BMI vágópontok a veszélyeztetett ázsiai amerikaiak azonosításához a 2-es típusú cukorbetegség szűrésére

Ázsiai-amerikai népesség

Az Egyesült Államok Népszámlálási Irodája szerint egy ázsiai az a származási ország, amely távol-keletről (Kína, Japán, Korea és Mongólia), Délkelet-Ázsiából (Kambodzsa, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Thaiföld, Vietnam, Indonézia, Szingapúr, Laosz) származik. stb.), vagy az indiai szubkontinens (India, Pakisztán, Banglades, Bhután, Srí Lanka és Nepál); minden régiónak több etnikuma van, mindegyik egyedi kultúrával, nyelvvel és történelemmel rendelkezik. 2011-ben 18,2 millió amerikai lakos azonosította magát ázsiai amerikaként, több mint kétharmada külföldi születésű (1). 2012-ben az ázsiai amerikaiak voltak a nemzet leggyorsabban növekvő faji vagy etnikai csoportja, növekedési üteme meghaladja az Egyesült Államok teljes népességének négyszeresét. A nemzetközi migráció a népesség növekedési ütemének> 60% -át tette ki (1). Az ázsiai amerikaiak közül a kínai népesség volt a legnagyobb (4,0 millió), őt követték a filippínók (3,4 millió), az ázsiai indiánok (3,2 millió), a vietnámiak (1,9 millió), a koreaiak (1,7 millió) és a japánok (1,3 millió). Az ázsiai amerikaiak közel háromnegyede 10 államban él - Kaliforniában, New Yorkban, Texasban, New Jersey-ben, Hawaii, Illinois, Washington, Florida, Virginia és Pennsylvania (1). Az ázsiai-amerikai népesség 2060-ra az előrejelzések szerint több mint kétszeresére, 34,4 millióra nő, az Egyesült Államok népességének aránya ugyanebben az időszakban 5,1% -ról 8,2% -ra emelkedik (2).

Túlsúly/elhízás és 2. típusú cukorbetegség kockázata az ázsiai amerikaiak számára

Bár egyértelmű, hogy a megnövekedett testtömeg a 2-es típusú cukorbetegség kockázati tényezője, a testtömeg és a 2-es típusú cukorbetegség közötti összefüggés sokkal inkább a testzsír mennyiségének és eloszlásának tulajdonítható (3–5). A hasi kerület, valamint a derék és a csípő mérései, jóllehet szoros összefüggésben vannak a kardiometabolikus kockázattal (6,7), nem különböztetik meg a szubkután és a zsigeri zsíros hasi depótól, és a megfigyelők közötti változékonyságnak vannak kitéve. A képalkotás és más megközelítések felhasználhatók a zsíreloszlás pontosabb értékelésére és az adipozitás számszerűsítésére (4,8), de ezek nem könnyen elérhetőek, gazdaságosak és nem használhatók nagy léptékben. Ezért a testtömeg mérését a magasság különféle korrekcióival gyakran használják az elhízással összefüggő betegségek kockázatának felmérésére, mivel ez a leggazdaságosabb és praktikusabb megközelítés mind klinikai, mind epidemiológiai körülmények között (9). A leggyakrabban használt mérőszám a Quetelet indexe vagy BMI, amelyet súly ÷ 2 magasságként határoznak meg, súlya kilogrammban és magassága méterben. A BMI azonban nem veszi figyelembe a zsír és a sovány szövet relatív arányát, és nem tudja megkülönböztetni a zsíreloszlás helyét (10,11).

Epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy összefüggés van a BMI és a cukorbetegség kockázata között az ázsiaiaknál, de ez a kockázat alacsonyabb BMI-értékekre tolódik át (17). Hasonló BMI-szintnél a cukorbetegség prevalenciáját magasabbnak találták az ázsiaiaknál, mint a fehérek (18). Ez a paradoxon részben a testzsír-eloszlás különbségével magyarázható: az ázsiaiak hajlamosak a visceralis és perifériás zsírosodás kialakulására, amely szorosabban kapcsolódik az inzulinrezisztenciához és a 2-es típusú cukorbetegséghez, mint az általános zsírossághoz (19). Ezenkívül mindkét nembeli ázsiaiaknál kimutatták, hogy a testzsír aránya nagyobb az adott BMI-szinten, mint a nem spanyol fehéreknél; ez olyan testösszetételbeli különbségekre utal, amelyek hozzájárulhatnak a cukorbetegség prevalenciájának változásához (10).

A kérdés meghatározása

A túlsúly és az elhízás veszélyeztetett BMI-jének megállapított meghatározása nem megfelelő a cukorbetegség kockázatának meghatározásához az ázsiai-amerikaiaknál. Ezért meg kell vizsgálni a meglévő szakirodalmat annak meghatározása érdekében, hogy mi jelenthet kockázati BMI-szintet az ázsiai amerikaiak számára. Klinikai jelentősége annak tisztázása, hogy a BMI egyszerű kezdeti szűrőeszközként alkalmazható-e azon ázsiai amerikaiak azonosítására, akik cukorbetegségben szenvedhetnek (diagnózis) vagy veszélyeztetettek lehetnek a jövőbeli cukorbetegségben (megelőzési intézkedések végrehajtása érdekében). Fontos az is, hogy meghatározott BMI-csökkentési pontokat használnak azon ázsiai amerikaiak azonosítására, akik jogosultak súlycsökkentő szolgáltatásokra vagy a fizetők által visszatérítendő kezelésre.

Az Ázsiából származó rendelkezésre álló adatok alátámasztják azt az elképzelést, hogy az ázsiaiak már veszélyeztetettek számos, az elhízással kapcsolatos rendellenességet, még akkor is, ha nem érik el a nem ázsiai populációk túlsúlyával vagy elhízásával járó BMI-értékeket (14). A népesség egészére kiterjedő súlygyarapodás Ázsiában tapasztalható. Ezt olyan környezeti hatásoknak tulajdonították, mint az étrendi változások és a fizikai aktivitás csökkenése, amelyek általában a nyugati kultúrában való élethez kapcsolódnak (17). A tényleges nyugati kultúrában való élet hatása azonban más vagy hátrányosabb lehet, mint az anyaországban való élet és a nyugati kultúrát képviselő életmódbeli jellemzők némelyikének hatása. Ahelyett, hogy az ázsiai adatokból feltételezett feltételezésekre támaszkodnánk, jobb, ha közvetlenül megvizsgáljuk a BMI és az anyagcsere-rendellenességek, például a 2-es típusú cukorbetegség kapcsolatát az Egyesült Államokban élő ázsiaiak körében. Bár az amerikai népszámlálás történelmileg egyesítette az ázsiaiakat, az őslakos hawaiiakat és a más csendes-óceáni szigeteken élõk és testösszetétel tekintetében jelentõs különbségek vannak az ázsiaiak és a másik két csoport között, ezért ez az áttekintés csak az ázsiai-amerikaiak tanulmányainak vizsgálatára összpontosít.

Ázsiai-amerikai vizsgálatok a 2-es típusú cukorbetegségről és a túlsúlyról/elhízásról

