Az elhízás a hasmenés jelentősen megnövekedett kockázatával jár együtt a demográfiai, étrendi és orvosi tényezők ellenőrzése után: a 2009–2010-es Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat keresztmetszeti elemzése

Orvostudományi Tanszék, Beth Israel Deaconess Medical Center, Boston, MA, USA

Levelezés

Dr. Sarah Ballou, Beth Israel Deaconess Medical Center, 330 Brookline Avenue, Dana 501 Boston, MA 02215.

Orvostudományi Tanszék, Beth Israel Deaconess Medical Center, Boston, MA, USA

Levelezés

Dr. Sarah Ballou, Beth Israel Deaconess Medical Center, 330 Brookline Avenue, Dana 501 Boston, MA 02215.

Orvostudományi Tanszék, Beth Israel Deaconess Medical Center, Boston, MA, USA

Finanszírozási információk:

Ezt a projektet részben az NIH/NIDDK # T32DK007760 támogatás (SB, PS) finanszírozta.

Összegzés

Háttér

Az elhízás a különféle gasztrointesztinális és májbetegségek fokozott kockázatával jár. Az elhízás és a rendellenes bél szokások közötti összefüggést azonban rosszul értik.

A testtömeg-index (BMI) és a bélszokás kapcsolatának vizsgálata a klinikai, demográfiai és étrendi tényezők kontrollálásával az Egyesült Államok felnőtt populációjának reprezentatív mintájában

Mód

Az adatokat a 2009–2010-es Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatból vettük ki. A felmérés válaszait akkor vették bele ebbe a tanulmányba, ha a válaszadók kitöltötték a bélegészségügyi kérdőívet (BHQ), ≥20 évesek voltak, és nem számoltak be IBD, celiakia vagy vastagbélrák kórtörténetéről. A BMI a következő kategóriákra oszlott: alsúly, normál testsúly, túlsúly, elhízott és súlyosan elhízott. A fokozatos logisztikus regresszió a székrekedés és a hasmenés kockázati arányát biztosította a zavaró tényezők (étrendi, életmódbeli, pszichológiai és orvosi) kontrollálására.

Eredmények

Összesen 5126 válaszadó teljesítette a BHQ-t, rendelkeztek BMI-adatokkal, és megfeleltek az alkalmassági feltételeknek. Közülük 70 (1,40%) alulsúlyos, 1350 (26,34%) normál, 1731 (33,77%) túlsúlyos, 1097 (21,40%) elhízott és 878 (17,13%) súlyosan elhízott. Az elhízottak 8,5% -ának és a súlyosan elhízott emberek 11,5% -ának volt krónikus hasmenése, szemben a normál testsúlyú egyének 4,5% -ával. A fokozatos regresszióból kiderült, hogy a súlyos elhízás függetlenül kapcsolódik a hasmenés fokozott kockázatához.

Következtetés

Az elhízás pozitívan társul a krónikus hasmenéssel egy országosan reprezentatív amerikai felnőtt populációban, miután számos ismert zavaró tényezőhöz igazodik.

1. BEMUTATKOZÁS

Az elhízási járvány továbbra is növekszik az Egyesült Államokban (USA), és az amerikai felnőttek körülbelül 40% -a elhízott 2015–2016-ban. 1 Az elhízás a kardiovaszkuláris szövődményekkel kapcsolatos megnövekedett morbiditással és mortalitással jár. 2 Ugyanakkor növeli a különféle gasztrointesztinális és májbetegségek kockázatát is. Például az elhízás az alkoholmentes zsírmájbetegség közvetlen oka, és növeli a gyomor-nyelőcső reflux betegségének, a Barrett-nyelőcső és az epekövek kockázatát. 3 Mindazonáltal csak néhány tanulmány vizsgálta az elhízás és a rendellenes bél szokások közötti kapcsolatot.

Ebben a tanulmányban a BMI és a bélszokás (hasmenés, székrekedés és normális) kapcsolatát kívánjuk megvizsgálni, kontrollálva a klinikai, demográfiai és étrendi tényezőket az Egyesült Államok felnőtt lakosságának reprezentatív mintájában a National Health and Nutrition Examination Survey segítségével. (NHANES).

2. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK

A Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) felmérési programot a Betegségellenőrzési Központok Országos Egészségügyi Statisztikai Központja (NCHS) végzi (Atlanta, GA, USA). A résztvevők nem intézményesült egyének az Egyesült Államokban, és kiválasztásuk többrétegű, többlépcsős valószínűség-tervezés alapján történik, bizonyos etnikai és korcsoportok túlmintavételével annak érdekében, hogy lehetővé váljon a mintával súlyozott következtetés az amerikai lakosságra vonatkozóan. Minden résztvevő írásos beleegyező nyilatkozatot nyújt be az NHANES kitöltése előtt, és a nyilvánosan elérhető NHANES adatbázisban nincsenek beteg azonosítók.

Az adatokat a 2009–2010-es NHANES adatbázisból nyertük ki. Az NHANES 2009–2010 felmérés résztvevőit akkor vették fel ebbe a tanulmányba, ha kitöltették a bélegészségügyi kérdőívet, legalább 20 évesek voltak, és nem jelentettek kórelőzményeket IBD, celiakia és/vagy vastagbélrák diagnózisáról.

2.1 Bélegészségügyi kérdőív és hangulat kérdőívek

Krónikus hasmenést és krónikus székrekedést azonosítottak a bél-egészségügyi kérdőívre adott válaszok alapján. A résztvevőknek színes képkártyát mutattak a hét Bristol Stool Form Scale típus leírásával (BSFS; Type 1 ‐ Type 7), és megkérdezték őket: „Kérjük, nézze meg ezt a kártyát, és mondja el a számot, amely megfelel a szokásos vagy a leggyakoribb széklet típusának. ”. A korábbi kutatásokkal összhangban a 10-12 krónikus székrekedést a BSFS 1. típusú (különálló kemény csomók, mint a diófélék) vagy a 2. típusú (kolbászszerű, de csomós) BSFS „szokásos vagy leggyakoribb” széklet típusaként határozták meg. A krónikus hasmenést a BSFS 6. típusú (bolyhos, rongyos szélei, pépes széklet) vagy a 7. típusú (vizes, szilárd darabok nélküli) széklet típusnak határozták meg. A fennmaradó alanyokat normális bélrendszernek minősítették.

Az elhízást a szokásos testtömegindex-határértékek alapján határozták meg. A testmérési adatokat az NHANES-ről képzett egészségügyi technikusok gyűjtötték össze a Mobil Vizsgaközpontban (MEC). A testtömeg-indexet (kg/m 2) a testmérési adatok alapján számoltuk. Az elhízás kategóriái a következők voltak: alsúly (BMI 35).

2.2 Társváltozók

Számos társváltozót értékeltek olyan feltételezett tényezőként, amelyek feltételezhetők vagy korábban bizonyítottan összefüggenek krónikus hasmenéssel és/vagy krónikus székrekedéssel és elhízással. 10, 13 A korrigált kockázati arányok kiszámítását az összes változó ki nem igazított kockázati arányának kiszámítása után végezték el.

A tanulmányban szereplő társváltozók a demográfiai adatokat/életmódot, a hashajtót és az étrendet tartalmazták. A demográfiai/életmódbeli tényezők magukban foglalták a nemet, az életkort (évtizedek szerinti csoportokra osztva: 20–29, 30–30, 40–49, 50–59, 60–69 és ≥70 évesek), a fajt (nem spanyol fehér, nem Spanyol fekete, spanyol és más faji/etnikai hovatartozás, beleértve a faji fajokat is), oktatás („középiskolánál kevesebb”, „középiskola vagy GED” vagy „középiskolánál nagyobb”), a szegénységből származó jövedelem aránya (a a szegénységi jövedelem küszöbértéke vagy a szegénységi jövedelem küszöbének kétszeresével egyenlő vagy azzal egyenlő), a depresszió (a PHQ-9-nél ≥10-es pontszámként definiálva) és a fizikai aktivitás jelenléte egy tipikus héten, osztva önjelölt „erőteljes” fizikai aktivitás (meghatározva: „intenzív intenzitású tevékenység, amely jelentősen megnöveli a légzést vagy a pulzusszámot, például nehéz teher hordozása vagy emelése, ásás vagy építési munka folyamatosan legalább 10 percig”) vagy „nincs erőteljes tevékenység”. A betegeket hashajtónak tekintették, ha arról számoltak be, hogy hashajtót szedtek az elmúlt 30 napban. Nagyon kevés olyan válaszadó volt, aki más olyan gyógyszereket szedett, amelyek befolyásolhatják a bélműködést (pl. Antikolinerg szerek), ezért elemzéseink során nem kontrolláltunk más gyógyszereket.

