A Cushing-szindróma hosszú távú hatásai a zsírszövet eloszlására

"Doktor, mióta sikeresen kezeltem Cushing-szindróma miatt, nagyon lefogytam, de a hasi zsírom nem fog eltűnni." Ez egy olyan mondat, amelyet sok endokrinológus gyakran hall, és amit Ön, mint betegek is felismerhet. Ez a cikk az agyalapi mirigy vagy a mellékvese Cushing zsírjának (zsírszövet) hosszú távú hatásaira összpontosít.

A zsírszövet eloszlása az aktív Cushing-szindróma alatt

Köztudott, hogy amikor a beteg Cushing-szindrómát kap, a zsírszövet eloszlása a testen megváltozik: A zsír különösen a hasi szervek (zsigeri zsírszövet) és a has (bőr alatti zsírszövet) körül halmozódik fel, miközben a végtagok (karok és lábak) szubkután zsírszövetrészei csökkenni fognak. Ez a folyamat független a teljes súlygyarapodástól, és centripetális zsírszöveteloszlást eredményez.

Definíciók

zsigeri zsírszövet: a test belsejében felhalmozódó zsír, különösen a belső szervek körül
szubkután zsírszövet: a bőr alatt felhalmozódó zsír
centripetális zsírszövet: zsigeri és szubkután zsír, amely a hasi területen felhalmozódik
adipokinek: a zsírszövet által kiválasztott homonok, beleértve az adiponektint, a leptint és a rezisztint.

Amellett, hogy sokan nem gondolják, hogy a hasi zsír nagyon vonzó, miért kellene aggódnunk a centripetális zsírszövet-eloszlás miatt?

Erre a kérdésre a válasz meglehetősen egyértelmű: A hasi zsír és különösen a zsigeri zsírszövet szorosan kapcsolódik az anyagcsere-betegségekhez, például a cukorbetegséghez, valamint a szív és az erek kardiovaszkuláris betegségeihez. Ez azzal magyarázható, hogy a zsírszövet fontos endokrin szerv. Számos hormont titkosít, úgynevezett adipokint, amelyek képesek kommunikálni az agyval, a szívvel, az erekkel, a májjal és az izommal. Ezek az adipokinek lehetnek gyulladáscsökkentő vagy gyulladáscsökkentők, egyensúlyuk pedig döntő fontosságú az egészség megőrzésében. Normál elhízással (egészségtelen étrend okozta) szenvedő embereken végzett kutatások kimutatták, hogy az elhízás zsírszöveti diszfunkciókat okoz, ami diszregulált adipokintermeléshez vezet. Ez alacsony fokú, krónikus gyulladás szisztémás állapotának kialakulásához vezet, amely hozzájárul az anyagcsere és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához. Kimutatták, hogy a Cushing-szindróma során káros adipokin-profil is jelen van.

A Cushing-szindróma hosszú távú gyógyulása után fennmarad-e a centripetális zsírszövet eloszlás, ahogy a betegek javasolják?

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához 58 beteg (mind férfiak, mind nők) zsírszöveti eloszlását, adipokin profilját és metabolikus kockázati profilját vizsgáltuk, akiket legalább 5 évig gyógyítottak Cushing-szindrómából (mind agyalapi mirigy, mind a mellékvese eredetűek) [1]. Minden beteg átfogó klinikai értékelésen esett át, súlyának, magasságának, vérnyomásának, pulzusának, bőrréteg vastagságának, valamint a derék, a csípő és a kar kerületének mérésével. Továbbá vért vettünk a kardiovaszkuláris rizikóhoz és az adipokin profilhoz kapcsolódó laboratóriumi paraméterek meghatározásához, és kettős energiájú röntgenabszorpciós geometriát vizsgáltunk. A DEXAscan pontosan meg tudja mérni a zsír és a sovány testtömeg százalékát a különböző testrészekben. Összehasonlítottuk a betegek eredményeit egy egészséges kontroll csoport eredményeivel, amelyek életkor, nem és testtömeg-index alapján egyenként egyeztek meg.

