Az evés lelkisége

Kabbala azt tanítja, hogy az evés is lelki.

Bevezetés - Jogi nyilatkozat

Táplálkozási szakértőként írok, akik az evés lelki vonatkozásait szemlélik, nem pedig a Tóra tekintélyeként. Az evés spirituális vonatkozásaival kapcsolatos minden állítást a források tartalmaznak, hogy hangsúlyozzam a „gyűjtő” szerepemet, és nem mint eredeti szerzőt vagy tekintélyt a területen. Célom, hogy felfedjem az olvasó számára az étkezés biológiai háttérrel kapcsolatos lelki vonatkozásait.

Arra a kérdésre, hogy miért esznek, az emberek általában így válaszolnak: „Eszem, amikor éhes vagyok”, „Akkor eszem, amikor valami jól néz ki vagy jó illata van” vagy „Akkor eszem, amikor eljön a következő étkezés ideje”. Sokak számára az étkezés rutinja a reggeli kihagyásával, azonnali porok vagy gyorsételek használatának minimalizálása vagy elkerülése. Mások úgy falnak a nap folyamán, hogy soha nem ültek le étkezéshez! Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy mi történik valójában étkezés közben - mind szellemi, mind fizikai szempontból.

Kezdetben

A történelmi perspektíva eléréséhez vissza kell térnünk az időben a kezdetekhez, az Éden kertjéhez és a Tudás fájához.

Az asszony látta, hogy a fa jó az ételhez és kívánatos a szem számára, és a fa vonzó eszköz volt az intelligencia megszerzésére. Elvette gyümölcsének egy részét és evett, egy részét adta a férjének is, ő pedig evett. (Ter 3: 6)

A fák valódi fák voltak, a gyümölcsök valódi gyümölcsök voltak, és az evés tényleges evés volt, de a gyümölcsök rendben voltak és az evés finom volt. Amint Ramchal (Luzzatto-i Moshe Chaim rabbi) kifejti Da’at T’vunot, a tudás fájáról való evés minden anyagi, testi öröm és minden bűn iránti vágyat kiváltotta.

Kezdetben a jó és a gonosz elkülönült, mind a gyümölcsben, mind az egész világon. De amikor a Tudásfa bűne megrontotta a világot, a jó keveredett a gonosszal. A szentség szikrái hullottak a pelyvájukba, és a tiszta a tisztátalannal kombinálva. Az embert arra ítélték, hogy keményen dolgozzon az élelméért és meghaljon. A világ durvábbá vált.

. Illés prófétáról azt állítják, hogy minden gondunkat fanyarul az étkezésnek okolja.

Egyél óvatosan

Ban ben Tanna D’vay Eliyahu, Illés prófétáról azt állítják, hogy minden gondunkat fanyarul az étkezés miatt okolja:

Felhívom a Mennyet és a Földet, hogy tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy az ember minden gyermeke halálra gyűlt és minden teremtmény csak az evés és az ivás miatt száll le szomorúságra. (Eliyahu Zuta 3)

A kommentár Zikukin D’Nura elmagyarázza, hogy minden bűn az étel és ital túlzott elfogadásából ered. A Tórában megtudjuk, hogy a jóllakottság a G-d elfelejtéséhez vagy akár elutasításához vezet, azaz:

Ehet és elégedett lehet ... De a szíve gőgössé válhat, és megfeledkezhet a G-d-ről, aki kihozta Önt Egyiptomból, a rabszolgaság házából. (5Móz 8: 12-14)

Ezért azt a parancsot kapjuk, hogy ne együnk a Yom Kippur-on, a bűneinkért való engesztelés napján, mivel a helytelen étkezés képes arra, hogy lelkünket a vétek felé fordítsa. (Rabbenu Bachya, Shuchan shel Arba)

Éhség és étvágy mechanizmusok

Az éhséget az étkezés hiánya okozta nyugtalan érzésként definiálják. Az étvágy az az érzések komplexusa, amelyek révén az organizmus tudatában van az étel iránti vágyának. Az éhség fizikai alapját az agy hipotalamuszában lévő „tápláló központ” szabályozza.

Az étvágyszabályozó mechanizmus egy normális embernél úgy igazítja az élelmiszer-bevitelt, hogy a kalóriabevitel egyensúlyba hozza az energia kibocsátását. Ez fenntartja a testtömeget.

A szomjúságot, az ivási vágyat az agy hipotalamusz osmoreceptorai szabályozzák. A szájban érzett száraz érzés az embert iszogatásra ösztönzi.

