Melissa officinalis

Kapcsolódó kifejezések:

Antioxidáns
Retinol
Proteáz
Szénhidrátok
Citrombalzsam
Élesztők
Árpa
Peptidázok
Illóolajok
Niacin

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

A gyógynövénykivonatok neurokognitív hatásai

11.6 Melissa officinalis

A Melissa officinalis (citromfű) termesztett évelő citromillatú gyógynövény. A felhasználására vonatkozó feljegyzések több mint 2000 évre nyúlnak vissza, a Historia Plantarum (kb. 300 BC) és a Materia Medica (kb. 50–80 BC) bejegyzésekkel. A hetedik században Spanyolországba történő bevezetését követően a középkorra egész Európában elterjedt. A gyógyszeres használat ezen korai korszakban magában foglalja Paracelsus (1493–1541) ajánlását, miszerint a balzsam teljesen életre kelti az embert, és „minden panasz esetén az idegrendszer rendezetlen állapotából kell származni”. Hagyományosan a citromfűvet enyhe nyugtatóként és szorongásoldóként alkalmazták, bár a kor számos gyógynövényes patikája balzsamot hozott létre, amely általános jótékony hatással volt az agyra, különös tekintettel a memória sajátos javulására (Kennedy és mtsai., 2002b). A Melissa officinalis feltételezett biológiailag aktív vegyületei közé tartoznak a monoterpenoid-aldehidek (beleértve a citronellát, a nerált és a gerániumot), a flavonoidok és a polifenolos vegyületek, például a rozmarinsav és a monoterpén-glikozidok (Mulkens et al., 1985; Carnat et al., 1998; Sadraei et et. al., 2003).

Bizonyítékok utalnak arra, hogy a Melissa officinalis fokozza a kolinerg transzmissziót, azon a tényen alapulva, hogy a központi idegrendszeren belül mind a nikotin-, mind a muszkarin-acetilkolin-receptorokhoz kötődik (Perry et al., 1996; Wake et al., 2000). A receptorkötési affinitásokban azonban nagy eltéréseket figyeltek meg a különböző törzsek és a Melissa officinalis készítményei között, a növény megbízhatóbb hatása a mintákra annak nyugtató hatása (Kennedy és mtsai, 2003b).

A szárított levél és a gyógynövény illóolajának számos lehetséges aktív összetevőjét azonosították. Azok az alkotóelemek, amelyek farmakológiai hatást fejthetnek ki, számos monoterpenoid aldehidet tartalmaznak (ideértve a citronellát, a nerált és a gerániumot is) (Carnat és mtsai, 1998a; Sadraei és mtsai, 2003), a flavonoidokat és a polifenolos vegyületeket (főként a rozmarinsavat) (Petersen és Simmonds, 2003) és monoterpén-glikozidok (Mulkens et al., 1985), további új vegyületek azonosításával (Mencherini és mtsai, 2007). Ezek az összetevők a Melissa orális bevétele után könnyen felszívódnak.

Mantle és mtsai. kimutatta, hogy a Melissa levél szerény, de „értékelhető” antioxidáns aktivitással rendelkezik az elismert antioxidánsokhoz, például a Panax ginsenghez képest (Mantle et al., 2000). A Melissa teljes kivonatának antioxidáns tulajdonságai valószínűleg elsősorban annak flavonoid tartalmának tulajdoníthatók (Hohmann et al., 1999).

A Melissa officinalis bármilyen megismerést moduláló hatása valószínűleg a kolinerg rendszerben (nikotin- és muszkarinreceptorokban) kifejtett hatásainak köszönhető. A nikotin- és muszkarinreceptor-kötődés az emberi agy homogenizátumaiban a Melissa törzsek között jelentősen eltér (Wake et al., 2000). Az elhanyagolható kolinerg receptorhoz kötődő kivonat olyan viselkedési eredményeket hozott, amelyek hosszú ideig enyhe nyugtatóként/szorongásoldóként használták, de nem javították a memóriát (Kennedy és mtsai, 2003b, 2004b), míg a kivonat kifejezetten a magas muszkarin- és nikotinkötés miatt az emberi agyszövet tulajdonságai ugyanolyan hangulati hatásokkal jártak, de javították a memória teljesítményét is (Kennedy és mtsai, 2003b). Ez az utolsó példa arra is utal, hogy a Melissa officinalis esetében a növény robusztus nyugtató/anoxiolitikus hatása (Kennedy és mtsai, 2004b) egy, még nem azonosított, nem kolinerg mechanizmustól függ.