A leendő kohorsz vagy longitudinális vizsgálatok a legalkalmasabbak a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának mérésére és a BMI és a cukorbetegség kapcsolatának meghatározására. Ez a kutatás megköveteli a BMI és a cukorbetegség státusának klinikai megállapítását a kiinduláskor, majd egy meghatározott követési perióduson át vagy a cukorbetegség diagnosztizálásáig történő időszakos újraélesztést. A glükóz tolerancia állapotát vérvizsgálattal kell értékelni, lehetőleg 2 órás 75 g orális glükóz tolerancia vizsgálattal (OGTT). Ez az ajánlás számos tanulmányon alapul, beleértve az ázsiai amerikaiakon végzett kutatásokat is, amelyek azt jelzik, hogy az OGTT az éhomi éhgyomri kritériumokhoz képest (20–22) nagyobb számban észlel cukorbetegeket. Az ilyen típusú longitudinális vizsgálat lehetővé teszi 1) a megnövekedett cukorbetegség kockázatával járó kiindulási BMI-értékek azonosítását egy meghatározott nyomon követés során, és 2) a BMI-adatok rögzítését a cukorbetegség diagnózisának legkorábbi időpontjában. A BMI-vágási pontok érzékenységét és specifitását ezután olyan analitikai technikákkal lehet azonosítani, mint például a vevő működési jelleggörbéi vagy a téves osztályozás aránya.

A cikk Staimez et al. (27), az észak-amerikai (az Egyesült Államokat és Kanadát is magában foglaló) ázsiaiak cukorbetegségének előfordulásáról szóló prospektív kohorszvizsgálatok csak öt leendő kohorszra korlátozódtak (a 2009 óta publikált angol szakirodalom PubMed-keresése alapján). Az 1. táblázat összefoglalja azokat a prospektív vizsgálatokat, amelyek beszámoltak a cukorbetegség incidenciájáról az ázsiai-amerikai populációkban. Áttekintettük ezeket a tanulmányokat, annak alapján, hogy az adatokat konkrét ázsiai etnikum szerint elemeztük (lebontva) vagy nem (összesítve).

A leendő kohorsz vizsgálatok (2009–2013) az ázsiai-amerikai populációkban előforduló cukorbetegségről számolnak be

Összesített adatok

A Női Egészségügyi Kezdeményezés (28) 50 és 79 év közötti posztmenopauzás nőket vett fel országszerte 40 klinikai központból 1993 és 1998 között, és 10,4 évig követte őket. A résztvevők között 14 618 afroamerikai, 133 541 nem spanyol fehér, 6444 latin/hispán és 4190 ázsiai-amerikai nő volt. Bár az ázsiai-amerikai nők saját maguk szerint kínai, indo-kínai, japán, koreai, csendes-óceáni szigeteki vagy vietnámiak voltak, az adatokat nem bontottuk ezekre a különálló etnikai csoportokra.

A kiindulási BMI-t a klinika látogatásakor mértük, és az esetleges cukorbetegség azon önállóan jelentett megerősítő válaszokon alapult, hogy az orvos „cukorbetegség elleni tablettákat” vagy „cukorbetegséghez szükséges inzulinlövéseket írt fel, amelyeket éves ellenőrző látogatások során gyűjtöttek össze”. Amint az 1. táblázat mutatja, az átlagos kiindulási BMI az ázsiaiak körében 24,8 kg/m 2, a kumulatív cukorbetegség incidenciája 10,6%, az incidencia arány pedig 1,13/100 személyév. A nem latin-amerikai fehérekkel összehasonlítva az ázsiai amerikaiaknál volt a legnagyobb a cukorbetegség kockázata az életkor, a tanulmányi kar, az alap BMI, a fizikai aktivitás, az étrend minősége, a dohányzási állapot, a cukorbetegség családi kórtörténete és az iskolai végzettség alapján történő kiigazítás után 1,86 [95% CI 1,68–2,06]).