Az éhség és szomjúság fizikai alapja jól bizonyított. A pszichológiai motiváló tényezők azonban gyakran az a túlsúlyos hatás, amely túlságosan enni vagy inni készteti az embert. A legtöbb szokásos étkezés nincs kapcsolatban az éhséggel. Ez inkább a környezetéhez kapcsolódik, beleértve az étel emlékeztetőinek jelenét, vagy az érzelmi állapotához. Röviden, gyakran sok okból eszünk, azon túl, hogy kielégítsük az élelmiszer iránti szükségletünket!

Az élelmiszer összetevői

Világos, hogy a lelket nem a fizikai kenyér táplálja, mint a test. Az elfogyasztott étel valójában mind a fizikai, mind a spirituális entitás kombinációja. A testet tápláljuk az általunk fogyasztott ételek fizikai szempontjai vagy tápanyagai által; a lelket a szellemi erő, vagy a szentség szikrái táplálják, amelyek minden anyag fizikai anyagát élénkítik, beleértve az ételt is. Ezért a test és a lélek egyesül az evés során. ( Ruach Chaim Pirkay-n Avot, 3. fejezet, Misna 3; Shulchan Aruch, Orach Chaim 6: 1, és lásd Magen Avraham ott a 4. versen)

Láttuk, hogy az egész Teremtés a jó és a rossz keverékéből áll. Hasonlóképpen, minden ételben, amelyet egy ember fogyaszt, ott van a jó és a rossz kombinációja. Az élelmiszer fizikailag jó társaikból, azaz tápanyagokból és rossz szempontokból, azaz hulladékból vagy emészthetetlen anyagokból áll. Hasonlóképpen, spirituálisan az étel szentség szikrákat vagy jó alkotóelemeket tartalmaz, és héjat vagy kelipotot, amelyek a szikrákat magában foglaló durva, rossz összetevők.

Fizikai eredet: A tápanyagok

Honnan származik az étel? A növények a napfény, a víz és a talaj hatékony kombinálásával nőnek. Az állatok növényekkel és/vagy állatokkal táplálkoznak. Az emberek táplálékukat ásványi, növényi és állati eredetű forrásokból nyerik.

Ételünk 40-45 tápanyagként ismert anyagot tartalmaz, amelyeket megfelelő mennyiségben kell fogyasztanunk a növekedéshez és az egészséges élethez. Ezek a tápanyagok az elfogyasztott ételből jutnak testünkbe, és az élethez szükséges anyagok ezreivé alakulnak.

A tápanyagok hat általános osztályba sorolhatók: szénhidrátok, zsírok, fehérjék, vitaminok, ásványi anyagok, víz

Csak a jövő világában. az étel felismerhetővé válik az isteni jelenlét sugárzásaként.

Lelki eredet: A szikrák

Mielőtt a testbe ereszkedne, a lélek úgy táplálkozik, mint az angyalok - közvetlenül a Sékina (az isteni jelenlét) kisugárzásán keresztül. A test elválasztva a korábbi szupernemű tápláléktól, a lelket most fizikai táplálék táplálja (ami ennek az isteni tápláléknak a megnyilvánulása). Így amikor eszik, valamelyest profitál a Sékina kisugárzásából. ( Reishit Chochma, Sha’ar Ha ’Kedusha 15:51; Siddur T’fila L’Moshe, szerkesztette a Ramak [lásd kommentárját „Elokai Neshama”].)

A test fizikai ruhájába öltözött lelket a G-d táplálékkal közvetett módon táplálja. Ilyen G ‑ d akarata, hogy fizikai korlátjainkkal kell léteznünk, és létfontosságú erőink fenntartásához fizikai táplálékra van szükségünk. Csak a jövő világában, amikor megfosztják fizikai ruháját, az étel felismerhetővé válik az isteni jelenlét sugárzásaként. Ebben a világban azonban fizikai ruhájába öltözve tűnik fel. (Pri Tsadik, „Et Ha’Ochel”)

A táplálék tehát a Mennyek szuperális asztaláról jön a világra. (Reishit Chochma, Sha’ar Ha’Kedusha 15:46)

… A tudás fájáról való evés bűne miatt a jó világszerte keveredett a gonosszal, és a szentség szikrái hullottak a héjak közé. Ezek a szentség szikrái szétszóródnak a Teremtésben, és változó mennyiségben vannak benne az elfogyasztott ételekben. Ezek a szentségszikrák erőt adnak a növényeknek, hogy az esőzések öntözésével kibújjanak és növekedjenek a talajból. ( Yesod V’Shoresh Ha ’Avoda, sha’ar 7)

A JÓ ÉS A GONOSZ EGYESÍTÉSE ÉLELMISZERÜNKBEN

Lelki szempontok (lélek)

Fizikai szempontok (test)

Az élelmiszer emésztése

Az ételt először a szájba viszik, ahol a fogak rágják annak érdekében, hogy felbontsák a nagy élelmiszer-részecskéket és összekeverjék a nyállal, és ezzel megkezdjék az emésztés néven ismert folyamatot. Az ételt ezután a nyelv a nyelőcsőbe tolja a nyelési mechanizmus segítségével. Az étel addig halad a nyelőcsőben, amíg el nem éri a gyomrot. Az ételt a gyomorban tárolják, savval és más emésztőrendszeri levekkel keverve, ellenőrzött, egyenletes sebességgel engedik a vékonybél bejáratába, ahol tovább emészthető és felszívódik a vékonybélben, a béltartalmat összekeverik a hasnyálmirigy gyümölcslé, epe és egyéb váladék.

