A cukorbevitel és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának jövőbeni vizsgálata nőknél

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS- Prospektív módon megvizsgálni, hogy a teljes vagy bizonyos típusú cukor bevitele összefügg-e a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatával. A cukorbevitel hozzájárulása a 2-es típusú cukorbetegség patogeneziséhez az elsődleges prevenció összefüggésében még nem korlátozott, a korlátozott perspektívás adatok miatt.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK—A női egészségvizsgálat az aszpirin és az E-vitamin randomizált, kontrollált vizsgálata a szív- és érrendszeri betegségek és a rák megelőzésében. Validált félkvantitatív élelmiszer-gyakorisági kérdőívet 39 345, 45 éves és idősebb nő töltött ki. A fő eredmény a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása volt. A jóslat a cukorbevitel volt, beleértve a szacharózt, a glükózt, a fruktózt és a laktózt. A Cox arányos veszélyességi modellek felhasználásával becsülték a 2-es típusú cukorbetegség többváltozós RR-jét a cukorbevitel kvintilisének növelésére a legalacsonyabb kvintilishez képest.

EREDMÉNYEK—A legalacsonyabb kvintilis cukorbevitelhez viszonyítva az RR-ek és a 95% -os CI a legmagasabb kvintilisekre 0,84 (0,67–1,04) a szacharózra, 0,96 (0,78–1,19) a fruktózra, 1,04 (0,85–1,28) a glükózra és 0,99 (0,80–1,22) laktóz esetében, a 2-es típusú cukorbetegség ismert kockázati tényezőinek kiigazítása után. A BMI által rétegzett alcsoportelemzésekben hasonló eredményeket nem tapasztaltunk.

KÖVETKEZTETÉSEK- Úgy tűnik, hogy a cukrok bevitele nem játszik káros szerepet a 2-es típusú cukorbetegség elsődleges megelőzésében. Ezek a várható adatok alátámasztják az Amerikai Diabetes Szövetség legutóbbi iránymutatását, miszerint mérsékelt mennyiségű cukrot lehet beépíteni az egészséges étrendbe.

Az elmúlt 20 év uralkodó hiedelmei a cukrokkal és a cukorbetegséggel kapcsolatban arra intettek, hogy kerülni kell a hozzáadott cukrot, elsősorban a szacharózt, és a cukorbetegek étrendjében korlátozni kell a természetesen előforduló cukrokat (1,2). Ezeknek a hiedelmeknek a támogatása nagyrészt állat- és emberkutatások eredményein alapult, amelyek arra utalnak, hogy az egyszerű cukrok magasabb étkezés utáni glikémiát eredményeznek, mint a keményítő (3). Következésképpen a cukorbetegek étrendjét korlátozták a cukor miatt, mert féltek a hiperglikémia serkentésétől (1), a szénhidrátokra adott inzulinreakció eltúlzásától (4,5) és a lehetséges kardiomiocita diszfunkciótól (6) és/vagy a β-sejtek gyorsabb elvesztésétől (7).

Számos metabolikus vizsgálat azonban arról számolt be, hogy az étrendi szacharóz mérsékelt mennyiségének beépítése a kiegyensúlyozott cukorbeteg étrendbe nem okozott későbbi káros hatásokat a glikémiás kontrollra (2,8–12). A különböző típusú cukroknak változó metabolikus hatása lehet a glikémiára vagy a lipémiára (13–15). A fruktóz bevétele után számos kutató megfigyelte a vércukorszintet, amely csökkent volt a keményítő vagy szacharóz bevétele utáni szinthez képest cukorbetegeknél (10,15–18). Ezenkívül egészséges egyéneken végzett vizsgálatok megjegyezték, hogy a fruktóz különböző mennyisége nem változtatta meg a HbA1c szintet (19), ugyanakkor jelentősen megemelte a plazma triglicerid szintjét (20).

