A cukorbetegség kutatásának ábécé levese

Absztrakt

Ez a cikk azokat a főbb tanulmányokat ismerteti, amelyek a rövidítéseikkel a leggyakrabban ismertek. A befejezett, jelenleg folyamatban lévő és várhatóan hamarosan kezdődő tanulmányok is szerepelnek benne. A tanulmány megtervezésének leírása, az eredmények, ha rendelkezésre állnak, és a finanszírozási források. A cikk hivatkozásokat is tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hol találhat információt a közelgő tanulmányokban való részvételről.

A cukorbetegek gondozásának és kezelésének művészete az elmúlt évtizedben rendkívül megváltozott. Az új kezelési módok, a betegség okainak és lehetséges megelőzésének megismerése, valamint annak a felismerése, hogy fel kell hatalmazni a cukorbetegeket arra, hogy aktív részeseivé váljanak a kezelésüknek, megalapozta ezen emberek életének jobb eredményeit. A cukorbetegség kezelése az életminőség javításának, a szövődmények megelőzésének és magának a betegségnek a kutatásán alapul. A kezelés céljai több, bizonyítékokon alapuló kutatás forrásán alapulnak, az alapszintű kutatás alapterületeitől az oktatási módszerek megvalósításáig az ajánlott kezelési terv jobb betartása érdekében.

A kutatási tanulmányokat különféle kimenetelűek végzik. Minden klinikai vizsgálatban azonban kiemelt szempont a résztvevők biztonságának és titkosságának védelme. Néhány tanulmány célja a klinikai gyakorlat megváltoztatása; mások, hogy engedélyezzék a gyógyszerek használatát. A Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH), a gyógyszergyárak, az alapítványok és a kutatásban részt vevő intézmények hagyományos finanszírozási források.

A tanulmányok címei gyakran hosszadalmasak és nagyon leíró jellegűek a tanulmány szándékával kapcsolatban. Annak érdekében, hogy hatékonyan lehessen hivatkozni egy tanulmányra, sok gondolat és erőfeszítés szükséges egy olyan rövidítés előállítására, amely egyszerre dekoratív és „fülbemászó” a tanulmány leírására. A betűszavak elterjedése, valamint a tanulmányi szponzorok kezdőbetűinek használata vezet az ábécé leveshez, amelyet gyakran látnak a kutatási publikációkban.

Számos legújabb tanulmány, amely a jelenlegi tanulmányok alapjául szolgált, rövidítéssel ismerhető meg legkönnyebben. Ebben a cikkben megkíséreljük leírni néhány olyan tanulmányt, amelyre gyakran néhány levél utal. Megadjuk azokat a sarkalatos vizsgálatokat, amelyek megváltoztatták a cukorbetegség kezelését, valamint olyanokat, amelyek megváltoztatják a jövőbeni kezelést.

Korábbi tanulmányok

A DCCT, az UKPDS, a DIGAMI, a BARI, a DiaLOG és a HOPE példák a befejezett és jelentett vizsgálatokra. Érdemesek megvitatni, mert megalapozzák a jelenlegi és a jövőbeni tanulmányokat, és megváltoztatták a cukorbetegség kezelésének irányelveit és normáit.

A Dcukorbetegség Control és Complikációk TA rial (DCCT) egy NIH által finanszírozott, 1987-ben indított és 1993-ban lezárt vizsgálat volt. Összehasonlította az intenzív inzulinkezelés és a hagyományos terápia hatásait a korai mikrovaszkuláris szövődményekre 1-es típusú cukorbetegségben. A vizsgálati populációba 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők tartoztak, akiknél a szekunder szövődmények nem vagy csak minimálisan jelentkeztek.

A vizsgálat eredményei kimutatták, hogy az intenzíven kezelt csoportban a mikrovaszkuláris szövődmények, köztük a retinopathia, a neuropathia és a nephropathia jelentősen csökkentek. Ez nagyban megváltoztatta a cukorbetegek kezelésének módját. A DCCT azt is szemléltette, hogy a hipoglikémia kockázatát az intenzív terápia szövődményeként kell értékelni. Ez a vizsgálat sok megválaszolatlan kérdést hagyott maga után a kontrollról és annak következményeiről a 2-es típusú cukorbetegségre vonatkozóan, valamint a szigorú glikémiás kontroll makrovaszkuláris betegségre gyakorolt hatásáról1.