Bontott adatok

A Seattle-i japán-amerikai közösségi cukorbetegség-tanulmány, amelyet Wa Kinga megyében végeztek, a 2-es típusú cukorbetegség közösségi alapú prospektív vizsgálata volt 100% -os japán származású második és harmadik generációs felnőtteknél Seattle-ben. Ez a kutatás számos publikációt készített a testtömeg és a testzsír-eloszlás, valamint a 2-es típusú cukorbetegség prevalenciájáról és előfordulásáról (33). Bár a japán-amerikai közösségi diabétesz-tanulmány publikációi ismételten megmutatták a központi és különösen a zsigeri zsír jelentőségét a szívkoszorúér-betegség (20), a magas vérnyomás (34), a csökkent glükóztolerancia (35), a 2-es típusú cukorbetegség (36) kockázati tényezőként ), a metabolikus szindróma (37) és az inzulinrezisztencia (11), a kutatók összefüggést is azonosítottak a BMI és a cukorbetegség előfordulása között, amikor a BMI volt a testzsír egyetlen mérőszáma (38).

466 nem cukorbeteg japán amerikai közül, akiknek az átlagos BMI-értéke 24,1 ± 0,2 kg/m 2 volt a kiindulási értéken, 49-nél 5 év alatt cukorbetegség alakult ki, 75 g-os OGTT alapján (30). A cukorbetegségben szenvedő résztvevők átlagos BMI-je 24,9 ± 0,5 kg/m 2, míg a nem cukorbeteg maradók átlagos BMI-értéke 24,0 ± 0,2 kg/m 2 volt. Ezek a különbségek megközelítették a statisztikai szignifikanciát (P = 0,068). Azonban az ≤ 55 éves résztvevők között a cukorbetegségben szenvedő férfiak súlyosabbak voltak, mint a nem cukorbetegek, az átlagos BMI 28,7 ± 0,8 és 25,1 ± 0,3 kg/m 2 (P 2) nem érte el a statisztikai szignifikanciát. 55 évnél idősebb férfiak vagy nők körében az incidens cukorbetegség nem társult a kiindulási BMI-vel. Az 55 évesnél fiatalabb résztvevőknél a BMI-vel összefüggő 5 éves cukorbetegség relatív kockázata 26,5 (95% CI 3,4−204), de 0,8 (95% CI 0,4−1,7) volt az 55 évnél idősebbeknél. Így ebben az elemzésben 5 éves korban a BMI a cukorbetegség kockázatát jósolta az ≤55 éves japán amerikaiaknál, de az 55 évnél idősebbeknél nem.

Egy 424 kezdetben nem cukorbeteg japán amerikai későbbi elemzésében, akiket további 5 évig (összesen 10 évig) követtek, 74-ben cukorbetegség alakult ki (36). A cukorbetegségben szenvedők átlagos BMI-je 25,4 ± 3,7 kg/m 2 volt, míg a nem cukorbetegeknél az átlagos BMI 23,8 ± 3,1 kg/m 2 volt. A cukorbetegség incidenciája a BMI 1 SD növekedésére 1,57 (95% CI 1,23–2,02). Így ez a két tanulmány azt jelzi, hogy a BMI jelentős kockázati tényező a cukorbetegség incidensében a japán amerikaiaknál, és hogy a cukorbetegség kialakulásának BMI szintje meglehetősen alacsony. Azonban egyik jelentés sem adott olyan BMI inflexiós pontot, amelynél a kockázat jelentősen megnőtt.

Végül a hawaii multietnikus kohort (32) nem spanyol fehéreket, bennszülött hawaiiakat és japán amerikaiakat tartalmazott. Az e kohorszból származó hawaii adatokat két cukorbetegség-nyilvántartáshoz (Blue Cross/Blue Shield és Kaiser Permanente Hawaii) kapcsolták. A 2-es típusú cukorbetegséget az 1999 és 2003 közötti egészségi állapotokra vonatkozó önjelentés, a gyógyszeres kérdőív és a 2007-es egészségbiztosítási tervekkel való összekapcsolás alapján azonosították. A legmagasabb incidenciát az őslakos Hawaii-szigeteki népesség okozta (15,5/1000 fő/év), őket japán amerikaiak követték. (12,5/1000), míg a nem hispán fehéreknél volt a legkisebb az előfordulás (5,8 eset/1000). A szerzők összehasonlították az incidens cukorbetegség HR-jét a különböző BMI-vágási pontokon minden faji/etnikai csoport esetében, és megállapították, hogy a japán-amerikaiaknál szignifikánsan magasabb volt a cukorbetegség előfordulása 22,0–24,9 kg/m 2 BMI-nél, mint a hawaiiiaknál vagy a nem spanyol fehéreknél. A japán amerikaiak cukorbetegségének kockázata minden BMI-szinten magasabb volt, mint a nem hispán fehéreknél. Még a BMI vágási pontjainál 2, illetve 22,0–24,9 kg/m 2, a HR-ek magasabbak voltak az amerikai japánoknál, mint a nem spanyol fehéreknél, a BMI vágási pontjainál 25,0–29,9 kg/m 2 .

