Oddi záróizom

Kapcsolódó kifejezések:

  • Hasnyálmirigy-gyulladás
  • Epe
  • Záróizom
  • Secretin
  • Közös epevezeték
  • Cisztás csatorna
  • Vasoaktív bélpeptid
  • Hasnyálmirigy-csatorna
  • Vater Ampulla
  • Kolecisztokinin

Letöltés PDF formátumban

áttekintés

Erről az oldalról

Neuromuszkuláris funkció az epeúti traktusban

30.2.3 Interprandial SO tevékenység

Az étkezések között az SO rezisztenciát a simaizom fázisos összehúzódásai tartják fenn, amelyek a tónusnyomás alapszintjére helyezkednek el, amely megfelelő ahhoz, hogy a máj epe nagy részét az epehólyagba vezesse. Az éhezési állapot alatt a vékonybél felé áramló epét az SO-nál lévõ ellenállás bazális és fázisos összehúzódásokkal az epehólyagba tereli. Így megnő az intraduktális nyomás, és az epeáramlás a legalacsonyabb ellenállású régióra, a cisztás csatornára és az epehólyagra terelődik. Az epeúti rendszer magas nyomása az epehólyag relaxációját és megfelelőségét is kiváltja. A SO-nál fellépő ellenállás és az epehólyag fokozottabb megfelelése lehetővé teszi az epe túlnyomó részének a bélből és az epehólyagba történő elterelését. A SO aktivitásában azonban vannak interprandiális változások, amelyek megfelelnek a vékonybél MMC II.

Az MMC-vel kapcsolatos interprandiális SO-aktivitás magában foglalja az SO-rezisztencia csökkenését, amely az epehólyag motoros aktivitásának és az epe áramlásának megnövekedésével jár. Az MMC-vel összefüggő epeáramlás azonban nem függ az epehólyag fokozott mozgékonyságától, mivel a kolecisztektómián átesett kutyák az MMC-nek megfelelő ciklikus epeáramlást mutatnak. 116 Az MMC-vel járó SO aktivitás változásait számos fajnál dokumentálták, beleértve az embert is. 117–119

Az epehólyaghoz hasonlóan az MMC-vel kapcsolatos SO-aktivitás változásainak hátterében álló mechanizmusok sem teljesen egyértelműek; valószínűnek tűnik azonban, hogy a duodenum – SO idegi áramkör vesz részt. A truncalis vagotomia után az MMC-vel kapcsolatos SO aktivitás normális az opossumban. Ezenkívül a duodenális papilla áthelyezése az opossumban, amely érintetlenül hagyja a vérellátást és a külső idegeket, de kiküszöböli a myoneurális folytonosságot a duodenum és az SO között, az MMC II. És III. Fázisában az SO elektromos aktivitásának jelentős csökkenéséhez vezet. . 119 A duodenális papilla műtéti áthelyezése szintén csökkenti az SO motilinre adott reakcióképességét. 86 Ezek az adatok együttesen alátámasztják azt az elképzelést, hogy egy intrinsic neurális áramkör közvetíti az interprandiális SO motoros választ, de mivel az SO transzlokációját követően marad némi ciklikus aktivitás, valószínű, hogy vagális reflex aktivitás és/vagy humorális tényezők is érintettek.

Sphincter Oddi diszfunkció

James Watkins, Stuart Sherman, a Gasztroenterológia enciklopédiájában, 2004

Anatómia, élettan és kórélettan

A műtéti sphincteroplasztikán SOD-ban szenvedő betegekből nyert SO ékmintái a betegek körülbelül 60% -ában gyulladást, izom-hipertrófiát, fibrózist vagy adenomyosisot mutatnak a papilláris zónában. A normál szövettani betegek fennmaradó 40% -ában motoros rendellenesség javasolt. Ritkábban a citomegalovírus vagy a Cryptosporidium fertőzései, amelyek AIDS-es betegeknél előfordulhatnak, vagy a Strongyloides okozta SOD-ot.

