Amur Leopard még mindig a kihalás szélén áll, mondják a tudósok

A világ legveszélyeztetettebb macskájának, az amur vagy távol-keleti leopárdnak (Panthera pardus orientalis) új összeírása azt mutatja, hogy alig 25–34 marad a vadonban, megújítva a faj jövőjével kapcsolatos félelmeket.

Februárban és márciusban a World Wildlife Fund a Wildlife Conservation Society-vel és az Orosz Tudományos Akadémia Csendes-óceáni Földrajzi Intézetével rutinszerű hópálya-összeírást végzett leopárdszámmal.

"A közelmúltbeli népszámlálás ismét megerősítette, hogy az amur leopárd nagyon ingatag talajon marad fenn" - mondta Pavel Fomenko, a biodiverzitás megőrzésének programkoordinátora a WWF oroszországi távol-keleti részlegénél.

Fomenko szerint a civilizáció megsértése, új utak, orvvadászat, az erdők kiaknázása és az éghajlatváltozás hozzájárult a leopárdok helyzetéhez.

"Az én szemszögemből nem a leopárdok pontos száma jelent nagy kérdést." Fomenko elmondta: "Ami igazán fontos, hogy a ragadozó a kihalás szélén áll. És még mindig nem alakítottak ki nemzeti park státuszú egységes védett területet, ami a legfontosabb a leopárdok túlélése szempontjából."

Legalább négy leopárdalommal találkoztunk a népszámlálás során. Ez jó jel, mert azt jelenti, hogy a lakosság nincs teljesen depresszióban, és még mindig képes helyreállítani önmagát. De a hosszú távú túléléshez legalább 100 állatra van szükség.

"A nagy ragadozók megőrzéséhez hatalmas területekre van szükség, minimális antropogén változásokkal, ami nehéz" - mondta Dr. Dmitrij Pikunov, a 2007-es leopárd-népszámlálás koordinátora, valamint az orosz Csendes-óceáni Földrajzi Intézet állatökológiai és természetvédelmi laboratóriumának vezetője. Tudományos Akadémia.

Dr. Pikunov szerint egy érett leopárdnak 500 négyzetkilométer élőhelyre van szüksége, jó erdőkkel és nagy és stabil patás állatokkal, beleértve az őzeket is. Két-négy leopárd nő ugyanolyan földterületen élne, szaporodna és táplálná kölykeit.

"Talán ez az oka annak, hogy a leopárdok gyakorlatilag teljesen eltűntek a Koreai-félszigetről és Északkelet-Kínából" - mondta Dr. Pikunov. "A múlt század elején a távol-keleti leopárd gyakori faj volt Sikhote-Alin déli részein és néhány Khanka-tó területén. Jelenleg csak Délnyugat-Primorye-ben barangol."

Mintegy 5000 négyzetkilométer földterületet vettek át a délnyugati Primorye régióban, az Oroszország, Kína és Észak-Korea határához közel, a népszámláláshoz, és megszámolták a leopárdok által a hóban hagyott nyomokat. A tudósok meg tudták határozni a leopárdok számát azáltal, hogy megvizsgálták a nyomok alakját, méretét és mintázatát, valamint meghatározták az állatok mozgásának irányát és idejét.

Összességében 35 terepmunkás vett részt a népszámláláson, és több mint 158 átvágott szakaszban dolgozott. "A hópálya-összeírás fontos módszer a leopárdszám figyelemmel kísérésére. Látjuk, hogy népessége hosszú évek óta egyensúlyban van a túlélés szélén" - mondta Dr. Dale Miquelle, a Wildlife Conservation Society oroszországi programjának igazgatója és a előző népszámlálás 2005-ben.

"De az okok megértéséhez alaposabban meg kell kutatnunk a ragadozó ökológiáját, olyan legújabb technikák alkalmazásával, mint az automatikus kameracsapdák, a rádiókövetés, a genetikai és az állatorvosi kutatások."

A 2007. évi népszámlálás 7-9 hím leopárdot, 3-7 nőstény kölyköt, 4 nőstény kölyköt, összesen 5-6 kölyköt és 6-8 meghatározatlan nyomot talált. Összesen: 25-34. Ez összehasonlítható 2003-ban 9 hím, 7 nőstény kölyök nélkül, 4-5 nőstény kölyökkel, összesen 4-5 kölyökkel és négy meghatározatlan nővel. Összesen: 28-30. 2000-ben 4-5 hím, 8-9 nőstény kölyök nélküli, 1-2 nőstény kölyök, összesen 1-3 kölyök és 8-9 meghatározatlan. Összesen: 22–28.