Hyperlipoproteinemia

A hiperlipoproteinémiákat a laboratóriumi eredmények alapján öt csoportba sorolják.

Kapcsolódó kifejezések:

Alacsony sűrűségű lipoprotein
Szaruhártya
Szaruhártya disztrófia
Dystrofia
Enzim
Fehérje
Mutáció
Koleszterin
Nagyon alacsony sűrűségű lipoprotein

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

A véredények

20 Hogyan vannak besorolva a hiperlipoproteinémák?

A hiperlipoproteinémiákat a laboratóriumi eredmények alapján öt csoportba sorolják. Minden csoportba tartoznak a veleszületett és szerzett hiperlipoproteinémák. Az öt csoport közül a leggyakoribb a II-es típusú hiperlipoproteinémia, amelyet az LDL megnövekedett koncentrációja jellemez, és a IV-es típusú hiperlipoproteinémia, amelyet a VLDL megnövekedett koncentrációja és az alacsony HDL jellemez.

II. Típusú hiperlipoproteinémia: Jellegzetes hiperkoleszterinémia jellemzi. Számos genetikai betegséget foglal magában, például a családi hiperkoleszterinémiát az LDL receptor génjének mutációja miatt, és néhány olyan betegséget, amely az LDL és a koleszterin szintjének emelkedéséhez vezethet. A másodlagos okok közé tartozik a koleszterinben gazdag étrend, az epeutak elzáródása, a nephrotikus szindróma és a hypothyreosis. A II. Típusú hiperlipoproteinémia a szívkoszorúér-betegség egyik fő kockázati tényezője.

IV típusú hiperlipoproteinémia: Ez a hiperlipidémia leggyakoribb formája, amelyet hipertrigliceridémia és mérsékelt hiperkoleszterinémia jellemez. Számos genetikai rendellenességet tartalmaz a lipid anyagcserében, de gyakrabban másodlagos egy másik rendellenességhez képest. Másodlagos okok: alkoholfogyasztás, cukorbetegség, exogén és endogén szteroidok, orális fogamzásgátlók, terhesség és általában a stressz. Mérsékelt kockázatot jelent a szívkoszorúér betegségre.

Vegyes lipémiák

Jan W.A. Smit, Louis M. Havekes, az Endokrin betegségek enciklopédiája, 2004

III. Típusú hiperlipoproteinémia (családi diszbetalipoproteinémia)

A III. Típusú hiperlipoproteinémia autoszomális-domináns öröklődési mintázatát írták le néhány ritka apoE-változat esetében. Például az apoE2Lys146Gln vagy apoE3Leiden iránti heterozigóta egyedek mutatják a fenotípust. Ezeknek a ritka alléleknek szinte mindegyik hordozója hiperlipoproteinémiás fenotípussal rendelkezik, ami azt jelzi, hogy ez a domináns öröklődési minta magas penetrációs sebességgel társul. Ennek a rendellenességnek a kezelésében alaposan meg kell keresni a mögöttes rendellenességeket. Általában az étrendi intézkedések (a kalória korlátozása) normalizálhatják a lipidszintet. Ha ez nem érhető el, szükség lehet gyógyszeres terápiára. A HMG – CoA reduktáz inhibitorokat sikeresen alkalmazták, és a rostsavszármazékok is hasznosak lehetnek.

