Autizmus spektrumzavarral küzdő gyermekek és a napi fizikai és játéktevékenységekben való részvétel mintái

1 Idegtudományi Intézet, Sportorvosi Kutatóközpont, Teheráni Orvostudományi Egyetem, Teherán, Irán

2 Neurológiai Tanszék, Kaliforniai Egyetem, Los Angeles, Kalifornia, USA

3 Növekedési és Fejlesztési Kutatóközpont, Teheráni Orvostudományi Egyetem, Teherán, Irán

Absztrakt

Az autizmus spektrum rendellenessége (ASD) számos neurodevelopmentális károsodást jelez, amelyek motoros vagy fizikai tevékenységek károsodásával járhatnak. A napi testmozgás bevonását összesen 83 6–15 éves ASD-s gyermeknél (52 fiú és 31 lány) vizsgálták. Az eredmények azt mutatták, hogy csak 10 (12%) ASD-s gyermek volt fizikailag aktív. A gyerekek túlnyomórészt magányos játékkal foglalkoztak, nem pedig társas játékkal. Megállapították, hogy a nem, a családi jövedelem és a háztartás szerkezete összefügg az aktivitási pontszámokkal. Az anyagi terheket és a lehetőségek hiányát nevezték meg a fizikai akadályok fő akadályának. Összefoglalva, az eredmények azt mutatták, hogy az ASD-ben szenvedő gyermekeknél alacsony a fizikai aktivitás aránya, ami szorosan összefügg a szociodemográfiai változókkal.

1. Bemutatkozás

Az autizmus spektrum rendellenességek (ASD-k) olyan neurodevelopmentális állapotok csoportját írják le, amelyekben az egyének társadalmi elkötelezettséggel és életkoruknak megfelelő játékkal néznek szembe kihívásokkal, és fejlettségi szintjüknek megfelelően nem tudnak megfelelő társakapcsolatokat kialakítani [1]. Bár a fiataloknak gyakran ajánlott szabadidős tevékenységekben való részvétel, beleértve a játékot, a sportot, a hobbikat és a társas tevékenységeket, az ASD-ben szenvedő gyermekek inkább passzív játékban és rosszul alkalmazkodó magatartásban töltik az időt, és ritkábban vesznek részt spontán szervezett szabadidős tevékenységekben, például sportban [2, 3].

Másrészt vannak olyan segítők, akik a személyes (egyéni vagy a csapat tevékenységeitől) a kollektívig (például szociális támogatásig) segítenek az ASD-s gyermekeket abban, hogy bekapcsolódjanak egy PA programba. Különösen összefüggést állapítottak meg a PA és a szociális támogatás között az ASD-s gyermekek körében [19]. Azonban sok szempontú megközelítésre van szükség az ASD-ben szenvedő gyermekek és serdülők PA és szabadidős részvételének értékeléséhez.

A jelenlegi vizsgálat szempontjából fontos megvizsgálni, hogy az ASD-ben szenvedő gyermekek számára elegendő lehetőség biztosított-e a fizikai tevékenységekben való részvételre, és milyen tényezők játszanak szerepet fizikai tevékenységükben. Ezenkívül elengedhetetlen a járulékos tényezők meghatározása a PA-ban az ASD-s gyermekek aktív életének/jólétének javítását célzó beavatkozások hatékonyságának fokozása érdekében. Ezért arra törekedtünk, hogy felmérjük egy iskolai alapú minta ASD-vel való részvételét a fizikai és napi tevékenységekben. Továbbá arra törekedtünk, hogy megvizsgáljuk az egyéni (pl. Életkor és klinikai tünetek) és a társadalmi (pl. Háztartási struktúrák) tényezőket, amelyek hozzájárulnak a szabadidős fizikai tevékenységekben való részvétel szintjéhez.

