Pajzsmirigyhormonok fogyás előtt és után az elhízásban Archive of Disease in Childhood

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Főmenü

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Ön itt van

  • itthon
  • Archívum
  • 87. évfolyam, 4. szám
  • Pajzsmirigyhormonok az elhízás súlycsökkenése előtt és után
  • Cikk
    Szöveg
  • Cikk
    info
  • Idézet
    Eszközök
  • Ossza meg
  • Válaszok
  • Cikk
    metrikák
  • Figyelmeztetések

Absztrakt

Háttér: Kevéssé ismertek az elhízott gyermekek pajzsmirigy-működésének változásairól. Javasolták a leptin hatását a pajzsmirigyhormon szintézisére.

előtt

Célok: A pajzsmirigy működésének és a leptin koncentrációjának vizsgálata elhízott gyermekeknél.

Mód: A trijód-tironint (T3), a tiroxint (T4), a pajzsmirigy-stimuláló hormont (TSH) és a leptint 118 elhízott (4,5-16 éves) gyermeknél mértük; a pajzsmirigy működését 107 normál testsúlyú egészséges gyermeknél is meghatározták. A T3, T4 és TSH-t 55 elhízott gyermeknél elemeztük, akik elérték a testsúlycsökkenést, és 13 elhízott gyermeknél, akik egy év után nem érték el a testsúlycsökkenést a normál energia-étrend alapján.

Eredmények: A TSH, a T3 és a T4 szignifikánsan magasabb volt az elhízott gyermekeknél a normál testsúlyúakhoz képest. Az elhízott gyermekek 12% -ának volt TSH-ja, 15% -ának T3, és 11% -ának T4-koncentrációja meghaladta a normál testsúlyú gyermekek kétszeres szórását. A túlsúly mértéke korrelált a T3, T4 és TSH értékekkel. A pajzsmirigyhormonok nem korreláltak szignifikánsan a leptinnel. A túlsúly csökkenése a T3, T4 és a leptin szérumkoncentrációjának szignifikáns csökkenését mutatta, de a TSH-ban nem volt szignifikáns változás.

Következtetés: Az elhízott gyermekeknél a perifériás pajzsmirigyhormonok (T3, T4) és a TSH mérsékelten emelkednek; A súlycsökkenés a perifériás pajzsmirigyhormonok hosszú távú csökkenéséhez vezet, a TSH-hoz azonban nem. A megnövekedett szérum TSH kezelésére nincs szükség.

  • tiroxin
  • trijód-tironin
  • fogyás
  • elhízottság
  • BMI, testtömegindex
  • MAK, mikroszomális autoantitestek
  • rT3, reverz trijód-tironin
  • T3, trijód-tironin
  • T4, tiroxin
  • TAK, pajzsmirigy-aktiváló autoantitestek
  • TRAK, tiroglobulin autoantiboidok
  • TSH, pajzsmirigy stimuláló hormon

Statisztikák az Altmetric.com-tól

  • tiroxin
  • trijód-tironin
  • fogyás
  • elhízottság
  • BMI, testtömegindex
  • MAK, mikroszomális autoantitestek
  • rT3, reverz trijód-tironin
  • T3, trijód-tironin
  • T4, tiroxin
  • TAK, pajzsmirigy-aktiváló autoantitestek
  • TRAK, tiroglobulin autoantiboidok
  • TSH, pajzsmirigy stimuláló hormon

Alig vannak olyan vizsgálatok, amelyek elhízott gyermekek pajzsmirigyének működéséről szólnának. Az állatokon végzett kísérletek összefüggést mutattak a pajzsmirigyhormonok és a súlyváltozások között. 1 Az elhízott felnőttek pajzsmirigyhormonjaival kapcsolatos vizsgálatok következetlenek. 2–4 Megvitatták, hogy a leptin befolyásolja-e a pajzsmirigyhormonok termelését. 5–7 A pajzsmirigyhormonok súlyának csökkenése által okozott hosszú távú változásokat nem vizsgálták mélyrehatóan.

