A finn cukorbetegség-megelőzési tanulmány (DPS)

Életmódbeli beavatkozás és 3 éves eredmények az étrenden és a fizikai aktivitáson

Jaana Lindström, MSC 1,
Anne Louheranta, PHD 2,
Marjo Mannelin, MSC 3,
Merja Rastas, MSC 4,
Virpi Salminen, MSC 5,
Johan Eriksson, orvos, PHD 1,
Matti Uusitupa, orvos, PHD 2,
Jaakko Tuomilehto, orvos, PHD 16 és
a finn cukorbetegség-megelőzési vizsgálati csoport számára

1 Diabetes és genetikai epidemiológiai osztály, Járványügyi és Egészségfejlesztési Osztály, Nemzeti Közegészségügyi Intézet, Helsinki, Finnország
2 Klinikai táplálkozási osztály, Kuopio Egyetem, Kuopio, Finnország
3 Sportorvosi Tanszék, Oulu Deaconess Institute, Oulu, Finnország
4 Kutatási és Fejlesztési Központ, Társadalombiztosítási Intézet, Turku, Finnország
5 Ápolási és Egészségügyi Intézet, Tampere, Finnország
6 Közegészségügyi Tanszék, Helsinki Egyetem, Helsinki, Finnország

Levelezési és újranyomtatási kérelmek Jaana Lindströmhez, a Nemzeti Közegészségügyi Intézethez, Mannerheimintie 166, 00300 Helsinki, Finnország. E-mail: jaana.lindstromktl.fi

Életmódbeli beavatkozás és 3 éves eredmények az étrenden és a fizikai aktivitáson

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS—A finn diabéteszmegelőzési tanulmányban használt 1) életmódbeli beavatkozás, 2) az étrend és a testmozgás rövid és hosszú távú változásai, valamint 3) a beavatkozás glükóz- és lipid-anyagcserére gyakorolt hatása.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK- 522 középkorú, túlsúlyos, csökkent glükóztoleranciával rendelkező alany volt, akiket randomizáltak egy szokásos gondozási kontrollcsoportba vagy egy intenzív életmódbeli intervenciós csoportba. A kontrollcsoport a kiinduláskor általános táplálkozási és testmozgási tanácsokat kapott, és évente orvosi vizsgálatot végzett. Az intervenciós csoport alanyai további, egyénre szabott táplálkozási tanácsadást kaptak egy táplálkozási szakembertől. Emellett felajánlották az áramkör típusú ellenállási edzéseket, és tanácsot adtak az általános fizikai aktivitás növelésére. A beavatkozás az első évben volt a legintenzívebb, amelyet egy fenntartási időszak követett. A beavatkozás célja a testtömeg csökkentése, az étrendi és a telített zsír csökkentése, valamint a fizikai aktivitás és az élelmi rostok növelése volt.

EREDMÉNYEK—A beavatkozási csoport lényegesen nagyobb javulást mutatott az egyes beavatkozási célokban. 1 és 3 év elteltével a súlycsökkenés 4,5, illetve 3,5 kg volt az intervenciós csoportban, és 1,0, illetve 0,9 kg volt a kontrollcsoportban. A glikémia és a lipémia mértéke jobban javult az intervenciós csoportban.

KÖVETKEZTETÉSEK- Az intenzív életmódbeli beavatkozás hosszú távon kedvező változásokat eredményezett az étrendben, a fizikai aktivitásban, valamint a klinikai és biokémiai paraméterekben, és csökkentette a cukorbetegség kockázatát. Ez a fajta beavatkozás megvalósítható lehetőség a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésére, és azt az elsődleges egészségügyi ellátórendszerben kell megvalósítani.

DPP, Diabetes Megelőzési Program
DPS, Diabetes Prevention Study
E%, a teljes energia aránya
OGTT, orális glükóz tolerancia teszt
LTPA, szabadidős fizikai aktivitás
VLCD, nagyon alacsony kalóriatartalmú étrend

A finn Diabetes Prevention Study (DPS) volt az első kontrollált, randomizált vizsgálatok egyike, amely megmutatta, hogy a 2-es típusú cukorbetegség megelőzhető életmódbeli beavatkozással (1). Az intenzív életmód-intervenciós csoportban a cukorbetegség kockázata 58% -kal csökkent a kontroll csoporthoz képest. Ezeket az eredményeket a Diabetes Prevention Program (DPP) reprodukálta, amelynek során az életmódbeli beavatkozás hasonló 58% -os kockázatcsökkenéssel felülmúlta a metformin kezelést (2). A DPP-ben alkalmazott életmódbeli beavatkozást nem úgy tervezték, hogy közösségi környezetben alkalmazza (3), míg a DPS egyik fő célja az alapellátásban megvalósítható beavatkozás tesztelése volt.