A United Kingdom Prospektív Dcukorbetegség SA tudy-t (UKPDS) arra tervezték, hogy meghatározza, mely terápiákkal (étrend, inzulin, szulfonilureák vagy metformin) érhető el a glikémiás kontroll a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél, és hogy a szoros kontroll csökkentheti-e a szövődményeket. Az 1977 és 1997 között zajló vizsgálat 3 hónaponként követte a betegeket a beiratkozás után 9 éven keresztül. A résztvevők között 4075 újonnan diagnosztizált, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő volt, akiknek az éhomi plazma glükózszintjének mediánértéke 207 mg/dl volt, a medián HbA1c-szint pedig 9,1% volt. A résztvevőket 3 hónapos magas szénhidráttartalmú, alacsony zsírtartalmú étrend után randomizálták kizárólag diétára, inzulinra, szulfonilkarbamidra vagy metforminra.

Az eredmények azt mutatták, hogy a cukorbetegség kontrollja jelentősen csökkent a követés 9 éve alatt. Kezdetben minden olyan terápiás szerrel kezelt beteg, amelynek HbA1c értéke 6,9%, átlagosan 0,77 pontot esett. A vizsgálati csoportban, amely megkapta a DiaLOG lapot és kártyát, a HbA1c csökkenése az azonos eredeti kritériumokkal rendelkező résztvevőknél átlagosan 1,69% volt. Ezeket az eredményeket az Amerikai Diabétesz Szövetség (ADA) éves találkozóján és a tudományos üléseken tartott elnök poszter ülésén mutatták be 2000. júniusában, a texasi San Antonióban.

A Diabetes Mellitus énnsulin-Glucose Infúzió in Aaranyos Myocardialis énnfarction (DIGAMI) tanulmányt indítottak az MI-ben szenvedő cukorbetegek magasabb rövid és hosszú távú halálozási arányának kezelésére. Az MI után a cukorbetegségben szenvedők magasabb halálozási aránya továbbra is fennáll annak ellenére, hogy az MI-t követő ellátás irányításában elért előrehaladás csökkentette az általános morbiditást és mortalitást. A DIGAMI tanulmány a metabolikus kontroll gyors javítására összpontosított cukorbetegeknél.

A vizsgálat során 620 beteget randomizáltak két csoportba. Az akut MI-ben és cukorbetegségben szenvedő résztvevőket véletlenszerűen vagy inzulin-glükóz csepegtetésbe, vagy hagyományos terápiába osztották be annak megállapítására, hogy a szigorú kontroll révén csökkent-e a mortalitás mind kezdetben, mind pedig az idő múlásával. Az eredmények azt mutatták, hogy az inzulin-glükóz infúzió, majd az intenzív szubkután inzulin akut MI-ben és cukorbetegségben szenvedő betegeknél javítja a hosszú távú túlélést. A hatás azoknál a betegeknél volt a legszembetűnőbb, akik korábban nem részesültek inzulinkezelésben, és akiknek alacsony a kardiovaszkuláris kockázata

Jelenlegi vizsgálatok

Számos nagy, hosszú távú kísérlet befejezte a toborzást és folyamatban van. Kettő a jól ismert Dcukorbetegség Pleleplezés Program (DPP) és Atorvasztatin as Sekondárius PfordulathuCHD (ASPEN) vizsgálatának megkezdése.

Az ASPEN, amelyet a Parke-Davis szponzorált, egy 4 éves, kettős-vak, randomizált, placebo-kontrollos vizsgálat az atorvastatinról, mint a szívkoszorúér betegség (CHD) másodlagos megelőzéséről 2-es típusú cukorbetegségben. Célja a 10 mg atorvasztatin kardiovaszkuláris végpontokra gyakorolt hatásának értékelése 2-es típusú cukorbetegségben és dokumentált CHD-ben szenvedőknél.

A belépő résztvevők alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) koleszterinszintje ≤160 mg/dl, a trigilceridek értéke pedig <600 mg/dl volt. A résztvevők napi 10 mg atorvasztatint vagy placebót kapnak. Ez a tanulmány az elsődleges hatékonysági paramétert a randomizálástól az elsődleges klinikai végpont (bármely okból bekövetkező halál, MI vagy angina) bekövetkezéséig méri.

