Súlyváltozás antiretrovirális terápia és mortalitás után

Bianca Yuh

1 Yale, Egyetemi Orvostudományi Kar, New Haven

Janet Tate

1 Yale, Egyetemi Orvostudományi Kar, New Haven

2 Veterans Affairs (VA) Connecticuti Egészségügyi Rendszer, West Haven

Adeel A. Butt

3 VA Pittsburgh Healthcare System

4 Pittsburghi Orvostudományi Egyetem, Pennsylvania

Kristina Crothers

5 Washingtoni Egyetem Orvostudományi Kar, Seattle

Matthew Freiberg

3 VA Pittsburgh Healthcare System

4 Pittsburghi Orvostudományi Egyetem, Pennsylvania

David Leaf

6 UCLA Orvostudományi Kar

7 Greater Los Angeles VA Healthcare System, Kalifornia

Mary Logeais

8 Minnesotai Egyetem Orvostudományi Kar, Minneapolis

David Rimland

9 Atlanta VA Orvosi Központ

10 Emory Egyetem Orvostudományi Kar, Atlanta, Georgia

Maria C. Rodriguez-Barradas

11 Michael E. Debakey VA orvosi központ

12 Baylor Orvostudományi Főiskola, Houston, Texas

Christopher Ruser

1 Yale, Egyetemi Orvostudományi Kar, New Haven

2 Veterans Affairs (VA) Connecticuti Egészségügyi Rendszer, West Haven

Amy C. Justice

1 Yale, Egyetemi Orvostudományi Kar, New Haven

2 Veterans Affairs (VA) Connecticuti Egészségügyi Rendszer, West Haven

Absztrakt

Háttér. Az antiretrovirális terápia (ART) megkezdése utáni súlygyarapodás gyakori, de a halálozásra gyakorolt hatása nem ismert. Értékeltük az ART megkezdése utáni első év súlyváltozását és annak összefüggését a későbbi mortalitással.

Mód. Humán immunhiányos vírussal fertőzött betegeket a Veterans Aging Cortort Study (VACS) vizsgálatából, akik 2000 és 2008 között kezdték meg az ART-t, a kiindulási és 1 évvel későbbi súlyt regisztrálták, további 5 évig követték a mortalitást. Az alap testtömeg-indexet (BMI) alsúlynak (2), normálnak (18,5–24,9 kg/m 2), túlsúlyosnak (25–29,9 kg/m 2) és elhízottnak (≥30 kg/m 2) osztályozták. Többváltozós Cox modelleket használtunk a halálozási kockázat felmérésére a betegség súlyosságához igazodva a VACS Index segítségével.

Eredmények. A minta 4184 férfit és 127 nőt tartalmazott, átlagéletkoruk 47,9 ± 10,0 év volt. 1 éves ART után a medián súlyváltozás 2,7 kg volt (interkvartilis tartomány, -2,9–17,0 font, -1,3–7,7 kg). Az ART-kezelés megkezdése utáni súlygyarapodás az alacsonyabb és normál testsúlyú betegek alacsonyabb mortalitásával járt együtt. A 10–19,9 font (4,5–9,0 kg) súlygyarapodás minimális küszöbértéke jó volt a normál testsúlyú betegek számára (kockázati arány, 0,56; 95% -os konfidenciaintervallum, .41– .78), de nem volt egyértelmű előnye a súlygyarapodás túlsúlyos/elhízott betegeknél. A kiindulási súly, a CD4 sejtszám és a hemoglobin szint szorosan összefügg a súlygyarapodással. A súlygyarapodás kockázata nagyobb volt azoknál, akiknél a betegség súlyossága nagyobb, függetlenül a kezelés kezdetén mért súlytól.

Következtetések. Az ART megkezdése utáni súlygyarapodás túlélési előnyei a BMI kezdetétől függenek. Az ART utáni súlygyarapodás alacsonyabb halálozással jár azoknál, akik kezdetben nincsenek túlsúlyosak.