A béltartalom tovább halad a vékonybél hosszú, tekercselő csövén, amíg át nem jut a vastagbél vastag csövébe, amelynek fő feladata a víz, a só és más ásványi anyagok, valamint bizonyos vitaminok felszívása. Szervetlen (nem széntartalmú) anyagot, emésztetlen növényi rostokat, baktériumokat és vizet tartalmazó széklet kiválasztódik a testből a végbélen keresztül.

Az élelmiszer felszívódása

Bár korlátozott mennyiségű víz, alkohol, egyszerű sók és glükóz felszívódik a gyomor falán keresztül, a vékonybél messze a legfontosabb szerv a felszívódáshoz. A vékonybélbe történő felszívódás elsősorban a tápanyagok átadásából áll a vékonybél lumenéből a bélfalat bélelő sejteken keresztül a bél falába (a lamina propria). Innen a tápanyagok bejutnak a vér- és nyirokerekbe. A tápanyagokat ezután a test minden részébe szállítják a véráramon keresztül. A salakanyagok ürülékkel, vizelettel, izzadsággal és lejárt levegővel távoznak a szervezetből. A vékonybél a tápanyagok kiválasztásának fő helyszíne a szervezetben, így a hulladék a végső eltávolításra kerül.

A tápanyagok használata

Az emésztési folyamatok tárgyát képező végtermékek a fehérjék aminosavai, zsírszármazékai és egyszerű szénhidrátok. Ezeket a vegyületeket a szervezet különböző módon felszívja és metabolizálja. Anyagcseréjük bonyolult részleteit biokémikusok tanulmányozzák.

Hogyan nyerhetünk energiát az elfogyasztott ételből? Az energia fizikai forrásból történő levezetése a leglelkesebb testi folyamataink közül. A megfelelő működés érdekében a testet folyamatosan kell ellátni üzemanyaggal vagy energiával, akár táplálék emésztésével, akár zsírtartalmainak felhasználásával, ha megfelelő élelmiszer nem áll rendelkezésre. Az ebből származó kémiai energiát, valamint az összes életfolyamatot az adenozin-trifoszfát (ATP) nagy energiájú kötései tartják fenn, amelyek az élet minden formájában megtalálhatók.

A növények az ATP-t a fényenergiából nyerik, amikor többlet szénhidrátot termelnek és tárolnak, többnyire keményítő formájában. Az élelmiszerlánc révén a növények tárolt energiája az állatok és az emberek potenciális energiájává válik. Az állatok és az emberek viszont anyagcsere-folyamataik révén átalakítják a tárolt növényi energiát az ATP felhasználható formájává életfolyamataik fenntartása érdekében. Az ételként felhasznált energia nagy részét hőként használják fel, vagy közvetlenül a test anyagcsere-reakcióiban, vagy a test által végzett munka melléktermékeként szabadul fel. Az élelmiszer energia csak az a része képes kémiai formában megkötni az ATP nagy energiájú kötéseiben.

Ha valóban el tudjuk különíteni a jót a gonosztól, ha helyesen étkezünk, akkor ennek a megtisztulásnak nagy következményei vannak.

Az evés lelki cselekedete: a szikrák megtisztítása

… Az ember nem pusztán kenyérből él, hanem mindabból, ami G ‑ d szájából fakad. (5Móz 8: 3)

A tápanyagok elválasztása a hulladéktól az evés során lelki megfelelője az ételben rejlő szentség-szikrák megtisztításának. És nem a jó fizikai és szellemi elválasztása a gonosztól nem az emberi lét értelme-e?

Amikor az ember megfelelően, megfelelő szándékkal eszik, az ételéből fakadó szentség szikrái a lelkéhez kötődnek, és a pazarlás kényszerűvé válik. (Yesod V’Shoresh Ha’Avoda, sha’ar 7. fejezet, 2. fejezet)

Az evés hatásai

Az étkezés az egyik leggyakoribb tevékenységünk. G ‑ d akaratának kell lennie, hogy annyira részt veszünk az evésben. Fontos szellemi célnak kell lennie. Ha valóban el tudjuk különíteni a jót a gonosztól azáltal, hogy helyesen étkezünk, akkor ez a megtisztulás nagy következményekkel jár a valóság minden szintjén.