Az eredeti 4 éves tanulmány a tervek szerint 2003-ban fejeződik be. A tervezett meghosszabbítást úgy tervezik, hogy minden résztvevőt legalább 4 évre és legfeljebb 7 évre beiratkozhassanak attól függően, hogy mikor léptek be a vizsgálatba.

Az Országos Diabétesz-, Emésztőrendszeri és Vesebetegségek Intézete (NIDDK) által támogatott DPP elsődleges célja a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának megelőzése vagy késleltetése azokban az emberekben, akikre a betegség kialakulásának veszélye fenyeget. Ebben a vizsgálatban 4000 résztvevő vesz részt glükóz tolerancia (IGT) károsodásban. A résztvevőket az IGT és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata szerint ismert kockázati csoportok (azaz azok, akiknek családjában cukorbetegségben szenvedtek, idősek, túlsúlyosak, terhességi cukorbetegségben szenvedő nők és magas előfordulási gyakoriságú kisebbségi populációk) szűrésével azonosították. cukorbetegségben szenvedők, köztük afroamerikaiak, spanyol amerikaiak, ázsiai és csendes-óceáni szigeteki amerikaiak és őslakos amerikaiak).

Eredetileg a résztvevőket randomizálták életmódbeli beavatkozásba vagy a három gyógyszercsoport egyikébe, a metformint, napi kétszer 500 mg-ot; troglitizon, napi 400 mg; vagy placebo. Az életmódcsoport célja a testtömeg 7% -os csökkentése és heti 150 perc testmozgás. 1998 júniusában a troglitizon alkalmazását abbahagyták a vizsgálat során. Ezeket a résztvevőket azonban továbbra is követik.

A gyógyszeres csoport résztvevőit negyedévente látják, és félévente elvégzik az éhomi glükóz méréseket. Minden résztvevőt évente tesztelnek egy 75 g-os glükóz-tolerancia teszttel. A résztvevőket 3,5 és 6 év között követik. A vizsgálat várhatóan 2002. júniusában fejeződik be, és az eredményeket nem sokkal később közöljük

Újabb vizsgálatok

Az előző szakaszban tárgyalt kísérletek befejezték toborzási szakaszukat, és most tartanak. Számtalan más, fontos klinikai kérdéssel foglalkozó vizsgálat vesz fel most betegeket. A siker érdekében érvényes tanulmánytervre és teljes beiratkozásra van szükségük. Az összes új kísérlet megbeszélése meghaladja a cikk kereteit. Ehelyett kiválasztottunk néhány olyan kísérletet, amelyek várhatóan hatással lesznek a cukorbetegség közösségére általában.

A Dcukorbetegség Pleleplezés Triál - Az IDDM (DPT-1) egy multicentrikus vizsgálat, amelyet a NIDDK, a Nemzeti Kutatási Források Központja, az Országos Allergia- és Fertőző Betegségek Intézete, az Országos Gyermekegészségügyi és Humán Fejlesztési Intézet (NICHD), a Kisebbségi Egészségügyi Kutatási Hivatal közösen támogat. és a Női Egészségügyi Kutatási Hivatal. Célja az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő nem cukorbeteg első és második fokú rokonok azonosítása, akiknek szigeti sejt antitestek és intravénás glükóztolerancia teszt alapján nagy a kockázata az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának.

A DPT-1 megvizsgálja, hogy az 1-es típusú cukorbetegség megelőzhető-e vagy késleltethető-e az embereknél inzulininjekcióval vagy inzulinkapszulákkal. A résztvevőket a következő 5 évben a cukorbetegség kialakulásának kockázatának mértéke alapján beírják a két vizsgálat egyikébe. Az inzulin injekciós vizsgálat olyan személyeket tartalmaz, akiknek esélye> 50% a cukorbetegség kialakulásához. Ezek a résztvevők alacsony dózisú inzulint adnak be naponta kétszer. Évente egyszer kórházba kerülnek 4 napos inzulinkezelésre. A szájon át történő inzulinpróbában olyan személyek szerepelnek, akiknek a cukorbetegség kialakulásának esélye 25-50%. Szájon át inzulinkapszulákat fognak bevenni. Minden vizsgálatban a résztvevők felét véletlenszerűen osztják be egy inzulinkezelési csoportba, fele pedig egy kontroll csoportba kerül, amelyhez nem adnak inzulint.

