Az elhízás genetikai okainak új tanulmánya dacol a hagyományos gondolkodással az adrenalin szerepéről

Az elhízás genetikai okainak új vizsgálata megcáfolja az adrenalin szerepével kapcsolatos hagyományos gondolkodást

dacol

A tudósok régóta gondolják, hogy a szimpatikus (vagy autonóm) idegrendszer határozza meg, hogy a test hogyan használja fel az ételből származó energiát, és eldöntötték, hogy a kalóriákat elégetik-e a test melegen tartása érdekében, vagy pedig zsír formájában tárolják-e.

Úgy tűnik azonban, hogy a Nature május 1-jei kiadásában közölt új tanulmányok ellentmondanak a szimpatikus idegrendszer befolyását gyakorló hagyományos gondolkodásnak azokban az emberekben, akik soha nem híznak, függetlenül attól, hogy mennyit esznek, szemben azokkal, akik látszólag meghíznak, ha egy darab sajttorta csupán átment az orruk alatt.

Annak tesztelésére, hogy a szimpatikus idegrendszer hiányosságai okozhatnak-e elhízást, a Washingtoni Egyetem kutatói, Dr. Steven A. Thomas és Dr. Richard D. Palmiter olyan egereket állítottak elő, amelyek nem képesek adrenalint (a mellékvese hormonját) vagy noradrenalint ( a szimpatikus idegrendszer kémiai hírvivője). Ez a két vegyület felszabadul a stressz hatására, és számos testfunkciót szabályoz, beleértve a melegedés képességét is.

Azok az egerek, amelyek nem képesek adrenalint és noradrenalint előállítani, nem képesek növelni a hőtermelést, és nem tudják megvédeni magukat a hőveszteségtől; következésképpen a hidegben gyorsan elveszítik a hőt.

"Ez várható volt" - mondta Palmiter, az UW biokémiai professzora és a Howard Hughes Orvosi Intézet kutatója. "Sok tudós azonban úgy vélte, hogy normál hőmérsékleten ezek az egerek elhíznak, mert nem égetik el a felesleges kalóriákat, hanem zsírként rakják le őket."

"Ehelyett azt tapasztaltuk, hogy normál hőmérsékleten ezek az egerek nem elhíznak, annak ellenére, hogy a normálisnál többet esznek" - mondta Thomas, a biokémia vezető munkatársa és az UW tanulmány első szerzője. "Kutatásaink szerint az elhízás valószínűleg nem jár a szimpatikus idegrendszer vagy az adrenalin termelésének hibáival."

A noradrenalin általában hőt termel azáltal, hogy serkenti a szétkapcsoló fehérje (UCP) nevű fehérje termelését a speciális barna zsírsejtekben. Azokban az egerekben, amelyekből hiányzott a noradrenalin, ez a termelés nem történt meg.

A Nature ugyanazon számában egy második tanulmány megerősíti az UW eredményeit. A maine-i Bar Harbor-i Jackson laboratórium tudósai olyan egereket állítottak elő, amelyek nem képesek UCP-t előállítani. Az UW egerekhez hasonlóan ezek az egerek sem elhíznak, és ők is érzékenyebbek a hidegre.

Dr. Dr. Korábbi tanulmánya. David E. Cummings és G. Stanley McKnight, az UW Orvostudományi Kar Farmakológiai Tanszékének (a Nature-ben megjelent tavaly megjelent) szerint az UCP-termeléshez vezető út krónikus aktiválása sovány egerekhez vezetett. Így bőven volt ok arra gondolni, hogy ennek az ellenkezője is igaz lehet, ha az egerek étkezés után nem tudják növelni a hőtermelést.

"A jelenlegi, függetlenül és egymás tudta nélkül végzett tanulmányok következetes és váratlan eredményeket hoztak, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy új irányokat keressünk az emberek elhízásának genetikai okaihoz" - mondta Thomas.

Az UW kutatását a Howard Hughes Orvosi Intézet és a Nemzeti Egészségügyi Intézetek támogatásával finanszírozták.