Az elhízás a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának csaknem 6-szoros megnövekedett kockázatához kapcsolódik

Az elhízás a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) kialakulásának csaknem 6-szoros megnövekedett kockázatához kapcsolódik, magas genetikai kockázat és a kedvezőtlen életmód is növeli a kockázatot, de sokkal kisebb mértékben. Ezek a következtetések az új kutatások következményeiről, amelyeket Hermina Jakupovic, a koppenhágai egyetem, a Novo Nordisk Alapvető Metabolikus Kutatási Központ, a spanyolországi Barcelonában (szeptember 16-20.) Tartott, az Európai Szövetség a Diabétesz Kutatásáért idei éves találkozóján mutatott be. Koppenhága, Dánia és munkatársai.

A genetikai hajlam, az elhízás és a kedvezőtlen életmód fontos szerepet játszik a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában, amely egyre gyakoribb rendellenesség, amely jelentős mértékben hozzájárul a betegségek globális terheihez. A Nemzetközi Diabétesz Szövetség adatai szerint 2017-ben körülbelül 425 millió felnőtt (20–79 éves) élt cukorbetegségben; 2045-re ez várhatóan 600 millió fölé emelkedik.

A T2D megelőzésének jelenlegi stratégiáját a normál testtömeg fenntartása és az egészséges életmód népszerűsítése hangsúlyozza. A súlycsökkentésre tervezett életmódbeli beavatkozások kimutatták, hogy késleltetik a T2D megjelenését a magas kockázatú alanyok körében. Az életmódbeli tényezők és az elhízás T2D-kockázatra gyakorolt hatása azonban egyénenként eltérő lehet a genetikai variációtól függően. Ezért fontos megérteni a genetikai hajlam, az elhízás és a kedvezőtlen életmód kölcsönhatását a T2D kialakulásában. Ebben az új kutatásban a szerzők azt vizsgálták, hogy az elhízás és a kedvezőtlen életmód hangsúlyozza-e a T2D genetikai kockázatát.

Statisztikai modellezést alkalmaztak a dán prospektív étrend-, rák- és egészségügyi kohorszból származó 9556 férfi és nő esettanulmány-mintájára (49,6% nő, 50,4% férfi, átlagéletkor 56,1 (50-65 tartomány)). A résztvevők majdnem fele (49,5%) átlagosan 14,7 évig tartó követés során fejlesztette ki a T2D-t. Kedvező életmódként az alábbi egészséges életmódbeli tényezők közül legalább hármat határoztak meg: nincs dohányzás, mérsékelt alkoholfogyasztás, rendszeres testmozgás és egészséges étrend. A kedvezőtlen életmódot nulla vagy csak egy egészséges életmód tényezőként határozták meg, míg a többi résztvevőt köztes életmóddal. A genetikai kockázatot egy genetikai kockázati pontszám (GRS) alapján értékelték, amely 193 genetikai variánst tartalmaz, amelyekről ismert, hogy szorosan összefüggenek a T2D-vel. A GRS-t alacsony (legalacsonyabb 20%), közepes (középső 60%) és magas kockázatú (top 20%) csoportokba osztották.

A kutatók megállapították, hogy a kedvezőtlen életmód és az elhízás a T2D kialakulásának nagyobb kockázatával jár, függetlenül genetikai kockázatuktól. Az elhízás (30 kg/m2 vagy annál nagyobb testtömeg-indexként definiálva) 5,8-szorosára növelte a T2D-kockázatot a normál testsúlyú egyénekhez képest. A magas (vs. alacsony) genetikai kockázat és a kedvezőtlen (szemben a kedvező) életmód független hatásai viszonylag szerények voltak összehasonlításban, a legmagasabb genetikai kockázatú csoportban a T2D kialakulásának kockázata kétszerese volt a legalacsonyabb csoporthoz képest; és a kedvezőtlen életmód a T2D kialakulásának 20% -kal nagyobb kockázatával járt a kedvező életmódhoz képest.

A szerzők arra a következtetésre jutottak: "Az elhízás 2-es típusú cukorbetegségre gyakorolt hatása domináns más kockázati tényezőkhöz képest, kiemelve a súlykezelés fontosságát a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében."