Megakolon nélküli dolichokolon előfordulása krónikus Chagas-betegségben szenvedő betegeknél

CIKK ARTIGO

Megakolon nélküli dolichokolon előfordulása krónikus Chagas-betegségben szenvedő betegeknél

Ocorrência de dolicocólon sem megacólon em chagásicos crônicos

I. Cleudson Castro; Esperanza Bernal Hernandez II; Joffre Rezende III, IV; Aluizio Prata †

I Programa de Pós-Graduação em Medicina Tropical, Núcleo de Medicina Tropical, Universidade de Brasília, Brasília DF
II Unidade de Clínica Médica, Hospital Paranoá, Secretária de Saúde do Distrito Federal, Brasília, DF
III. Depto de Clínica Médica címzett exprofesszor, Universidade Federal de Goiás, Goiânia, GO
IV. Honoris Causa professzor, Universidade de Brasília, Brasília, DF

Kulcsszavak: Dolichocolon. Magányos dolichocolon. Chagas-betegség. A sigmoid meghosszabbítása. A sigmoid hossza.

Palavras-barlangok: Dolicocólon. Dolicocólon solitário. Doença de Chagas. Alongamento do sigmoide. Comprimento do sigmoide.

BEVEZETÉS

Carlos Chagas azt gyanította, hogy az emésztőrendszer részt vett a nevét viselő betegségben 1, elfogadva, hogy a Chagas-betegségben endemikus területeken gyakori megaesophagus lehet az egyik megnyilvánulása. Ugyanebben a korszakban Neiva és Pena mega esetek százait figyelték meg Brazília belterületén, főleg Goiás államban 2. Mindazonáltal hosszú ideig a Chagas-kór és a megák különböző entitásoknak számítottak 3. Az ötvenes években Sabino Vieira de Freitas a megák valószínű etiológiájával (B1-vitamin-hiány és Chagas-betegség) kapcsolatos két legfontosabb hipotézist tanulmányozta, és vonakodva arra a következtetésre jutott, hogy az etiológia még mindig nem állapítható meg. Úgy vélte, hogy a Chagas-kórhoz való kapcsolat kétséges 3. Abban az időben neves professzorok úgy gondolták, hogy a két entitás eltérő etiológiájú 3 .

Tanult betegek

Ezt a radiológiai vizsgálatot 2000. május és 2001. augusztus között végezték el a Goiás megyei Mambaí község lakossága körében, amely a Chagas-betegségben endemikus terület. Elkészítették a Mambaí projekten belüli egyének listáját, és átadták azt az orvosnak, aki az önkormányzatban koordinálta a munkát. Ez az orvos nem volt tisztában a betegek klinikai és szerológiai állapotával. A betegek között a Chagas-kórra hat szerológiailag pozitív reakcióval rendelkező felnőttek voltak, akik a betegség meghatározatlan, szív- vagy emésztőrendszeri formáját mutatták be, valamint hat negatív szerológiai reakcióval rendelkező egyének, akiknek tünete volt székrekedés. A súlyos kardiopátia és a terhesség eseteit kizárták. A betegek felkutatását az önkormányzatban élő egészségügyi szakember látta el, aki 1975 óta dolgozik a projektben. A betegeket autóval szállították otthonukból Damianópolisba, és naponta átlagosan hat vizsgálatot végeztek. A kórházban a vizsgálat előtt a betegek válaszoltak egy szokásos kérdőívre, amely azonosítási, életkori és nemi adatokat, valamint a székrekedés tüneteire vonatkozó információkat kért.

Radiológiai vizsgálat és paraméterek

Statisztikai analízis

Az információkat adatbázisban tárolták. Az elemzést az SPSS szoftver 9.0-s verziójának segítségével végezték el a Windows számára. Az összes alkalmazott tesztnél a szignifikancia szintet 0,05 alatti értékre állítottuk be. A kvantitatív változók átlagában talált különbségek szignifikanciájának meghatározásához Student t tesztet alkalmaztunk.

Etikai szempontok

A Mambaí lakossága 1974 óta tesztek alatt áll. Ezt a projektet a Brasília Egyetem Egészségtudományi Iskola (UnB) Etikai Bizottsága hagyta jóvá, és a 196/96 határozat szabványainak megfelelően hajtották végre. A vizsgálat céljait és az elvégzendő vizsgálat típusát minden betegnek elmagyarázták. Írásbeli beleegyezést kértek, a vizsgálatokat csak a betegek beleegyezésének kézhezvétele után hajtották végre. A speciális kezelésre szoruló betegeket a Brasília Egyetemi Kórházba utalták. A vizsgálati időszak alatt a lakosság egy projekten keresztül fenntartott egészségügyi klinikán vett részt.

