Elpazarlás krónikus gasztrointesztinális betegségekben

Rosemarie L. Fisher, Wasting in Chronic Gastro gastrointestinal Diseases, The Journal of Nutrition, 129. évfolyam, 1. szám, 1999. január, 252S – 255S. Oldal, https://doi.org/10.1093/jn/129.1.252S

A gyomor-bél traktusnak az élelmiszer-ipari termékek emésztésében és felszívódásában betöltött szerepe az élen jár a forgatókönyvekben, ahol a pazarlás előfordulhat. Ha a gyomor-bél traktus beteg vagy korlátozott hosszúságú, nem lesz képes ellátni elsődleges funkcióját. Azonban a krónikus gyomor-bélrendszeri betegségek esetén a pazarlás problémája még meghatározást igényel - a pazarlás a krónikus gyomor-bélrendszeri betegség következménye; krónikus gyomor-bélrendszeri betegségekkel összefüggésben, de nem kapcsolódnak hozzájuk; vagy ahogy a betegség szövődményei jelentkeznek? Más szavakkal, a pazarló és krónikus gyomor-bélrendszeri megbetegedések igazak-e és összefüggenek-e, vagy igaz-igazak és nincsenek összefüggésben? Az esetek többségében a krónikus gasztrointesztinális betegség a pazarlás szinonimája, legalábbis a betegség kezeléséig. Bizonyos esetekben a pazarlás gyógyszerek vagy étrendi korlátozások következménye lehet, de a legtöbb esetben a betegség terápiájával, az étrend-ajánlások megváltoztatásával vagy étrend-kiegészítéssel oldódik meg. Más betegségállapotokkal szemben, ahol a pazarlás elsősorban az elmétlenség miatt következhet be, a gasztrointesztinális traktus képtelenség a szerepének betöltésére az elsődleges oka a pazarlásnak.

A BETEGSÉGEK ÉS FOLYAMATOK MEGHATÁROZÁSA

Mindezek a betegség-bemutatások tulajdonképpen meghatározzák azokat a folyamatokat, amelyek során a pazarlás bekövetkezhet - nem megfelelő tápanyag-bevitel, rosszindulatú emésztés, felszívódási zavar, alultápláltság, megnövekedett tápanyagveszteség, megnövekedett tápanyagigény (bár ez krónikus gyomor-bélrendszeri megbetegedéseknél nem túl gyakori), asszimilálja a tápanyagokat, és végül, és sok esetben, ami a legfontosabb, iatrogén okokat, például étrendi korlátozásokat, nemkívánatos gyógyszeres eseményeket és gyógyszer-étel kölcsönhatásokat.

A TERASZTIKA ÉS A PASSZOLÁS ÉRTÉKELÉSE GASZTARTALOMBENI BETEGSÉGEKBEN

Amikor a pazarlási folyamathoz közeledünk, több kérdést kell feltenni:

Ezen állítások némelyikét jobban meg lehet határozni és megvizsgálni, ha olyan konkrét betegségfolyamatokat vizsgálunk, ahol a pazarlás bekövetkezik.

GYULLADÁSOS BÉLBETEGSÉG

Táplálkozási hiányosságok gyakorisága az IBD-ben

. Crohnék. UC .

%
Fogyás	65 –75	18–62
Hypoalbuminemia	25 –80	25–50
Negatív N egyenleg	55 –75	-
Anémia	60 –80	66
Vas	35 –50	81.
Folsav	50 –65	36
B12	35 –45	5.
Kalcium	10 –20	-
Magnézium	14 –35	-
Cink	40 –55
D-vitamin	60 –80

. Crohnék. UC .

%
Fogyás	65 –75	18–62
Hypoalbuminemia	25 –80	25–50
Negatív N egyenleg	55 –75	-
Anémia	60 –80	66
Vas	35 –50	81.
Folsav	50 –65	36
B12	35 –45	5.
Kalcium	10 –20	-
Magnézium	14 –35	-
Cink	40 –55
D-vitamin	60 –80

Táplálkozási hiányosságok gyakorisága az IBD-ben

. Crohnék. UC .

%
Fogyás	65 –75	18–62
Hypoalbuminemia	25 –80	25–50
Negatív N egyenleg	55 –75	-
Anémia	60 –80	66
Vas	35 –50	81.
Folsav	50 –65	36
B12	35 –45	5.
Kalcium	10 –20	-
Magnézium	14 –35	-
Cink	40 –55
D-vitamin	60 –80

. Crohnék. UC .