Hogyan okoz fájdalmat a SOD? Elméleti szempontból az SO rendellenességei fájdalmat okozhatnak az epe és a hasnyálmirigy lé áramlásának akadályozásával, ami ductalis hipertóniát, spasztikus összehúzódásokból eredő ischaemiát és a papilla „túlérzékenységét” eredményezheti. Bár nem bizonyítottak, ezek a mechanizmusok önmagukban vagy együttesen működhetnek a fájdalom keletkezésének magyarázatára.

Botulinum toxin terápia gyomor-bélrendszeri betegségek esetén

Rajasekhara Mummadi, Pankaj J. Pasricha, in Botulinum Toxin, 2009

AZ ODDI MŰKÖDÉSE SPHINCTERE

Az Oddi záróizom egy kicsi izomgyűrű, amely körülveszi az epe- és hasnyálmirigy-csatornákat a duodenumba nyílásuk során, és működési zavarát számos szindróma, köztük posztkolecisztektómiás fájdalom és visszatérő hasnyálmirigy-gyulladás patogenezisében veti fel. Erre azonban a tudományos bizonyítékok legjobb esetben is gyengék. Továbbá ennek az állapotnak a szokásos kezelése az endoszkópos sphincterotomia, amely jelentős kockázattal járhat. Ezért szükség van egy olyan technikára, amely egyszerre biztonságosabb, és jobban megjósolja a záróizomgörcs szerepét a tünetek keletkezésében. Úgy tűnik, hogy a BoNT/A endoszkópos injekciója kielégíti ezeket a követelményeket állatkísérletekben, 42 és valóban, ezt a technikát jó hatású terápiás kísérletként alkalmazták mind kontrollálatlan, mind kontrollált vizsgálatokban. 42

Emésztőrendszeri hormonok

F Néhány legújabb klinikai jelentőségű megfigyelés

Az Oddi-nyomás záróizomának paradox növekedését exogén CCK beadása után figyelték meg az Oddi-diszfunkciójú záróizomban szenvedő betegek egy alcsoportjában (Hogan és mtsai., 1982; Toouli és mtsai., 1985). Úgy tűnik, hogy az ilyen betegek számára előnyös a záróizom papillotómiája vagy ballon dilatációja (Rolny et al., 1986).

Basso és mtsai. (1985) megállapította, hogy a caerulein enyhíti az epe kólika fájdalmát, nyilvánvalóan az epeúti nyomás csökkentésével. Meglepőbb, hogy a caerulein enyhíti a vese kólika fájdalmát is. Ezt központi fájdalomcsillapító hatásnak tulajdonították (Graiff és mtsai., 1985). Előzetes jelentésben Dolecek et al. (1983) leírta a caerulein alkalmazását súlyos fájdalom kezelésére égési sérüléssel, szívinfarktusban vagy rosszindulatú daganatokban szenvedő betegeknél.

Néhány évvel ezelőtt Hughes et al. (1978) kutyákon kimutatta, hogy az exogén CCK és a szekretin beadása megakadályozta a teljes parenterális táplálkozás (TPN) bélhipoplasiáját. A közelmúltban bebizonyosodott, hogy a CCK beadása patkányokban megakadályozhatja a hasnyálmirigy hipoplasztikussá válását a TPN során (Hughes és mtsai., 1986). A TPN nemcsak a belet, hanem az epehólyagot is súlyosan érinti, feltehetően a CCK alacsony plazmaszintje miatt (Thurston és mtsai., 1986), és az epe szekréciója súlyosan eltér a normál típusától. Kimutatták, hogy patkányokban a TPN elváltozott epefolyása részben, de nem teljesen normalizálható exogén CCK beadásával, ami arra utal, hogy a plazma CCK szintjének csökkentése mellett a jelenleg alkalmazott TPN károsítja az epe máj metabolizmusát és kiválasztódását. néhány még azonosítatlan mechanizmus (ok) által (Innis, 1986).