Egy tanulmány egy kémiailag validált, a Melissa-ból származó illóolajat vizsgált és azt találta, hogy a Melissa gátolta a GABAA kötődését a receptorcsatornához a patkány előagyában, de nem volt hatással vagy nikotin-acetilkolin-receptorokra (Abuhamdah et al., 2008). Azt is megállapították, hogy Melissa jelentős dózisfüggő csökkenést váltott ki mind a gátló, mind a gerjesztő transzmisszióban. Egy másik mechanizmus az agy GABA-szintjének növelésére és a szorongás potenciális ellenőrzésére a GABA-transzamináz (GABA-T) enzim gátlása (Ashton és Young, 2003). A közelmúltban tíz szorongásoldó növényi anyag felméréséről számoltak be, és a Melissa officinalis kivonatát találták a patkány agyából származó in vitro GABA-T aktivitás legjobb inhibitorának (Awad et al., 2007). Melissa GABA-T-re kifejtett hatását egy további tanulmány megerősítette, a biológiai vizsgálati frakcionálással együtt, amely a rozmarinsav és a triterpenoidok, az ursolsav és az oleanolsav mint hatóanyagok azonosításához és izolálásához vezetett. Megállapították, hogy a rosmarinsav volt a fő vegyület, amely felelős az aktivitásért, de a szerzők megjegyezték, hogy a szinergikus hatások is szerepet játszhatnak (Awad et al., 2009).

Jó bizonyíték van arra, hogy Melissa akut szorongásoldó (szorongásgátló) hatással bír. Humán vizsgálatokban Melissa növelheti az önértékelésű „nyugalmat” a kialakult hangulati skálák segítségével (Kennedy és mtsai, 2003b, 2004b, 2006). Ezenkívül, amikor az alanyokat laboratóriumi stresszornak vetették alá, Melissa fokozta a nyugalmat (Kennedy és mtsai, 2004b), és Valeriannal kombinálva a citromfű csökkentette az állapot szorongását (Kennedy és mtsai, 2006) alacsonyabb dózis mellett, de magasabb szinten növelte . A Valerian napi hatszáz mg/nap hét napig képes volt csökkenteni a laboratóriumi stresszre adott pulzus-válaszokat is (Cropley et al., 2002). Bizonyos bizonyítékok is vannak arra, hogy a Valerian 50 mg izolált valepriatje, amelynek szorongásoldó hatása van (generalizált szorongásos rendellenességben (GAD) szenvedő betegeknél) négy hétig tartó kezeléssel (Andreatini et al., 2002). Így a citromfű beadásának empirikus bizonyítékai nagyrészt összhangban vannak hagyományos nyugtatószerként történő alkalmazásával.

Növényi vegyületeken alapuló új antiherpetikus gyógyszerek kifejlesztése

Melissa officinalis (citromfű)

A Melissa officinalis L. flavonoidokat, kvercitrint és ramnocitrint tartalmaz; a 7-glükozidok, apigenin, kaempferol, kvercetin és luteolin; fenolsavak és tanninok; rozmarinsav és glikoziddal kötött koffein- és klorogénsavak; valamint a triterpének, az ursol és az oleanolsavak [36–38]. Ezt a növényt az orvostudomány számos gyakorlati alkalmazásában alkalmazták. A M. officinalis kivonatról beszámoltak arról, hogy gátolja a fehérjeszintézist és antivirális aktivitást mutat a HSV-1 ellen [39–41] .

Allahverdiyev et al. kimutatta az M. officinalis illékony olajainak vírusellenes hatását a HSV-1 és a HSV-2 vírusok ellen. Kimutatták, hogy a 100 mg/ml-ig terjedő koncentrációk nem mérgezőek a sejtekre, bár a> 100 mg/ml-es koncentrációk toxikus hatást mutattak a HEp-2 sejtekre. Az illékony olajkoncentrációk 100 mg/ml-ig vírusellenes hatást mutattak a HSV-2 ellen. Mivel a maximális nem toxikus koncentrációt 100 mg/ml-nek határozták meg, ezt a koncentrációt minden kísérletben az illékony olajok vírusreplikációra gyakorolt hatásának tesztelésére használták. In vivo eredményeik azt mutatják, hogy az M. officinalis L. kivonat nem toxikus dózisokban gátolja a HSV-2 replikációt [42]. .

Ez a kutatás azt jelzi, hogy a M. officinalis L. illékony olajok szintetikus anyagokkal kombinálva hatékony alternatívát jelenthetnek a jelenleg rendelkezésre álló vírusellenes gyógyszerekkel szemben új, hatékonyabb gyógyszerek előállításával vagy az illékony olajok felhasználásával a rendelkezésre álló gyógyszerek hatékonyságának növelésére.

