A testtömeg-index változása a mell rekonstrukciója és a kapcsolódó szövődmények után

Matthew A. Applebaum

a dél-floridai egyetem Morsani Orvostudományi Főiskolája, Tampa

Bradford T. Miller

a dél-floridai egyetem Morsani Orvostudományi Főiskolája, Tampa

Jonathan Lopez

a dél-floridai egyetem Morsani Orvostudományi Főiskolája, Tampa

Erin L. Doren

b Plasztikai sebészeti osztály, Sebészeti Tanszék, University of South Florida, Tampa

Christine Laronga

c Átfogó mellprogram, H. Lee Moffitt Rákközpont, Tampa, Fla

Paul D. Smith

b Plasztikai sebészeti osztály, Sebészeti Tanszék, University of South Florida, Tampa

Absztrakt

Az emlőrák a nőknél leggyakrabban diagnosztizált rák. 1 Becslések szerint 2015-ben körülbelül 231 840 új, invazív emlőrákos esetet diagnosztizálnak az Egyesült Államokban. 1 Most az amerikai felnőttek több mint egyharmada elhízottnak minősül. 2 2014-ben az elvégzett emlőrekonstruktív eljárások teljes száma 7% -kal nőtt. 3 Az emlődaganattal kapcsolatos rekonstrukciók számának növekedésével a pozitív rekonstrukciós eredményre történő hangsúlyozás is növekszik. A legjobb rekonstruktív opció kiválasztása magában foglalja a beteg kezelés előtti test habitusának figyelembevételét.

Korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a betegek nagyobb valószínűséggel tapasztalhatják a testtömeg-index (BMI) növekedését az emlőrák diagnosztizálása és kezelése után. 4 - 6 A vezető kezelések, mint például a kemoterápia, szorosan összefüggenek a betegek megnövekedett súlyával. Az elhízás az emlőrák megnövekedett kiújulásával és mortalitásával jár. 12 - 15 Ezenkívül az elhízás a mellműtétek és a rekonstrukció szövődményeinek ismert előrejelzője. 1, 16, 17 Ha a betegek súlya jelentősen megnő az emlőrák diagnosztizálása vagy kezelése eredményeként, műtéti szövődmények léphetnek fel, és a rekonstrukciós eredmények negatívan befolyásolják.

Ez a tanulmány az emlőrák diagnosztizálása és kezelése után vizsgálja a betegek BMI-ben bekövetkezett változásokat. Ezenkívül egy nagy volumenű rákközpontban felmérjük az emlőrák rekonstrukciójával járó eredményeket és szövődményeket a normál és a túlsúlyos/elhízott BMI kategóriákban.

MÓD

Ez egy prospektíven összegyűjtött emlőrekonstrukciós adatbázis retrospektív áttekintése. A belső ellenőrző testület jóváhagyása után az adatbázisban azokat a betegeket keresték meg, akik 1996 júniusa és 2011 augusztusa között rekonstrukcióval (azonnali vagy késleltetett) mastectomián estek át. A betegek demográfiai adatainak összegyűjtése tartalmazza az életkort, a diagnózis stádiumát, az adjuváns kezelést, a sebészeti kezelést és a szövődményeket. A betegek BMI-jét a mastectomia idején összehasonlították a BMI-vel az utolsó követés időpontjában, a mastectomia után, és az emlő rekonstrukciója (tartomány, 2) és a túlsúlyos/elhízott (BMI> 25 kg/m 2) után. A mellrekonstrukciós kimenetelhez kapcsolódó változók közé tartozott a fertőzés, a bőr nekrózisa, a szeroma, a hematoma, a kontúr deformitása, az aszimmetria, a seb dehiszcenciája, a hipertrófiás hegesedés, a protézis rossz elhelyezkedése, az implantátum repedése, az autológ flap revíziója, a flap elvesztése, a sérv, a kapszula kontraktúra, a mellbimbó ischaemia és minden olyan komplikáció, amely visszatérést igényel a műtőbe (OR). Összehasonlítottuk a szövődményeket a BMI kategóriák között.

A normál eloszlású BMI változás statisztikai elemzését kétoldalas, egy mintás t teszttel végeztük. A P értékeket a χ 2 teszt alkalmazásával számítottuk ki, a pontos módszert Monte Carlo becsléssel. A P0, 05 értéke statisztikai szignifikanciát jelzett.

EREDMÉNYEK

Összesen 443 beteget azonosítottak mellrekonstrukcióval végzett mastectomián 1996 és 2011 között. 440 beteg esetében a BMI adatai rendelkezésre álltak (99%). Az átlagos életkor a bemutatás idején 50,2 év volt (tartomány 18–82 év). Összesen 780 rekonstrukciós masztektómiát hajtottak végre (106 egyoldalú, 337 kétoldalú). A leggyakoribb rekonstrukciós típusok közé tartozott az implantátum rekonstrukcióval rendelkező szöveti expander (a mell 62,8% -a), a protézissel ellátott latissimus fedél (14,0%) és a hasi alapú fedélzet (13,6%).