Új keresztmetszeti elemzés

Következtetések

A BMI és a cukorbetegség közötti összefüggés ezen átfogó áttekintése és elemzése az ázsiai amerikaiaknál azt mutatja, hogy az ázsiai amerikaiaknál nagyobb a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása viszonylag alacsonyabb BMI-vágási pontokon, mint a fehéreknél. Tekintettel arra, hogy a megalapozott BMI-csökkentési pontok, amelyek jelzik a megnövekedett cukorbetegség kockázatát, nem megfelelőek az ázsiai amerikaiak számára, egy speciális BMI-csökkentési pont létrehozása a jövőbeli cukorbetegségben szenvedő vagy a jövőbeni cukorbetegségben szenvedő ázsiai amerikaiak azonosítására előnyös lenne ázsiai-amerikai emberek millióinak potenciális egészségére nézve.

Az optimális BMI-vágási pont meghatározása a cukorbetegség fokozott kockázatával rendelkező ázsiai amerikaiak azonosításához összetett. Óriási heterogenitás tapasztalható az ázsiai-amerikai alcsoportok között. Például a DISTANCE vizsgálat adatai egy 25 kg/m 2 szokásos BMI-vágási pontot javasolhatnak elfogadható küszöbként (29), különösen a dél-ázsiaiak és a délkelet-ázsiaiak esetében. Ezzel szemben a Women Health Initiative (28), a seattle-i japán-amerikai közösségi diabéteszes tanulmány (36), a kanadai többnemzetiségű kohortos vizsgálat (31) és a hawaii multietnikus kohort (32) támogatást nyújtana a BMI-csökkentés csökkentéséhez. pont, különösen a kelet-ázsiaiak (kínai és japán) esetében.

Ennek az állásfoglalásnak a készítői azt javasolják, hogy az ázsiai amerikaiak BMI-jének és cukorbetegségének elemzése, valamint az ázsiai-amerikai specifikus 23 kg/m 2 BMI-vágási pont későbbi ajánlása a cukorbetegség szűrésére az Egyesült Államokban azzal az előnnyel járjon, hogy a rendelkezésre álló adatokra támaszkodnak. az ázsiai amerikaiak esetében nem ázsiai országadatokat. Ily módon ez az ajánlás nemcsak a genetikai és fiziológiai tényezőket veszi figyelembe, hanem a környezeti és életmódbeli összefüggéseket is. Ezenkívül a rendelkezésre álló irodalom átfogó áttekintésén alapul, a longitudinális vizsgálatokra összpontosítva, és több nagy ázsiai-amerikai alcsoport adatait tartalmazza.