Pi-Sunyer és mtsai. (1982) megállapította, hogy az introgén intravénásan beadott exogén CCK8 hasonlóan a soványhoz elnyomja az elhízott emberek táplálékfelvételét. Azt javasolták, hogy vizsgálják meg a CCK8 terápiás potenciálját az elhízás kezelésében.

Byrne és mtsai. (1985) arról számoltak be, hogy egy 3 éves prospektív tanulmányban azt találták, hogy a CCK kolecisztográfiának nincs értéke annak megjóslásában, hogy a beteg részesül-e kolecisztektómiában. Mások úgy találták, hogy a CCK infúzió során a fájdalom előfordulása hasznos mutatója annak, hogy az acalculous epebetegségben szenvedő betegek számára előnyös-e a cholecystectomia (Lennard et al., 1986). Frisell és mtsai. (1985) megállapította, hogy más beszámolókkal ellentétben a CCK nem volt hasznos a posztoperatív paralitikus ileus kezelésében.

Patkányokban a CCK kimutatta, hogy megfordítja a kísérleti vérzéses sokkot, valószínűleg az endogén opioidok hipotenzív és bradycardia-kiváltó hatásainak ellensúlyozásával (Bertolini et al., 1986). Niederau és mtsai. (1986) megállapította, hogy a CCK receptor antagonista proglumiddal végzett kezelés növelte a kísérleti vérzéses hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő egerek túlélését, míg a CCK8 ellenkező hatást mutatott.

Nakano és mtsai. (1986) megállapította, hogy az inzulinfüggő diabetes mellitusban szenvedő betegek a teszt étkezésre a plazma CCK koncentrációinak nagyobb növekedésével reagáltak, mint a kontroll személyek. Slaff és mtsai. (1985) megállapította, hogy a krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegeknél a CCK plazmakoncentrációja szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll személyeknél. Otsuki és mtsai. (1984) megállapította, hogy a streptozotocin adagolásával diabétessé tett patkányok hasnyálmirigy-acinjainak posztreceptoros hibája volt az amiláz-felszabadulás CCK-stimulációjában, és hogy a hiba nem volt nyilvánvaló inzulinkezelés során.

Pellegrini és mtsai. (1985) megállapította, hogy sem az epehólyag kitöltését, sem annak CCK-stimulált ürítésének mértékét nem befolyásolta a vagotomia sem emberekben, sem prérikutyákban. Yamamoto és Kato (1986) azt találták, hogy patkányoknál az újszülöttkori anoxia ahhoz vezetett, hogy az állatok felnövekedésük után lényegesen alacsonyabb CCK8-koncentrációval rendelkeztek, de nem minden agyterületen. A CCK8 megelőző hatását patkányok kísérleti amnéziájára Katsuura és Itoh (1986) írta le.

Összefüggést találtak a skizofrénia kezelésében alkalmazott különféle neuroleptikumok terápiás hatékonysága és a dopaminreceptorok egyik altípusának (D2) blokkolásában mutatott relatív hatásuk között (Iversen és mtsai., 1983). Mivel a CCK-ról kiderült, hogy a limfikus területekre vetülő mezencephalikus neuronok szubpopulációjában együtt él a dopaminnal (Hökfelt és mtsai., 1980b), és mivel a CCK kölcsönhatásba lép a striatális dopamin-rendszerekkel - bár nyilvánvalóan nagyon összetett módon, mivel mindkét gátlás (Agnati és mtsai., 1983; Lane és mtsai., 1986) és a dopamin hatásának fokozását (Wang és White, 1985; Crawley, 1985) írták le (a közelmúltban Voigt és mtsai., 1986 megállapította, hogy a CCK8 fokozta a K + - dopamin kiváltása a patkány hátsó sejtmagából in vitro, de gyengítette az elülső magból) - számos tanulmányt végeztek annak kiderítésére, hogy az exogén CCK beadása, vagy a CCK receptorok blokkolása befolyásolta-e a betegség tüneteit skizofréniában szenvedő betegek közül. Az ilyen vizsgálatok annál is ésszerűbbek voltak, mivel a CCK állatkísérletekben kimutatta, hogy az antipszichotikus szerekhez hasonló viselkedési hatásokat fejt ki (Van Ree et al., 1983).