Összesen 218 beteget (49%) soroltak normál testsúlyba (BMI 2) a mastectomia idején, 225 (51%) beteget pedig túlsúlyosnak/elhízottnak (BMI> 25 kg/m 2). Az átlagos BMI a bemutatás időpontjában 26,1 kg/m 2 (4,9 SD) és 26,4 kg/m 2 (5,1 SD) volt a végső követés során (1. táblázat). A követési idő mediánja 2,7 év volt (tartomány: 0,02–14,98 év).

Asztal 1

Statisztikai elemzés a normálisan eloszlott súlyváltozáshoz, kétoldalas, egy mintás t teszttel *

VariablenMinimumMedianMaximumMeanSD

BMI	439	18.6	25.1	48.7	26.0	4.8
Last_BMI	16.6	25.7	45.2	26.3	4.8
BMI_Increase_Percent	438	−43,5	0.8	47.4	1.3	7.9

* A tömeg átlagos és medián változása kevesebb, mint 1,5% volt, és jelentéktelen (P, 05). A BMI változásait százalékos változásként ábrázoljuk. A BMI átlagos változása normál eloszlás mellett 1,4%, −43,5–47,4% tartományban volt (1. ábra). A BMI százalékos változását ábrázoltuk az utolsó követés időpontjáig (2. ábra). A BMI még hosszú távú követés esetén sem változik jelentősen.

A BMI százalékos változását összehasonlítottuk a betegek megoszlásának százalékával. A BMI változásait százalékos változásként ábrázoljuk. A BMI átlagos változása normál eloszlás mellett 1,4%, −43,5–47,4% tartományban volt. A BMI a testtömeg-indexet jelzi.

A BMI százalékos növekedése az utolsó követés hosszához képest. A BMI a testtömeg-indexet jelzi.

Összesen 245 beteg (55%) tapasztalt legalább 1 súlyos vagy kisebb szövődményt. A leggyakoribb szövődmények kisebbek voltak: zsír nekrózis (18%), fertőzés (13%), epidermolysis (9,3%) és mastectomia bőr nekrózis (8,8%). A túlsúlyos/elhízott csoportban szignifikánsan magasabb volt a cukorbetegség (6,3% vs 0,9%; P = 0,0036) és a magas vérnyomás (26,7% vs 11,1%; P 9) prevalenciája. A kezeléssel közvetlenül összefüggő jelentős súlygyarapodás azonban nem mutatható ki., prospektív tanulmányok azt mutatják, hogy a kemoterápiás kezelés után megnőtt a súlygyarapodás valószínűsége olyan betegeknél, akik ülő életmódot folytatnak.4 Az ülőidő megemelkedettnek bizonyult a kezelést követő első évben, és úgy látták, hogy elterjedt azoknál a betegeknél, akik túlsúlyosak voltak a kezelés előtt 4 Vizsgálatunkkal azt próbáltuk megtudni, hogy a kezelés és a BMI növekedése jelentősen növekedett-e a kezelés után, és azt tapasztaltuk, hogy a korábbi irodalmakhoz képest a súlygyarapodáshoz szükséges kofaktorok hiányában a betegek azonos relatív súlyúak és BMI-k maradtak.

Megjegyezték, hogy a posztoperatív szövődmények fokozódnak a túlsúlyos és elhízott populációkban. Kimutatták, hogy az elhízás 18,3% -kal növeli a szövődmények arányát azoknál a betegeknél, akik mellműtétet választanak. 1 Egy kohorszos vizsgálat azt mutatta, hogy az elektív mellműtéten átesett betegeknél (mell csökkentése, rekonstrukció, mastopexia augmentációval, önmagában mastopexy és egyedül augmentation) nagyobb volt a komplikációk kockázata, ha elhízottak, mint a kontroll csoportokban. 1 Vizsgálatunk kimutatta, hogy a normál testsúlyú és a túlsúlyos/elhízott betegek összehasonlításakor nem volt szignifikáns különbség a szövődmények arányában. Az emlőn keresztüli szövődmények vizsgálatakor azonban a túlsúlyos/elhízott, szövődményes betegeknél nagyobb valószínűséggel volt szükség az OR-hoz való visszatérésre, ami azt jelzi, hogy súlyos szövődményre van szükség műtéti kezelésre, szemben egy kisebb komplikációval.

KÖVETKEZTETÉS

Az emlőrák diagnosztizálása és kezelése által okozott stressz ellenére azt tapasztaljuk, hogy a betegek súlya az emlőrák műtéti kezelése és rekonstrukciója után nem változik jelentősen. Ezért úgy döntünk, hogy rekonstrukciós tervünket a preoperatív súlyra alapozzuk, tudván, hogy a beteg valószínűleg nem fog hízni vagy fogyni az idő múlásával. Ezen túlmenően azt tapasztaltuk, hogy a túlsúlyos és elhízott betegeknél nem mindig nagyobb a műtéti szövődmények kockázata, de előfordulhatnak súlyosabb szövődmények, amikor előfordulnak.