Az elemzés azonban több szempontból is korlátozott. Először nem használtak egységes diagnosztikai módszert azokban a tanulmányokban, amelyeken ez az ajánlás alapul. A diagnosztikai módszerek a gyógyszerhasználati adatok, az önjelentés, a HbA1c, az éhomi vércukorszint és az OGTT között voltak. Az OGTT-től eltérő diagnosztikai módszerekkel végzett vizsgálatok alulbecsülhetik a cukorbetegség prevalenciáját (20–22,39). Másodszor, egyes tanulmányok nem a cukorbetegség bekövetkezésekor rendelkezésre álló BMI-adatokon alapultak. Ehelyett a legtöbb tanulmány összefüggést jelentett a kiindulási BMI és a cukorbetegség diagnózisa között, ezeknél a méréseknél egyes esetekben 5-10 év különbség volt. Ezért ezek az adatok nem tükrözik pontosan a BMI és a cukorbetegség diagnózisának kapcsolatát a diagnózis idején. Harmadszor, az átfogó vizsgálatok száma korlátozott. További kutatások segítenek pontosítani a BMI és az incidens cukorbetegség közötti összefüggésekkel kapcsolatos jelenlegi eredményeket az ázsiai amerikaiaknál. Negyedszer, noha egyes ázsiai etnikai alcsoportokra vonatkozóan rendelkezésre állnak bizonyos adatok, az ázsiai etnikai csoportokra vonatkozóan, amelyek ezt a nagyon heterogén népességet alkotják, nem állnak rendelkezésre elégségesen lebontott adatok.

Sokat tudni arról, hogyan lehet megelőzni a cukorbetegséget a veszélyeztetettek számára (elsődleges megelőzés), és arról, hogyan lehet megelőzni vagy csökkenteni a szövődményeket a cukorbetegeknél (másodlagos megelőzés). A cukorbetegség már nem ugyanaz az életveszélyes, életkorlátozó állapot, mint egy évszázaddal vagy akár több évtizeddel ezelőtt. Fokozott megelőzés és korai diagnózis nélkül azonban e stratégiák előnyei nem fognak teljes mértékben megvalósulni. Mivel az ázsiai amerikaiak cukorbetegségének kockázatát a meglévő BMI-kritériumok alapján nem ismerik el, előfordulhat, hogy ennek a populációnak nem biztos, hogy másokkal megegyező lehetőség adódik a fokozott megelőzésre és a korai diagnózisra. Elengedhetetlen az Amerika leggyorsabban növekvő etnikai csoportjának jobb szűrése és diagnosztizálása a rájuk megfelelőbb BMI-pont alapján. Noha több kutatásra van szükség a BMI-nél jobb kockázati markerek azonosításához, és a jövőbeni kutatási erőfeszítések kétségtelenül közelebb visznek minket az egyes etnikai alcsoportok anyagcsere-profiljának megértéséhez, a megfelelő személyre szabott orvoslás későbbi fejlesztésével, sürgősen cselekedni kell, még tökéletes adatok hiányában.

ADA ajánlás

Meg kell fontolni a cukorbetegség vizsgálatát minden olyan ázsiai-amerikai felnőtt esetében, akiknél a BMI ≥23 kg/m 2 .

Cikk információk

Köszönetnyilvánítás. A szerzők el szeretnék ismerni az ázsiai-csendes-óceáni amerikai cukorbetegség cselekvési tanácsától kapott ösztönzést; az ADA Nemzeti Felnőtt Stratégiai Bizottságának ázsiai-amerikai, bennszülött hawaii és csendes-óceáni szigeteki albizottsága; valamint az ázsiai-amerikai, bennszülött hawaii és csendes-óceáni szigeteki cukorbetegség koalíciója és a helyszínen dolgozó nyomozók, akiknek munkája lehetővé tette ezt az álláspont-állítást. A szerzők köszönetet mondanak Erika Gebel Berg PhD-nak (ADA) is felbecsülhetetlen értékű szerkesztői hozzájárulásáért.

Érdeklődési kettősség. A cikk szempontjából lényeges összeférhetetlenségről nem számoltak be.

Lábjegyzetek

Az állásfoglalást a Szakmai Gyakorlatok Bizottsága felülvizsgálta és jóváhagyta 2014 szeptemberében, az Igazgatóság Végrehajtó Bizottsága pedig 2014 októberében hagyta jóvá.