Ebben a tanulmányban ismertetjük a DPS-ben alkalmazott életmód-intervenciós programot, az étkezési szokások és a testmozgás első év alatt bekövetkezett változásait és ezeknek a változásoknak a fenntartását 3 év után, valamint felmérjük a beavatkozás testtömeg-hatékonyságát, plazma glükóz és lipidek.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

A DPS egy multicentrikus vizsgálat volt, öt résztvevő központtal Helsinkiben, Kuopióban, Turkuban, Tamperében és Ouluban. A vizsgálati protokollt a finnországi Helsinkiben működő Nemzeti Közegészségügyi Intézet etikai bizottsága hagyta jóvá. Minden tanulmányi központban orvos, tanulmányi nővér és táplálkozási szakértő (részlegesen) dolgozott. Vagy egy testedző/gyógytornász tagja volt a vizsgálati csoportnak, vagy ezeket a szolgáltatásokat kereskedelemben nyújtották.

A vizsgálati alanyokat főként olyan magas kockázatú csoportok szűrésével vonták be, mint például a 2-es típusú cukorbetegek első fokú rokonai, akik önként válaszoltak a helyi hirdetésekre, vagy a korábbi epidemiológiai felmérések során azonosították őket. A felvételi kritériumok az alábbiak voltak: 1) 40-64 éves életkor szűréskor, 2) BMI> 25 kg/m 2 szűréskor és 3) két 75 g-os orális glükóz tolerancia teszt (OGTT) átlagértéke a csökkent glükóz tolerancia tartományban az Egészségügyi Világszervezet kritériumai alapján (4). A résztvevők randomizálása (n = 522) 1993-ban kezdődött és 1998-ig folytatódott.

A szűrési fázist követő első tanulmányi látogatáskor az alanyokat véletlenszerűen osztották be az intervenciós csoportba vagy a szokásos ellátási kontrollcsoportba. A randomizációt centrum, nem és 2 órás plazma glükózérték szerint osztották (1,5).

A tanulmányt 2000 márciusában idő előtt befejezte egy független végpont-bizottság, mivel a cukorbetegség előfordulási gyakorisága az intervenciós csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontroll csoportban (1). Az eredeti protokoll szerinti követést azonban az egyes alanyok következő éves látogatásáig folytatták. Ezért ebben a jelentésben a 3 éves látogatást elért alanyok száma valamivel magasabb (n = 434), mint a korábban (1) számoltak be (n = 374).

Az életmódbeli beavatkozás háttere

Az életmódbeli beavatkozás fő célkitűzései a cukorbetegség kockázati tényezőiről rendelkezésre álló bizonyítékokon alapultak (6–9). Ezek súlycsökkenés ≥5%, mérsékelt intenzitású fizikai aktivitás ≥30 perc/nap, étkezési zsír 2 teszt vagy ANCOVA kiigazítás a kiindulási értékhez, SAS szoftver (SAS Institute, Cary, NC) 8.2 verzió használatával.

EREDMÉNYEK

Alapvető eredmények

A vizsgálat kezdetén a vizsgált csoportok hasonlóak voltak a megnövekedett cukorbetegség kockázatát tükröző jellemzők tekintetében (1. táblázat). Az összes vizsgált személy 55% -ának BMI-je meghaladta a 30 kg/m 2 -et. A legalább közepes intenzitású LTPA medián mennyisége 160 perc/hét volt. Szabadidejében a vizsgálati alanyok 34% -a számolt be arról, hogy többnyire olvas, tévét néz és más módon tölti az idejét, ami fizikailag nem igényes; ezeket az egyéneket mozgásszegénynek tekintették (nem látható). Mind a makro-, mind a mikroelemek étrendi bevitele hasonló volt a csoportok között, kivéve a telített zsír energiaarányát, amely valamivel magasabb volt a kontrollcsoportban.

1 és 3 éves eredmények

A fizikai aktivitás.

Az ülő egyedek aránya az első évben 14, 30% volt (P 2 teszt). A VLCD készítmények alkalmazása nem befolyásolta a cukorbetegség kockázatát; A felhasználók 8% -ánál 3 év alatt cukorbetegség alakult ki.

KÖVETKEZTETÉSEK

Nyilvánvaló, hogy az életmódbeli beavatkozás megelőzheti vagy legalábbis elhalaszthatja a 2-es típusú cukorbetegséget (1,2,18), ezért ezt az elsődleges egészségügyi ellátásban kell megvalósítani. Az alkalmazott életmódbeli beavatkozásokat azonban vagy elégtelenül írták le (18), vagy nem nagy kockázatú egyének hagyományos kezelésének szánták (3). Ebben a tanulmányban részletesen leírjuk a DPS-ben alkalmazott beavatkozást annak érdekében, hogy tapasztalatainkat mások is felhasználhassák.

