Gyakorlat - Cardiomyopathy UK

A testmozgással kapcsolatos előnyök és aggodalmak egyensúlyozása

A testmozgás számos egészségügyi és jóléti előnnyel jár.
Sok kardiomiopátiában szenvedő ember aggódik a testmozgás kockázataival és előnyeivel kapcsolatban.
Az útmutatások és a háziorvosával vagy a kardiológussal folytatott megbeszélések segíthetnek abban, hogy döntéseket hozzanak arról, hogy milyen testmozgás lehet az Ön számára megfelelő.

A tájékoztató célja, hogy segítsen megérteni a testmozgás előnyeit és kockázatait, valamint a különböző típusú testmozgásokkal járó erőfeszítéseket. Célja, hogy egyensúlyba hozza a testmozgás kockázatait és előnyeit az Ön számára, hogy megalapozott döntéseket hozzon, a háziorvosával, kardiológusával vagy ápolónőjével folytatott megbeszélés mellett arról, hogy milyen testmozgás alkalmas az Ön számára.

Miért kell tornázni?

A testmozgásnak számos előnye van. Javíthatja az általános egészségi és fitnesz szintet, kontrollálhatja a testsúlyt és része lehet az egészséges életmódnak. Megelőzheti és javíthatja számos egészségügyi állapotot, például agyvérzést és a 2-es típusú cukorbetegséget, és a stressz és a depresszió csökkentésével hozzájárulhat a mentális jólét javításához.

Az aerob testmozgás (amely arra épül, hogy a szív oxigént pumpál az izmokba) hasznos lehet a szív számára. Javítja a vérkeringést, erősíti a szívizomzatot, csökkenti a szívbetegségek kockázatát (a kórosan magas vérnyomás csökkentésével), és csökkentheti a szívelégtelenség egyes tüneteit. Ez segíthet az erőnlét kialakításában is, így több tevékenységet végezhet anélkül, hogy elállna a lélegzete. Az aerob testmozgás példái közé tartozik a séta, a kocogás, a kerékpározás, az úszás és az alacsony hatású aerobik. A legnagyobb előny elérése érdekében 30 perc testmozgást javasolunk heti 4-5 alkalommal.

Gyakorlat kardiomiopátiában szenvedők számára

Ha kardiomiopátia van, akkor aggódhat a testmozgás miatt, például hogy légzési problémákat okozhat-e, fokozhatja-e a szívritmuszavarokat, vagy okozhat-e sokkot az ICD-k. Kérdései lehetnek arról is, hogy mennyi mozgás biztonságos, jót tesz a szívének és az Ön sajátos állapotának.

A testmozgásra vonatkozó irányelvek eltérnek, és nehéz általános ajánlásokat adni, mivel az a kardiomiopátia típusától és az Ön hatásától függ. Ami sportol, fontos, hogy találjon valamit, amit szívesen csinál, hallgassa meg testét és ismerje saját határait.

A testmozgás során testünknek több oxigénre van szüksége az izmaink energiájához, és az oxigénigény kielégítéséhez a légzésünk sebessége és mélysége növekszik. Amint több vérnek kell eljutnia az izmokhoz, a pulzusunk megnő (az ütések száma percenként), és nő az a szívmennyiség, amelyet az egyes szívveréseknél a szívbe pumpálnak (ún. „Stroke-térfogat”). Mindez többletmunkát jelent a szíven.

Kardiomiopátia esetén a szív nagyobb nyomás alatt lehet, hogy megfeleljen a vér pumpálásának és a test oxigénellátásának normális igényeinek. A testmozgás során ezek az igények megnőnek, és egy olyan szív számára, amely már küzdhet, nehezebb lehet ezeket az igényeket kielégíteni. Ez olyan tüneteket okozhat, mint:

Mellkasi fájdalom vagy szorító érzés;
szédülés vagy szédülés;
ájulás;
légszomj;
szívdobogás;
szívritmuszavarok.

Testmozgás és légzési nehézségek

Azt, hogy állapota mennyire befolyásolja a fizikai aktivitás képességét, néha a „New York Heart Association szívelégtelenség osztályozása” osztályozza. Ez a szívelégtelenségben szenvedők (amikor a szív nem képes megfelelni a test normális igényeinek) légzési nehézségeit vizsgálja a különböző aktivitási szintek során.

I. osztály (nem érinti): nincs korlátozás a tevékenységekre, és a szokásos tevékenység nem okoz tüneteket.
II. Osztály (enyhén érintett): az aktivitás bizonyos korlátai. Mérsékelten megerőltető tevékenység (például több lépcsősoron történő járás) néhány tünetet okoz, például fáradtságot, szívdobogást és légszomjat.
III. Osztály (közepesen érintett): korlátozottabb aktivitás, mint a II. A tünetek alacsony aktivitás esetén jelentkeznek (például sima felületen járva).
IV. Osztály (súlyosan érintett): nagyon korlátozott aktivitás, mivel a tünetek minden fizikai aktivitásnál jelentkeznek, és az ember pihenés közben is lélegzetelállító.

