Testtömeg-index és kardiovaszkuláris események magas vérnyomásban és bal kamrai hipertrófiában szenvedő betegeknél

Giovanni de Simone, MD1

Paulette A. Lyle, BS2

A Losartan Intervention For Endpoint csökkentésében a magas vérnyomás (LIFE) vizsgálatba beiratkozott betegek külön elemzésében a vékony betegek és a közepesen súlyos és súlyos elhízás esetén fokozottabb volt a kardiovaszkuláris események kockázata. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a testméret alacsony és magas végén lévő betegeket agresszíven kell kezelni a kardiovaszkuláris események kockázatának csökkentése érdekében.

A testtömeg növekedésével növekszik a magas vérnyomás, amely a hemodinamikai és anyagcsere-diszfunkció miatti nagyobb szisztémás ellenállásból és vérmennyiségből adódik. Az elhízás felerősíti a kardiovaszkuláris rizikót, mert több kardiovaszkuláris rizikófaktor él együtt elhízott egyéneknél. A testméret tartományának ellentétes végén a csökkent testsúly nagyobb kardiovaszkuláris kockázatot is hordoz, mivel gyakran súlyos betegséghez kapcsolódik.

Mivel nem volt ismert, hogy a megnövekedett súly emeli-e a szív- és érrendszeri kockázatot a hipertónia következtében fellépő célszervi károsodásban szenvedő betegeknél, más tényezőktől függetlenül, a testtömeg-index (BMI) hatását értékeltük a Losartan Intervention For Endpoint hypertonia (LIFE) kimeneteleire vizsgálat, amely magas vérnyomásban szenvedő és bal kamrai hipertrófiával (LVH) rendelkező betegeket vett fel. 1,2

Betegek és módszerek

Korábban beszámoltunk a protokoll, a beteg jellemzőinek és a LIFE-vizsgálat fő eredményeiről. 1,2 Minden résztvevő LVH-val rendelkezett, amelyet az elektrokardiográfiai (EKG) kritériumok mutatnak, és a vérnyomása ≥ 160-200/90-115 Hgmm volt egy 2 hetes placebo-befutási időszak után. A betegeket véletlenszerűen osztották be az angiotenzin receptor blokkoló (ARB) losartan (Cozaar) vagy a béta blokkoló atenolol (Tenormin) kezelésére, amelyekhez hidroklorotiazidot vagy más antihipertenzív terápiát (kivéve az angiotenzin-konvertáló enzim gátlókat, ARB-ket és béta-blokkolókat) adhattak. a betegek 2, 2% -ának megfelelő vérnyomás elérése céljából); normál testsúly (20–24,9 kg/m 2, a betegek 24% -a); túlsúly (25-29,9 kg/m 2, a betegek 45% -a); és elhízott (I. osztály: 30-34,9 kg/m 2, a betegek 21% -a; II. osztály: 35-39,9 kg/m 2, a betegek 6% -a; III. osztály:> 40 kg/m 2, a betegek 2% -a) . Értékeltük a kiindulási páciens jellemzőit BMI kategória szerint és a BMI kategória hatását a kardiovaszkuláris halál, agyvérzés és a szívinfarktus (MI; n = 1081), valamint a kardiovaszkuláris halál (n = 432) elsődleges összetett végpontjára, ill. újonnan kialakuló cukorbetegség (n = 554).

Eredmények

A túlsúly a fajok között a következő megoszlásban létezett: fehérek, 45%; feketék, 37%; és más etnikai csoportok, 47%. Az I. osztályú elhízással küzdők között 21% fehér volt, 25% fekete és 17% más etnikai csoportban. A II. Osztályú elhízás esetén 5% fehér volt, 10% fekete és 8% más etnikai csoportban. A III. Osztályú elhízás esetén 2% fehér volt, 6% fekete és 4% más etnikai csoportban. A túlsúlyos résztvevők 48 százaléka nő volt. Az elhízott betegek nemek szerinti megoszlása a következő volt: I. osztály, 59% nő, 41% férfi; osztály, 69% nő, 31% férfi; és III. osztály, 79% nő, 21% férfi.