Az intenzív életmódbeli beavatkozás számos jótékony változást váltott ki az étrendben, a fizikai aktivitásban, a vércukorszintben és a lipidkoncentrációban, valamint a cukorbetegség előfordulásának rendkívül jelentős csökkenését. Az intervenciós program az első évben volt a legintenzívebb, következésképpen a klinikai jellemzők változásai az első év után voltak a legszembetűnőbbek. A beavatkozás hatása, pl. Az intenzív beavatkozás és a kontrollcsoport közötti különbségek némileg enyhültek 3 év múlva, de ez az eredmény a vizsgálat megtervezése miatt elfogult lehet. Azok az alanyok, akiknél a vizsgálat első 2 éve alatt cukorbetegség alakult ki, nem voltak 3 éves vizsgálatok; a többség a kontroll csoporthoz tartozott. Ezenkívül a kontrollcsoport alanyai tulajdonképpen „mini-beavatkozást” kaptak, ezért nem voltak igazi nem kezelési csoportok.

A súlycsökkenés a vizsgálat során szerény volt, de összehasonlítható más metabolikus szindrómában, csökkent glükóztoleranciában vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő alanyokkal végzett vizsgálatokkal (10,19–21), és életmódbeli megközelítést alkalmazva a súlycsökkentéshez. A DPP vizsgálatban egy rendkívül intenzív és ezért drága életmódbeli beavatkozás (3,22) 5,6 kg-os súlycsökkenést eredményezett az intervenció első évében, enyhe, fokozatos visszanyeréssel a vizsgálat végén, azaz 4 év alatt (2). ).

A súlycsökkentés fenntartása az 1 éves intenzív intervenciós időszak után kielégítő volt. Azt feltételezték, hogy a VLCD-készítmények vagy gyógyszerek alkalmazásával elért nagyobb kezdeti súlycsökkenés jobb hosszú távú eredményeket jósolhat (23). Vizsgálatunkban azok, akik nem voltak megelégedve az alapprogrammal elért súlycsökkenéssel, részesültek a kiegészítő VLCD kezelésben, és cukorbetegségük előfordulása hasonló volt a VLCD-t nem használókkal.

A súlycsökkenéstől függetlenül a kalória-korlátozás javítja a glükóz anyagcserét a 2-es típusú cukorbetegségben (24,25). Spekulálhatunk, hogy a hosszú ideig fennmaradó kicsi negatív energiamérleg előnyösebb lehet a glükóz tolerancia szempontjából, mint a szigorú, rövid távú energia korlátozással elért hasonló súlycsökkenés. Ezért hosszú távon a testsúlycsökkentés helyett az életmódbeli beavatkozás a súlycsökkentő étrend helyett költséghatékonyabb módszer a túlsúly kezelésére a magas cukorbetegség kockázata esetén.

Az egyénre szabott beavatkozást alkalmaztuk a beavatkozás individualizálásához, és mivel a vizsgálati alanyok toborzása és szűrése fokozatos volt. A csoportos ellátásnak lehetnek bizonyos előnyei szociális támogatás formájában, és valószínűleg költséghatékonyabb lenne a klinikai körülmények között, ahol nincs szükség az élelmiszer-bevitelre vonatkozó adatok pontos gyűjtésére.

A vizsgálati alanyok szokásos tápanyag-bevitelét 3 napos étkezési rekordok segítségével becsültük meg, amely megbízható módszer a csoportok étrendi bevitelének elemzésére. Az étrendi elemzések során jól ismert jelenség az aluljelentés, ami még hangsúlyosabb a túlsúlyos egyéneknél (26). A viszonylag alacsony energiafogyasztás azt jelzi, hogy tanulmányunkban némi aluljelentés történt. Másrészt elemzéseink a két csoport közötti különbségeken alapulnak, és az aljelentések feltehetően mindkét csoportban hasonlóak. Ezenkívül az alul- és a túljelentés alanyspecifikusnak bizonyult (27), és mivel mérjük az étrend-bevitel változását egy személyen belül, az elfogultság mérséklődhet.

Az előző 12 hónapban a szabadidő és az életmód fizikai aktivitásának gyakoriságát, időtartamát és intenzitását a vizsgálati alanyok minden éves látogatás alkalmával megbecsülték. Nem volt egyszerű, és hiányos lehetett az emlékezés nehézségei, különösen az alkalmi tevékenységek miatt. A vizsgálati alanyok többsége legalább közepesen aktívnak tartotta magát (≥4 óra/hét valamilyen fizikai aktivitás esetén), de az LTPA kérdőív alapján aktivitásuk nagy része alacsony intenzitású volt. A mérsékelt és nagy intenzitású LTPA-ra fordított idő kissé nőtt az intervenciós csoportban a kontroll csoporthoz képest. Ha az áramköri típusú ellenállási edzéseken kívül más típusú felügyelt gyakorlatot is kínáltak, akkor a növekedés nagyobb lehet.

A DPS fő megállapítása az volt, hogy a magas cukorbetegség kockázatának kitett emberek nem gyógyszeres életmódbeli beavatkozása megakadályozza vagy legalábbis elhalasztja a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását. Az intenzív beavatkozás és a szokásos gondozási kontrollcsoport közötti megfigyelt gyakorisági különbség azt jelzi, hogy a beavatkozást személyre szabottan kell folytatni és szakképzett szakembereknek kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy eredményesek legyenek. A DPS-ben alkalmazott életmód-intervenciós program praktikus és megvalósítható az alapellátási rendszerekben.