A táplálkozás hatása a gyermekek és serdülők csontegészségére

Írta: Emilio González-Jiménez

serdülők

Beküldve: 2012. május 29. Felülvizsgálat: 2012. október 30. Megjelenés: 2013. május 15

fejezet és a szerző információi

Szerző

Emilio González-Jiménez *

  • Ápolási Osztály. Ápolási Kar (Melilla Campus), Granadai Egyetem, Melilla, Spanyolország

* Az összes levelezést címezze: [email protected]

A szerkesztett kötetből

Szerk .: Margarita Valdes Flores

1. Bemutatkozás

A megfelelő táplálkozási állapot fenntartása elengedhetetlen tényező a csont növekedésében és mineralizációjában. Mindkét folyamat, mind a méret növekedése, mind az ásványi anyagok lerakódása révén történő fejlődés, különböző tényezők mellett zajlik a szabályozás mellett és alatt [1]. Ebben az értelemben a gyermekkorban és serdülőkorban megszerzett megfelelő csonttömeg lesz a szövődmények elsődleges célpontja, nemcsak gyermekkorban és serdülőkorban, hanem felnőttkorban is [2].

Jelenleg a fejlett országokban az oszteoporózis súlyos népegészségügyi probléma, amely főleg gyermekeket és serdülőket érint az ülő életmód és az egészségtelen étkezési szokások következtében [3].

A legújabb tanulmányok azt sugallják, hogy az osteoporosis megelőzését már gyermekkorban meg kell kezdeni. A gyermekeknek és serdülőknek a növekedés vége előtt el kell érniük a megfelelő csonttömeg (PMO) értékét. Ellenkező esetben korán oszteopénia vagy oszteoporózis alakulhat ki, magas a törések kockázata és következésképpen alacsonyabb életminőség [4].

Tekintettel arra, hogy az oszteoporózis kialakulásának kockázata azon genetikai tényezők 60-80% -ában függ, amelyekbe nem tudunk beavatkozni, azokra a környezeti tényezőkre kell cselekednünk, amelyek ha korrigálhatók, főleg az élelmiszerek [5]. Ismeretes, hogy a csont ásványi sűrűsége (BMD) diétával és testmozgással akár 20% -kal is módosítható. A tápanyagok naponta elfogyasztottak olyan élelmiszereken keresztül, amelyek különböző folyamatok révén részt vesznek a megfelelő csontmineralizáció kialakításában és fenntartásában, elősegítve a csontszövet funkcionális sejtjeinek (oszteoblasztok és oszteoklasztok) differenciálódását és műanyag elemként működnek. Ezenkívül biztosítson megfelelő táplálkozáshoz nélkülözhetetlen vitaminokat, amelyek részt vesznek a csontmátrix szintézisében és a kalcium felszívódásában bél szinten, lehetővé téve bizonyos hormonok és növekedési faktorok szintézisét is [6].

Ezért a fenti premisszák alapján a gyermekkor és a serdülőkor fontos időszakok, amelyekben a megfelelő táplálkozás szilárdan megakadályozza az osteopenia vagy az osteoporosis kialakulását korai életkorban [7].

2. A csontszövet és a csontváz fejlődésének jellege

A csont sejtekből (2-5%) és nagyrészt inert anyagból (95-98%) áll, azaz alapvetően fehérjéből és ásványi anyagokból áll [8]. Szerkezeti szempontból a fehérjekomponens az I. típusú kollagén rostjai és a gla fehérje (oszteokalcin, osteonektin, fibronektin, osteopontin és csont szialoprotein). Összetevője főleg hidroxiapatit ásványi anyagokban gazdag karbonátokból (37-40% kalcium és foszfát 50-58%) és kisebb mértékben nátriumból, káliumból, magnéziumból és citrátból áll [8].

Születésekor az újszülöttnek már 70–95 gramm a csonttömege, körülbelül 4 tömeg% -nak felel meg. Serdülőkorban a lányoknak 2400 gramm csontja van [9]. Eközben a fiúk megnövekedett térfogata körülbelül 3300 gramm. Mindkét mennyiség a kérgi csont fejlődésének 85% -ának és a sejtes csont fejlődésének 15% -ának felel meg [9].

Ebben az értelemben úgy tekintik, hogy a lányok a csonttömeg csúcsát 18 évesen kapják meg, szemben a fiúkkal, akik néhány évvel később, körülbelül 23 éves korukban érik el őket [9]. Ennek a csúcsnak a növekedését a nemi hormonok 1-es növekedési faktorra (IGF-1) gyakorolt ​​hatása közvetíti, amelyet fehérjék párhuzamosan stimulálnak [10].

Miután megszerezte a csonttömeg csúcsát, stabilizálódni fog. Miután a csonttömeg csak bizonyos patológiás folyamatokra csökken, beleértve a beteg leborulásának állapotát, vagy bizonyos gyógyszerek, például glükokortikoidok beadását követően [11]. Bár a csontvesztés nem egyenletesen következik be a csontvázon. Normális esetben a 20 és 30 év közötti nőknél csökken a csontvesztés (