Funkcionális ételek és megismerés

12.7.4 Melissa officinalis

A Melissa officinalis (citromfű) a Lamiaceae család évelő gyógynövénye, amely Dél-Európában és a Földközi-tengeren őshonos, és 2000 éves múltra tekint vissza. Hagyományosan enyhe nyugtatóként és szorongásoldóként használták, azonban a középkorból származó korai feljegyzések azt mutatják, hogy régóta felismerték a memóriára gyakorolt pozitív hatásai miatt is (Kennedy et al., 2002). A M. officinalis feltételezett biológiailag aktív vegyületei közé tartoznak a monoterpenoid aldehidek (beleértve a citronellal, a neral és a geraniál), a flavonoidok és a polifenol vegyületek, például a rozmarinsav és a monoterpén glikozidok (Mulkens et al., 1985; Carnat et al., 1998; Sadraei et al., 2003).

Bizonyítékok utalnak arra, hogy az M. officinalis fokozza a kolinerg transzmissziót, azon a tényen alapulva, hogy a központi idegrendszeren belül mind a nikotin-, mind a muszkarin-acetilkolin-receptorokhoz kötődik (Perry et al., 1996; Wake et al., 2000). Ugyanakkor a M. officinalis különböző törzsei és preparátumai között a receptorkötő affinitásokban nagy eltéréseket figyeltek meg, a növény megbízhatóbb hatása a mintákra annak nyugtató hatása (Kennedy és mtsai, 2003). A M. officinalis szorongásoldó hatása valószínűleg egy nem kolinerg mechanizmusnak köszönhető, amelyet még nem sikerült azonosítani. Bizonyított bizonyítékok arra is utalnak, hogy a M. officinalis mérsékelten hatékony szabadgyök-megkötõként viselkedik, ami flavonoidtartalmának tulajdonítható (Hohmann és mtsai, 1999; Mantle és mtsai, 2000).

Számos tanulmány vizsgálta a M. officinalis szorongásoldó hatásait, azonban ezeknek a megállapításoknak a megvitatása meghaladja a jelenlegi jelentés kereteit. A kognitív hatásokkal kapcsolatban Kennedy és munkatársai két közelmúltbeli tanulmányában (Kennedy és mtsai, 2002, 2003) vizsgálták az akut adagolás hatásait. E vizsgálatok első 20 résztvevője egészséges, 200, 600 és 900 mg M. officinalis etanolos kivonatot kapott egyszeri dózissal összehasonlítva placebóval randomizált, kettős-vak, keresztezett konstrukcióban. Az adagolás után 1, 2,5, 4 és 6 órán belül kognitív teljesítményüket a kognitív kábítószer-kutatás (CDR) teszt akkumulátorral, soros kivonási feladatokkal együtt értékelték. A figyelem pontossága szignifikánsan javult a M. officinalis 600 mg-os középső adagját követően, azonban a legnagyobb dózisnál (900 mg) a memória teljesítményének csökkenését és csökkent éberséget figyeltek meg.

Az M. officinalis krónikus hatásai kapcsán Akhondzadeh és munkatársai (Akhondzadeh et al., 2003a) tanulmánya négy enyhén vagy közepesen súlyos AD-ben szenvedő 35 betegnél négy hónapos időtartam alatt 60 csepp/nap tinktúra hatékonyságát vizsgálta., 65 és 80 éves. Megállapították, hogy a kognitív funkció az ADAS-Cog és a klinikai dementia minősítési skálán mérve szignifikánsan javult a placebóval összehasonlítva négy hónapon belül.

A M. officinalis tekintetében úgy tűnik, hogy vannak más, jobban megalapozott kolinerg hatású táplálkozási vegyületek. Úgy tűnik, hogy ennek az anyagnak az elsődleges hatása inkább a hangulati moduláció, mintsem a kognitív javítás. Bár a kivonat gondos kiválasztása, amely nagyobb kötési affinitást mutat a nikotin- és muszkarin receptorok iránt, javíthatja annak hatékonyságát, úgy tűnik, hogy erősebb nootrop szerek közül lehet választani.

Gyógynövények | A Labiatae gyógynövényei

A balzsam (Melissa officinalis L.) egy 100 cm magasságú évelő gyógynövény, amely Dél-Európában, Észak-Afrikában és Anatóliában őshonos, és szinte minden mérsékelt égövi régióban betelepült. Nagyjából ovális levelei vannak, fehér vagy világos rózsaszín virágai hónalj örvényekben helyezkednek el. A Melissa officinalis három alfaját ismerik fel, de csak a subsp. Az officinalist aromás lombozatáért termesztik, amelynek erős, kellemes, citromszerű szaga van.