2. Módszerek

2.1. Résztvevők

Teherán négy autizmusspecifikus iskolájába 83 olyan gyermeket (53 fiút és 31 lányt) vettek fel, akiknek magas volt az ASD (IQ> 70) életkora 6-15 év között (átlag = 9,8, SD = 1,8). Valamennyi alany gyermekpszichiáter vagy klinikai pszichológus kapta az ASD (autizmus, Asperger vagy pervazív fejlődési rendellenesség, másként nem meghatározott) klinikai diagnózisát, és a diagnózist a felülvizsgált autizmusdiagnosztikai interjú (ADI-R) segítségével erősítették meg. ]. Ezt a keresztmetszeti vizsgálatot a Teheráni Orvostudományi Egyetem orvosi etikai bizottsága hagyta jóvá. A gyermekek szülei vagy gondozói a részvétel előtt tájékozott beleegyezést adtak.

2.2. Intézkedések

A fizikai aktivitás szabadidős részvételét Godin-Shephard szabadidő-kérdőív (GLTEQ) adaptált módosított ellenőrzőlista segítségével vizsgálták. Célul tűztük ki a tevékenységek (legalább 15 perc) értékelését egy 7 napos időszakban, két kérdést feltéve. Az első kérdés a fizikai aktivitások intenzitásával foglalkozik: megerőltető (pl. Futás, futball), mérsékelt (pl. Könnyű biciklizés, könnyű úszás) és enyhe (pl. Jóga, könnyű járás). Mivel az ASD-ben szenvedő gyermekek nem voltak ismeretesek az önbevallási kérdőív kitöltésére, módosítottuk a kérdéseket, hogy a szülők/gondozók válaszolhassanak. Például „átlagosan hányszor csinálod a következő típusú…?” helyébe a következő lépett: „átlagosan hányszor gyakorolja gyermeke a következő típusú gyakorlatokat?” Arra kértük a szülőket, hogy a kérdések megválaszolásakor vegyék fontolóra a testmozgást egész nap (beleértve az iskolai időt is). Gyakran jártak az iskolákba, és szorosan figyelték a gyerekek tevékenységét. Minden gyermek tanárát arra kérték, hogy segítsen a szülőknek az iskolai fizikai tevékenységek beillesztésében, amikor felteszik a következő kérdéseket: „Gyermeke átlagosan hányszor gyakorolja a következő típusú gyakorlatokat?”

Végül egy összetett pontszámot számítottunk ki: Aktivitási pontszám = (9 × (megerőltető testmozgási epizódok száma)) + (5 × (mérsékelt edzésepizódok száma)) + (3 × (enyhe testmozgási epizódok száma)) [22]. Egy további kérdés a következő volt: „Egy tipikus 7 napos időszakban (egy héten keresztül) milyen gyakran végez gyermeke olyan rendszeres fizikai tevékenységet, amely elég hosszú ahhoz, hogy izzadjon (a szív gyorsan ver)?” három válaszlehetőséggel: „Gyakran”, „Néha” és „Soha/ritkán”. Mindkét kérdésben az összesített összesített magas pontszám a fizikai aktivitások magas szintjét tükrözi. Korábbi kutatások elfogadható kritérium érvényességet és megbízhatósági pontszámokat mutattak (0,74 és 0,80) [23]; A résztvevők egy részmintájára (25 szülő) vonatkozó adataink szintén jó teszt-újbóli teszt megbízhatósági pontszámokat mutattak (0,79 és 0,81). Az aktivitási irányelvek szerint a gyermekeknek legalább 60 percig kellett részt venniük a testmozgásban, közepes vagy erőteljes intenzitással a hét (öt) napján, hogy „aktívnak” lehessen tekinteni (GLTEQ pontszám = 5 × 5 nap × 4 (60/15 perc) ≥ 100), vagy „inaktívnak” minősülnek, ha aktivitási pontszámuk alacsonyabb volt, mint a minimális ajánlás (GLTEQ pontszám)

Ezenkívül az autizmus kezelésének értékelési ellenőrzőlistáját (ATEC) adtuk át a szülőknek/gondozóknak az autizmus tüneteinek súlyosságának figyelemmel kísérése érdekében. Az ATEC érvényes és hasznos eszköz az ASD tüneteinek súlyosságának értékelésére ASD-ben szenvedő gyermekeknél [25, 26]. Az ellenőrzőlistának négy alskálája van, beleértve a nyelvet, a szociabilitást, az érzékszervi/kognitív tudatosságot, az egészséget/a fizikai/viselkedést és a teljes pontszámot (általános súlyosság).

