Új dinamika a globális elhízásban, szemben az alacsony és közepes jövedelmű országokkal

Összegzés

A túlsúly és az elhízás szintje az alacsony és közepes jövedelmű országokban (LMIC) megközelítette a magasabb jövedelmű országokban tapasztalt szintet. Ez különösen igaz a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, valamint Latin-Amerikában és a Karib-térségben. A 19–49 éves nők országos reprezentatív mintáinak felhasználásával, n = 815 609, ez a tanulmány a túlsúly növekedésének évesített ütemét dokumentálja az 1990. év eleji első felméréstől a jelenlegi ezredforduló utolsó felméréséig. A túlsúly növekedése Latin-Amerika és a Karib-térség, valamint a Közel-Kelet és Észak-Afrika esetében évi 0,31% -ról évi 0,92% -ra nőtt. Nyolc országból álló minta esetében, kvantilis regresszió segítségével, azt is demonstráljuk, hogy az átlagos testtömeg-index (BMI) a 95. percentilisen jelentősen növekedett az összes régióban, ami 5-10 kg-os előre jelzett súlynövekedést jelent. Ezenkívül kiemeljük az LMIC-k egyik fő új aggodalmát, a derék kerülete 2–4 cm-es növekedésének dokumentálása ugyanazon BMI mellett (pl. 25) egy 18 éves időszak alatt. Összefoglalva, ez a tanulmány jelzi a megnövekedett kardiometabolikus problémák lehetőségét, amelyek a BMI-eloszlás nagy jobb oldali eltolódásával és az egyes BMI-szinteknél nagyobb derékkörfogattal járnak.

Bevezetés

Abban az időben, amikor a világ nagy gazdasági nehézségekkel szembesül a nagy recesszió és az élelmiszerárak jelentős növekedése miatt (1), meglepőnek tűnhet az a megállapítás, hogy továbbra is jelentősen növekszik a túlsúly és az elhízás az alacsony és közepes jövedelmű országokban (LMIC). Míg a túlsúly és az elhízás továbbra is növekszik, a bizonyítékok azt mutatják, hogy az elhízás nem egyformán növekszik minden ember között. Ehelyett a testtömeg-index (BMI) eloszlás növekvő jobb oldali eltolódását tapasztaljuk, a felső végén aránytalan növekedéssel, az elhízottakkal pedig még magasabb BMI-szintre váltunk (2). Különös aggodalomra ad okot, hogy számos országban bizonyítékokat találunk a BMI minden egyes szintjén magasabb derékbőségre (WC), ami tovább gyorsítja a túlsúly és az elhízás egészségügyi következményeit (3,4).

Ez az áttekintés a közelmúltban a túlsúlyt és az elhízást vizsgáló tanulmányokra támaszkodik az egész világon, és új elemzéseket ad hozzá az LMIC-k országosan reprezentatív felméréseiből. Az elsődleges adatbázisok szisztematikus közvetlen elemzését alkalmazzuk, és bemutatjuk az egyes országok reprezentatív, országosan súlyozott adatait. Három fontos kérdéssel foglalkozunk, amelyek fontosak a jelenlegi és a jövőbeli elhízási minták kardiometabolikus következményeinek megértéséhez. Először is, a túlsúly súlyának gyors növekedését mutatjuk be a legtöbb LMIC-ben, még az összes globális élelmiszer- és gazdasági válság közepette is. Másodszor, az egyre magasabb BMI-szint felé történő elmozdulást mutatunk a túlsúlyosak körében. Harmadszor, feltárjuk, hogy a testösszetétel elmozdulásai olyanok, hogy ugyanabban a túlsúlyos vagy elhízott szinten a WC-k nőnek Kínában és Mexikóban. Összességében ezek a kérdések a jelenlegi és a jövőbeli elhízás kardiometabolikus következményeinek jelentős potenciális felfelé tolódását prognosztizálják.

A túlsúly és az elhízás prevalenciájának gyors növekedése

Mód

Minden adat országosan reprezentatív kétlépcsős mintadarabokból származik, kivéve Kínát (a tartományok 43% -ának képviselője). A legtöbb eredmény a demográfiai és egészségügyi felmérésekből (DHS) származik (5). Ezek országosan reprezentatív, ismételt keresztmetszeti háztartási felmérések, elsősorban a finanszírozási ügynökség által kiválasztott LMIC-ekben. Ezenkívül felhasználtuk az indonéz családi életfelméréseket (IFLS) (6), a brazil nemzeti felméréseket, amelyek antropometriát tartalmaznak (7), a vietnami nemzeti életszínvonal-felméréseket (8–10) és a kínai egészségügyi és táplálkozási felmérést (CHNS) (11). ). Valamennyi felmérés a tömeg és a magasság szabványosított közvetlen mérését használta. Az adatok rendelkezésre állásának korlátai miatt ebben a cikkben csak a 19–49 éves nők adatait használtuk fel. A teljes minta mérete 815 609.

Elemzés és mérések

Az alsúly, a túlsúly és az elhízás szokásos mértékeit minden országban kiszámolták a mért súlytól és magasságtól (a BMI 2 alulsúlyos, a BMI ≥ 25 kg m −2 és −2 között túlsúlyos, és a BMI ≥ 30 kg mr −2 elhízott) (12 ). Bár az alacsonyabb BMI-küszöbök bizonyos populációkban kimutatják a betegség kockázatát, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a túlsúlyosok nemzetközi összehasonlításához ajánlja a BMI-határértéket ≥25 (13). Kiszámítottuk és bemutatjuk az országosan reprezentatív eredményeket (1. melléklet). Az egyes országokban városi vagy vidéki tekinthető eltérések miatt a városi – vidéki státuszt az egyes országok statisztikai hivatalai határozzák meg az egyes felmérések idején. Az egy főre jutó nemzeti népesség és a bruttó nemzeti termék (GNP) a Világbank mutatóiból származik (14).

