Só Heliotrope

heliotrope

A sós heliotróp (Heliotropium curassavicum) egy kiterjedt növény, amely Észak- és Dél-Amerika nagy részén őshonos és más kontinensekre is elterjedt. A hosszú keskeny virágpermetek a virágzás előrehaladtával tekeregnek. A kicsi, fehér virágoknak sárga torkuk van, és öregedésükkor lilára váltanak.

A sós heliotróp a vegetáció sokféle típusával társul, és gyakran nedves és zavart területeken található meg, különösen azokon, amelyek enyhén lúgosak vagy sósak. Egyes helyeken ezt a kedves virágot gyomnak tartják.

Egyéb közönséges nevek:

alkáli heliotróp, tengerparti heliotróp, vad heliotróp, kínai porcsin, kínai pusley, majom farka, fürj növény

2., 4., 11., 59. leírás

A só-heliotróp egy terjedő évelő gyógynövény, amely általában kevesebb, mint egy láb (30 cm) magas, de alkalmanként több méterrel feljebb is haladhat a szomszédos cserjék között. A levelek kékeszöldek és kissé húsosak; szőrzetük nincs, de vékonyan fehéres porral boríthatják őket. A levelek oválisak vagy ablanciak, 1-6 cm hosszúak, sima margókkal.

A virágokat fokozatosan kibontakozó szár („skorpioid cyme”) mentén termelik; a szár gyakran párosul, esetenként hármasban. A tekercs közepén virágrügyek fejlődnek, és a kibontakozó szár külső részén váltakozó sorokban új virágok jelennek meg. Az idősebb, kiegyenesedett szár mentén magvak fejlődnek. A Torrey Pinesnél a virágszárak általában kevesebb, mint 4 hüvelyk hosszúak. 1 A San Elijo Lagoon Természeti Központban azonban egy dús növény több, mint 35 hüvelyk hosszú virágszárat termett, hét virágzó virággal, legalább hét bimbóval még nem nyíltak ki, és 139 korábbi virág bizonyítéka volt.

A szirmok haranggá egyesülnek, körülbelül 0,4 cm széles, öt fellángoló karéjjal. A virágok biszexuálisak, öt porzóval és egy zöld, gomba alakú bibével. A rezervátumban a fiatal virágok fehérek, zöldessárga torokkal; a torok lila színűvé válik a virágok öregedésével. Az elsődleges virágzási időszak tavasszal és nyáron át tart, általában március - október között. 1

Minden virág gyümölcsöt termel, amely 0-4 diófélére válik szét. Azonban a vetőmag mennyisége alacsony, és egy virág ritkán termeli mind a négy diófélét. A szaporodás gyakrabban a széles körben elterjedt gyökerekből fakadó hajtások, mint a magok által történik.