Az emberi immunhiányos vírus (HIV) fertőzést, még mielőtt a kombinált antiretrovirális terápia (ART) széles körben elterjedt volna, „karcsú betegségnek” nevezték, és súlycsökkenés és pazarlás jellemezte. Így a túlsúly és az elhízás gyorsan növekvő prevalenciája az ART-ban részesülő HIV-fertőzöttek körében ismeretlen következményekkel járó új jelenség [1–3]. Egyrészt az ART utáni korai súlygyarapodás valószínűleg a vírusreplikáció miatti csökkent metabolikus igényt tükrözi, ami jobb klinikai eredményre utal. Másrészt a túlsúly és az elhízás a HIV nélküli személyek körében fokozza a morbiditás (cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, stroke) és a halálozás kockázatát [4–6]. Most, hogy az emberek öregednek a HIV-fertőzésben, meg kell fontolnunk, mi képezi az optimális súlygyarapodást az ART után.

A HIV-vel és a súlygyarapodással kapcsolatos korábbi vizsgálatok elsősorban a súlygyarapodáshoz kapcsolódó tényezőkre összpontosítottak, és korlátozottak a kis mintanagyság és a többváltozós modellek korlátozott használata [2, 7, 8]. Tudomásunk szerint más vizsgálatok nem vették figyelembe az ART utáni súlygyarapodás és a klinikai eredmények közötti összefüggést, beleértve a mortalitást a kialakult környezetben. Ez az elemzés a súlyváltozás következményeire összpontosít az ART megkezdése utáni első évben a későbbi halálozásra vonatkozóan, és megkérdezi, hogy van-e optimális küszöbérték a súlygyarapodásnak ebben az időszakban, és hogy ez függ-e az ART kezdetén mért súlytól. Jellemezzük az ART iniciáció utáni súlygyarapodáshoz kapcsolódó tényezőket is.

MÓD

Minta és adatgyűjtés

Az adatokat a Veterans Aging Cohort Study-ból (VACS) nyertük, amely az USA Veteránügyi Minisztériumának (VA) nemzeti adatbázisaiból származó, időszakosan frissített, prospektív megfigyelési kohorsz, amely> 40 000 HIV-fertőzött veteránt tartalmazott [9]. A rendelkezésre álló klinikai információk magukban foglalják a fekvő- és járóbeteg-látogatások diagnosztikai kódjait (International Classification of Diseases, Ninth Revision), az összes VA gyógyszertárból kiadott gyógyszert és az egészségügyi magatartást, beleértve a dohány- és alkoholfogyasztást is. A haláleseteket a VA Vital Status fájlból azonosították, amely a Social Security Death Master File, a Medicare Vital Status Files és a VA kedvezményezett azonosító és nyilvántartó hely alrendszer adatait használja.

A vizsgálatra jogosult HIV-fertőzött betegek 1999. január 1. és 2008. szeptember 30. között VA gondozásban voltak, és 2000. január 1. után kezdték meg az ART-t. Az ART megkezdésének dátumaként az alapvonalat határoztuk meg. A betegeket validált algoritmus alkalmazásával megállapították, hogy ART-naivak (előzőleg nem volt ART-gyógyszer a VA rendszerben, és még nem kaptak ART-t, amelynek rögzített HIV-1-es típusú [HIV-1] RNS-szintje> 500 kópia/ml volt), és az alapértéknél és 9–18 hónappal később rögzített súly [10]. Az egyik terhes nőt kizárták. A testtömeg-indexet (BMI), amelyet kilogrammban kifejezett tömegnek elosztva osztják a négyzetméterben kifejezett magassággal (kg/m 2), az alapértéknél és 1 évvel később kiszámították. A kiinduláskor azt a súlyt használtuk, amely legközelebb volt, de legfeljebb 90 nappal az ART megkezdése előtt. Az 1 éves súlyt kétféleképpen nyertük: Az 1 éves céldátumhoz legközelebb eső súlyt használtuk, ha ± 30 napon belül elérhető érték volt; ellenkező esetben 2 súlyból interpoláltunk az 1 éves dátumtól számított ± 180 napon belül.