Eredmények

Az alsúlyos és a túlsúlyos állapot legutóbbi előfordulása

A túlsúly továbbra is növekszik az LMIC-k között, míg az alsúly csökken. Az 1. ábra az átlagos túlsúlyt és az alsúlyt mutatja be az 1990-hez közeli legkorábbi évben és a WHO regionális osztályozásai szerint az egyes országok legfrissebb adatait. Ezek az adatok azt mutatják, hogy Észak-Afrikában és a Közel-Keleten a nők több mint kétharmada túlsúlyos vagy elhízott, ezt követi Latin-Amerika és a Karib-térség, ahol a nők fele túlsúlyos vagy elhízott.

Alacsony és túlsúlyos változások az alacsony és közepes jövedelmű világban, 1990–2010

* Az adatokat az egyes országok népessége szerint súlyozzák, és a 19–49 éves nők országos reprezentatív felmérésein alapulnak (n = 815 609).

Testtömeg-index (BMI) 18,5 2. ábra ugyanazokat az eredményeket mutatjuk be városi és vidéki állapot szerint rétegezve. Sok régióban a túlsúlyos helyzet meglehetősen összehasonlítható a városi és a vidéki területeken. A fő kivétel Dél-Ázsia és a Szaharától délre fekvő Afrika. A vidéki területeken tapasztalható magasabb alsúlyos helyzet különösen Dél-Ázsiára jellemző. Fontos megjegyezni, hogy az indiai és vietnami felmérések a 20. század első éveiből származnak. Ezt követően India jelentős gazdasági növekedést tapasztalt, az anyák alultápláltságának későbbi csökkenésével.

Alul- és túlsúly elterjedtségének változásai az alacsony és közepes jövedelmű világban, 1990–2010.

* Az adatokat az egyes országok népessége szerint súlyozzák, és a 19–49 éves nők országos reprezentatív felmérésein alapulnak (n = 815 609).

Testtömeg-index (BMI) 18,5 A 3. ábra azt mutatja, hogy szinte minden országban nőtt a túlsúly elterjedtsége a városi és a vidéki területeken, és ezzel szemben csökkent az anyai alsúly előfordulása. A városi területek minden vizsgált országban, kivéve négy kis országot (Kazahsztán, Marokkó, Szenegál, Lesotho), megnövekedett a túlsúlyban, a prevalencia éves változása 0,75–1,0 százalékpont. Hasonló növekedés tapasztalható a vidéki területeken is.

A túlsúly és az alsúly előfordulásának évenkénti változása az 1990-es és 2000-es években egy főre jutó bruttó nemzeti termék (GNP) szerint rendezve.

A 19–45 éves nők országos reprezentatív felmérései alapján (n = 815 609).

Testtömeg-index (BMI) 18.5 A 4. ábra az alsósúly és a túlsúly változását mutatja a városi és vidéki régiókban az ország népességével súlyozva. Itt nyilvánvalóvá válnak a városi és a vidéki térségek közötti eltérések, a vidéki területeken a prevalencia nagyobb mértékű növekedése a legtöbb régióban, a szubszaharai Afrika kivételével.

Éves változás a regionális népesség által súlyozott alul- és túlsúlyos százalékban - az 1990-es és 2000-es években, vidéki/városi.

* Az adatokat az egyes országok népessége szerint súlyozzák, és a 19–49 éves nők országos reprezentatív felmérésein alapulnak (n = 815 609).

Testtömeg-index (BMI) 18,5 5. ábra). E nyolc ország eredményei érzékeltetik a Latin-Amerikában és a Karib-térségben, a Szaharától délre fekvő Afrikában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, valamint Ázsiában bekövetkező elmozdulásokat. Míg a BMI szint növekedésének nagysága koronként és országonként változik, ezek az eredmények a BMI eloszlás jobbra történő drámai elmozdulását jelzik.

Az előrejelzett testtömeg-index (BMI) nő a kiválasztott országokban a 95. centilisnél a 30 és 40 éves nőknél.

* Az adatokat az egyes országok népessége szerint súlyozzák, és a 19–49 éves nők országos reprezentatív felmérésein alapulnak (n = 815 609).

BMI 18,5 1. táblázat). Egy nagyobb tanulmány részeként bemutatjuk a változásokat a 40 éves férfiak és nők esetében. Ezek a részletesebb dokumentumok a teljes eredményekkel megjelennek a korcsoportok összes csoportjában. Itt mutatunk be néhány, a kínai előzetes eredményt csak a 40–59 éves felnőttek számára ebben a táblázatban. A változások a serdülőkorúak 2 cm-től a felnőttek 3-4 cm-ig terjednek, minden korcsoportban, kissé kisebb változások a serdülők között (16).

Asztal 1

Derék kerülete (cm) változások a kiválasztott BMI-k esetében: Kína *

Kor/nem: 1993, 2009

BMI szint	18.5	25	28.	18.5	25	28.
Férfiak 40	69.4	83,9	90.5	72.2	87.6	94.7
Nők 40	67.6	80.7	86.8	69.2	83.2	89.6

1. függelék

Országosan reprezentatív adatok a 19–49 éves túlsúlyos és alsós nőkről az 1990-hez és 2010-hez legközelebb eső években, országonként és regionális átlagokban