Az étrendi tényezők magukban jelentették a tejfogyasztást négy kategóriába sorolva: soha ne fogyasszon, ritkán fogyasszon (hetente kevesebb mint egyszer), néha fogyasszon (hetente egyszer vagy többször, de naponta ritkábban) és gyakran fogyaszt (naponta egyszer, ill. alkoholfogyasztás: soha ne igyon, volt ivó, ritka ivó, könnyű ivó, mérsékelten ivó és nagy ivó. A koffeint, a rostot, a folyadékot, a szénhidrátokat, a cukrot, a fehérjét és a zsírt mind a 24 órás visszahívási időszak első napjától kapott étrendi beviteli paraméterek grammértékeinek felhasználásával mértük, és a korábbi szakirodalom alapján kvartilisekre osztottuk. 10.

A diabéteszes alanyok azonosításához a 2009–2010-es NHANES diabétesz kérdőívet használták. A résztvevőket arra kérték, hogy válaszoljanak a következőkre: „Az orvos azt mondta, hogy cukorbeteg.” Azok az alanyok, akik „Igen” választ adtak, cukorbetegségnek minősültek. Ha az alanyok nem válaszoltak „Igen” válaszra az „Orvos azt mondta, hogy cukorbetegségben szenvednek” válaszra, hanem „Igen” válaszra válaszoltak az „Inzulin bevétele most” vagy „A cukorbetegség elleni tabletták szedése a vércukorszint csökkentése érdekében” válaszra, akkor azokat szintén cukorbetegnek minősítették. . Azokat a résztvevőket, akik „Nem” -re válaszoltak az „Orvos azt mondta, cukorbetegségben vannak” válaszra, és nem válaszoltak „Igen” -re az „Inzulin bevétele most” vagy „A cukorbetegség elleni tabletták szedése a vércukorszint csökkentése érdekében” válaszra, cukorbetegek nem voltak.

2.3 Statisztika

Valamennyi statisztikai elemzést mintavételi súlyokkal számoltuk, figyelembe véve az NHANES adatbázis felmérésének tervezésének összetett jellegét. A statisztikai elemzéseket a statisztikai statisztikai szoftver 14.2 verziójával hajtottuk végre (College Station, TX, USA).

A kategorikus változókat frekvenciaként mutattuk be, és összehasonlítottuk Chi-négyzet tesztekkel. A krónikus székrekedés és a krónikus hasmenés prevalencia-esély arányának meghatározásához lépésenkénti logisztikus regressziót alkalmaztunk a következő modellek felhasználásával: Az 1. modell az elhízási kategóriák (mind a normálhoz viszonyítva) és a bél szokása közötti kiigazítatlan összefüggést értékelte; A 2. modell értékelte az elhízás és a bél szokása közötti összefüggést, kontrollálva a demográfiai és életmódbeli tényezőket; A 3. modell magában foglalta az elhízás kategóriáit, a demográfiai/életmódbeli és hashajtó felhasználást; A 4. modell magában foglalta az elhízást, a demográfiai/életmódbeli jellemzőket, a hashajtót és az étrendi tényezőket; és a végső modell, az 5. modell, a cukorbetegség társbetegségének diagnosztizálására. Azokat a válaszadókat, akiknek adatai hiányoztak az egyes modellekben szereplő változók bármelyikéből, kizárták ebből a modellből és az azt követő modellekből.

3 EREDMÉNYEK

Összesen 5126 válaszadó teljesítette alkalmassági kritériumainkat (lásd a tanulmány résztvevőinek alkalmasságát/befogadását bemutató folyamatábra az S1 ábrát). Közülük 70 (1,40%) alulsúlyos, 1350 (26,34%) normál, 1731 (33,77%) túlsúlyos, 1097 (21,40%) elhízott és 878 (17,13%) súlyosan elhízott. A súlyozott mintában a hasmenéses válaszadók nagyobb százaléka volt elhízott vagy súlyosan elhízott (25,82%, ill. 27,68%) a normális bélszokásokhoz vagy székrekedéshez képest, míg a túlsúlyos, normál vagy alsúlyú BMI esetében ez nem így történt kategóriák. Hasonlóképpen, az elhízottak 8,5% -ának és a súlyosan elhízott emberek 11,5% -ának volt krónikus hasmenése, szemben a normál testsúlyú egyének 4,5% -ával. (1. és 2. ábra). Az egyes változókra vonatkozó leíró, egyváltozós adatokat az S1 táblázat tartalmazza.