Megállapítottuk, hogy az összehasonlított kontroll alanyokhoz képest a Cushing-szindróma hosszú távú remissziójában szenvedő betegek:

nagyobb a derék kerülete (az átlagos (fajta átlag) különbség 4,6 cm volt)
kisebb comb kerülete (átlagos különbség 3,1 cm)
magasabb derék-csípő arány
magasabb a csípő-comb arány

A DEXA szkenneléssel mérve a betegeknél nagyobb volt a hasi zsír tömegének aránya, és a hasi zsír tömegének és a láb zsírjának tömegaránya nagyobb volt. Ezenkívül a betegek negatív adipokin-profillal rendelkeztek, alacsonyabb adiponektinszinttel, magasabb leptinszinttel és magasabb rezisztinszinttel, mint a kontroll alanyok, ami a zsírszövet diszfunkciójára utal és alacsony szintű krónikus gyulladással jár. Ezenkívül a betegeknél magasabb volt a triglicerid szint (egyfajta zsír a vérben), és a magasabb szint fokozott kardiovaszkuláris kockázattal jár.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy a Cushing-szindrómában szenvedő betegek hosszú távú remissziója után is centripetális zsírszöveteloszlásban és káros adipokin-profilban szenvednek. Nagy epidemiológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a Cushing-szindróma miatt sikeresen kezelt betegek kardiovaszkuláris kockázata még mindig nőni látszik (bár csak enyhén) a normális populációhoz képest. A tartós centripetális elhízás és a kedvezőtlen adipokin profilok valószínűleg hozzájárulnak ehhez a tartósan megnövekedett kardiovaszkuláris kockázathoz.

A kardiovaszkuláris kockázat csökkentése érdekében fontos az egészséges életmód, elegendő testmozgás és mérsékelt kalóriabevitel mellett. Ha dohányzik, rendkívül fontos abbahagyni a dohányzást, mert ez sokkal inkább növeli a szív- és érrendszeri kockázatokat, mint az a tény, hogy korábban Cushing-féle volt. Továbbá, ha tartósan társbetegségei vannak, például cukorbetegség, magas vérnyomás vagy hormonális hiányosságok, nagyon fontos, hogy gyógyszerekkel jól ellenőrizzék őket. Ha mindezeket megteszi, nagyon jól lehetséges, hogy annak ellenére, hogy állandó a centripetális zsír és a káros adipokin profil, a szív- és érrendszeri kockázata összehasonlítható egy azonos korú, nemű és BMI-s egészséges emberrel.

Jelenleg az adipokineket csak kutatási célokra mérik. A klinikai gyakorlatban (még) nem mérik a kardiovaszkuláris kockázat becslését, mivel nincsenek referenciaértékek, és még mindig bizonytalan az egyes adipokinek pontos funkciója.

Miért veszítenek tehát egyesek több súlyt/hasi zsírt, mint mások a Cushing-szindróma gyógyulása után?

Mindenekelőtt természetesen az aktív életmód és a mérsékelt kalóriabevitel fontos, ha fogyni akarsz, és az életmód sok mindent megmagyaráz a betegek közötti különbségekben. Vizsgálatunk során azonban megvizsgáltuk, hogy más betegekkel kapcsolatos paraméterek (például, ha agyalapi mirigy vagy mellékvese eredetű Cushing-szindrómában szenvedtek-e, az általuk kapott kezelések, a hormonális hiányosságok, az alkoholfogyasztás és a dohányzás) összefüggenek-e centripetálisabb zsírszövet eloszlás. Csak kis összefüggést találtunk a dohányzás és a nagyobb derékkörfogat, valamint az mineralokortikoid szubsztitúciós terápia (pl. Fludrokortizon, amelyre akkor van szükség, ha mindkét mellékvese eltávolításra került) és a magasabb hasi zsír százalék között.

