Előrejelezheti-e a DNS-teszt a gyermekek elhízási kockázatát?

2014. március 27., csütörtök

"A DNS-vérvizsgálat megjósolhatja a gyermekek elhízási szintjét, ahogy felnőnek, állítják a tudósok" - írja a Metro. A DNS-kapcsolók mérésén alapuló teszt segíthet azonosítani azokat a gyermekeket, akiknek előnyös lenne a korai beavatkozás.

Ez egy kicsi tanulmány volt 40 gyermekről, akiknek DNS-jét kora gyermekkorban elemezték. A teszt a metilezésnek nevezett folyamaton alapul. Ez egy kémiai folyamat, amely befolyásolhatja a gének testre gyakorolt hatását (génexpresszió), lényegében bizonyos géneket "kikapcsol". A metilezésnek pozitív és negatív hatása is lehet.

Az elemzés összefüggést talált a DNS négy helyén lévő metiláció és a megnövekedett testzsír között 9 és 14 éves kor között. De ez a tanulmány nem bizonyítja, hogy a módosítások közvetlenül a testzsír növekedését okozták.

Figyelembe vette a gyermekek életkorát, nemét, a pubertás elérésének idejét és a fizikai aktivitás becslését, de más fontos tényezőket nem vettek figyelembe, ideértve a gyermekek étrendjét.

Honnan jött a történet?

A tanulmányt Southampton, Plymouth és Exeter egyetem kutatói végezték, és a Bright Future Trust, a BUPA Alapítvány, a Kirby Laing Alapítvány, a Peninsula Medical Foundation, az EarlyBird Diabetes Trust és az Országos Egészségügyi Kutatóintézet finanszírozta.

Megjelent a szakértők által áttekintett orvosi folyóiratban, a Diabetesben.

A média nagyrészt arra a lehetőségre összpontosított, hogy a kisgyermekek vérvizsgálata megjósolhatja az elhízást serdülőkorban.

A tanulmány összefüggést talált bizonyos genetikai módosítások és a későbbi elhízás között egy kis gyermekmintában.

Azt azonban még nem határozták meg, hogy egy ilyen vizsgálat mennyire teljesítené a nagyobb gyermekmintát. Az sem világos, hogy ez segít-e megelőzni az azonosított gyermekek elhízását.

Milyen kutatás volt ez?

Ez egy kohorszos vizsgálat volt a gyermekek körében, öt évestől 14 éves korig követve őket, hogy lássák, bizonyos genetikai módosítások képesek-e előre jelezni az elhízás későbbi szintjét.

A vizsgált módosítások nem a DNS-szekvencia változásai voltak, hanem a DNS bizonyos kémiai módosításainak (metilációnak) a jelenléte, amelyek befolyásolják, hogy egy gén aktív-e vagy sem. Ezek a kémiai változások annak a normális módnak a részei, amikor a gének a szervezetben kontrollálódnak.

Ez a fajta tanulmányterv alkalmas az ilyen típusú kérdésekre, mivel hosszú ideig követte a gyerekeket, és megmutatta, hogy van-e kapcsolat.

Az ilyen típusú tanulmányokban a kutatók megpróbálják elkülöníteni egy tényező hatását a sok közül, amely esetleg hatással lehet. De nagyon nehéz számba venni ezeket a tényezőket, különösen egy olyan összetett állapotot, mint az elhízás, amelyet genetikai, környezeti és szociodemográfiai tényezők befolyásolhatnak.

Mit érintett a kutatás?

A kutatók évente 40 gyermeket értékeltek kilenc év alatt, hogy meg tudják-e állapítani, hogy az energia-anyagcseréhez fontos gén állapota összefügg-e elhízással.

Megvizsgálták a DNS különböző helyeinek kémiai módosítását (metilációját), mielőtt a gyerekek öt évesek lettek volna, majd megnézték, hogy ez megváltozott-e gyermekkorban, és megjósolhatja-e az elhízás szintjét a későbbi gyermekkorban.

A kutatók a peroxiszomális proliferátor-γ-koaktivátor-Iα (PCGIα) egy részének metilezését vizsgálták, amely gén kódolja az energia-anyagcserében részt vevő fehérjét. Megvizsgálták a DNS hét helyét ebben a génben.

Korábbi tanulmányok azt találták, hogy ezt a hét helyet többnyire túlsúlyos, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőtteknél metilálták, összehasonlítva a normál testsúlyú felnőttekkel. A metilezés elnyomja a gén aktivitását.