Végül a résztvevők háttér-demográfiai adatait az első szerző áttekintette a családokkal, és felhasználta orvosi profiljaikat. A következő lépésben a szülő demográfiai változóit is rögzítették, beleértve a háztartás szerkezetét (egyszülős versus két szülő családja), a háztartás jövedelmét és a szülők által megszerzett legmagasabb iskolai végzettséget. A szülői oktatást egy kérdés vizsgálta, amelyben arra kérték a résztvevőket, hogy jelentse be az apa vagy az anya által végzett legmagasabb végzettséget. A jelenlegi tanulmányhoz három oktatási kategóriát hoztak létre, amelyek közül az alacsony (diploma és az alatti), a közepes (az alapképzés és az alattiak) és a magas (az alapképzés és a magasabb szint) kategóriákat tartalmazta. A résztvevőket arra is kérték, hogy tegyék közzé a háztartások teljes jövedelmét. Ebben a cikkben a háztartások jövedelmét négy csoportba sorolták a szegénységi jövedelem arányának felhasználásával (a nemzeti központi bank jelentésében szereplő szegénységi küszöb alapján). Ezek a kategóriák a szegénységi küszöb alatti értéktől a jövedelem háromszorosánál nagyobb jövedelemig terjedtek.

2.3. Adatelemzés

Az általános nyilvántartások leíró adatait jelentették (átlag ± SD). Független

-tesztet végeztünk a nemek (fiúk és lányok) közötti megfigyelt különbségek statisztikai szignifikanciájának értékelésére az eredménymérésekben (fizikai aktivitás pontszám vagy napi aktivitás mértéke). Ezenkívül a magányos játékra és a társas játékra fordított idő összevetése céljából a teljes vizsgált populációban páros teszt elemzést végeztek. A szabadidős pontszámok vagy a napi tevékenységek és a szülői és gyermeki tényezők közötti összefüggést korrelációs elemzéssel értékelték. A szignifikancia szintet 0,05-re állítottuk be, hogy az eredmény értelmes legyen. Az elemzéseket a társadalomtudományok (SPSS) Windows 17-es verziójának (SPSS Inc., Chicago, IL, USA) statisztikai csomagjával végeztük.

3. Eredmények

A gyermekek és családjaik leírási jellemzőit az 1. táblázat mutatja be. A vizsgálatba 9,5 (8,5–11,3) medián életkorú gyermekeket osztottak be. A gyermekek 89 százaléka nem, vagy csak egy testvére volt. Az összes gyermek közül 21 (25,3%) egyszülős családban élt. A szabadidős tevékenység összetett pontszáma átlagosan 47,7, SD = 19,3 volt. Nagyon szembetűnő volt azonban megállapítani, hogy az ASD-ben szenvedő gyermekek közül csak 10 (12%) volt aktív, 73 (88%) pedig inaktív a GLTEQ által mért aktivitási irányelvek és aktivitási pontszám alapján. A tevékenységben való részvétel gyakoriságával foglalkozva az eredmények azt mutatták, hogy az ASD-ben szenvedő gyermekek csupán 6% -a vett részt „gyakran” fizikai tevékenységekben, míg 85,5% -uk „soha/ritkán” vett részt, 8,5% pedig „néha” részt vett fizikai tevékenységekben. Ezenkívül a GLTEQ összetett pontszámának tesztelemzése azt mutatta, hogy az ASD-s fiúk többet vettek részt fizikai tevékenységekben (58,8 ± 22,1), mint az ASD-s lányok (35,5 ± 14,5) (