Ellentétben azzal, amit találtunk, egy újabb tanulmány kimutatta, hogy a glükokortikoid-helyettesítő terápiát (pl. Hidrokortizon) alkalmazó betegek hasi zsírtömege nagyobb volt (a DEXAscanning is értékelte) [2]. Ezek a betegek azonban magasabb átlagos hidrokortizon-dózist használtak, mint a mi betegek, így ez megmagyarázhatja a különbséget. Továbbá ezek a kutatók megvizsgálták, hogy a kortizol iránti érzékenység genetikai különbségei befolyásolták-e a zsírszövet eloszlását a sikeres kezelés után. A kortizol egy glükokortikoid receptor nevű fehérje révén fejt ki sejtes hatásokat. Tanulmányok kimutatták, hogy egyes genetikai változások (polimorfizmusok) miatt ez a receptor többé-kevésbé érzékeny lehet a kortizolra. Ezek a kutatók valóban azt találták, hogy a kortizolra érzékenyebb glükokortikoid receptorokkal rendelkező betegeknél nagyobb a hasi zsírtömeg.

Akkor most mi legyen?

További kutatásokat kell végezni annak kiderítésére, hogy a Cushing-szindróma gyógyulása után miért marad fenn a centripetális zsírszövet-eloszlás és a káros adipokin-profil. Ha megértjük a mechanizmust, remélhetőleg megtalálható a probléma megoldásának módja (például életmódbeli beavatkozások vagy gyógyszerek kifejlesztése). Ezenkívül nem ismerünk eléggé a Cushing-szindrómából meggyógyult betegek szív- és érrendszeri egészségéről, különösen, ha ez az összes betegnél vagy csak a betegek egy részénél tartósan fennálló társbetegségekben, például cukorbetegségben vagy magas vérnyomásban marad. Ezt is ki kell vizsgálni.

Következtetés

Azoknál a betegeknél, akik korábban Cushing-szindrómában szenvedtek, még mindig lehet centripetális zsírszövet-eloszlás és kedvezőtlen adipokin-profil, összehasonlítva az egészséges kontrollokkal, azonos korú, nemű és testtömeg-indexű. Az életmód, a kortizollal szembeni genetikailag meghatározott érzékenység és a szükséges hormonpótló kezelés kombinációja határozza meg, hogy mennyi hasi zsírt veszít a Cushing-szindróma gyógyulása után.

1. Wagenmakers, M. és munkatársai, Perzisztens centripetális zsíreloszlás és anyagcsere-rendellenességek a Cushing-szindróma hosszú távú remissziójában szenvedő betegeknél. Clin Endocrinol (Oxf), 2015. 82 (2): p. 180-7.
2. Ragnarsson, O. és munkatársai: A testösszetétel és a csont ásványi sűrűsége remisszióban lévő Cushing-szindrómás nőknél és a glükokortikoid-érzékenységet befolyásoló közös genetikai variánsokkal való összefüggés. Eur J Endocrinol, 2015. 172 (1): p. 1-10.

Szerző: Dr. Margreet Wagenmakers

Hírlevél: 2015 tél

A szerkesztő megjegyzése: Dr. Margreet Wagenmakers az endokrinológia munkatársa a radboudi egyetem orvosi központjában, Nijmegenben, Hollandiában. Ad Hermus, Jan Smit és Dr. Netea Maier professzorok felügyelete alatt fejezi be PhD fokozatát az endoszkópos transzfenoidális műtét szerepéről a Cushing-kórban és az akromegáliában, valamint a Cushing-szindróma és az akromegália hosszú távú hatásairól. Szakdolgozatának címe: „Acromegaly and Cushing's syndrome: Is Cure Really Cure?” A jövőben Dr. Wagenmakers azt reméli, hogy gyakorló klinikai endokrinológus lesz, és folytatja a kutatást különösen a Cushing-szindróma hosszú távú hatásaival kapcsolatban.