Tessék eszik leves vagy mi ital leves?

Az angol nyelv megértésének egy bizonyos pontján az „inni” ige ragaszkodott a „leveshez”, és azóta iszom levest. Ez évekig korrigálatlanul állt, mígnem egy egyetemi barát becsempészett és csak bolondoknak javasolta, hogy igyanak levest. Hajthatatlan volt: Az emberek levest, dumikat esznek.

Ez a böngésző nem támogatja a videó elemet.

De nekem a „levesevés” hangzik. Talán ez a kínai nevelésem; leveseink többsége tiszta és vékony, nem vaskos és sűrű, sajtból készült. Valójában a kantoni az „inni” igét használja a levesek fogyasztásának megfogalmazására. Nem kellene így lennie angolul is?

Néhány héttel ezelőtt, amikor ezt felhoztam ász példányszerkesztőinknek, nem tudtunk konszenzusra jutni. Úgy döntöttünk, hogy az ige helyes használata további összefüggéseket igényel, a viszkozitástól (consommé kontra gumbo) vagy az edénytől (csésze kontra tál) függően. De még ez sem oldotta meg azt a kérdést, hogy miért tűnik úgy, hogy többen inkább az „étkezést” választják az „itallal” szemben. Tehát a szakértőkhöz mentünk.

- Bélérzeteim a leves kapcsán: Ha kanalat használsz, és egy tálból kiszeded, akkor az „enni” mellé járnék. Ha felveszed a tálat, és ráteszed a szádat, hogy elérd azt a levest, ez „iszik” - mondta Kory Stamper, a Merriam-Webster lexikográfusa és a Word By Word: A szótárak titkos élete című könyv szerzője. "Kíváncsi vagyok, hogy az" ital "használata inkább a leves szájba juttatásának köze van-e ahhoz, mint amiből a leves készül?"

Nevezetesen, Campbell „Soup On The Go” sora - mikrohullámú csészékben szolgált, és ezért nyilvánvaló jelölt annak érvelésére, hogy az egyik levest iszik - kitér az egész vitáról, ehelyett marketing példányában az „enjoy” és a „sippable” kifejezést használja. Tehát bárki „iszik” levest?

Megkerestük a Corpus Of Contemporary American English nyelvi adatbázist, a nyelvhasználat adatbázisát, amely mindent elpusztít a tévéiratoktól az akadémiai folyóiratokon át a bulvárújságokig. Eszerint a leveshez leginkább kapcsolódó igék túlnyomórészt „esznek” és „vannak”. Ezután nagy a szakadék a frekvenciában, mielőtt „inni”, „kortyolgatni” és „elcseszegetni” jutna lefelé abban a középső használati csomagban. Még a lista mélyén találja a „fogyasztás”, „élvezés”, „ízlés” és - Stamper kedvence - „csavar” kifejezést.

Bár talán nem meglepő, hogy az amerikaiak az „enni” -t részesítik előnyben, érdekes, hogy a „van” ilyen magasan van. Egyrészt a „leves van” zsaruként érzi magát. Ez nem a fogyasztás fizikai aktusára utal - inkább a fogyasztás szándékára. Ugyanakkor a „volna” homályossága utalhat az emberek nyugtalanságára, hogy az „enni” leveshez használják, annak közös volta ellenére. Ez azt sugallja, hogy legbelül a legtöbben felismerik, hogy az „enni levest” mondás enyhén érezhető, mégis megteszik. Minden kutatásomból kiderül, hogy a levesivásról csak bolond vagyok.