A cukorbetegség metabolikus vizsgálata során a cukor bevitelének kockázatai és előnyei ellentmondásosak voltak, és az elsődleges megelőzésre vonatkozó adatok, nevezetesen a cukorbevitel hosszú távú hatásai a 2-es típusú cukorbetegség kockázatára egészséges egyénekben ritkák. Az elsődleges megelőzés tudományos alapjainak szükségességével számos kutató foglalkozott (2,21). A Women's Health Study (WHS) leendő kohorsz lehetőséget kínált a cukorfogyasztás és a 2-es típusú cukorbetegség későbbi kialakulásának összefüggéseinek vizsgálatára egy kezdetben egészséges, homogén demográfiai nők csoportjában.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

Etikai és humán kutatási szempontok

A vizsgálati protokollt a Brigham és a Női Kórház intézményi felülvizsgálati testülete hagyta jóvá, és a jegyzőkönyv a vizsgálat időtartama alatt betartotta a Helsinki nyilatkozatban és a Belmont-megállapodásban megfogalmazott irányelveket.

Résztvevők

A WHS egy randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat, amelynek célja az alacsony dózisú aszpirin és az E-vitamin előnyeinek és kockázatainak egyensúlyának értékelése a szív- és érrendszeri betegségek és a rák elsődleges megelőzésében (22). Összesen 39 876, legalább 45 éves korú női egészségügyi szakembert vontak be véletlenszerűen a koszorúér-betegség, agyvérzés és a rák (a nem melanomás bőrrák kivételével). Ezen alanyok közül 39 345 (98%) adott részletes tájékoztatást étrendjéről, kitöltve egy 131 tételes szemikvantitatív ételfrekvencia kérdőívet (SFFQ). Kizártuk azokat, akik több mint 70 helyet hagytak üresen az SFFQ-ban, vagy 3500 kcal (14 665 kJ) ésszerűtlen energiabevitelről számoltak be, és a kiinduláskor kizártuk a gyakran előforduló cukorbetegség eseteit. Ennek eredményeként az elemzések végső mintája 38 480 nőből állt.

A cukor és más étrendi bevitel értékelése

Az eredmény megállapítása

A 2-es típusú cukorbetegség állapotát kiinduláskor értékelték, és kizárták azokat a nőket, akiknek kórtörténetében diagnosztizálták a cukorbetegséget. Ezt követően minden résztvevőtől évente megkérdezték, hogy az előző kérdőív kitöltése óta diagnosztizálták-e és mikor a 2-es típusú cukorbetegséget. Az ön által bejelentett diagnózisok megerősítéséhez egy kiegészítő kérdőívet küldtünk a betegség kialakulásáról, a tünetekről, a diagnosztikai tesztekről és a hipoglikémiás kezelésről, és megkérdeztük azokat a válaszadókat, akik 2-es típusú cukorbetegség diagnózisáról számoltak be. A kiegészítő kérdőívből a 2-es típusú cukorbetegséget az Amerikai Diabétesz Szövetség által javasolt iránymutatások szerint igazolták (27). Ha egy résztvevő hipoglikémiás gyógyszerekkel (inzulin vagy orális hipoglikémiás szerek) részesült kezelésben, akkor megerősített diagnózist feltételeztek.

Validációs vizsgálatot végeztünk, amely dokumentálta a 2-es típusú cukorbetegség diagnosztikai algoritmusának érvényességét a WHS legutóbbi adatgyűjtési ciklusából (1999–2000). Az érvényesség kiváló volt, az önállóan bejelentett esetek 97,5% -át (80-ból 78) megerősítette az orvosi dokumentáció. Mivel ebben a kohorszban minden résztvevő 45 évnél idősebb, és a kiindulási helyzetben jelentett eseteket kizárták az elemzésből, az ezt követően önjelölt incidenseket 2-es típusú cukorbetegségnek tekintették.