Ezért elemeztük a pajzsmirigy-stimuláló hormont (TSH), a trijód-tironint (T3), a tiroxint (T4) és a leptint elhízott gyermekeknél a testsúlycsökkentés előtt és után a normál energia-étrend alapján, összehasonlítva a normál testsúlyú egészséges gyermekekkel.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Megvizsgáltunk minden olyan gyermeket, akinek nem szindrómás elhízása volt, a testtömeg-index (BMI) határozta meg a 97. centile felett, és akik részt vettek az elhízott gyermekek „Obeldicks” 8 intervenciós programjában 1999 és 2000 között. Referenciaadatok Rolland-Cacherától és munkatársaitól 9 voltak. az európai gyermekkori elhízási csoport javasolja.

A pajzsmirigyhormon paraméterei (T3, T4, TSH), a leptin, a túlsúly mértéke az A-pontszámként a BMI-ből az LMS módszer szerint, 9, 10, amely egy életkorfüggő faktort tartalmaz, amely szabályozza a BMI-eloszlás változását és ferdeségét, valamint életkorát, nemét és a pubertás szakaszát Tanner szerint megállapították. Egy év elteltével ugyanazokat a paramétereket határozták meg mindazok számára, akik részt vesznek az „Obeldicks” intervenciós programban. Ezeket az adatokat 107 nem elhízott egészséges, alkotmányos vagy családi alacsony vagy magas testalkatú, és a 90. centile alatti BMI-s pajzsmirigyfunkcióval (T3, T4, TSH) hasonlítottuk össze. 9.

A TSH-t, a teljes T3-ot és a teljes T4-et szilárd fázisú technikával - kemilumineszcencia - immunvizsgálatokkal (Immulite) határoztuk meg. A normális értékek az adott korosztályban a TSH esetében 0,2–0,4 és 5,4–6,1 mIU/l, a T3 esetében 0,6 és 3,1–3,5 nmol/l, a T4 esetében 46–54 és 160–178 nmol/l között voltak. A leptint enzim immunvizsgálattal (DRG) mértük. A vizsgálaton belüli variációs együtthatók TSH esetén 3,9%, T3 esetében 5,4% és T4 esetében 6,3% voltak. A vizsgálatok közötti variációs együtthatók 8,0% volt a TSH-nál, 7,1% a T3-nál és 6,7% a T4-nél.

Minden gyermeknél kizárták az autoimmun pajzsmirigy-gyulladást az antimikrosomális és a tiroglobulin antitestek mérésével az 5 mU/l feletti TSH-koncentráció felett vagy a kétszeres szórás felett a normál 107 súlyú gyermekek (lásd az 1. táblázatot) és a golyva szempontjából. Az endokrin vagy anyagcserezavarokkal küzdő gyermekeket kizárták a vizsgálatból. A dohányzókat és a gyermekeket, beleértve az orális fogamzásgátlókat is, kizárták. A növekedési hormon hiányát minden alacsony termetű gyermeknél kizárták.

Kor, nem, túlsúly mértéke (z score BMI) és szérum TSH, T3 és T4 elhízott és nem elhízott gyermekeknél

A testsúlycsökkenést az elhízott gyermekek „Obeldicks” intervenciós programjának segítségével sikerült elérni, egyéves terápián alapulva, viselkedési összetevőkkel, testmozgással és normál energiatartalmú étrenddel. 9.

A statisztikai elemzést a Társadalomtudományi Statisztikai Csomag (SPSS) végezte. Stasztikusan szignifikáns különbségeket teszteltünk a nem-parametrikus Mann-Whitney U teszttel, páros megfigyelést a nem-parametrikus Wilcoxon teszttel, korrelációkat a Spearman rang tesztjével és a függő változókat részleges korrelációval.