A testgyakorlatok típusai és mit csinálnak

A legtöbb kardiomiopátiás ember diagnózisa részeként testgyakorlati teszteket végez. Ezek a tesztek a következőket tartalmazzák:

gyalogteszt - 6 perc séta, hogy lássa, meddig járnak;
gyakorlat EKG - EKG-val (elektrokardiográf vagy szívmonitor) futópadon vagy statikus kerékpáron végzett edzés közben. Néhány ember elvégezheti ezt a tesztet, miközben figyelemmel kíséri a légzését (kardiopulmonáris testmozgás teszt); és
testmozgás echokardiogramja - testmozgás, miközben a szívüket ábrázolják ("visszhang").

A testgyakorlatok célja:

értékelje a szív működését és azt, hogy miként képes megbirkózni a testmozgással (amikor erősebben kell dolgoznia);
megérteni, hogy a testmozgás olyan tünetekkel jár-e, mint mellkasi fájdalom, légszomj és szédülés ”
ellenőrizze, hogy a testmozgás olyan ritmuszavarokat (rendellenes szívritmusokat) eredményez-e, amelyek veszélyeztethetik a szívmegállást (ahol a rendellenes szívverés miatt a szívből a vér áramlása hirtelen leáll);
irányítani bizonyos kezeléseket, például azt, hogy ajánlott-e ICD; és
tegyen javaslatokat arról, hogy milyen típusú testmozgás megfelelő az egyén számára a mindennapi életben, a kórház biztonságos környezetében, különböző típusú gyakorlatok kipróbálásával.

Ezen vizsgálatok mellett néhány embernek MRI-vizsgálata is lehet, hogy ellenőrizze, vannak-e problémák a szívből távozó vér áramlásával (az úgynevezett bal kamrai kiáramló traktus obstrukciójával), amelyet bizonyos típusú kardiomiopátia okozhat, és amelyek befolyásolhatják valakinek testmozgás képessége.

Gyakorlat és a Borg-skála

Az egyik módszer annak eldöntésére, hogy milyen mennyiségű és milyen típusú testmozgás ajánlott, az, hogy megvizsgálja a különböző típusú gyakorlatok elvégzéséhez szükséges erőfeszítéseket (vagy „megterhelést”). Ennek mérésére az egyik skála a BORG skála.

Ezek a magyarázatok az általános populációra vonatkoznak, nem pedig kifejezetten a kardiomiopátiában szenvedőkre.

Zöld: nincs megterhelés rendkívül könnyű megterheléssel. Énekelhet anélkül, hogy elállna a lélegzete.
Sárga: nagyon könnyű és könnyű terhelés. Nem hallja a légzését, és könnyen beszélhet. Például gyalogol vagy kocog, de beszélgetést folytathat.
Narancssárga: kissé nehéz vagy nehéz megterhelés. Fáradtnak érzi magát, de folytathatja, nehezebb beszélni, és közben hallani kezdi a légzését.
Piros: nagyon nehéz vagy rendkívül nehéz megterhelés. Nagyon fáradt vagy, és a légzés kihívást jelent.

A lakosság körében a legtöbb egészségre gyakorolt hatás a zöld és a sárga zónán belül van (könnyű testmozgás).

Bár nagyon kevés bizonyíték áll rendelkezésre annak megmondására, hogy mi a megfelelő szintű erőfeszítés a kardiomiopátiában szenvedők számára, azt javasoljuk, hogy a betegségben szenvedők többsége a zöld vagy a sárga zónában mozogjon. Az intenzív testmozgás (narancssárga vagy piros) nem ajánlott a kardiomiopátiában szenvedőknek, mert túl sok erőt gyakorol a szívre.

Mi az én „pihenő” és „maximális” pulzusom?

A normál „pihenő” pulzusszám (miközben pihen és nem aktív) 60–100 ütés/perc.

A pulzusát úgy találhatja meg, hogy az első két ujja hegyét a csuklóján lévő pulzuspont fölé helyezi, és 10 másodperc alatt megszámolja az ütések számát. Szorozza ezt a számot 6-mal, hogy percenként ütéseket kapjon.

A „maximális pulzusszám” az a legmagasabb (leggyorsabb percenkénti ütés), amellyel szíved képes megbirkózni a fizikai tevékenység során. Ez az arány az életkorától függ, amelyet a következőképpen számolnak: 220 mínusz az életkor. Tehát egy 20 éves gyereknél ez 200 ütés percenként, egy 60 évesnél pedig 160.

