutatkozó különbség oka nem egyértelmű; azonban a 3. esetben a látens székrekedés már létező krónikus állapot lehetett.

A megfelelő diagnózis és kezelés a legfontosabb a perforáció vagy a peritonitis kockázatának megelőzésében. A három eset egyike sem mutatott súlyos hasi tüneteket, amelyeket vakbélgyulladásban figyeltek meg, például Rovsing vagy Blumberg jele. Különösen a 2. esetben a klinikai állapot gangrenous vakbélgyulladássá és lokalizált hashártyagyulladássá fejlődött, mivel az első megnyilvánulások diffúzak voltak, és mintha akut enterocolitist jeleznének, és a helyes diagnózis késik. A 3. esetben a leukocita szint a normális tartományba esett, és a CRP szint csak kissé emelkedett, valószínűleg azért, mert a pancytopenia fennállt.

Az vakbélgyulladás diagnosztizálásához általában a hasi USA hasznos, és ez lehet az első választott képalkotó módszer [14, 15]. Mindhárom esetben azonban a hasi USA-nak nehézségei voltak a rendellenességek felderítésében. Ezért hasi CT-t is elvégeztünk, amely hasznosabbnak bizonyult a diagnózis felállításában.

Általában nehezebb diagnosztizálni a vakbélgyulladást, ha a beteg terhes [16] vagy gyermek [17]. Salo és mtsai. [18] beszámolt arról, hogy a vakbélgyulladásban szenvedő fiatalabb gyermekek diffúz tünetei késleltetett diagnózishoz és komplikált vakbélgyulladáshoz vezettek. Mivel az AN-betegek körében az evészavarok leltárában [19] az interoceptív károsodásokról gyakran beszámolnak [20], csökkenhet a testi jeleik észlelése. Így, hasonlóan Salo és munkatársai jelentéséhez, enyhe és diffúz tüneteket figyeltek meg a fent leírt AN esetekben.

Következtetés

Az AN-ban szenvedő betegek diffúz és enyhe tünetei lehetnek a vakbélgyulladásnak, ami nehézségeket és késést okoz a diagnózisban. Az AN kezelése alatt az újratáplált vakbélgyulladás megelőzése érdekében fontos lehet a székletürítés gondos ellenőrzése. Bár ez a tanulmány egy megfigyelés arra nézve, hogy kapcsolat állhat fenn az apendicitis esetei és az AN újratáplálása között, és nem bizonyítékosan bizonyítja az okot, ezek a megállapítások azt sugallják, hogy az apendicitist az egyik lehetséges fontos szövődménynek kell tekinteni a AN.

Beleegyezés

Az esettanulmány és a kísérő képek közzétételéhez a betegektől szóbeli tájékozott beleegyezést kaptak.