A zavaró tényezők megállapítása

A cukorbetegség lehetséges zavaró tényezői között szerepelt az életkor és a BMI, mint állandó változók (kg/m 2), az erőteljes testmozgás gyakorisága négy szinten (ritkán/soha, 2 az Egészségügyi Világszervezet kritériumai alapján). További elemzéseket is végeztünk, kivéve a 2-es típusú cukorbetegség eseteit, amelyek a követés első 4 évében fordultak elő. Mivel az étrendben az egyes cukrok gyakran léteznek más cukrokkal, megvizsgáltuk, hogy az összes cukor, beleértve a szacharózt, a fruktózt, a glükózt és a laktózt, nagyobb hatással lenne-e a 2-es típusú cukorbetegség kockázatára. Megvizsgáltuk a keményítő - a cukrokat leszámítva - független szerepét a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásában is.

EREDMÉNYEK

A kiindulási kockázati tényezők megoszlását a cukorbevitel kvintilisében az 1. táblázat mutatja be. A legtöbb kockázati tényező hasonlóan oszlott el a cukorbevitel kvintilisei között. A kiinduláskor 1993-ban azok a nők, akik több cukrot fogyasztottak, valamivel idősebbek voltak, kevesebbet dohányoztak, vékonyabbak és kevesebbet ittak, bár ezek a különbségek statisztikailag nem voltak szignifikánsak. A kohorszunk alacsony cukorfogyasztói valamivel magasabb összzsír- és koleszterinszintet fogyasztottak, amelyekről feltételezik, hogy hozzájárulnak az inzulinrezisztenciához (28,29). A sok cukorfogyasztó ebben a kohorszban kevesebb fehérjét és több szénhidrátot fogyasztott, és többet gyakorolt.

Összesen 918 2-es típusú cukorbetegség esete fordult elő 222 521 személyévi követés során. A 2-es típusú cukorbetegség RR-je növekvő kvintilisekkel összehasonlítva a teljes cukorbevitel legalacsonyabb kvintilisével 1,0, 0,94, 0,88, 0,92 és 0,86 (lineáris trend P értéke 0,17), szacharózzal pedig 1,0, 0,98, 1,00, és 0,84 (P a 2. trendnél (4. táblázat), és a 2-es típusú cukorbetegség eseteit nem tartalmazó elemzések sem, amelyek a követés első 4 évében fordultak elő (3. táblázat), a cukorbevitel állandó tendenciát mutatott-e a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásához képest Az alcsoportban csak gyenge pozitív összefüggés volt a glükózbevitel és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása között, kivéve a 2-es típusú cukorbetegség eseteit, amelyek a követés első 4 évében fordultak elő. Az RR-k 1,0, 1,03, 1,03, 1,15, és 1,34 a kvintilisek növekedésére egy teljesen kiigazított modellben, ez a tendencia nem volt szignifikáns (P = 0,09) (az adatokat nem közöltük). Végül a keményítő bevitele, az összes cukor nélkül, nem társult a megnövekedett 2-es típusú cukorbetegséghez, és a glikémiás index (GI) kiigazítása nem változtatta meg a relát ion a cukorbevitel és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata között.

KÖVETKEZTETÉSEK

Nagy, 38 480, eredetileg egészséges, posztmenopauzás nőkből álló, átlagosan 6 évig tartó kohorszunkban 918, 2-es típusú cukorbetegséggel járó esetet halmoztunk fel, és nem találtunk meghatározó hatást a cukorbevitelre a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatára. Az alcsoportban, kivéve a magas vérnyomásban és a kiindulási állapotban magas koleszterinszinttel rendelkező alanyokat, a szacharózbevitel fordítottan összefügg a marginális jelentőségű 2-es típusú cukorbetegség kockázatával (P = 0,05), míg a fruktóz, a glükóz és a laktóz nem látszott összefüggésben szignifikánsan a 2-es típusú cukorbetegség kockázata. Lehetséges, hogy azok, akiknél a kiinduláskor magas vérnyomást és magas koleszterinszintet diagnosztizáltak, megváltoztathatták étrend-bevitelüket a hosszú távú táplálkozási szokásokhoz képest. Azok kizárása, akik a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint miatt megváltoztathatták az étrend-bevitelüket, kevésbé elfogult társulást váltottak ki. Bár eredményeink egybevágnak számos randomizált metabolikus vizsgálat (8–10,12,30) eredményeivel, amelyek a cukorbetegek cukorbevitelére adott akut reakciókat vizsgálták, prospektív tanulmányunk tovább kiterjeszti ezeket a megállapításokat a 2-es típusú cukorbetegség kohorszban való kialakulásának kockázatára. kezdetben egészséges nők körében kínál tudományos alapokat az elsődleges megelőzéshez.