A kiindulási BMI-t alsúlyosnak (5 font [2,3 kg] növekedés, további alkategóriákkal), azoknak, akik lefogytak (> 5 font [2,3 kg] csökken), és azokat, akik változatlanok maradtak (± 5 font [2,3 kg) ]). A betegség súlyosságának beállításához a VACS indexet, az életkor és a 8 klinikai változó súlyozott kombinációját használtuk, beleértve a CD4 sejtszámot, a HIV RNS-terhelést, a vérlemezkeszámot, a hepatitis C szerosztátust és a hemoglobin, az aszpartát-aminotranszferáz, az alanin-aminotranszferáz és a kreatinin szintjét. [11]. Kizártuk azokat a betegeket, akiknek hiányoztak a VACS index komponensei.

Statisztikai módszerek

Rövidítések: HIV, humán immunhiányos vírus; IQR, interkvartilis tartomány; SD, szórás; VACS, Veterans Aging Cohort Study.

12 hónapos ART után a medián súlygyarapodás 5,9 font (2,7 kg) volt (IQR, -2,9–17,0 font, -1,3–7,7 kg), és nem különbözött nemenként (P =, 55). A medián súlygyarapodás különbözött a kiindulási BMI-től. Az alsúlyú, a normális, a túlsúlyos és az elhízott egyének közül 73, 56, 47, illetve 44 százalék hízott. Azok a személyek, akik túlsúlyosak voltak, átlagosan 7,0 kg (IQR, 3,8-33,0 font, 1,7-15,0 kg), a normál testsúlyú betegek 7,0 fontot (3,2 kg) (IQR, −1,0-18,0 font, −0,5 és 8,2 kg), a túlsúlyos betegek 1,8 kg-ot (IQR, −5,1–14,0 font, −2,3–6,4 kg), az elhízott betegek pedig 2,0 kg-ot (0,9 kg) (IQR, −7,0–12,1 font, −3,2) 5,5 kg-ig).

2. táblázat.

A mortalitás kiigazított kockázati arányai a kiindulási testtömeg-index és a súlyváltozás szerint a HIV-fertőzött veteránok körében 12 hónapos antiretrovirális terápia után

Kiindulási BMI, kg/m 2 Súlyváltozás Nem. DiedHR a (95% CI) P érték

Átfogó	Teljes	4311	708
Elveszett> 5 font	836	187	1.53	(1,25–1,87)	5 font	18.	11.	1.28	(.63–2,60)	.49
Maradt ± 5 font	53	27.	1.00
5–9,9 fontot gyarapított	20	6.	0.51	(.21–1.23)	.13.
10–19,9 fontot gyarapított	51	15	0,47	(.25 – .88)	.02
20–29,9 fontot gyarapított	34	7	0,29	(.13 – .68)	.004
Hízott ≥30 font	71.	20	0,38	(.21 – .70)	.002
18,5–24,9	Teljes	2224	385
(Normál)	Elveszett> 5 font	333	93	1.63	(1.24–2.15)	.0004
Maradt ± 5 font	665	115	1.00
5–9,9 fontot gyarapított	300	54.	0,93	(.67–1.29)	.66
10–19,9 fontot gyarapított	425	55	0,56	(.41 – .78)	.001
20–29,9 fontot gyarapított	255	35	0,52	(.35 – .76)	.001
Hízott ≥30 font	246	33	0,42	(.28 – .62)	5 font	327	53	1.70	(1.12–2.56)	.01
Maradt ± 5 font	375	40	1.00
5–9,9 fontot gyarapított	163	19.	0,71	(.42–1.22)	.22.
10–19,9 fontot gyarapított	223	20	0,75	(.40–1,40)	.36
20–29,9 fontot gyarapított	112	13.	1.01	(.57–1.78)	.97
Hízott ≥30 font	100	18.	1.18	(.68–2.04)	.56
≥30	Teljes	540	74.
(Elhízott)	Elveszett> 5 font	158	30	2.63	(1.35–5.14)	.005
Maradt ± 5 font	148	12.	1.00
5–9,9 fontot gyarapított	78	8.	1.31	(.53–3.20)	.56
10–19,9 fontot gyarapított	73.	11.	1.79	(.79–4.05)	.16.
20–29,9 fontot gyarapított	38	6.	1.42	(.53–3.81)	.49
Hízott ≥30 font	45	7	1.34	(.52–3.44)	.54.