Számos tanulmány arra utal, hogy az exogén CCK beadása kedvezően befolyásolhatja a betegek klinikai állapotát, de a későbbi placebo és kettős-vak kontrollos vizsgálatok ezt nem tudták megerősíteni (Nair és mtsai, 1986a; Peselow és mtsai, 1987; hivatkozások). Alternatív megoldásként a skizofrén betegek CCK antagonista proglumiddal történő kezelése szintén nem mutatott hatást a pszichózis besorolásukra (Innis et al., 1986). Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a szakterületen dolgozó legtöbb munkavállaló nem írta le annak lehetőségét, hogy a CCK befolyásolhatná a skizofrén állapotot, de rámutat arra, hogy a jövőben többek között hatékonyabb receptor-blokkolókkal, CCK-analógokkal kell dolgozni, amelyek átjutnak a agyi gát ”könnyebben, és esetleg a CCK bioszintézisének és/vagy lebomlásának farmakológiai módosítóival is szükséges lesz ennek a problémának a tisztázásához (Nair és mtsai, 1986a; Peselow és mtsai, 1987; Chase és mtsai, 1985).

Sphincterotomia

Russell J. Nauta, Allison C. Nauta, a Gasztroenterológia enciklopédiájában, 2004

Oddi záróizom felosztása

Azoknál a betegeknél, akiknél az Oddi záróizom felosztását végzik, jellemzően az epefa elzáródására utaló tünetek (sárgaság fájdalommal vagy anélkül, sötét vizelet, világos széklet), valamint elzáródásra utaló laboratóriumi vizsgálatok (a közvetlen bilirubin, lúgos foszfatáz és/vagy amilázszintek). A hasnyálmirigy-gyulladás vagy az epe- vagy hasnyálmirigy eredetű kövek elzáródását okozó fájdalom és láz általában társul. A jóindulatú vagy rosszindulatú daganat másodlagos akadályai, amelyek elzárják az Oddi záróizomzatát, klasszikusan fájdalommentes sárgasággal és a felszívódási zavarokból adódó fogyással járnak. A rosszindulatú obstrukcióval járó fájdalom általában műtéti úton nem reszekálható, előrehaladott betegségre és a splanchnicus ideg érintettségére utal a tumor bejutásától a retroperitoneum splanchnicus idegeire.

Az Oddi záróizom felosztását (sphincterotomia) tipikusan hideg késsel vagy elektrokauterrel végzik, amelyet endoszkóposan vezetnek be a záróizom lumenébe, és visszahúzzák a lumen egyik oldalán. Ha a záróizom szoros és kizárja a kanülezést ezzel a módszerrel, akkor egy „előre vágott” technikát lehet alkalmazni, ahol az epevezeték endoszkópos bemetszését a duodenum és az epevezeték közötti közös falon keresztül végezzük. Ezt a bemetszést az ampulla felé viszik. A sphincterotomia megkönnyíti az epe áramlását, és hozzáférést biztosít a közös csatornához, hogy az érintett kövek eltávolíthatók legyenek, vagy az epe- és hasnyálmirigy-csatornák radiográfiai megjelenítése látható legyen. Ezeknek a csatornáknak a radiológiai vizualizációja endoszkóposan irányított retrográd kontrakciós injekcióval endoszkópos retrográd cholangiopancreatography néven ismert. Az epevezeték vizualizációja diagnosztikus lehet, és meghatározhatja, hogy műtétre van-e szükség a kő vagy a szűkület miatt; ha az epevezeték elzáródása jóindulatú folyamatból következett be, akkor maga a záróizom-terómia is terápiás lehet, és feleslegessé teheti a nyílt műtéti beavatkozás szükségességét. Ilyen esetekben a sphincterotomia vagy az ezzel járó kőkivonás enyhíti a beteg obstruktív tüneteit.