Egészségügyi állapot nélküli emberek számára a biztonságos pulzusszám elérése a „maximális pulzusszámig” általában biztonságos, bár általában 85% -ig előnyösebb.

A kardiomiopátiában szenvedő emberek számára a „biztonságos” szív egyedi lesz, és attól függ, hogy állapotuk hogyan hat rájuk, és hogy a szívük mennyire képes megbirkózni a testmozgással.

Milyen gyakorlat ajánlott?

A testmozgással kapcsolatos tanács összetett. Ez azért van, mert minden egyén különbözik attól, hogy állapotuk és testgyakorlásuk hogyan hat rájuk, kevés a tudományos kutatás a testmozgás kardiomiopátiában betöltött szerepéről, ezért nem adhatók végleges tanácsok, és a tanácsadásnak jogi következményei vannak.

A kardiomiopátiában szenvedő emberek gyakorlására vonatkozó általános ajánlások a következők:

részt venni „szabadidős” (szórakozásból) testmozgásban;
a mérsékelt, intenzív vagy versenysport elkerülése; és
a hirtelen megterheléssel járó testmozgás elkerülése érdekében (például súlyemelés, sprintelés).

A nemzetközi irányelvek a „statikus” (nem mozgó) és a „dinamikus” (aktív) komponensek alapján osztályozzák a sportokat és a tevékenységeket, hogy mennyi erőfeszítésre van szükségük. További információkért lásd az alábbi táblázatot.

A megfelelő edzéstípusok közé tartozik a gyaloglás, a kocogás, a könnyű kerékpározás, az úszás, az ugrás, a golf, a nem megerőltető túrázás, a tenisz, a teke és az alacsony hatású aerobik.

Gyakorlat és különböző típusú kardiomiopátia

Intenzív vagy versengő testmozgás nem ajánlott kardiomiopátiában szenvedő betegek számára.

Aritmikus kardiomiopátia (vagy aritmogén jobb kamrai kardiomiopátia vagy ARVC) - a testmozgás egyes típusai súlyosbítják ezt az állapotot, és egyeseknél fokozhatják a szívritmuszavarokat és a szívelégtelenség tüneteit. Az ilyen állapotú emberek testmozgását gondosan és egyénileg kell mérlegelni, mivel az instabil állapotú embereknél veszélyes lehet.

Dilatált kardiomiopátia (DCM) - azoknál az embereknél, akik gyógyszert szednek, stabil tünetekkel rendelkeznek, és akiknek nincs szívelégtelenségük vagy ritmuszavaruk, fontos lehet a testmozgás. Segíthet a tünetek javításában, és valószínűleg nem befolyásolja az alapbetegséget. Az, hogy mennyi testmozgást kell végezni, az adott személy tüneteitől függ.

Hipertrófiás kardiomiopátia (HCM) - nem világos, hogy növelheti-e a szív megvastagodását, és egyeseknél szívritmuszavarokat okozhat. Ha a diagnózis során a testmozgás során aritmiát vesznek fel, akkor a személyt ICD-re lehet számítani (a jövőbeli ritmuszavarok kezelésére).

Néhány HCM-es embernél elzáródás tapasztalható abban, hogy a vér kiáramlik a szívből (néha bal kamrai kiáramló traktus elzáródásnak vagy LVOTO-nak nevezik). Ez az obstrukció folyamatosan befolyásolhatja őket, vagy csak testmozgáskor (amikor a szív keményebben dolgozik). Ez légszomjat, mellkasi fájdalmat és fáradtságot okozhat. A testmozgás nem megfelelő az obstrukcióval rendelkező HCM-es betegek számára.

Van egy ICD (implantálható kardioverter defibrillátor). Gyakorolhatok?

Néhány ember aggódik amiatt, hogy a testmozgás miatt bekövetkező változás a szívritmusukban sokkot okozhat az ICD-nek. Általában az ICD-vel rendelkező emberek gyakorolhatnak, és az ICD nem valószínű, hogy sokkot okozna edzés közben, mint bármikor máskor.

Az ICD-knek sokkot kell adniuk, ha rendellenes, veszélyes szívritmusokat (aritmiákat) észlelnek. Ezek az aritmiák általában gyorsabbak (magasabb pulzusszám), mint a normál testmozgás során. Egy testgyakorlati teszt hasznos lehet az ICD programozásához annak ellenőrzésére, hogy az felismeri-e a személy normális pulzusát, és csak a megfelelő időben okoz sokkot.