A radiológiailag megvizsgált 303 személy közül 30-at kizártunk: négyből nem álltak rendelkezésre szerológiai vizsgálatok, kettőnél kétséges volt a szerológiai teszt, 24-nél pedig disztális vastagbélhossz volt, amelyet lehetetlen megmérni. Így 273 beteget értékeltek, akik közül 210 szeropozitív volt a Chagas-kórra, 63 pedig szeronegatív volt. A betegek életkora 27 és 87 év között volt; a vizsgált betegek átlagéletkora 48,9 ± 12,4 év volt, a szeropozitív betegek átlagéletkora pedig 49,3 ± 12,4 év volt.

A röntgenfelvételeket az egyik szerző (JR) elemezte, aki nem volt tisztában a betegek szerológiai és klinikai állapotával. A röntgen filmnézőn végzett röntgenfelvétel vizuális elemzése mellett a végbél és a sigmoid 8 legnagyobb átmérőjét és a disztális vastagbél hosszát is megmértük. E mérések elvégzéséhez előnyben részesítették az anteroposterior röntgenfelvételeket, míg a posteroanterior nézeteket csak akkor használták, ha az anteroposterior nézet segítségével nem lehetett mérést végezni.

krónikus

A disztális vastagbél átlagos hossza a különböző nemű egyedekben a Chagas-betegség szerológiai státusától függően változott. A szeropozitív egyedek közül a női disztális vastagbél szignifikánsan hosszabb volt (58,8 ± 12,3 cm), mint a férfi disztális vastagbél (55 ± 11,6 cm; p = 0,02). A szeronegatív egyedek közül a női disztális vastagbél továbbra is hosszabb (53,2 ± 9,1 cm), mint a férfi disztális vastagbél (49,9 ± 7,8 cm), de statisztikai szignifikancia nélkül (p = 0,16) (2. táblázat) .

A 34 dolichocolonban szenvedő beteg közül 31-en Chagas-kórban szenvedtek, átlagos distalis vastagbélhosszuk 77,9 ± 7,1 cm volt, míg a három Chagas-betegség nélküli egyén között 71,3 ± 1,1 cm (t = 4,54; p = 0,000). A különbség jelentős volt, vagyis a Chagas dolichocolon átlagosan 6,6 cm-rel hosszabb volt.

A 70 cm-nél hosszabb vagy hosszabb distalis vastagbélben szenvedő betegek kizárása után a fennmaradó betegek 179 szeropozitív egyénből álltak, a distalis vastagbél átlagos hossza 53,6 ± 8,8 cm, és 60 szeronegatív egyénből, átlagos hosszúságuk 51,2 ± 7,8 cm volt (p = 0,059). Ebben az elemzésben a disztális vastagbél a Chagas-betegeknél átlagosan 2,4 cm-rel hosszabb volt, erőteljes tendenciával a hosszabb bélszakasz felé, de statisztikai szignifikancia nélkül.

A 31 dolopokolonnal rendelkező szeropozitív páciens közül a leghosszabb mérés 100 cm volt, míg a három dolichokolonos szeronegatív páciens közül a leghosszabb 72 cm volt. A szeropozitív egyedek közül öt volt dolichomegacolonnal és négy lehetséges megakolonnal. A 24 egyén közül, akiknél a disztális vastagbél mérése lehetetlen volt, 15 szeropozitív és kilenc szeronegatív (3. táblázat).

A jelen vizsgálatban vizsgált 273 beteg közül 34 (12,5%) mutatott be dolichokolont, akik közül 31 (14,8%) volt szeropozitív, és 3 (4,8%) a 63 szeronegatív személy között volt ebben a vizsgálatban. Ezen személyek közül 14 (6,2%) megakolon vagy dolichomegacolon esetet diagnosztizáltak 8. A dolichokolonnak ez a nagyobb előfordulása a megakolonhoz vagy a dolichomegacolonhoz képest erősen jelzi, hogy a hosszabbítás megelőzi a dilatációt. A megakolonhoz viszonyítva több mint kétszer annyi dolichocolon-eset fordult elő. A megakolonnal összehasonlítva a dolichokolon csendesebb, és nem ismert, hogy székrekedést okoz-e, bár a Dias 11 megállapította, hogy a Bambuí projektben szenvedő betegek tüneti tünetek voltak. Nincsenek adatok a székrekedés tüneteiről kizárólag a dolichokolont bemutató betegek körében.