A szaruhártya hibái

136.3.1.3.1 Hiperlipoproteinémia

A hiperlipoproteinémiákban a szaruhártya leletei segíthetik a kezdeti diagnosztikai gyanút. A szaruhártya arcus a foszfolipidek, koleszterin-észterek és trigliceridek lerakódásának leírására szolgál a szaruhártya perifériáján minden szinten, de a legmarkánsabban a Descemet és Bowman rétegek szintjén. Leggyakrabban ezt normális öregedési jelenségnek tekintik, de 30 vagy 40 éves kora előtti jelenlétének fel kell gyorsítania a lipid metabolikus funkció értékelését. A Fredrickson II – V típusok arcusával rendelkezhetnek, míg az I. és II. Típusnál szélesebb körű lipid beszivárgás lehet a szaruhártyán („lipid keratopathiának” nevezik). A Xanthelasma előfordulhat a II – IV. Mindezek a változások elsősorban az emelkedett koleszterinszintnek köszönhetők. Jelentősen megemelkedett trigliceridszint, amely a II. Típus kivételével minden esetben előfordul, összefügg a lipemia retinalisszal, a vér tejszerű megjelenésével a retina erekben.

Lipid anyagcsere és rendellenességek

6.7 Különböző típusú hiperlipidémia

A hiperlipidémiát hiperlipoproteinémiának is nevezik, és lehet primer vagy szekunder eredetű. Különféle elsődleges hiperlipidémiák a következők:

Családi hiperkoleszterinémia: Ez a betegség autoszomális domináns rendellenességként terjed. A mutációk befolyásolják az LDL receptor szintézisét vagy annak megfelelő működését, valamint az Apo B-100 gén mutációját, ami az LDL Apo B-100 kötődésének csökkenését eredményezi. Az összkoleszterin és az LDL-koleszterin ezekben az egyénekben nagyon megemelkedett, így fiatal korban fogékonyak a szívinfarktusra.

Poligén hiperkoleszterinémia: Ezekben az egyénekben mind a genetika, mind a környezeti tényezők fontos szerepet játszanak a magas koleszterinszint előállításában.

Családi hipertrigliceridémia: Ez a betegség autoszomális domináns rendellenességként is terjed, amelyet a máj fokozott VLDL-termelése jellemez.

Családi hiperkilomikronémia: Ez a betegség autoszomális recesszív módon terjed, és a lipoprotein lipáz enzim vagy az Apo CII hiánya okozza. A trigliceridszint ezekben az egyénekben magas.

Családi dysbetalipoproteinemia: Ezekben az egyénekben megnövekedett az IDL és a chilomicron maradványok szintje. Mind a koleszterin, mind a trigliceridek ezután megemelkednek. Az E apoprotein polimorfizmust mutat, három izoformát mutat: Apo E2, Apo E3 és Apo E4. A közös fenotípus az E3/E3. A családi diszbetalipoproteinémiában szenvedő egyének hajlamosak E2/E2 fenotípusra. Ez a fenotípus a chilomicron maradványok és az IDL máj májfelvételének károsodását eredményezi.

Családi kombinált hiperlipidémia: Ezekben az egyénekben a koleszterin vagy a triglicerid vagy mindkettő emelkedett. Lehetséges, hogy autoszomális dominánsként terjed.

A másodlagos hiperlipidémia gyakori, és az okok között szerepel a cukorbetegség, a hypothyreosis, a nephrotikus szindróma, a kolesztázis és az alkoholfogyasztás.

A lipidanalízist elektroforézissel is elvégezhetjük, ahol a kiomikron az alkalmazás helyén figyelhető meg, és az alkalmazás helye felett a második sáv a VLDL (pre-béta sáv), amelyet az LDL sáv követ; az alkalmazási ponttól legtávolabbi sáv a HDL. A lipid rendellenességeket szintén Fredrickson osztályozás szerint osztályozzák, amely egy régebbi osztályozás. Ebben a besorolásban ötféle hiperlipidémia létezik:

I. típus: Ezekben az egyénekben megemelkedett chilomicronok találhatók a lipoprotein lipáz vagy Apo CII hiány miatt, ami megemelkedett triglicerid szintet okoz. Ez tulajdonképpen a családi hiperkilomikronémia.

IIa típus: Ezekben az egyénekben megemelkedett LDL-koleszterin és összkoleszterinszint figyelhető meg családi hiperkoleszterinémia, poligén hiperkoleszterinémia, családi kombinált hiperlipidémia, valamint nephritikus szindróma és hypothyreosis miatt.