A DPT-1 nyomozói továbbra is olyan résztvevőket keresnek, akiknek első vagy második fokú rokonai 1-es típusú cukorbetegségben szenvednek. Az egyének 3–45 évesek lehetnek, és testvérük, gyermekük vagy szülőjük 1-es típusú cukorbetegségben szenved, vagy 3–20 évesek, és unokatestvérük, nagybátyjuk vagy nagynénjük, unokaöccse vagy unokahúga, nagyszüle van, vagy féltestvér, 1-es típusú cukorbetegségben.

A tanulmány 9 orvosi központot és több mint 350 klinikát érint az Egyesült Államokban, Kanadában és Puerto Ricóban. További információt a helyszín elhelyezéséről az 1-800-HALT DM1 (800-425-8361) telefonszámon kaphat.

A Hyperglykaemia és Adverse Pregnancia OAz eredmények tanulmányát (HAPO) az ADA, a NICHD és a NIDDK közösen szponzorálja. Ez a vizsgálat a hiperglikémia terhességi kimenetelre gyakorolt hatásait vizsgálja. Ez egy populációalapú tanulmány, amely megpróbál minden terhes nőt toborozni 16 helyszínen. Célja 25 000, minden kulturális és etnikai háttérrel rendelkező nő felvétele.

A tanulmány elsődleges hipotézise az, hogy a terhesség alatti hiperglikémia, kevésbé súlyos, mint a diabetes mellitus, az anya, a magzat és az újszülött káros mellékhatásainak fokozott kockázatával jár, amelyek függetlenül kapcsolódnak az anyagcsere-zavar mértékéhez. A tanulmány a terhesség harmadik trimeszterében a glükóz toleranciát vizsgálja, és célja a terhességi cukorbetegség diagnózisának és osztályozásának nemzetközileg elfogadható kritériumok felállítása. További információk az ADA webhelyén (http://www.diabetes.org) találhatók.

A Genetikája Ntovább-énnsulin DAz ependent Diabetes (GENNID) tanulmányt az ADA szponzorálja. Célja annak megértése, hogy miért fordul elő a 2-es típusú cukorbetegség a családokban, és annak meghatározása, hogy mely gének okozzák a cukorbetegséget. Országszerte tizenhárom központ vesz részt a tárgyalásban.

A GENNID tanulmányi központok jelenleg családokat keresnek részvételre. A résztvevőknek legalább egy részt venni hajlandó testvérnek kell lennie, és egy szülővel kell rendelkeznie, aki soha nem szenvedett cukorbetegségben. A GENNID már gyűjtött részletes családtörténeteket és sokféle adatot 170 törzskönyvről, amelyek mindegyike tartalmaz legalább egy érintett testvérpárt. Jelenleg összesen 650 érintett egyénről és összesen 1200 alanyról gyűjtöttek információkat. A résztvevő webhelyekkel kapcsolatos információk megtalálhatók az interneten a következő címen: http://www.diabetes.org/research/Gen-nid/ClosestGENNIDCenter.asp.

A Dcukorbetegség Outcome Phaladás TA rial (ADOPT) a SmithKline Beecham Pharmaceuticals által támogatott, többközpontú vizsgálat. Célja annak bemutatása, hogy a roziglitazon megakadályozza-e a hasnyálmirigy β-sejtjeinek csökkenését. Úgy tervezték, hogy kiértékelje és összehasonlítsa a roziglitazon, metformin vagy gliburid kezelés hatását a glikémiás kontrollra újonnan diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél.

Ez a 4 éves vizsgálat magában foglalja a cukorbetegségben diagnosztizált, cukorbetegségben szenvedő 30 és 70 év közötti személyeket. A DCCT kutatócsoport: A cukorbetegség intenzív kezelésének hatása a hosszú távú szövődmények kialakulására és előrehaladására inzulinfüggő diabetes mellitusban. N Engl J Med 329: 977–986, 1993