Az ICD-k egy generátorból állnak (amely szükség esetén generálja a sokkot), egy akkumulátorból (az eszköz táplálásához) és vezetékekből (vezetékek, amelyek összekapcsolják az ICD-t a szívvel). Sok ember számára, miután felépült a beültetés után, ICD-jük nem korlátozza fizikai mozgásukat. Egyeseknél azonban a kar és a váll túlzott nyújtása befolyásolhatja a vezetékeket. Ez korlátozhatja mozgásukat, és befolyásolhatja a megfelelő gyakorlatot. Ezt megbeszélhetik orvosukkal.

Néhány ember számára a rendszeres testmozgás segíthet csökkenteni az aritmiák kockázatát. Bárki számára, akinek ICD-je van, érdemes előtte felmelegedni, edzés után pedig lehűlni. Ez segít biztosítani a pulzusuk fokozatos növekedését és csökkenését. Ez csökkenti az aritmiák kockázatát is.

Van-e összefüggés a testmozgás és a hirtelen szívhalál között?

A hirtelen szívhalál akkor fordul elő, amikor valaki hirtelen meghal egy szív - vagy szívvel kapcsolatos - ok miatt. Ez akkor fordulhat elő, ha valakinek életveszélyes aritmiája van, ami a kardiomiopátia bizonyos típusaiban előfordulhat.

Bár edzés közben hirtelen szívhalál fordulhat elő, nagyon ritka. Emiatt a szívritmuszavarral küzdőknek javasolható, hogy kerüljék a megerőltető és versenysportot. Ezenkívül a diagnózis alatt végzett testvizsgálat segít azonosítani az aritmiák kockázatát (és ez az oka annak, hogy néha ajánlott az ICD felszerelése). Az ICD-k megszüntetik az aritmiák okozta hirtelen halál kockázatát (mivel észlelik és korrigálják a szívritmust).

Milyen tünetekre kell figyelnem, amikor edzek?

Amikor bárki gyakorolja, a pulzusszám megnő, hogy az izmok extra oxigént kapjanak, és légszomjokká válhatnak. De honnan lehet tudni, hogy milyen hatások normálisak, és mire kell figyelni?

Ha az alábbi tünetek bármelyike jelentkezik edzés közben, fontos, hogy hagyjon fel és kérjen tanácsot háziorvosától vagy kardiológusától.

Mellkasi fájdalmat vagy szorító érzést érez.
Szédülést vagy szédülést érez.
Elájulsz.
Lélegzete van vagy súlyos légszomja van.
Hirtelen szívdobogása van (tisztában van a pulzus vagy a ritmus változásával).
A testmozgástól hosszabb időbe telik, mint azt normálisnak gondolja.
Aggódik vagy aggódik amiatt, hogy a testmozgás hogyan befolyásolhatja Önt.
Ha az általad tapasztalt tünetek bármelyike súlyosbodik edzés közben.

Mindenki más. Beszélhet orvosával, ha olyan tünetei vannak, amelyek aggasztják Önt.

Mi a szívrehabilitáció és segíthet-e nekem?

A szívrehabilitáció egy információs és testmozgási program, valamint az egészséget és a közérzetet befolyásoló kockázati tényezők vizsgálata. Gyakran felajánlják azoknak, akik szívműtétet vagy szívrohamot kaptak, hogy elősegítsék gyógyulásukat és javítsák szívük egészségét. Lehetséges, hogy szívelégtelenségben szenvedőknek és ICD-knek is ajánlják.

A szívrehabilitáció a kardiomiopátiában szenvedők számára is hasznos lehet, mivel testmozgási tesztekkel jár, hogy lássa, hogy a szívük hogyan birkózik meg a különböző típusú testmozgásokkal. Mivel a kórház biztonságos környezetében történik, ez segíthet annak megértésében, hogy állapotuk hogyan befolyásolja a testmozgás képességét, és eldöntheti, hogy milyen testmozgás megfelelő, miközben növeli az önbizalmat a testmozgás iránt.

Ha úgy gondolja, hogy ez segíthet Önnek, megkérdezheti orvosát, hogy van-e olyan program, amelyre hivatkozhat, vagy bármilyen testedzési program, amelyet gyógytornászok vagy speciális osztályok vezetnek a helyi tornateremben.

Ez az információ csak általános tájékoztató jellegű, és célja a testmozgás néhány kockázatának és előnyének felvázolása. Ez nem tanács, és azt javasoljuk, hogy beszélje meg egyéni körülményeit kardiológusával.

Gyakoroljon hipertrófiás kardiomiopátiában: Dr. Maite Tome, tanácsadó kardiológus, Szívkórház, London

Gyakoroljon dilatált kardiomiopátiában Dr. Maite Tome, tanácsadó kardiológus, Szívkórház, London