, 95% CI: 12,48–33,13,). A gyermekek fizikai aktivitásának összefüggéseit vizsgálva kiderült, hogy a várakozások szerint az idősebb gyermekek kevésbé voltak aktívak, mint a fiatalabb gyermekek (

Nem volt összefüggés a rendellenesség súlyossága vagy a szülői végzettség és az aktivitási pontszám között, de a fizikai aktivitásban való részvétel pozitívan korrelált a szegénységi jövedelem arányával (,

). -teszt-elemzés azt mutatta, hogy az egyszülős családokban élő gyermekek aktivitási pontszáma lényegesen alacsonyabb, mint két szülő családjának gyermekeinél (, 95% CI: 9,31–29,64,).

A 2. táblázat mutatja a napi aktivitásnaplóból kapott méréseket. A független teszt eredménye alapján a lányok jobban részt vettek a magányos játékban, mint a fiúk (

, 95% CI: 31,01–106,22,). A páros teszt eredményei azt mutatták, hogy a gyerekek túlnyomórészt jobban foglalkoztak a magányos játékkal, mint a társas játék (95% CI: 65,68–100,80,). A napi tevékenységek és a tünetek súlyossági mutatói közötti korrelációs elemzés azt mutatta, hogy a társas játékban való részvétel negatívan korrelált a nyelvi károsodással (,

), a szenzoros/kognitív tudatosság hiánya (,), valamint az általános súlyossági pontszám (

Végül a szülők arról számoltak be, hogy a gyermekek testmozgáshoz való ragaszkodásának vezető akadályai a „költségek” (31,7%) és az „erőforrások és lehetőségek hiánya” (30,1%), majd az „idő” (19,5%), a „motiváció” (17,1%) követik és a „Sérüléstől való félelem” (1,2%).

4. Megbeszélés

A napi fizikai és játéktevékenységek fontos szerepet játszanak a gyermekek pszichoszociális fejlődésében. Valójában a megfelelő tevékenységi profil megakadályozza őket a felnőttkori elszigeteltségben [27], és jelentősen befolyásolja a gyermekek jólétét [17, 28]. Ennek ellenére nem voltak olyan tanulmányok, amelyek felmérnék az ASD-s gyermekek napi aktivitásában való részvételt, valamint az egyéni és környezeti tényezők fizikai aktivitási paraméterekre gyakorolt hatását.

A jelenlegi vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az ASD-s gyermekek többségében nincs megfelelő fizikai aktivitás, mivel csak a gyermekeink felelnek meg a fizikai aktivitás minimumának. Számos tanulmány fedezte fel, hogy a fogyatékossággal élő személyek nagyobb valószínűséggel inaktívak, és az akadályok sokasága miatt ritkábban vesznek részt tevékenységekben, ha összehasonlítjuk őket az általános népességgel [29–32]. Megállapításaik azt mutatják, hogy az ASD és az értelmi fogyatékosságok súlyossága a fogyatékossággal élő embereket nagyobb mértékben veszélyezteti a mozgásszegénység szempontjából [33, 34]. Számos tényező korlátozhatja az ASD-s gyermekek részvételét a mindennapi fizikai tevékenységekben. Ezek elsősorban a gyakorlatok pozitív tapasztalatainak hiányát, a gyakori kudarcokat, az érzelmi zavarokat és az alacsony önértékelést jelentik [34].

A háztartás szerkezetét a tevékenységben való részvétel másik független összefüggéseként azonosították. Az egyedülálló szülők számos munkával vagy házzal kapcsolatos problémát tapasztalnak. Továbbá az idő és a pénzügyi források hiányáról számolnak be a tevékenységekben való részvétel fő akadályaként [32]. Eredményeink további bizonyítékokat szolgáltatnak a háztartás szerkezetének a szabadidős tevékenységek bevonására gyakorolt hatásáról az ASD-s gyermekeknél. Nem világos azonban, hogy más változók, mint például a testvér jelenléte, befolyásolhatják-e a társadalmi játékban való részvétel lehetőségét és a napi társadalmi tevékenységeket a családi környezetben.