A legújabb tanulmányok ezt a témát ismét nagy mintákkal vették fel, ezáltal megerősítve Rezende és munkatársai véleményét. 14. A jelen tanulmány és a Lopes 15 által kapott adatok ebbe az irányba mutatnak. Lopes 15 tanulmányában mind a 72 megakolonos beteg a rectosigmoid meghosszabbodását mutatta. Valamennyi megakolon lehetséges diagnózisú rektoszigmoid hossza meghaladta a megállapított határértékeket, és a rektoszigmoid medián hossza a megakolon nélküli Chagas-betegek között szignifikánsan nagyobb volt, mint a nem Chagas-egyéneknél 15 .

Minden jel arra utal, hogy a vastagbél morfológiai változásai olyan időben fordulnak elő, amely eltér a nyelőcső változásainak bekövetkezésétől. A nyelőcsőben a megnyúlás a végén jelenik meg (a megaesophagus IV csoportban), míg a vastagbélben ez az első változás és megelőzi a megakolont.

A patológiai anatómia nem tűnik megfelelő módszernek a rectosigmoid megnyúlásának tanulmányozására. Adad 16 a Chagas colopathia megkérdőjelezhetetlen klinikai és radiológiai diagnózisával rendelkező egyének műtéti és boncolási mintáit tanulmányozta, és nem talált különbséget a sigmoid hosszában a Chagas-betegek és a szeronegatív kontrollok között. Még akkor is, ha a radiológiailag dolichomegacolonként meghatározott szervekkel foglalkoznak, a patológusok gyakran nem tudják megerősíteni a diagnózist 16 .

A jelen vizsgálatot vakon végezte egyetlen helyi csapat, amely nem ismerte a szerológiai vizsgálatok eredményeit, és a röntgenfelvételeket egy 500 km-re lévő kutató elemezte és mérte meg, aki nem tudott semmit a betegekről.

A dolichokolon diagnózisa lényegében radiológiai. A kép radiológus vagy klinikus általi értékelése a tünetek hiányában is lezárja a diagnózist. Lopes 15 szerint, aki radiológus, a diagnózisban leginkább a rektosigmoid meghosszabbodása hívja fel a figyelmet. Nem tett különbséget a dolichocolon és a vastagbél tágulata között, és mindkettőt megakolonnak tekintette, a nagyobb vastagbél fogalmán belül. Véleménye szerint a megakolon többnyire a sigmoid meghosszabbításával kezdődik, míg a hosszabbítás az előrehaladott stádiumokban az átmérő növekedésével jár. Ez a tanulmány kimutatta, hogy még azoknál az egyéneknél is, akiknél a disztális vastagbél hossza a normális maximális határon belül van (azaz kevesebb, mint 70 cm), az amerikai trypanosomiasisban szenvedők erős tendenciát mutatnak arra, hogy hosszabb távú vastagbélük legyen, mint a szeronegatív kontrollokban.

Régi boncolási és radiológiai vizsgálatok, amelyeket Latin-Amerikán kívül végeztek, kimutatták, hogy dolichocolont vagy redundáns vastagbélt találtak a lakosság 14-16% -ában 17. Legjobb tudomásunk szerint ilyen adatok nem léteznek brazil környezetben, ahol a Chagas-kór dominál. Az Andok hegyvidéke kivételével, amely az Andok hegységében található 3000 m tengerszint feletti magasságban és táplálkozási okoknak tulajdonítható, lehetséges, hogy Latin-Amerika endémiás területein a magányos dolichokolon fő oka a Chagas-kór.

Összegzésképpen: az 1970-es években végzett tanulmány 10, a Dias 11-től származó információ a Bambuí projekttel kapcsolatban, Rezende és munkatársai tanulmánya. A goiâniai kórházakban szenvedő betegekről szóló 14, a jelen tanulmány Mambaí-tól kapott adatai és Lopes Uberabában végzett tanulmánya 15 megbízható adatsort jelentenek, amelyek Brazília középső részén endémiás területeken a magányos dolichokolont a Chagas-betegség legitim összetevőjének minősítik.

ÉRDEKLŐDÉSEK

A szerzők kijelentik, hogy nincs összeférhetetlenség.

