A kiegyensúlyozott étrend gyakorlati alkalmazása - ahol az adagok nem eredményeznek a tejelő állomány várható teljesítményében

Ration Balancing

A takarmányok tesztelése és az adagok kiegyensúlyozása az alap, amelyre a táplálkozási szakemberek megalapozott, táplálkozási szempontból teljes táplálkozási programokat építenek. Amint többet megtudunk a bendő fermentációjáról, a tápanyagok felhasználásáról az emlőmirigyben, a májban és más szövetekben, valamint a bendő környezetének és a tehén anyagcseréjének kölcsönhatásairól, az adagok kialakításakor használt tápanyagok specifikációi megváltoztak és kifinomultabbá váltak. Ezen előnyök kihasználása érdekében bonyolultabb adag-kiegyensúlyozó modelleket alkalmaznak, amelyek gyakran több tápanyag-összetételi adatot igényelnek az egyes takarmányok esetében. Gyakran olyan „könyv szerinti értékeket” használunk, amelyek leírják vagy nem írják le a ténylegesen etetett takarmány tápanyag-összetételét. A bendőfermentációval és a tápanyagok anyagcseréjével kapcsolatos ismereteink ezen hiányosságai és hiányosságai olyan teljesítményhez vezethetnek, amely nem felel meg az elvárásoknak.

Gyakorlati szempontból, amikor az adagok nem olyan jól teljesítenek, mint várták, a leggyakoribb probléma nem az adag összeállítása, sokkal inkább az adag értelmezése és etetése, valamint a tehenek által ténylegesen elfogyasztott adag mennyisége és összetétele. Így kiemelve azt a megállapítást, amely leírja a teheneknek vagy üszőknek adott négy különböző adagot (1. táblázat). A teljesítményproblémák elhárításakor ezek a területek gyakran legalább részleges magyarázatot kínálnak. A 2. táblázat bemutatja azokat a különféle területeket, amelyeket értékelni kell, ha a megfogalmazott adagok nem a várt módon teljesítenek.

1. táblázat: A tejelő állomány táplált adagja

1.) A táplálkozási szakember által megfogalmazott adag

2.) A tehenek etetése

3.) A tehenek által elfogyasztott adag

4.) A bendő baktériumok és a tehén által megemésztett adag

A formulázott adag nem adható a gazda takarmányozási rendszerén keresztül (azaz a TMR-ben szereplő széna mennyisége és típusa, takarmányok vagy koncentrátumok)

Táplálkozási problémák megoldása

Gyakran a megfogalmazott adagot (és a táplálék-szakértőt, aki az adagot megfogalmazta) hibáztatják, ha a tehenek nem annyira fejnek, mint várják, vagy egészségügyi problémák merülnek fel az állományban. A megfogalmazott adag lehet a probléma, de más vezetéssel kapcsolatos tényezők hozzájárulhatnak a problémához. Gyakran a kezelési gyakorlat megváltoztatására van szükség a probléma megoldásához a megfogalmazás változásain vagy finomításain kívül. A legtöbb táplálkozási probléma gyakran több olyan tényező kombinációja, amelyek megváltoztak, amelyek a tejtermelés csökkenését, növekedési vagy egészségügyi problémákat eredményeznek. Néhány olyan terület, amelyet a tejelő állományokban tapasztalható gyakori problémák megoldása érdekében meg kell vizsgálni, láthatók a Tejelő állományok táplálkozási problémáinak elhárítása és megoldása során értékelendő területek című cikkben.

Trace ásványi táplálék

A megfelelő ásványi anyag- és vitamintáplálás hatással van a tejtermelésre, a növekedésre, a szaporodási teljesítményre és a szarvasmarhák egészségére. Egészségügyi szempontból a megfelelő ásványi anyag- és vitamintáplálás segíthet megelőzni számos gyakori anyagcsere-rendellenességet, mint például a megtartott placenta, valamint a klinikai és szubklinikai tejaláz, és javíthatja a szarvasmarhák immunitását a betegségek, például a tőgygyulladás elleni küzdelemben. A megfelelő ásványi anyag- és vitamin-táplálkozás hozzájárulhat a különböző betegségek megelőzésére beadott vakcinákkal szembeni immunitás javításához.

Az ásványi anyagokat és vitaminokat megfelelő mennyiségben kell biztosítani olyan formákban, amelyek könnyen felszívódnak (biológiailag elérhetőek). A takarmányok, koncentrátumok vagy szemek által biztosított ásványi anyagok mennyisége, ásványi források, és víz az üszők, valamint a laktató és száraz tehenek termesztésére szolgáló étrend ásványianyag-megfelelőségének értékelésekor figyelembe kell venni. A takarmányokat és a koncentrátumkeverékeket nedves kémiai módszerekkel kell elemezni, hogy meghatározzuk ásványianyag-tartalmukat, és az eredményeket fel kell használni annak értékelésére, hogy az egyes ásványok megfelelő mennyisége biztosított-e. Gyakran elfelejtjük, hogy a szarvasmarháknak minden tápanyagból bizonyos mennyiségre van szükségük, nem pedig tápanyag koncentrációjára. A víz ásványianyag-tartalmát figyelembe kell venni egy ásványi anyag és vitamin program megfelelőségének vagy túlzott mértékének értékelésekor.

1. ábra Ásványi kölcsönhatások

Kölcsönhatások más ásványi anyagokkal

Kimutatták, hogy különféle ásványi anyagok zavarják más nyomelemek felszívódását vagy anyagcseréjét (1. ábra). A 4. táblázat felsorol néhány általános ásványi anyag kölcsönhatást, amelyek csökkenthetik a réz és a szelén hatékony felszívódását, és egészséggel kapcsolatos problémákat okozhatnak a tej- és marhacsordákban. Magasabb vas-, kén-, cink- vagy molibdénkoncentráció nemcsak a takarmányokban található (5. táblázat), hanem a vízforrásokban és az ásványi forrásokban, például a dikalcium-foszfátban (5. táblázat). Például egyes dikalcium-foszfát-források magasabb koncentrációban tartalmaznak vasat, mint más források. Ezen kölcsönhatások ellensúlyozására gyakran szerves réz- vagy szelénforrásokat adnak az étrendhez.

5. táblázat: Kiválasztott ásványi anyag koncentráció lucernaszéna és dikalcium-foszfátban.