IIb típus: Ezekben az egyénekben megemelkedett LDL és VLDL figyelhető meg, mint a familiáris kombinált hiperlipidémiában szenvedő egyéneknél. A koleszterin és a triglicerid szint egyaránt megemelkedhet.

III. Típus: Ezeknek az egyéneknek megemelkedett az IDL-je, és ez a rendellenesség valójában dysbetalipoproteinemia az Apo E/Apo E2 profil miatt. A koleszterin és a triglicerid szint egyaránt megemelkedhet. A III. Típusú lipid rendellenességben a VLDL/triglicerid arány általában 0,3 felett van, míg a normál érték 0,2 körül van.

IV. Típus: Ezeknek az egyéneknek a VLDL szintje megemelkedett, amint azt a familiáris hipertrigliceridémia vagy a családi kombinált hiperlipidémia mutatja. Ennek eredményeként a trigliceridszint megemelkedik. A IV. Típusú rendellenesség oka lehet olyan másodlagos ok is, mint a cukorbetegség és a nephroticus szindróma.

V. típus: Ezeknek az egyéneknek megemelkedett a VLDL-értéke és a kiomikronok emelkedett trigliceridszintet okoznak.

A IIa., IIb. És a III. Típus a szív- és érrendszeri betegségek jelentősen megnövekedett kockázatával jár.

Esetleírás

Hipertrigliceridémia

Khalid Z. Al-Shali, Robert A. Hegele, az Endokrin betegségek enciklopédiájában, 2004

Elsődleges kevert hipertrigliceridémia (MIM 144650)

Az elsődleges kevert hipertrigliceridémiát (V. típusú hiperlipoproteinémia) a megnövekedett VLDL és chilomicronok jellemzik. Egyesek ezt az állapotot egy chilomicronemia folytonosság részének tekintik, amely magában foglalja az I. típusú hiperlipoproteinémiát. Az V. típusú hiperlipoproteinémia tipikusan felnőtt betegség, amelynek gyakorisága legfeljebb 1 az 1000-ben. Klinikai jellemzők lehetnek eruptív xanthomata, hepatosplenomegaly, lipemia retinalis és visszatérő epigastricus fájdalom pancreatitisszel vagy anélkül. A laboratóriumi eredmények között szerepel az éhomi TG, amely meghaladja az 1000 mg/dl (> 11,3 mmol/L) értéket, a megnövekedett összkoleszterinszint, valamint az alacsony LDL és HDL koleszterin koncentráció. Bár a mutáns LPL gén heterozigozitását alkalmanként bebizonyították, a betegség expressziója általában másodlagos tényezőkhöz kapcsolódik, mint például alkohol, rossz étrend, elhízás, cukorbetegség és hypothyreosis.

Lipidek és a lipoproteinek anyagcseréjének rendellenességei

Megmaradt hiperlipoproteinaemia

A maradék hiperlipoproteinaemia (RH) jellegzetessége a VLDL frakció koleszterinnel való feldúsulása, ami a maradék részecskék felhalmozódását tükrözi, mind a chilomikron maradványait, mind a közepes sűrűségű lipoproteint. Ezek a maradványok felelősek a kóros elektroforetikus mintázatért, amely az állapotnak a széles β-betegség korábbi nevét adta (III. Típus a Fredrickson-osztályozásban), mivel az elektroforézis során a szokásos két különálló pre-β (VLDL) helyett széles β-sáv látható. ) és β (LDL) sávok. A fennmaradó hiperlipidémiát néha dysbetalipoproteinaemiának is nevezik. Az ezzel a rendellenességgel rendelkező alanyok vegyes hiperlipidémiát mutatnak, gyakran körülbelül azonos koleszterin- és triglicerid-plazmakoncentrációval.