%
Fogyás	65 –75	18–62
Hypoalbuminemia	25 –80	25–50
Negatív N egyenleg	55 –75	-
Anémia	60 –80	66
Vas	35 –50	81.
Folsav	50 –65	36
B12	35 –45	5.
Kalcium	10 –20	-
Magnézium	14 –35	-
Cink	40 –55
D-vitamin	60 –80

A gyulladásos bélbetegség gyermekeknél gyakran növekedési kudarcként vagy más szóval elpazarlásként jelentkezik. Ez megint elsősorban a Crohn-betegségben szenvedő betegeknél fordul elő. A gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegek harminc-negyven százaléka először 21 év alatti betegségben jelentkezik. Ennek a csoportnak a húsz-ötven százaléka késik a lineáris növekedésben és a nemi érésben. Valójában a növekedési kudarc lehet a gyulladásos bélbetegség megjelenése. A nem megfelelő bevitel az elsődleges oka a növekedési kudarcnak, bár lehetnek másodlagos hormonális tényezők. Mint korábban említettük, a szükséges tápanyagok biztosítása a növekedési kudarc megfordulását eredményezi. Ez megvalósítható elemi étrenddel, meghatározott tápszerű étrenddel vagy teljes parenterális táplálkozással (TPN). A növekedési kudarc még aktív Crohn-betegség jelenlétében is visszafordítható.

A gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegek pazarlásának terápiája így azon képességünk körül forog, hogy képesek vagyunk magunkat a betegséget kezelni, beleértve minden olyan gyógyszeres terápia módosítását, amely pazarláshoz vezethet. Biztosítani kell a megfelelő energia- és fehérjebevitelt. Néhány betegnél szükség lehet az étrend fehérje-összetételének módosítására, például kis peptidek biztosítására vagy elemi étrendre. Hasonlóképpen, a közepes láncú trigliceridek beadása megfelelő zsírtartalmat eredményezhet. Végül biztosítani kell a megfelelő vitaminok és ásványi anyagok ellátását akár enterálisan, akár gyakran parenterálisan.

BÉLMEGOSZTÁS

Számos kérdésre kell azonban választ adnunk, miközben a bélelégtelenség terápiáját vizsgáljuk, mivel ez a klinikai környezet végső veszteséges esetet eredményez. Jobban meg kell határoznunk, hogy hogyan lehet a legjobban helyettesíteni a szükséges tápanyagokat - belsőleg és parenterálisan. Vannak bizonyos tápanyagok, például glutamin, rövid láncú zsírsavak stb., Amelyek a bélműködés támogatásában vagy a bél nyálkahártyájának növekedésének serkentésében lesznek a legelőnyösebbek? Ezeknek az „új” tápanyagoknak a tanulmányait jól meg kell tervezni és ellenőrizni kell annak érdekében, hogy meg lehessen különböztetni ezeknek a tápanyagoknak a pazarlás és az alultápláltság visszafordításának képességét a szokásos terápiákkal összehasonlítva. Végül meg kell határoznunk, hogy milyen végpontokat kell mérni. A táplálkozási állapot vagy a testösszetétel mérése megfelelő mérőszám, vagy olyan végpontokat kell megvizsgálnunk, mint amilyeneket az OLEY Registry vizsgált - részleges vagy teljes rehabilitáció? Az OLEY nyilvántartásban világossá vált, hogy a túlélési arányok közvetlenül összefüggenek az alapbetegség folyamatával, és nem a tápanyagellátás képességével.

PANCREATIKUS ELÉGTELENSÉG

Ezeknek a betegeknek a terápiája összefügg azzal a képességünkkel, hogy vagy exogén hasnyálmirigy-enzimeket szolgáltatunk, vagy olyan módosított orális tápanyagokat, amelyek felszívódásához nincs szükség hasnyálmirigy-enzimek jelenlétére. Ide tartoznak a kis peptidek, a szabad aminosavak és a közepes láncú trigliceridek. Szükség lehet a tápanyagok parenterális adagolására azokban az esetekben, amikor az orális vagy enterális táplálás nem lehetséges. Végül, ha a betegség etiológiája összefügg az alkohollal, ezt le kell állítani.

A betegség folyamatának tanulmányainak és végpontjainak hasonlóaknak kell lenniük a gyulladásos bélbetegség és a bélelégtelenség esetén. A páciens képessége a tápanyagok emésztésének és felszívódásának helyreállítására; a súlygyarapodás és az izomtömeg képessége; a széklet zsír és/vagy fehérje csökkenése; a fehérjetartalékok feltöltése; és a zsírban oldódó vitaminok utánpótlása mind mérhető. Képesnek kell lennünk azonban olyan funkcionális végpontok kifejlesztésére, amelyek képesek visszatérni a mindennapi élet tevékenységeihez.