A kutatók 40 gyermekből (20 lány és 20 fiú) vettek véletlenszerű mintát 2000-01-01-ben egy nagyobb, EarlyBird-tanulmánynak nevezett tanulmányból. Öt és 14 éves kor között minden évben a gyerekek:

vérvizsgálatot végeztek az inzulinrezisztencia és a metiláció mérésére a PCGIα hét helyén
testtömeg-index (BMI) kiszámításához elvégezték a magasság és a súly mérését
kilenc éves kortól megmérte a testösszetételt (például a zsír mennyiségét) az úgynevezett kettős röntgenabszorpciós módszerrel.
hét napig mozgásfigyelőt (gyorsulásmérőt) viselt, így meg lehetett mérni a fizikai aktivitás szintjét
magasságméréseket hajtott végre a pubertás életkorának meghatározására

A kutatók az egyes korokban metilezett helyek százalékos arányát is megmérték. Ezután megvizsgálták, hogy van-e összefüggés az ötéves korban kikapcsolt százalék és a gyermek kilenc és 14 éves kor közötti zsírszintje között.

Mik voltak az alapvető eredmények?

Az eredmények a 40 gyermek közül 34-re vonatkoztak.

A PCGIα hét helyének metilációs szintje viszonylag stabil volt a vizsgálat kilenc éve alatt. Az egyik helyen a metiláció szintjének minden 10% -os növekedése esetén öt-hét éves korban a testzsír 12,5% -kal (95% konfidenciaintervallum [CI] 4,7 - 20,3) nőtt kilenc és 14 éves kor között.

Hasonló, de alacsonyabb, a megnövekedett testzsírszint (6,3–7,6%) szintén összefüggést talált a metilációval három másik helyen.

Nem volt összefüggés e négy hely metilációja és nem, a fizikai aktivitás szintje vagy a pubertás elérésének ideje között. Az életkor csak egy helyen kapcsolódott a metilációhoz.

Nem volt összefüggés a testzsír szintje és a másik három hely metilációs szintje között.

Hogyan értelmezték a kutatók az eredményeket?

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy e helyek metilációjának mérése a gyermekkori PCGIα-ban hasznos lehet a kardio-metabolikus betegség kockázatának (az elhízással kapcsolatos betegségek, például a 2-es típusú cukorbetegség és a szívbetegségek) előrejelzésében.

Következtetés

Ez a kis kohorsz összefüggést mutatott egy gén négy helyének (PCGIα) kémiai módosítása (metilációja) között, amely a kisgyermekek energia-anyagcseréjében szerepet játszó fehérjét kódolja, és a megnövekedett testzsír között 9 és 14 év között.

Ez a tanulmány összefüggést talált, de nem tudja bizonyítani, hogy a metiláció közvetlenül felelős a megnövekedett testzsírért. Például, bár az asszociáció a nem, az életkor, a becsült fizikai aktivitás és a pubertás számbavétele ellenére még mindig ott volt, más tényezőket, például az étrendet nem értékeltek.

További korlátozás, hogy a fizikai aktivitás szintjét minden évben csak hét napon keresztül mértük. Ez durván jelzi az aktivitás szintjét, de nem biztos, hogy pontosan ábrázolja a fizikai aktivitást az egész évben.

A kutatók maguk is rámutatnak arra, hogy az eredmények nem zárhatják ki annak lehetőségét, hogy a gyermekek zsírszintjének különbségét a kalóriabevitel, egy másik környezeti tényező vagy más genetikai tényezők okozzák.

A tanulmány megállapításai nem árulják el, mennyire teljesítene egy ezen genetikai módosításokon alapuló teszt a testzsír megjóslásában kisgyermekek nagy mintájában, nem utolsósorban azért, mert valószínűleg több genetikai és környezeti tényező járul hozzá a gyermek súlyához.

Még akkor is, ha a gyermek fokozottan kiszolgáltatott az elhízással szemben, nem jelenti azt, hogy ez kőbe vésett sors.

Az aktív életmód és az egészséges táplálkozás előnyeit jól dokumentálták, és ez a tanulmány nem változtatja meg a jelenlegi tanácsot.

Ha aggódik gyermeke súlya miatt, akkor a legjobb, ha most cselekszik, nem hagyja figyelmen kívül a problémát. Minél hosszabb ideig figyelmen kívül hagyják az ilyen típusú problémát, annál nehezebb kezelni.

További tanácsok túlsúlyos vagy nagyon túlsúlyos gyermekekkel rendelkező szülők számára.

Bazian elemzése
Szerkesztette az NHS honlapja

Linkek a címsorokhoz

Daily Mirror, 2014. március 26

Mail Online, 2014. március 25

Metró, 2014. március 26

Linkek a tudományhoz

Clarke-Harris R, Wilkin TJ, Hosking J és mtsai.