Biztonságos-e elhízott betegek műtéte, akiknek ágyéki gerincfúziós műtétre van szükségük?

Lehet, hogy hallottál arról, hogy valakit visszautasítottak a műtét miatt, mert túlsúlyos vagy túl nehéz volt. Lehet, hogy ez veled is megtörtént. Valóban indokolt? Tényleg nagyobb a kockázata a problémáknak a műtét alatt és után, csak azért, mert elhízottak? Van-e bizonyíték az ilyen iránymutatás alátámasztására?

elhízott

Ebben a tanulmányban a sebészek az elhízott és kórosan elhízott, derékfájással járó betegekre összpontosítanak, akiknek ágyéki gerincfúziójuk van. Megvizsgálták a gerincfúziós műtét szövődményeit, végeredményeit és a testtömegre gyakorolt ​​hatást 63 betegnél elhízottnak tartott betegnél.

Az elhízást az úgynevezett mérték határozza meg testtömeg-index (BMI). Egy személy BMI-je kiszámítható a magasság és a súly arányának matematikai egyenletével. Aki 30 kg/m2 vagy annál magasabb BMI-vel rendelkezik, az elhízott.

Morbidul Az elhízás külön kategória azoknak az egyéneknek, akik 20 vagy több százalékkal meghaladják a magasságuk és testtípusuk szempontjából optimális súlyt. BMI-jük meghaladhatja a 40 kg/m2-t. Az alacsonyabb BMI-vel (35–40 kg/m2) rendelkező betegek szintén elhízottnak tekinthetők, ha egy vagy több szignifikáns társbetegségek. A komorbiditás más egészségügyi problémákra utal, mint például cukorbetegség, szívbetegségek, magas vérnyomás, asztma, alvászavarok stb.

Milyen aggodalmak vannak a műtéti csoportban az orvosilag elhízott személy megműtésével kapcsolatban? Nehézségekbe ütközhet a tiszta légutak megszerzése, hogy a beteg lélegezhessen érzéstelenítés közben. A zsír és a petyhüdt lágyrész ráncai összeomlanak a légutakkal szemben, megakadályozva intubálás (egy légzőcső elhelyezése a légcsőbe).

Ugyanolyan nehéz lehet hozzáférni egy erekhez az indításhoz intravénás (IV) vonal. A beteg elhelyezése óriási kihívást jelenthet. A vizsgálatok pedig megerősítették az összefüggést az elhízás és a szövődmények (beleértve a halált is) megnövekedett előfordulása között a műtét alatt és után.

Az elhízott hátfájás betegeknél külön dilemma van. Nem tudnak lefogyni, mert nem tudnak tornázni. A hátfájás miatt nem végezhetnek bariatrikus műtétet, például gyomorszalagot vagy gyomor bypass eljárásokat. Tényleg elkapják őket a 22-es fogás. Feltételezzük, hogy ha nem szenvednek hátfájás, akkor testmozgás és fogyás. Tényleg így van? Ez az egyik dolog, amit a tanulmány szerzői próbára tettek.

A vizsgálatban részt vevő összes beteg BMI-je 30 vagy annál magasabb volt, és egy vagy több (legfeljebb hat) szintű ágyéki csigolya összeolvadt. Különböző oka volt annak, hogy ezeknek a betegeknek krónikus derékfájásuk van, ami lumbális gerincfúziót igényel. Ágyéki csatornaszűkület (gerinccsatorna szűkülete), degeneratív korongbetegség, gerincferdülés és instabilitás egy korábbi (laminectomia) a műtét volt a leggyakoribb probléma. A laminectomia a csigolyacsont egy szakaszának, az úgynevezett eltávolítására utal lemez. A csont levágása elősegíti a gerincvelő vagy a gerincvelő ideggyökereinek nyomását.

Az e betegcsoportról gyűjtött adatok között szerepelt a műtét ideje, a műtét alatti vérveszteség és a kórházi tartózkodás időtartama. Összefoglalták a preoperatív társbetegségek és a posztop komplikációk számát és típusát is. A vizsgálat előtti és utáni súlyokat rögzítettük. Az utánkövetés mindenki számára legalább 18 hónapig tartott. Néhány embert három évig követtek.

A fogyás nem volt része a műtét előtti és utáni tervnek. A tanulmány nem tartalmazott semmilyen tanácsadást vagy erőfeszítést ebben az irányban. Megállapították, hogy a vizsgálatban szinte mindenki megpróbált egy (ha nem sokkal többet) súlycsökkentési erőfeszítést (sikertelenül).

A szerzők arról számoltak be, hogy a műtét nem tartott tovább azoknál a betegeknél, akiknél a BMI magasabb volt. A műtéti idő valóban összeolvadt az egyesített szegmensek számával. A vérveszteség számos tényezőhöz kapcsolódott, beleértve a testtömeget, az egyesített szintek számát és a preoperatív hemoglobinszintet. A pozicionálás hatással lehet az elhízott lakosság vérveszteségére, mivel a hasra gyakorolt ​​nyomás nagyobb vérveszteséget okozhat. Amikor csak lehetséges, a beteget úgy kell elhelyezni, hogy a has szabadon lógjon.

Az ágyéki gerincfúzió következtében senkinek sem volt nettó fogyása. Ez annak ellenére is igaz volt, hogy csökkent fájdalomszintről számoltak be. A műtét után korán a csoport körülbelül fele hízott, másik fele fogyott. Néhányan változatlanok maradtak. Idővel a BMI senkinek sem változott jelentősen a vizsgálatban.

A műtét utáni szövődmények, például fertőzés (seb, bőr, húgyúti traktus), ununion, gerincfolyadék szivárgás és alacsony vérnyomás akár 50 százalékot is elértek. De az arány nem volt magasabb a kórosan elhízott betegek körében az elhízottakhoz képest. A szerzők kifejtették, hogy kisebb és nagyobb szövődményeket is magukban foglaltak, így a problémák teljes száma (a továbbiakban: szövődmény mértéke) valószínűleg megnövekedett a szövődmény meghatározása alapján.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy bárki, akinek a BMI értéke 30 vagy annál magasabb, alapos megfontolást és ellenőrzést igényel a műtét során. A sebésznek azzal a tudattal kell részt vennie az ágyéki gerincfúziós eljárásban, hogy az elhízott betegeknél nagyobb a posztoperatív szövődmények kockázata. Lehetséges, hogy ezek a problémák nem annyira a testméretükkel, mint az összeolvadó szegmensek számával vannak összefüggésben. Az általános eredmények jobbak lehetnek, ha az elhízott vagy kórosan elhízott betegnek bariatrikus műtétet végeznek először a gerincműtét előtt.