Az elhízott betegeknél magasabb volt a diasztolés vérnyomás, mint a többi csoportnál, a vékony betegeknél pedig alacsonyabb volt a diasztolés vérnyomás, bár az átlagos szisztolés vérnyomás minden csoportban hasonló volt (mind a 3

Szív- és érrendszeri betegségekkel is társul, függetlenül az együtt járó kockázati tényezőktől. 4 Az elhízott betegeknél a megnövekedett kardiovaszkuláris kockázat lehetséges mechanizmusait vizsgálják. Az elhízás hozzájárul a szív megterhelésének növekedéséhez, és ezáltal az LVH kialakulásához. Korrelál a magasabb fibrinogén-szinttel, 6 nagyobb vaszkuláris tromboxán receptor génexpresszióval, 7 és a gyulladás mechanizmusainak kiváltásával is. 8 A központi zsíreloszlás, amely a II. És III. Osztályú elhízásban szinte állandó, 9 tovább növeli a szív- és érrendszeri kockázatot, és több célszerv-károsodáshoz kapcsolódik, mint a perifériás testzsíreloszlás. 10.

Jelen tanulmányban nem volt összefüggés a nagyobb kardiovaszkuláris kockázat és az I. osztályú elhízás között. Valószínű, hogy a túlsúly és az enyhe elhízás lehetséges káros hatásai a már megállapított magas vérnyomású célszerv-károsodások összefüggésében a kapcsolódó kockázati tényezőktől függenek, ami összhangban áll a nem kiválasztott populációkban végzett epidemiológiai vizsgálatok eredményeivel. Súlyosabb elhízás esetén a központi adipozitással járó biológiai mechanizmusok a kardiovaszkuláris kockázatot meghaladják a kardiovaszkuláris rizikófaktorokból vagy az LVH jelenlétéből kiszámítható mértéket. Elemzésünk során a vékony betegeknél nagy volt a kardiovaszkuláris halálozás kockázata, amely hasonló volt a súlyos elhízáshoz. A vékony betegeknél több kockázati tényező és elterjedt szív- és érrendszeri betegség volt, és alacsony BMI-jük valószínűleg a szív- és érrendszeri károsodás súlyosságának markere volt. Más vizsgálatok összefüggést mutattak a kardiovaszkuláris események és az alacsony testtömeg között. 11.

A vese diszfunkció a legalacsonyabb és a legmagasabb BMI csoportok közös jellemzője volt, míg a vesefunkció nem különbözött lényegesen a többi testméretű réteg között. Mivel a vékony betegeknél ugyanolyan nagy volt a kardiovaszkuláris halálozás kockázata, mint a közepes vagy súlyos elhízásban szenvedő betegeknél, a vesekárosodás lehet a markerek vagy az oka a felgyorsult artériás diszfunkciónak. 12.

A BMI rétegződése nem befolyásolta szignifikánsan a gyógyszeres kezelések közötti különbségeket. A fő vizsgálatokban a losartan-kezelés elsődleges végpont 2-ben és az újonnan megjelenő diabetes 13-ban mért előnye az atenolollal szemben is megmaradt az egész testméreten.

Következtetések

Kimutatták, hogy a LIFE-vizsgálatban résztvevők körében megnövekedett a kardiovaszkuláris események kockázata azoknál a betegeknél, akik alacsony súlyúak, vagy közepesen vagy súlyosan elhízottak. A testépítés rétegződése nem befolyásolta a lozartán-terápia előnyeit. Kimutatták, hogy a lozartánnal kezelt betegeknél az újbóli cukorbetegség kockázata is alacsonyabb, függetlenül a testméret rétegzettségétől. A testméret alacsony és magas végén lévő betegek rizikófaktorait agresszíven kell kezelni a kardiovaszkuláris halálozás előfordulásának csökkentése érdekében.