G ‑ d választott és szabad akaratúvá tette ezt a világot, hogy jót válasszunk és irtózzunk a gonosztól. Ezért a szentség szikrái hullottak ebbe a világba, és a jó és a gonosz keveredtek. Az ember fő szolgálata a G-d számára a lelke szétszórt szikráinak megtisztítása és felemelése arra a szintre, amelyről a lelket kőfejtették. (Mor V’Shemesh a parashat Pinchason)

Sőt, akár egy adott étel iránti különleges vágy vagy idegenkedés is külön jelnek tekinthető, miszerint a G ‑ d olyan ételt hozott neki, amelyet ki kell javítani. (Shulchan Ha’Tahor, „Az étkezés esszenciája”, 6. fejezet) ... amikor az ember eszik, az [étel szent szikrái] a lelkére tapadnak. Az igaz emberek az étkezés előtti megfelelő szándékkal való megáldással és a Mennyek kedvéért való megevéssel megtisztítják és felemelik a szentség szikráit, amelyeket az elfogyasztott étel tartalmaz. Amikor az ember megtanulja a Tórát, imádkozik a G-d-hez, vagy az ételből nyert erőt felhasználja egy parancsolat végrehajtására, a szentség szikráit a Menny megszentelt világába emeli, ahonnan eredetileg elestek. A szentség szikrái ezáltal visszatérnek forrásukhoz. (Yesod V’Shoresh Ha’Avoda, sha’ar 7. fejezet, 1-2. Fejezetek)

Az asztal, amelyen eszünk, most áldozati oltárunk; az ételünk az áldozatunk.

Szikrák felszabadítása és a lelkek felélesztése

A lehullott szikrák vagy lelkek visszatérnek és felemelkednek a szervetlen anyag, a növényi anyag, az állati anyag és az emberi anyag négy alapján. Szervetlen szintről szerves szintre emelkednek, amikor a növények felnőnek a talajból, és az eső megöntözi őket. Tovább nőnek fel, ha a bennük lévő növényeket állatok vagy emberek megeszik; és hasonlóképpen az állatok is megemelkednek, ha az emberek megfelelő szándékkal fogyasztják őket. (Yesod V’Shoresh Ha’Avoda, sha’ar 7. fejezet, 1. fejezet)

A bűnök engesztelése - szentség

Yochanan rabbi és R Elazar rabbi azt mondta: „Amíg a templom állt, az áldozati oltár engesztelte Izraelt; most az ember asztala engesztel neki. ” (Talmud Brachot 55a)

Az asztal, amelyen eszünk, most áldozati oltárunk; ételünk az áldozatunk; és evés közben felajánljuk az áldozatot a templomi pap helyett. (Kol Menachem)

Jeruzsálemi templomunk idején az áldozatkészítés legfőbb hatása az áldozatokban rejlő szentség szikráinak felemelése és megtisztítása volt. Most, hogy már nincs templomi szolgálatunk, imáinknak és étkezésünknek ezt a funkciót kell szolgálnia. (Yesod V’Shoresh Ha’Avoda, sha’ar 7. fejezet, 1. fejezet)

Ebből a megemelt célból történő étkezésünk - a Mennyország kedvéért - szentséghez és ragaszkodáshoz vezethet bennünket a G ‑ d-ben. (Reishit Chochma, Sha’ar Ha’Kedusha 3)

Eső áldása

A szikrák megtisztítása esőtől függ, és ezért a Tórában nincs nagyobb büntetés, mint az aszály. Hasonlóképpen, az évszakában nincs nagyobb jutalom, mint az eső áldása, mivel a Messiás eljövetele esőtől függ. (Shulchan Ha’Tahor, „Az étkezés esszenciája”, 5. fejezet)

És akkor fog történni, ha szorgalmasan engedelmeskedsz parancsolataimnak, melyeket ma parancsolok neked, hogy szereted az L-t, a G-d-t, és teljes szívedből és teljes lelkedből szolgálom őt, akkor esőt adok a te földed a kellő időben, a korai eső és a késői eső, és összegyűlsz gabonádban, borodban és olajodban. És füvet adok nektek a szarvasmarháért, hogy enni tudjon és elégedett legyen. (5Móz 11: 13-15)

Az eső felülről esik, és segíti a föld növényzetét. Az állatok a növényekkel és más állatokkal táplálkoznak; és a G-d tálalásával az ember ásványi, növényi és állati anyagokat nevel a forrásáig. Amikor a szentség összes szikrája felvetődik és visszatér a Mennyben lévő forrásukhoz, akkor eljön a Messiás, hiszünk napjainkban hamarosan.

Az eredeti cikkből sűrítve, és újból kinyomtatva B’Or HaTorah köt. VIII (1993), 73-85.