Várhatóan az ASD-s gyermekek figyelemreméltóan alacsony szociális, de magas magányos játéktevékenységet mutattak egy tipikus napon. Ez a megállapítás valóban tükrözi az autizmus sajátosságait. Egy korábbi kutatás kimutatta, hogy az ASD mint szociális, kommunikációs és motoros károsodás jellemzői növelik a magány valószínűségét és csökkentik az interakció lehetőségeit az ASD-ben szenvedő egyénekben [32]. Korábbi tanulmányok azt sugallták, hogy az autista jellegű nehézségek mellett az alacsonyabb szintű társas játék tevékenységeknek súlyos fejlődési és társadalmi következményei lehetnek [43–45]. Az autizmus tüneteinek súlyosságának látszólagos szerepét vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a nagyobb hiányban szenvedő gyermekek (például a kommunikációban) alacsonyabban foglalkoztak a társas játékokkal. Ezek az eredmények összhangban vannak a korábbi tanulmányokkal, amelyek azt mutatták, hogy fordított összefüggés van a kommunikációs zavar súlyossága és a fogyatékossággal élő személyek életében való részvétel szintje között. Valójában korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a súlyosabb motoros vagy fizikai fogyatékossággal vagy kognitív fogyatékossággal élő személyek nagyobb kockázattal küzdenek a napi tevékenységekből való kizárásuk miatt [46, 47].

Eredményeink azt is jelezték, hogy a fizikai aktivitás szintjén jelentős az életkor és a nemek közötti különbség, és ez összhangban van az ASD és az általános populáció tanulmányaival. Várhatóan dokumentáltuk az életkor negatív hatását a PA-ra ASD-ben szenvedő gyermekeknél. Megmagyarázható, hogy az idősebb gyermekeknek alacsony a lehetősége a fizikai és rekreációs tevékenységekben való részvételre. Ezenkívül az életkor csökkentheti a gyermekek motivációját komplex motoros vagy fizikai tevékenységekben való részvételre.

Azt is jeleztük, hogy a nem (a férfiak javára) befolyásolja a gyermekek mindennapi fizikai és játéktevékenységét. Az ASD jellemzőinek nemi különbségei azt mutatták, hogy az ASD-ben szenvedő férfiak sztereotipebb és ismétlődő magatartást mutatnak, míg a női társaikban nagyobb a kommunikációs hiány [48]. Ezenkívül a motoros készségek és a szociális kompetencia terén több eredmény érhető el, mint ASD-s lányoknál [49]. Azt állíthatjuk, hogy a lánynak a testmozgásban az ASD-ben való részvétel gyenge eredménye társul.

4.1. Korlátozások

Ennek a tanulmánynak számos korlátját el kell ismerni. Először is, a keresztmetszet kialakítása megakadályozza a napi tevékenységben való részvétel pontos természetének megértését, különös tekintettel annak meghatározóira. Másodszor, bár egy neurotípusos kontrollcsoportot nem vettek fel, hasznos lenne összehasonlítani a fizikai aktivitásban való részvétel eredményeit a neurotípusos kontrollok és az ASD-s gyermekek között. Harmadszor: az intézkedések kizárólag a szülők (vagy a tanárok) önbevallási információira támaszkodtak; így felidézhetjük az elfogultságot, talán egy lehetséges korlátozást.

4.2. Következtetés

Összegzésképpen elmondható, hogy az ASD-ben szenvedő gyermekek csak kis része fizikailag aktív a tevékenységi irányelv szerint. Pénzügyi aggodalmak, a lehetőségek hiánya és a szociodemográfiai tényezők jelzik a fizikai tevékenységük fő korlátját.

Érdekkonfliktus

A szerzők tényleges vagy potenciális összeférhetetlenségről számolnak be.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet szeretnének mondani az autista gyermekeknek és a családoknak, akik részt vettek ebben a tanulmányban. Ezt a kutatást a Teheráni Orvostudományi Egyetem finanszírozta.