3.1 Fokozatos regresszió

A lépésenkénti regresszió 1. modellje kiigazítatlan kockázati arányokat ad, amelyek előre jelzik a székrekedést és a hasmenést az egyes BMI-kategóriákhoz a normál BMI-hez képest (1. táblázat). Az elhízás és a súlyos elhízás szignifikánsan társult a hasmenéssel, az elhízott egyének majdnem kétszer nagyobb valószínűséggel, a súlyos elhízott személyeknél pedig közel háromszor nagyobb a hasmenés a normál testsúlyhoz képest. Az 1. modellben egyetlen BMI-kategória sem jelezte előre a székrekedést.

a 1. modell: kiigazítatlan RR az egyes BMI kategóriákhoz a normál súlyhoz képest.
b 2. modell: kiigazítás a demográfiai/életmódbeli változókhoz - nem (nő), életkor (évtized), faj (fehér), a szegénységi jövedelmi küszöb felett él; felsőoktatás (legalább néhány főiskola); önálló jelentés az erőteljes fizikai aktivitásról egy tipikus héten; és a depresszió jelenléte a PHQ ‐ 9 pontszámai alapján.
c 3. modell: kiigazítás a demográfiai/életmódbeli változók és a hashajtó használat szempontjából (az elmúlt 30 napban).
d 4. modell: kiigazítás a demográfiai adatok/életmód, hashajtó alkalmazás és a következő étrendi változók alapján - az ön által bejelentett tejfogyasztás négy kategóriába (magas fogyasztás, „naponta egyszer vagy többször”), az ön által bejelentett alkoholfogyasztás (nehéz) és a koffein, rost, folyadék, szénhidrát, cukor, fehérje és zsír.
e 5. modell: kiigazítás a demográfiai/életstílus, a hashajtó alkalmazás, az étrendi tényezők és a társbetegség jelenlétéhez.

A demográfiai/életmódbeli és hashajtó alkalmazást kontrolláló 2. és 3. modell kockázati arányait az 1. táblázat mutatja. Mint az 1. modellben, az elhízás és a súlyos elhízás is jelentősen megjósolta a hasmenést, és egyetlen BMI-kategória sem volt szignifikánsan összefüggésben a székrekedéssel.

A 4. modell alkalmazkodik a demográfiai adatokhoz/életmódhoz, a hashajtókhoz és az étrendi tényezőkhöz. Ebben a modellben ismét az elhízáshoz és a súlyos elhízáshoz a hasmenés esélye szignifikánsan magasabb volt, mint a normál testsúlyúaké. Ezenkívül a súlyosan elhízott egyéneknek körülbelül a fele nagyobb a székrekedés valószínűsége a normál testsúlyú egyénekhez képest.

Végül az 5. modell kiigazította a fenti társfaktorokat, valamint a cukorbetegség önbevallásos diagnózisát és/vagy a vércukorszint kezelésére szolgáló gyógyszerek önálló jelentését. Ez a modell azt is feltárta, hogy a súlyosan elhízott egyének majdnem kétszer nagyobb valószínűséggel jelentettek hasmenést (POR = 1,93), és fele olyan valószínűséggel jelentettek székrekedést (POR = 0,55), mint a normál testsúlyú egyének.

4. MEGBESZÉLÉS

Ebben a tanulmányban a BMI és a bélszokások közötti kapcsolat legátfogóbb értékelését nyújtottuk az Egyesült Államokban országosan reprezentatív minta felhasználásával. Megállapítottuk, hogy a krónikus hasmenésben szenvedők egyének több mint 80% -a túlsúlyos, elhízott vagy súlyosan elhízott. A hasmenés prevalenciája a BMI-vel fokozatosan növekszik, és az elhízottak 8,5% -ának, a súlyosan elhízott embereknek pedig 11,5% -ának volt krónikus hasmenése, szemben a normál testsúlyú egyének 4,5% -ával. Ez alacsonyabb, mint a korábbi vizsgálatokban jelentett prevalencia (18% -33%) 4-7, talán azért, mert a korábbi vizsgálatok egyes személyek csoportjait vették figyelembe.

