Étrendi rost 2-es típusú cukorbetegség kezelésére: metaanalízis

Absztrakt

Háttér: A rostbevitel és a cukorbetegség kontrollja közötti kapcsolat bizonyítéka vegyes. A vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy az étkezési rostok növekedése befolyásolja-e a glikozilezett hemoglobint (HbA1c) és az éhomi vércukorszintet 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél.

Módszerek: 1980. január 1-jétől 2010. december 31-ig közzétett, véletlenszerű vizsgálatok, amelyek az étkezési rostbevitel növelését jelentették beavatkozásként, a HbA1c és/vagy az éhomi vércukorszint értékelését eredményként értékelték, és ismert 2-es típusú cukorbetegségben résztvevő emberi résztvevőket használtak fel. mellitust választottak felülvizsgálatra.

Eredmények: Tizenöt tanulmány teljesítette a befogadási és a kizárási kritériumokat. A rost és a placebó átlagos átlagos különbsége az éhomi vércukorszint 0,85 mmol/l csökkenését jelentette (95% CI, 0,46–1,25). Az élelmi rost, mint beavatkozás, szintén hatással volt a HbA1c-re a placebóhoz képest, a HbA1c csökkenésének általános átlagos különbsége 0,26% volt (95% CI, 0,02–0,51).

Következtetés: Összességében elmondható, hogy a 2-es típusú cukorbetegség mellitusának rostkiegészítésével járó beavatkozás csökkentheti az éhomi vércukorszintet és a HbA1c-t. Ez arra utal, hogy az élelmi rost növelése a 2-es típusú cukorbetegek étrendjében előnyös, és ezt betegségkezelési stratégiaként kell ösztönözni.

A cukorbetegség egyre növekvő probléma az Egyesült Államokban. 2010-től a Betegségmegelőzési és Megelőzési Központ becslései szerint az Egyesült Államokban 18,8 millió ember szenved ebben a betegségben, további 7 millió ember pedig nem diagnosztizált cukorbetegségben szenved. 1 Ráadásul 2010-ben csaknem 2 millió, 20 évnél idősebb embernél diagnosztizáltak újonnan cukorbetegséget. 2 A cukorbetegség csaknem kétszeresére növeli a halálozást, és a szív- és érrendszeri megbetegedések okozta halálozást 2-3-szorosára növeli. 3

Az életmód módosítása a cukorbetegség kezelésének fontos része. Ennek egyik fő stratégiája az „orvosi táplálkozási terápia” néven ismert. Az orvosi táplálkozási terápia célja a vércukorszint, a lipidprofilok és a vérnyomás szabályozásának javítása a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentése érdekében a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél. Az orvosi táplálkozási terápia kimutatta, hogy a glikozilált hemoglobin (HbA1c) 1–2% -kal csökkenti a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében. 5 Kimutatták továbbá, hogy javulást mutat az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterinben, amely fontos marker a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának szabályozásában. Az American Diabetes Association egy speciális étrendet javasol az orvosi táplálkozási terápia részeként a másodlagos és a tercier prevencióhoz 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél. Ez a diéta magában foglalja a rostban gazdag ételek fogyasztását. 4

A rostot sok éve tanulmányozták a cukorbetegség kezelésében, mert a megnövekedett rosttartalom csökkenti az ételek glikémiás indexét. 7–9 Az elmélet tehát az, hogy a csökkent glikémiás index a vércukorszint kisebb növekedéséhez, és ezáltal a vércukorszint és a HbA1c szintjének csökkenéséhez vezetne. Bár a magas rostbevitel a cukorbetegség kockázatának csökkenéséhez kapcsolódik, a rostbevitelre és a cukorbetegség ellenőrzésére vonatkozó bizonyítékok 10,11 vegyesek. Pontosabban, a rostbevitelre és a glikémiás kontrollra összpontosító számos tanulmány kicsi és ellentmondásos eredményekkel jár; egyes tanulmányok javulást mutatnak a cukorbetegség kontrolljában, mások pedig nem mutatnak javulást. 12–17 Ezért ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy elvégezze ezen vizsgálatok metaanalízisét annak megállapítására, hogy az étkezési rostok növekedése milyen mértékben befolyásolja a HbA1c-t és az éhomi vércukorszintet a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél.

Mód

Adatforrások és keresések

Az 1980. január 1-jétől 2010. december 31-ig terjedő PubMed anyagokat 2011. február 9-én keresték meg az „étkezési rost” és a „diabetes mellitus” kulcsszavakkal. Ugyancsak ugyanazon kulcsszavakkal keresték meg az OVID-t, az ellenőrzött vizsgálatok Cochrane klinikai nyilvántartását, valamint az ápolási és a szövetséges egészségügyi irodalom kumulatív indexét. A felvételi kritériumoknak megfelelő tanulmányokban szereplő referenciák után kutattak minden lehetséges releváns cikket, amelyet esetleg hiányoztak ezek a lekérdezések.