Rövidítések: BMI, testtömeg-index; CI, konfidencia intervallum; HR, veszély arány.

a kiigazított veteránok időskor kohortvizsgálati indexének pontszáma az alapon.

A túlsúlyos és az elhízott csoportok jobb pontosság érdekében történő egyesítése és a súlygyarapodás finomabb fokozatainak felhasználása után nem találtunk bizonyítékot az inflexiós pontra (ábra (1 A ábra és 1 1 B ábra). A súlygyarapodás és a halálozás összefüggése azonban Úgy tűnik, hogy az összefüggés grafikonjai szignifikánsan csökkentik a normál testsúlyú betegek halálozási kockázatát 30 font (13,6 kg) súlygyarapodásig, de a túlsúlyos/elhízott betegeknél a súlygyarapodáshoz nincs jelentős előny vagy kár. (Ábra (1. ábra 1 C).

A – C, összefüggés a 12 hónapos súlyváltozás és az 5 év utáni halálozás veszélyességi aránya között a HIV-fertőzött veteránok körében. A veteránok öregedő kohortvizsgálati indexének alapértékéhez igazítva. C, Az adatpontok az egyértelműség kedvéért kissé eltolódnak. Rövidítések: BMI, testtömeg-index; HIV, emberi immunhiányos vírus.

KÖVETKEZTETÉSEK

Általánosságban elmondható, hogy az ART-kezelés megkezdése utáni első év súlygyarapodása alacsonyabb halálozással járt együtt a kezdetben alsósúlyú és normál testsúlyú betegek között. A normál testsúlyú betegeknél a 10–19,9 font (4,5–9,0 kg) súlygyarapodás minimális küszöbértéke kedvező volt. A kezdetben túlsúlyos/elhízott betegeknél azonban nem volt egyértelmű előny a súlygyarapodás szempontjából. A szolgáltatóknak figyelemmel kell kísérniük a súlygyarapodást az ART-ot kezdő normál és alacsony testsúlyú betegek körében, és meg kell vizsgálniuk a hízás elmaradásának lehetséges okait, beleértve a vírusos áttörést, a folyamatos gyulladást, az élelmiszerek bizonytalanságát, a kábítószer-használatot és a közbetegségeket. A túlsúlyos és elhízott betegeknek tanácsot adhatnak az egészséges táplálkozás és a testmozgás magatartására. Ezek az eredmények alapot jelentenek az ART-ot kezdő HIV-fertőzött betegek súlytanácsadására és kezelésére vonatkozó jövőbeli ajánlásokhoz.

Megjegyzések

Köszönetnyilvánítás. Köszönettel tartozunk azoknak a veteránoknak, akik részt vesznek a Veterans Aging Cohort Study-ban, valamint a tanulmányok koordinátorainak és munkatársainak minden telephelyünkön és a West Haven Koordinációs Központban. Ezen egyének elkötelezettsége és gondozása nélkül ez a kutatás nem lehetséges. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Veteránügyi Egészségügyi Rendszertől kapott jelentős természetbeni támogatásért.

Pénzügyi támogatás. Ezt a munkát az Országos Egészségügyi Intézetek (NIH) támogatták: Országos Alkoholfogyasztási és Alkoholizmus Intézet (U10-AA13566 támogatásszám), Országos Szív-, Tüdő- és Vérintézet (R01-HL095136, R01-HL090342 és RCI támogatás száma) -HL100347), valamint az Országos Öregedési Intézet (R01-AG029154, K23 AG024896 támogatásszám). Ehhez a munkához további finanszírozás jár az NIH Országos Fordítástudományi Fejlesztési Központjával (TL1TR000141 támogatásszám B. Y. számára).

Potenciális összeférhetetlenség. Minden szerző: Nincsenek potenciális összeférhetetlenségek.

Minden szerző benyújtotta az esetleges összeférhetetlenségről szóló ICMJE űrlapot. Tárultak azok a konfliktusok, amelyeket a szerkesztők relevánsnak tartanak a kézirat tartalma szempontjából.