A demográfiai, pszichológiai, életmódbeli, hashajtó, étrendi tényezők és a társbetegség szempontjából történő alkalmazkodás után az elhízott egyéneknek 60% -kal nagyobb az esélye a krónikus hasmenésre, mint a normál BMI-vel. Hasonlóképpen, a fent említett változókra történő kiigazítás után az erősen elhízott egyéneknek majdnem kétszerese volt a krónikus hasmenés esélye, mint a normális BMI-vel. Tehát úgy tűnik, hogy az elhízás és a krónikus hasmenés közötti összefüggés nem kapcsolódik egyedül az étkezési tényezőkhöz és az orvosi kísérő betegségekhez. Ez összhangban áll az NHANES adatkészleten alapuló korábbi eredményeinkkel, amelyek a változók elemzésénél összefüggést mutattak az elhízás és a krónikus hasmenés között a többi érdekes változó (például étrend, fizikai aktivitás stb.) Kiigazítása után. Korábbi tanulmányunk azonban nem tartalmazta az elhízás különféle alcsoportjait a többváltozós modellezésben. Nem igazodott olyan tényezőkhöz, mint a cukorbetegség és a depresszió (a PHQ-9 válaszok alapján), amelyekről kimutatták, hogy krónikus hasmenéssel járnak.

Más tanulmányok, amelyek a hasmenés és az elhízás kapcsolatát vizsgálják, feltételezték, hogy az elhízott egyének magas szénhidrát- és zsírbevitele lehet a krónikus hasmenés hátterében álló etiológia. 4-7 Mindazonáltal egyik tanulmány sem számolt be az étrendi bevitelről. Megállapítottuk, hogy az elhízás és a hasmenés közötti összefüggést nem lehet kizárólag diétával magyarázni, mivel a kettő közötti jelentős összefüggés a szénhidrát-, cukor- és zsírbevitel korrigálása után is fennmaradt. Az elhízás más orvosi kísérő betegségekhez is társul, például cukorbetegséghez és depresszióhoz, amelyek mindkettő a krónikus hasmenés fokozott kockázatával is jár. Az elhízásról és a gyomor-bélrendszeri tünetekről szóló korábbi vizsgálatok nem vették figyelembe a depressziót, és csak egy számolt be a cukorbetegségről. 5 Megállapítottuk, hogy az elhízás és a hasmenés közötti összefüggés a teljes populációban nem teljesen más komorbid állapotoknak köszönhető.

Az elhízott egyének krónikus hasmenésének pontos etiológiája nem világos. Néhány tanulmány azonban azt sugallta, hogy az epesav felszívódási felszívódása gyakoribb az elhízott egyéneknél, mint a normál BMI-vel. 15, 16 Az elhízott egyéneknél gyorsabb a vastagbél-átjutás is, a normál BMI 17-hez képest, és az elhízás fokozott bélpermeabilitással, mikrobiális diszbiózissal és endotoxémiával jár (azaz megnövekedett lipopoliszacharidszint). 18-21 Számos tanulmány kimutatta a Firmicutes/Bacteroidetes megnövekedett arányát az elhízásban, ezt a megállapítást a hasmenés domináns irritábilis bél szindrómában is megfigyelték. 20, 22 Ezek az elhízásban tapasztalható fiziológiai változások felelősek lehetnek az elhízás és a hasmenés kapcsolatáért.

Összegzésként tanulmányunk szilárd bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy az elhízás pozitív összefüggésben van a krónikus hasmenéssel egy országosan reprezentatív amerikai felnőtt populációban, miután számos ismert zavaró tényezőhöz (étrendi, életstílusú, pszichológiai és orvosi társbetegségek) alkalmazkodott. A hasmenés kockázata az elhízás súlyosságával növekszik. A jövőbeli vizsgálatoknak meg kell vizsgálniuk az elhízás és a krónikus hasmenés közötti összefüggés alapjául szolgáló fiziológiai mechanizmusokat.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Nyilatkozat a személyes érdekekről: Anthony Lembo támogatást kapott az NIH-tól, az Országos Ingyenes és Integratív Egészségügyi Központtól.

SZERZŐSÉG

A cikk kezesje: Anthony Lembo, orvos.

Szerzői hozzájárulások: A cikk ötletét AL, PS és SB alkotta meg. A kéziratot az SB és a PS készítette. A statisztikai elemzéseket az SB végezte. A kéziratot kritikusan felülvizsgálták a PS, VR, JI, AL és JN. Minden szerző áttekintette és jóváhagyta a kézirat végleges változatát.

Kérjük, vegye figyelembe: A kiadó nem felelős a szerzők által szolgáltatott bármilyen kiegészítő információ tartalmáért vagy működéséért. Bármilyen kérdést (a hiányzó tartalom kivételével) a cikk megfelelő szerzőjéhez kell irányítani.