Tanulmány kiválasztása

Ennek a metaanalízisnek a felvételi kritériumai olyan randomizált vizsgálatokat tartalmaztak, amelyek az étkezési rostbevitel növelését jelentették beavatkozásként, ennek eredményeként értékelték a HbA1c és/vagy az éhomi vércukorszintet, ismert 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő emberi résztvevőket használtak, és angolul írták. A mellékelt kizárási kritériumokat az 1. ábra részletezi.

Folyamatábra a vizsgálatok meta-analízishez történő kiválasztásához.

Ha egy vizsgálat több karot tartalmazott, ahol az egyik kar diétát és gyógyszeres kezelést tartalmazott, szemben az étrendi beavatkozás másik karjával, akkor az elemzésbe csak az étrendi beavatkozási kar került bele. A keresztezett vizsgálatokban részt vevő betegeket, amelyekben a betegek a saját kontrolljukik, külön kontroll és beavatkozási karként kezelték az elemzéshez.

Adatok kinyerése

Az adatokat minden vizsgálatból kivontuk, és egy Excel táblázatba vezettük (Microsoft, Corp., Redmond, WA). A demográfiai tényezők a mintapopulációt, az átlag életkorot, az átlagos testtömeg-indexet és a kontroll és kezelési csoport nemi megoszlását tartalmazták. Az eredménymérések között szerepelt a HbA1c végső értéke és az éhomi vércukorszint a kontroll és az intervenciós csoportokban. Az átlag standard eltérését jelentő vizsgálatokhoz ezeket az adatokat használtuk. Azoknál a vizsgálatoknál, amelyek az átlag standard hibáját jelentették, a standard hibát megszoroztuk a minta populáció négyzetgyökével, hogy megkapjuk a megfelelő szórást. Ha a vizsgálatokban az éhomi vércukorszintet mg/dl egységekben számolták be, akkor ezt az átszámított standard mmol/l nemzetközi egységre konvertálták úgy, hogy az éhomi vércukorszintet mg/dL-ben megszoroztuk 0,0555-tel.

A vizsgálat minőségét a GRADE értékeléssel értékelték, amelyet a Cochrane kézikönyv részletez. 18 Ez az értékelés figyelembe veszi a vizsgálatok elfogultságát, valamint módszertanukat (pl. Randomizált vagy megfigyeléses) és korlátaikat a magas, közepes, alacsony vagy nagyon alacsony minőségi osztály meghatározásához.

Adatok szintézise és elemzése

A mellékelt tanulmányok intervenciós részletei

Demográfia

A 2. táblázat felsorolja az egyes vizsgálatok demográfiai jellemzőit. Az éhomi vércukorszint összes résztvevője 400, a HbA1c esetében pedig 324. Az átlagos életkor 52,1 és 69,1 év között mozgott. A női résztvevők aránya 7,7% és 73,4% között mozgott. Az átlagos testtömeg-index 23,4 és 32,5 között mozgott. A rostos beavatkozások 4 és 40 g/d közötti mennyiségű további rostot tartalmaztak, a beavatkozáshoz szükséges átlagos rostnövekedés 18,3 g/d. Nincs tanulmány elfogultságról.

A mellékelt tanulmányok demográfiája

Az éhomi vércukorszint

Az éhomi vércukorszint metaanalízisének eredményeit a 2. ábra mutatja. Mivel a heterogenitás tesztje nem volt statisztikailag szignifikáns (P = 0,40), a rögzített hatású modellt érvényesnek tekintették az elemzéshez. Összességében a szálas beavatkozás hatékonyabb volt, mint a placebo az éhomi vércukorszint csökkentésében. A teljes átlagos különbség az éhomi vércukorszint rost általi csökkenése volt 0,85 mmol/l (95% CI, 0,46–1,25) több, mint a placebóhoz viszonyított csökkenés. Ez egyenértékű a placebóval összehasonlítva 15,32 mg/dl csökkenéssel (95% CI, 8,29–22,52). Az éhomi vércukorszint-adatok tölcsértáblázata meglehetősen szimmetrikus: 7 tanulmány a szálakat és 6 a kontrollt részesítette előnyben, ami azt jelzi, hogy az adatok alacsony kockázattal járnak.

Erdei telek az éhomi vércukorszint meghatározásához. Az átlagot, az SD-t és az átlagos különbséget mmol/l egységekben adják meg.