A GI paradigma bevezetése óta Jenkins et al. 1981-ben (31) az az érv, miszerint a szénhidrátok hozzájárulása az étkezés utáni glikémiához glükogén képességüktől függ, és nem a szénhidrátmolekulák méretétől, elfogadottá vált a cukorbetegség patogenezisében (32,33). A szénhidrátok glükogén képessége, GI-ként mérve, szerepet játszik a 2-es típusú cukorbetegség és a szívkoszorúér-betegség „közös alapjának” tekintett ateroszklerotikus folyamatok kialakulásában (34–36).

Meyer és mtsai. (37) nem tapasztaltak összefüggést a GI/terhelés és a 2-es típusú cukorbetegség között, de tanulmányukban szignifikáns inverz összefüggést találtak a cukorbevitel és a 2-es típusú cukorbetegség között. Ezzel szemben nem figyeltünk meg számszerűsíthető összefüggést sem a GI, sem a cukor bevitelével és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatával. A GI a jelen elemzésekben pozitívan társult a 2-es típusú cukorbetegséggel egy modellhez, amely az életkor, a randomizálás és a dohányzás szempontjából igazodott (RR 1,46, 95% CI 1,10–1,79, P 100 g szénhidrát trendnél. Megállapításaink ezzel összhangban állnak Wolever és Miller (40) jelentése, mert a rögzített átlagos szénhidrátfogyasztásunk 194,1 g volt a legalacsonyabb kvintilisben és 247,5 g a legmagasabbban, és a cukrok hatása a plazma glükózszintjére jelentéktelen lehet az ilyen magas szénhidrátbevitel összefüggésében.

Korlátozások

Korrigáltuk az összes ismert kovariátot, de lehetséges, hogy maradhatnak fennmaradó zavaró kovariánsok. Ezenkívül előfordulhat, hogy a diabéteszes események száma (918) nem nyújtott elegendő statisztikai erőt a megfigyelt mérsékelt RR-ek kimutatásához. A 6 éves medián követési idő nem biztos, hogy elég hosszú volt ahhoz, hogy kimutassa a cukorfogyasztás és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása közötti nagyon finom kapcsolatot. Az is lehetséges, hogy az étrendi értékeléshez kapcsolódó mérési hibák gyengíthetik a cukorbevitel és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata közötti egyébként fordított vagy pozitív összefüggést.

Határozottabb válasz arra a kérdésre, hogy a cukrok hozzájárulnak-e a 2-es típusú cukorbetegség patogeneziséhez, további kutatási erőfeszítésekkel adódhat, amelyek hosszú távú anyagcsere-kísérleteket és más nagy prospektív vizsgálatokat tartalmaznak.

Összefoglalva, a cukrok bevitele nem játszik hátrányos szerepet a 2-es típusú cukorbetegség elsődleges megelőzésében. Ennek a tanulmánynak az eredményeit azonban nem szabad úgy értelmezni, mint a korlátlan cukorbevitel jóváhagyását. Sokkal inkább azt kell hangsúlyozni, hogy a kiegyensúlyozott étrendben csak mérsékelt cukorbevitelt szabad beépíteni az elfogadható energiafogyasztás határai közé. Ez a mérsékelt cukorkedvezmény elősegítheti az étrend jobb betartását a cukorbetegek körében (12).