A legtöbb betegségben szenvedő alanynál az apo E2 jelenléte jellemző, amely recesszív öröklődési módot mutat. Míg az apo E2 homozigozitás elengedhetetlen a maradék részecskék felhalmozódásához, ez nem elegendő az állapot megnyilvánulásához. Szükség van egy szuper genetikai vagy környezeti tényezőre, mielőtt a maradék hiperlipidémia megnyilvánul, például egy másik primer hiperlipidémia egyidejű öröklődése, vagy gyakrabban egy olyan másodlagos ok, mint az elhízás, a túlzott alkoholfogyasztás, a cukorbetegség vagy a pajzsmirigy alulműködés. Az RH-ban szenvedő egyének 10% -ánál, akik nem mutatnak homozigóziát az apo E2/2 iránt, számos molekuláris hiba van, beleértve a 142., 145. vagy 146. aminosavnál aminosav-szubsztitúciókat eredményező pontmutációkat, vagy az apo E-Leiden inszerciós variánst; néhánynak hiányzik az apo E teljesen.

A fennmaradó hiperlipoproteinémia felnőttkor előtt ritkán jelentkezik. A tenyérráncokban előforduló jellegzetes xantomatákkal (37.12. Ábra) társul, amelyek gyakorlatilag patognomonikusak, és a gumók vagy tuberoeruptív xantomaták a könyök és a térd extenzor felületein (37.13. Ábra). A perifériás érrendszert, valamint a koszorúereket érintő korai érelmeszesedés fokozott kockázata van.

Dysbetalipoproteinemia és III-as típusú hiperlipidémia

Klinikai bemutatás és diagnózis

A diszbetalipoproteinémia a normális humán lipoprotein metabolizmus jóindulatú és általában kedvező változata, hacsak nem alakul át III. Típusú hiperlipoproteinémiává (HLP), amely klinikailag leggyakrabban bőr- vagy kardiovaszkuláris megnyilvánulásai révén jelentkezik: a tenyér gyűrődéseinek felső vagy alsó végtagjai vagy narancssárga-síkbeli xantómái; kardiovaszkuláris, mint a koszorúér és/vagy az extrakoronáris artériás keringés korai érelmeszesedése. A III. Típusú HLP felnőttkor előtt ritkán jelentkezik, és sokkal ritkábban fordul elő nőknél, mint a menopauza előtti férfiaknál (különleges patofiziológiai és terápiás jelentőségű).

A III. Típusú HLP leggyakrabban mind az E2,2 genotípus, mind a hiperlipidémia (leggyakrabban familiáris kombinált hiperlipidémia [FCHL] vagy ritkábban a családi hiperkoleszterinémia [FH]) okának együttes öröklődését tükrözi. A hipolipidémiás E2,2 genotípust a HLP másodlagos okai, nevezetesen az inzulinrezisztencia (gyakran diabetes mellitus esetén) III típusú HLP-vé is átalakíthatják; hypothyreosis által; vagy ritkábban dysglobulinemia vagy nephroticus szindróma által. A III. Típusú HLP biokémiailag mind a hiperkoleszterinémiában, mind a hipertrigliceridémiában nyilvánul meg (jellemzően nagyjából ekvivalens milligramm/deciliter szinten), és mint ilyen, először diszlipidémia szűrővizsgálataiban mutatható ki, például koraszülöttes ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegségben (ASCVD) ).

A III. Típusú HLP laboratóriumi diagnosztizálása az alábbiak egyikét mutatja be éjszakai éhomi plazmában:

A koleszterin és a triglicerid (TG) szintjének emelkedése

Nagyon alacsony sűrűségű lipoproteinek (VLDL) megnövekedett koncentrációja (d 0,30) vagy közvetlenül ultracentrifugálással izolált VLDL-ben, VLDL-koleszterin/VLDL TG arány> 0,35

A VLDL béta vándorlása lipoprotein elektroforézison (β-VLDL)