Glikozilezett hemoglobin

A HbA1c metaanalízisének eredményeit a 3. ábra mutatja. Mivel a heterogenitás tesztje nem volt statisztikailag szignifikáns (P =, 25), a rögzített hatású modellt érvényesnek tekintették az elemzéshez. Összességében a szálas beavatkozás hatékonyabb volt a HbA1c-nél, mint a placebónál, a rostos HbA1c általános csökkenése 0,26% -kal (95% CI, 0,02–0,51) volt nagyobb, mint a placebóhoz képest. A HbA1c adatok tölcsértáblázata aszimmetrikus, ami azt jelzi, hogy fennállhat az adatok közzétételi torzításának kockázata.

Erdei telek a glikozilezett hemoglobin számára.

Vita

A metaanalízis eredményei statisztikailag szignifikáns javulást mutatnak az éhomi vércukorszintben és a HbA1c-ben, amikor az étkezési rostok növekedését alkalmazták beavatkozásként 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél. A HbA1c hatása azonban szerényebb volt, mint az éhomi vércukorszinté. Ennek egyik lehetséges oka az, hogy a HbA1c 10 beavatkozásából 8-nál kevesebb volt az időtartam, mint 12 hét, és a HbA1c reprezentatív egy általános glikémiás kontrollra egy 12 hetes időszakban. Ezért a legtöbb HbA1c értékelő tanulmány hossza kisebb volt, mint a HbA1c mérések közötti ajánlott vizsgálati időszak. További vizsgálatok indokolják a HbA1c értékelését 12 hétnél hosszabb időtartamra.

Néhányan azt sugallhatják, hogy a HbA1c-re gyakorolt hatás, bár statisztikailag szignifikáns, nem klinikailag szignifikáns. A metformin, a cukorbetegség kezelésére leggyakrabban alkalmazott orális gyógyszerek egyike, a HbA1c csökkenését mutatta 0,2 és 2% közötti tartományban. Összehasonlításképpen az étrend megváltoztatása a HbA1c körülbelül 0,3% -os csökkentése érdekében hasznos lehet a gyógyszeres kezelés kiegészítéseként a cukorbetegség kezelésére szolgáló átfogó kezelési stratégia részeként. Ezt a hatást ismételten enyhítheti a tanulmányok többségének rövid követési időtartama, így a rostnak valóban nagyobb hatása lehet a HbA1c-re, mint amiről ebben a tanulmányban beszámoltunk.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az élelmi rostok növelése a 2-es típusú cukorbetegek étrendjében előnyös, és ezeket betegségkezelési stratégiaként kell ösztönözni. A hagyományosan alacsony rosttartalmú ételek magas rosttartalmú változatai ízletesnek bizonyultak a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek számára. Következésképpen ennek a betegségkezelési stratégiának nem szabad különösebben megterhelnie a betegeket, és könnyebben be lehet tartani, mint néhány más intenzívebb életmódbeli változás. Az átlagos rostnövekedés a mellékelt vizsgálatokban körülbelül 18 g/nap volt. Ennek megvalósítása az étrendben magában foglalna egy tál rosttartalmú gabonafélét és napi néhány adag zöldség hozzáadását.

Korlátozások

A szerzők nem vizsgálták a publikálatlan adatokat, nem angol nyelvű tanulmányokat vagy olyan tanulmányokat, amelyeket nem publikáltak szakértői lapokban. Azt állíthatjuk, hogy van publikációs elfogultság és sok negatív tanulmány nem jelenik meg; azonban az ebben az elemzésben szereplő vizsgálatok közül sok statisztikailag nem szignifikáns hatást mutatott. A szerzők a legmagasabb színvonalú tanulmányokat is igyekeztek megtalálni, és az ilyen típusú tanulmányokat általában angol nyelvű, szakértők által áttekintett folyóiratokban teszik közzé. A tanulmányok széles skáláját mutatták ki a szálak és az intervallumok hosszú időtartama alatt, de ezek a különbségek minden metaanalízisben rejlenek.

Következtetések

Összességében elmondható, hogy a 2-es típusú cukorbetegség mellitusának rostkiegészítésével járó beavatkozás csökkentheti az éhomi vércukorszintet és a HbA1c-t. További, 12 hétnél hosszabb vizsgálatok szükségesek a rost HbA1c-re gyakorolt hatásának tesztelésére. Ezenkívül nagyobb rostdózisok bevonásával végzett vizsgálatok indokolttá teszik a cukorbetegség jelenlegi étrendi rostjainak támogatását.

Megjegyzések

Ezt a cikket kívülről szakértői véleményezték.

Jelenlegi hovatartozás: Virtua Family Medicine Residency, Voorhees, NJ (REP).

Összeférhetetlenség: nincs bejelentve.