Családi sugárterhelés a rák kezelése során

Megosztani Facebookon
Oszd meg a Twitteren
Oszd meg a LinkedIn-en
Oszd meg a Reddit-en
Nyomtatás
Megosztás e-mailben

A rákos betegek aggodalmukat fejezhetik ki családtagjaik és/vagy gondozóik biztonsága miatt, mivel sugárterápiában részesülnek. Az Egyesült Államok Nukleáris Szabályozási Bizottsága kimondja, hogy a sugárzással kezelt betegek akkor engedhetők el az ellátó központból, ha az egyének teljes effektív dózisegyenértéke várhatóan nem haladja meg az 5 mSv-t, és utasításokat kell adni az expozíció korlátozására, ha a teljes effektív dózis dózis valószínűleg meghaladja az 1 mSv-t. 1 A legtöbb sugárkezelés kevés kockázatot jelent a családtagok vagy a gondozók számára, de nagy dózisú szisztémás terápia, például radioaktív jódkezelés esetén óvintézkedésekre lehet szükség.

Külső sugárterápiás kezelés vagy ideiglenes brachyterápia

Bármely átmeneti sugárterápia, beleértve a külső sugár sugárzást vagy az eltávolított brachyterápiát, nem jelent kockázatot a családtagokra. 2 Az ilyen típusú terápiák esetében a betegek csak aktív kezelés alatt vannak sugárzásnak kitéve, és a sugárzás nem kerül a beteg testére. 3 A családtagoknak és gondozóiknak azt lehet tanácsolni, hogy nincsenek kitéve a sugárzásnak való kitettség kockázatának, és úgy léphetnek kapcsolatba a pácienssel, mint általában.

Állandó brachyterápia és szisztémás sugárterápia

Az állandó brachyterápia kis fémmagok beültetéséből áll, amelyek átmenetileg sugárzást juttatnak el a környező szövetbe. 2 Az implantátum sugárzást bocsát ki egy ideig, például több hónapig, és a sugárzás csökkenése után a szövetben marad. A szisztémás terápia bevitt vagy befecskendezett szert használ, amely radioaktivitást bocsát ki. Mindkét módszer esetében bizonyos mértékű radioaktivitás bocsátódik ki, amint a beteget elengedik a kezelési központból, így fennáll a lehetőség a családtagok vagy más személyek kitettségére. 3

kapcsolódó cikkek

Számos tanulmány szerint azonban a családi sugárterhelés nagyon alacsony. A prosztatarák miatt brachyterápián átesett betegek egyik vizsgálatában a Pd-103 magok csekély kockázatot jelentettek a családnak való kitettség szempontjából, és a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy nincs szükség biztonsági óvintézkedésre. 4 Az I-125 magvak esetében az óvintézkedéseket nem javasolták a munkatársak, valamint a terhes vagy terhes felnőttek mellett, akik a beteg mellett alszanak. Az I-125 magvak ajánlott óvintézkedése az volt, hogy elkerüljék a terhes alváspartnerekkel való „kanalas” helyzetet, és a gyermekeket hosszú ideig ölben tartsák 2 hónapig. Egy másik tanulmány a prosztatarák I-125 brachyterápiáján átesett férfiakról kimutatta, hogy a családtagok átlagos becsült élettartama 0,19 mSv (tartomány: 0,02-0,54 mSv) és 0,25 mSv (tartomány: 0,04-1,00 mSv) között volt. 5 Egy másik tanulmány hasonlóan azt találta, hogy azok a betegek házastársai/gondviselői, akik prosztatarák esetén Ir192 brachyterápiát kaptak, 0,25 mSv sugárzási szintet mutattak. 6.

Hasonló sugárzási szintről számoltak be egy pajzsmirigyrákban szenvedő betegek tanulmányában, akik radioaktív jóddal kezelték. 7 A hálószoba, a fürdőszoba és a nappali kezelt betegek teljes sugárterhelése 4 hét alatt 0,45 mSv (tartomány: 0,088-1,38 mSv) volt. Egy másik tanulmány megállapította, hogy a pajzsmirigyrákban szenvedő betegek nagy dózisú radioaktív jódot kapott gondozóinak sugárzási szintje 0,123 mSv és 0,718 mSv között változott, attól függően, hogy a beteg milyen dózist kapott. 8.