Krónikus májbetegség

A máj elengedhetetlen a testfehérje, szénhidrát és zsír fenntartásához. Májelégtelenség vagy súlyos betegség esetén többszörös metabolikus hatások és ezáltal pazarlás lép fel, ideértve a fehérje-anyagcsere és a szintézis rendellenességeit is; az epesók csökkent kiválasztódása, majd a zsír és a zsírban oldódó vitaminok felszívódási zavarai; valamint a vitaminok és nyomelemek csökkent tárolása. Ismét a pazarlás etiológiája változatos a betegség folyamatától és a többtényezõk által károsodott étrendbeviteltõl függõen; nem alapvető tápanyagok, például alkohol bevitele; a tápanyagok rossz emésztése az epesav-kibocsátás csökkenése miatt; malabszorpcióval járó baktériumok elszaporodása; valamint az energia és a fehérje nem hatékony metabolizmusa a károsodott máj által.

Krónikus májbetegségben az anyagcsere szükséglete általában nem növekszik. A betegek azonban metabolikusan instabilak lehetnek, és nem valószínű, hogy tolerálják az éhgyomrot vagy a túltáplálást. Csökkenhetnek a glikogénkészletek, és a betegek perifériás inzulinrezisztenciát mutathatnak. Alkoholos májbetegség jelenlétében az izomveszteség még súlyosabb lehet, másodlagos oka az alkohol izomra gyakorolt közvetlen hatása. Cirrhosis esetén a vitamin- és ásványianyag-készletek csökkenhetnek.

Krónikus májbetegség esetén a pazarlás kezelése elsősorban a tápanyagbevitel javításából áll. Az anabolikus szteroidok alkalmazását elsősorban alkoholos májbetegségekben tanulmányozták, de nem vált széles körű elfogadásra standard terápiaként. Sajnos szükség lehet étrendi korlátozásokra, beleértve a fehérje korlátozását is, ha a betegnek encephalopathiája van; valamint folyadék és só korlátozás. Szükség lehet a zsírban oldódó és egyéb vitaminok és nyomelemek kiegészítésére.

Hol kell folytatnunk a krónikus májbetegségben jelentkező pazarlás tanulmányozását? Mivel a máj szerepet játszik a fehérje anyagcserében és a szintézisben, meg kell vizsgálni a különféle strukturált fehérje-kiegészítők vagy specifikus aminosavak szerepét. Gondosan meg kell vizsgálni a glutamin szerepét májbetegségben és a glutamin lehetséges káros hatásait. Egyértelműen meg kell vizsgálni a májtranszplantáció hatását a pazarlásra. Meg kell vizsgálni, hogy egy új szerv felvétele, akár immunszuppresszánsok jelenlétében is, teljesen megfordítja-e a pazarlást. A beavatkozások értékelése és a végpontok kialakítása ezeknél a betegeknél egyre nagyobb problémát jelent, mivel krónikus betegségben a máj nem képes fehérjét szintetizálni. A funkcionális végpontok fontosabbak lesznek ezeknél a betegeknél, bár ezeknek az intézkedéseknek a szabványai nem biztos, hogy egyértelműen vannak meghatározva.

Összefoglalva, a pazarlás gyakran fordul elő krónikus gyomor-bélrendszeri betegségekben, és a betegek túlnyomó többségében maga a betegség folyamata következik be. A pazarlási folyamat elsődleges terápiája tehát magától a betegség terápiájától függ. A gyomor-bél traktus helyreállítása normál működési állapotába, az energia-, fehérje-, vitamin- és ásványianyagigény későbbi pótlásával a legtöbb esetben a pazarló állapot megfordulását eredményezi. Ha ez nem fordul elő, akkor meg kell vizsgálni más beavatkozások, például gyógyszerek, és a beteg pszichés állapotának szerepét. Azokban az esetekben, amikor a gyomor-bél traktus nem helyreállítható, például a rövid bél szindrómában, a teljes parenterális táplálás intézménye rendkívül hatékonynak bizonyult. A gyomor-bélrendszeri megbetegedésekben szenvedő betegek pazarlásának és terápiáinak értékelésére szolgáló jövőbeni tanulmánytervek és végpontok a betegség mértékén és aktivitásán, a tápanyagok elvesztésének változásán és a funkcionális állapoton alapulhatnak.