1. Chagas C. Trypanosomiase americana. Forma aguda da moléstia. Mem Inst Oswaldo Cruz 1916; 8: 37-60. [Linkek]

2. Neiva A, Pena B. Viagem cientifica pelo norte da Bahia, sudoeste de Pernambuco, sul do Piauhi e de norte a sul de Goiás. Mem Inst Oswaldo Cruz 1916; Tomo III fasc 3: 75-224. [Linkek]

3. Porto C, Porto CC. Historia do megaesôfago nos congressos no Brasil Central. Rev Goiana Méd 1970; 16: 117-136. [Linkek]

4. Koeberle F, Nador E. Etiologia e Patogenia do megaesôfago no Brasil. Tiszteletes Paulista Med 1955; 47: 643. [Linkek]

5. Rezende JM. Megaesôfago por doença de Chagas. Rev Goiana Med 1956; 2: 297-314. [Linkek]

6. Ximenes CA, Rezende JM, Moreira H, Vaz MGM. Técnica simplificada para diagnóstico radiológico do megacólon chagásico. Rev Soc Bras Med Trop 1984; 17 (supl): 23. [Linkek]

7. Testut L. Traité D'anatomie humaine, 8º ed. Párizs: Gaston Doien & Cie; 1931. [Linkek]

8. Castro C, Hernandez EB, Rezende J, Prata A. Estudo radiológico do megacólon em área endêmica de doença de Chagas. Rev Soc Bras Med Trop 2010; 43: 562-566. [Linkek]

9. Hernandez EBR, Rezende JM, Macedo V, Castro C. Estudo radiológico do cólon através da técnica de Ximenes em área endêmica de Chagas: prevalência de dolicocólon. Rev Soc Bras Med Trop 2003; 36 (supl II): 73-74. [Linkek]

10. Prata AR, Dias JCP, Ferreira HO, Rassi A, Macedo VO, Rezende JM és mtsai. Grupo de estudos sobre a evolução da doença de Chagas. Porto Alegre: Resumos do VI Congresso da Sociedade Brasileira de Medicina Tropical; 1970. [Linkek]

11. Dias JCP. Doença de Chagas em Bambuí Minas Gerais, Brasil. Estudo clínico epidemiológico a partir da fase aguda, entre 1940 e 1982. [Tese de doutorado]. [Belo Horizonte]: Universidade Federal de Minas Gerais; 1982. 376 p. [Linkek]

12. Calderon C, Aldana M. Estudio del colon en pacientes chagasicos asintomaticos y sintomaticos. Parasitol al Dia 1987; 11: 65-71. [Linkek]

13. Calderon C. Estudios digestivo y cardiologico simultaneos en pacientes chagasicos asintomaticos. Rev Med Chile 1992; 120: 43-47. [Linkek]

14. Rezende JM, Ximenes CA, Moreira H, Vaz MGM, Luquetti AO. Alongamento do cólon distal em pacientes com forma digestiva da doença de Chagas. A cikk bemutatása: Resumos do XXXI Congresso Brasileiro de gastroenterologia e VII Congresso Brasileiro de Endoscopia digestiva; Belém, Brazília; 1990. [Linkek]

15. Lopes háziorvos. Estudo radiológico do constimento e caliber do retosigmóide em pacientes chagásicos e em kontrolles procedentes de diferentes magasságok. [Dissertação de Mestrado]. [Uberaba]: Universidade Federal do Triângulo Mineiro; 2003. 86. o. [Linkek]

16. Adad SJ. Contribuição ao estudo da anatomia patológica e patogênese do megacólon chagásico. [Doktori értekezés]. [Uberaba]: Faculdade de Medicina do Triângulo Mineiro; 1996. 212 p. [Linkek]

17. Bockus HL. A vastagbél fejlődési rendellenességei. In: Bockus HL, szerkesztő. Gasztroenterológia. II. Kötet Saunders: Társaság; 1949. o. 391. [Linkek]

18. Franco FE. El vastagbél íleo-pelvico en los peruanos. [Doktori értekezés]. [Lima]: Universidad Nacional de San Marcos polgármestere; 1965. [Linkek]

Cím:
Prof. Cleudson Castro
Depto de Clínica Médica/NMT/UnB
Caixa Postal 4517
70904-970 Brasília, DF, Brasil
Fax: 55 61 3307-1154
e-mail: [email protected]

Beérkezett 2011.06.06
Elfogadva: 2011.07.29

A napló minden tartalmát, kivéve, ha másként jelezzük, a Creative Commons Nevezési Licenc alapján licenceljük