A nyugalmi záróizom tónusa a sphincterotomia után csökken. Bár ez gyakran alacsony szintű folyamatos epeáramlást eredményez a duodenumban, a záróizom további ellazulása még mindig együtt jár az étkezés elfogyasztásával.

Opioid receptor agonisták

Epeúti traktus

Az opioidok terápiás dózisa összehúzza Oddi záróizomát, és az epeúti nyomás tízszeresére emelkedik. Az epeúti kólikában szenvedő betegek a morfin után fokozhatják a fájdalmat. Hasonlóképpen, az opioidok, mint például a fentanil, a morfin és a dextropropoxifen, az epevezeték görcsét okozhatják [80].

A kurkumin szerepe a gasztrointesztinális és májbetegségekben

2.3 Biliáris diszkinézia

A máj, az epeutak és az exokrin hasnyálmirigy

Sharon A. Központ, a kisállat-gyermekgyógyászatban, 2011

Közös epevezeték diverticulum

Néhány macskában felismerték az Oddi záróizom közelében lévő közös epevezeték cisztás divertikuláris kiürítését. Ezek a fertőzés nidusává válhatnak (inkább, mint az emberi vakbél), ami végül szeptikus choledochitishez és hasnyálmirigy-gyulladáshoz vezet. A klinikai tünetek kezdetben homályosak, de előfordulhatnak alkalmatlanság és hányás. Ezt követően a feltáró laparotómiában végzett bruttó ellenőrzésig a jellemzők nem különböztethetők meg a hepatobiliaris sárgaság egyéb okaitól. A cisztás diverticulum reszekciója, gyakran kolecystoenterostomiával kombinálva, ésszerű antimikrobiális terápia és szupportív kezelés általában gyógyító hatású. Megfelelő hidratációt, ursodeoxycholátot (7,5 mg/kg orálisan naponta kétszer étkezés közben) és S-adenozil-metionint (20 mg/kg orálisan naponta 1-2 órával az etetés előtt) használnak a kolerézis elősegítésére a műtét után néhány hónapig.

Az epeutak mozgása és egyéb rendellenességei ☆

Etiológia

Motilitási rendellenességek: A motilitási rendellenességeknek két típusa van, a papilláris stenosis és az Oddi dyskinesia (SOD) záróizom. A papilláris szűkület egy mechanikus probléma, amely a Vater duodenális papillájának gyulladásos szűkülete (Hogan, 2007). A SOD ismeretlen eredetű Oddi záróizom funkcionális motoros rendellenessége. A poszt-kolecisztektómia szindrómának több oka is van.

Choledocholithiasis: Ez akkor fordul elő, ha a kalkuláció az epevezetékben történik, nem pedig az epehólyagban.

Akut cholangitis: Az akut cholangitis az epeúti rendszer olyan fertőzése, amely bonyolítja az epeutak jóindulatú és rosszindulatú elzáródását (Lee, 2009). A felelős szervezetek jellemzően enterális eredetűek, például Escherichia coli, Streptococcus faecalis, Clostridium fajok, Klebsiella fajok, Enterobacter fajok, Pseudomonas fajok és Proteus. Ezek a baktériumok valószínűleg portális bakterémia útján jutnak be az epe rendszerbe. Bár nincs összefüggés a tünetek súlyossága és a genny jelenléte vagy hiánya között az epeúti rendszerben, a suppuratív cholangitis halálos kimenetelű lehet (Lee, 2009).

Szklerotizáló kolangitisz: Bár a szklerotizáló kolangitisz pontos oka nem ismert, gyakran autoimmun gyulladásos rendellenességekkel társul.

Biliáris szűkület: Az epe-szűkület a közös epevezeték mechanikai elzáródása, amely a műtét után fordul elő leggyakrabban.

Strukturális rendellenességek: Az epe-ciszták gyakran társulnak a hasnyálmirigy- és az epeúti csatorna rendszer rendellenes egyesülésével. Ez arra utal, hogy az epe ciszták akkor képződnek, amikor a hasnyálmirigy lé belép az epébe, és proteolitikus és gyulladásos sérülést okoz a csatorna falán.