A Cochrane Könyvtár

Megbízható bizonyíték. Megalapozott döntések. Jobb egészség.

szenvedők

Válassza ki a kívánt nyelvet a Cochrane véleményekhez. Látni fogja a lefordított Review szakaszokat a kívánt nyelven. A fordítás nélküli szakaszok angol nyelven készülnek.

Válassza ki a kívánt nyelvet a Cochrane Library webhelyéhez.

Észrevettük, hogy a böngésző nyelve orosz.

Bármely oldal tetején kiválaszthatja a kívánt nyelvet, és látni fogja a lefordított Cochrane Review szakaszokat ezen a nyelven. Váltás oroszra.

Megjelent verzió: 2018. szeptember 06

Absztrakt

Ez a Cochrane Review (beavatkozás) protokollja. A célok a következők:

A súlycsökkentő beavatkozások hatékonyságának értékelése túlsúlyos és elhízott, CKD-s felnőtteknél; beleértve az ESKD-ben szenvedőket, akiket dialízissel, veseátültetéssel vagy konzervatív kezeléssel kezelnek.

Háttér

Az állapot leírása

Az elhízás és a krónikus vesebetegség (CKD) világszerte igen elterjedt, és jelentős egészségügyi terhet jelent. A túlsúlyt és az elhízást "rendellenes vagy túlzott zsír felhalmozódásként határozzák meg, amely kockázatot jelent az egészségre", és általában a testtömeg-index (BMI) mértéke határozza meg (WHO 2017). A> 25 kg/m 2 BMI túlsúlyosnak, a> 30 kg/m 2 BMI pedig elhízottnak tekinthető. 1980 óta az elhízás világszerte csaknem megduplázódott, a felnőttek hozzávetőlegesen 39% -a túlsúlyos, 13% -a pedig elhízott (WHO 2017). 2015-ben a megnövekedett BMI világszerte körülbelül 4 millió halálesetet és 120 millió fogyatékossággal kiigazított életévet (DALY) okozott (Afshin 2017).

A CKD definíciója „vesekárosodás ≥3 hónapig, amelyet a vese strukturális vagy funkcionális rendellenességei határoznak meg, csökkent GFR vagy GFR 2 értékkel vagy anélkül ≥3 hónapig, vesekárosodással vagy anélkül” (KDIGO 2013). A CKD-t öt szakaszba sorolják, az ötödik szakaszban a végstádiumú vesebetegség (ESKD) vesepótló terápiát (RRT) igényel a túléléshez (KDIGO 2013). Becslések szerint világszerte a felnőttek 11-13% -ának van CKD-je, a prevalencia folyamatosan növekszik (Hill 2016). A CKD minden szakaszában megnő a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kockázata, megnő a halál és rosszabb az életminőség (van der Velde 2011; Weiner 2004). A CKD globális halálozási aránya 1990 és 2016 között 41% -kal nőtt (GBD 2016), és a CKD jelenleg a 13. vezető férfi és a 11. vezető női kockázat a DALY-kban (GBD 2017), és az összes BMI-vel kapcsolatos DALY 25% -át teszi ki ( Afshin 2017).

Az elhízást a CKD újbóli megjelenésének és az ESKD-re való progresszió erős előrejelzőjének tekintik (Kovesdy 2017; Tsujimoto 2014). Az általános populációban az egészséges testsúlyúakkal (20-25 kg/m 2 BMI) összehasonlítva az elhízott, BMI-vel rendelkező felnőttek ≤ 35 kg/m 2 az ESKD kialakulásának 122% -kal megnövekedett kockázata (Herrington 2017). Az elhízás növeli a cukorbetegség és a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát, amelyek a CKD két fő oka. Ezenkívül elhízott egyéneknél kompenzációs hiperszűrés történik, hogy megfeleljen a magasabb testtömeg megnövekedett anyagcsere-igényeinek (Darouich 2011). Az ezt követő intraglomeruláris nyomás károsíthatja a vesét, és hosszú távon növelheti a CKD kialakulásának kockázatát. Az ESKD-t elérők számára az elhízás hátrányosan befolyásolja a vesetranszplantációra való jogosultságot (Ladhani 2017), a kórosan elhízott betegek 44% -kal kisebb eséllyel kapnak donor vesét (Segev 2008).

Egy nemrégiben készült szisztematikus áttekintés feltárta az elhízás, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések és a halál összefüggését a CKD-ben (Ladhani 2017), és rámutatott arra, hogy az elhízás (a BMI szerint) védelmet nyújt a halál (minden ok) szempontjából a predialízis és a hemodialízis (HD) populációkban, de peritonealis dialízisben (PD) vagy transzplantált betegeknél. Ez a kapcsolat azonban valószínűleg nem lineáris, a legnagyobb halálozási kockázat extrém BMI kategóriákban fordul elő. Az elhízási paradoxon biológiai indoklása a CKD különböző szakaszaiban továbbra sem világos. Javasoljuk, hogy az elhízás javíthatja az őssejtek mobilizálódását, javíthatja a csontok szilárdságát, javíthatja a hemodinamikai toleranciát és megőrzi az energiatárolókat (Stenvinkel 2008). A kapcsolat azonban továbbra is összetett, és valószínűleg számos tényező megzavarja, beleértve az izomtömeget, a várható élettartamot, a társbetegségeket, a táplálkozási állapotot és az elhízás mérését (Ladhani 2017; Stenvinkel 2008). Ezek az ellentmondó adatok hiányosságokat mutatnak az elhízás, a vesebetegség és a klinikai eredmények közötti összefüggések jelenlegi megértésében. Ennek megfelelően ez hangsúlyt fektet a súlycsökkentő beavatkozások biztonságosságának és hatékonyságának értékelésére elhízott vagy túlsúlyos CKD-s betegeknél (különböző stádiumokban).

A beavatkozás leírása

Ez az áttekintés azokra a beavatkozásokra összpontosít, amelyek célja a szándékos fogyás elősegítése a betegek kimenetelének javítása érdekében. A súlycsökkentő beavatkozások jellemzően az egyén energiafogyasztásának csökkentésére és/vagy a napi energiafelhasználás növelésére irányulnak a fogyás kiváltása érdekében, és nagyjából életmódbeli, farmakológiai és sebészeti beavatkozásokba sorolhatók. Az életmódbeli beavatkozások magukban foglalják az étrendet, a fizikai aktivitást, a testmozgást vagy a magatartási stratégiákat, amelyeket elszigetelten vagy együttesen alkalmaznak a kalóriabevitel csökkentése és/vagy az energiafelhasználás növelése érdekében. A farmakológiai találmány magában foglalja a gyógyszerek felhasználásával történő beavatkozásokat, amelyek csökkentik az abszorpciót vagy elnyomják az étvágyat. A bariatrikus sebészeti beavatkozások magukban foglalják a korlátozó műtétet, amelynek célja a táplálékbevitel (azaz a gyomor sávosodása vagy a hüvelyes gasztrektómia) korlátozása, vagy felszívódási zavarok (azaz a bél bypass) vagy mindkettő (azaz a gyomor bypass) korlátozása. A felülvizsgálat magában foglalja ezeket a beavatkozásokat önmagukban vagy kombinációban.

Hogyan működhet a beavatkozás

Miért fontos ezt a felülvizsgálatot elvégezni?

Célkitűzések

A súlycsökkentő beavatkozások hatékonyságának értékelése túlsúlyos és elhízott, CKD-s felnőtteknél; beleértve az ESKD-ben szenvedőket, akiket dialízissel, veseátültetéssel vagy konzervatív kezeléssel kezelnek.