Az alacsony kalóriatartalmú étrend hosszú távú hatásai a metabolikus szindrómára elhízott, cukorbetegeknél

Az elhízás gyakorisága növekszik a nyugati populációk körében, ezzel párhuzamosan növekszik a metabolikus szindróma (1) prevalenciája, amely szigorúan összefügg a túlsúlytal (2). Teljes egyetértés mutatkozik abban, hogy a metabolikus szindrómában szenvedő betegek elsődleges megközelítése elsősorban a súlycsökkentésre összpontosító életmódváltás (3). Rövid távú vizsgálatokban még egy mérsékelt súlycsökkenés is kimutatta, hogy kedvezően befolyásolja a metabolikus szindróma olyan összetevőit, mint a magas vérnyomás, a lipidek rendellenességei és a glikémiás kontroll (4–8). A súlycsökkenésnek a metabolikus szindrómát alkotó tényezők csoportjára gyakorolt ​​hosszú távú hatásait túlsúlyos (9) és enyhén elhízott (10) betegeknél egyaránt vizsgálták. Itt számolunk be arról, hogy az alacsony kalóriatartalmú, alacsony zsírtartalmú étrenddel ellátott 2 éves kezelési program mennyiben változtatta meg a metabolikus szindróma összetevőit elhízott, nem cukorbetegeknél, akiknél szindróma jelentkezett.

étrend

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

A helyi etikai bizottság felülvizsgálta és jóváhagyta a tanulmányt, és minden arra jogosult résztvevő írásos beleegyező nyilatkozatot adott. 41 olyan beteget vontunk be (30 nő és 11 férfi, életkor 58,7 ± 11,27 év [átlag ± SD]), akiknek metabolikus szindróma volt diagnosztizálva a National Cholesterol Education Program (NCEP) Felnőttek III. ). A felvételi kritériumok a következők voltak: életkor> 18 év, BMI ≥30 kg/m 2, valamint hajlandóság az előírt étrend betartására. A kizárási kritériumok a pajzsmirigy betegségének vagy cukorbetegségének története, a jelenlegi terhesség, az instabil egészségi állapot, valamint a súlyt, az étvágyat és/vagy a vérzsírokat ismerten befolyásoló gyógyszerek jelenlegi alkalmazása voltak. Az antihipertenzív terápiában részesülő betegek stabil orvosi rendszert tartottak fenn a vizsgálat során. Valamennyi betegnél alacsony kalóriatartalmú étrendet írtak elő, amely napi becsült napi energiafelhasználásuk alapján ~ 500 kalória/nap hiány biztosítására volt szabva (11). Az étrendet az NCEP ATPIII diéta (2) után modellezték, és a zsírból származó energia 30% -át biztosította (2 tesztet használtunk a különálló változók összehasonlítására.

EREDMÉNYEK

Az étrend makroelem-összetétele, nem csak a kalóriadeficit, fontos lehet a metabolikus szindróma kezelésében. Például a magas szénhidráttartalmú étrend káros hatással lehet a vércukorszintre, a trigliceridre és a HDL-koleszterinre (14,15). A viszonylag magas szénhidráttartalmú étrendet alkalmazó tanulmányunkban azonban nem tapasztaltunk olyan eseteket, amikor romlott volna a vércukorszint, a trigliceridek vagy a HDL-koleszterin. Épp ellenkezőleg, ezek mind jelentősen javultak 2 éves diéta után. Különösen a vércukorszint átlagosan 6% -kal csökkent, és a kiindulási állapotban csökkent éhomi vércukorszinttel rendelkező betegek 35% -ában normalizálódott (13), ami arra utal, hogy a viszonylag magas szénhidráttartalmú étrend biztonságos a cukorbetegség kialakulásának kockázatában szenvedő betegeknél, legalábbis testtömeg-csökkenéssel jár. Összegzésképpen elmondható, hogy az NCEP ATPIII ajánlásaival összhangban álló, csak mérsékelt kalóriatartalmú étrend hatékony a metabolikus szindróma hosszú távú kezelésében elhízott, cukorbetegségben szenvedő betegeknél, különösen azoknál, akiknél a testsúly> 10% -kal csökken. Azt azonban, hogy a szívkoszorúér-betegség és/vagy a cukorbetegség kialakulásának kockázata csak azért csökkent-e, mert már nem felelnek meg a metabolikus szindróma kritériumainak, azt még dokumentálni kell.

A metabolikus szindróma átlagos komponensértékei a kiinduláskor és 2 év alacsony kalóriatartalmú étrend után