EREDMÉNYEK

Összesen 119 elhízott gyermek jelentkezett az „Obeldicks” intervenciós programban való részvételre. Egy gyermeket kizártak autoimmun pajzsmirigy-gyulladás miatt. Az iskolát megelőző utolsó három hónapban egyetlen gyermek súlya sem változott.

Az elhízott gyermekeknél szignifikánsan magasabb volt a TSH, a T3 és a T4 szérumkoncentrációja, mint a nem elhízott gyermekeknél (lásd az 1. táblázatot). Az elhízott gyermekek csoportja nem különbözött életkora, neme vagy pubertás szakasza tekintetében a nem elhízott gyermekek csoportjától. A TSH szérumkoncentrációja meghaladta a kétszeres szórást a 118 normál testsúlyú gyermek alapján a 118 elhízott gyermek közül 14-ben (12%), T3 szérum-koncentrációban 18 (15%) és T4 szérum-koncentrációban 13 (11%) elhízott gyermek alapján. . Nem volt összefüggés a TSH, a T3 és a T4 szérumkoncentrációk, valamint az életkor, a nem vagy a pubertás stádiuma között. Egyik gyereknek sem volt golyvája. A pajzsmirigyhormonok korreláltak a túlsúly mértékével (z pontszám BMI; lásd a 2. táblázatot). A pajzsmirigyhormonok nem korreláltak szignifikánsan a leptinnel (T3: r = 0,07, p = 0,46; T4: r = -0,05, p = 0,60; TSH: r = 0,16, p = 0,11). Mivel mind a leptin 11, mind a pajzsmirigyhormonok korreláltak a túlsúly mértékével, a túlsúly mértékéhez igazított részleges korrelációt alkalmaztunk.

A pajzsmirigyhormonok korrelációja a túlsúly mértékével (z score BMI) 118 elhízott gyermeknél

Két golyva nélküli elhízott gyermek TSH értéke 5 mIU/l (1. gyermek: 10,5 mIU/l; 2. gyermek: 7,8 mIU/l) és normál autoantitest (mikroszóma (MAK), tiroglobulin (TRAK) és pajzsmirigyet aktiváló autoantitestek (TAK) felett volt) )). Ezen gyermekek T3 értéke 3,8 (1. gyermek) és 3,1 nmol/l (2. gyermek); A T4 értéke 130 nmol/l (1. gyermek) és 102 nmol/l (2. gyermek). Nem voltak hyperthyreosis vagy hypothyreosis klinikai tünetei.

68 elhízott gyermek vett részt az „Obeldicks” intervenciós programban. Ötvenöt (81%) sikeresen fejezte be az edzésprogramot, z-pontszámának BMI-jével legalább 0,1-rel csökkentve (medián veszteség 0,50, 0,20–1,90 tartomány; lásd a 3. táblázatot). A sikeres gyermekek csoportja nem különbözött életkorától (medián 11,3 év, 4,5–15 év a medián 11,9 évhez képest, 6–15 év), nem szerint (44% a lányok 54% -ához képest), vagy a túlsúly mértéke (z score BMI). Kezdeti koncentrációikhoz képest a sikeres gyermekek szignifikáns csökkenést mutattak a szérum T3, T4 és leptinben (lásd a 3. táblázatot), de a TSH-ban nem, még akkor sem, ha a 107 normál testsúlyú gyermek alapján a kétszeres szórás feletti TSH-t kizárják (TSH): p = 0,761; T3: p = 0,002; T4: p Tekintse meg ezt a táblázatot:

  • Soron belüli megtekintése
  • Felugró ablak megtekintése

A túlsúly mértéke (z score BMI), a pajzsmirigyhormonok és a leptin súlycsökkenés előtt és egy évvel később 55 elhízott gyermeknél

Túlsúly (z score BMI), pajzsmirigyhormonok és leptin mértéke 13 elhízott gyermek előtt és egy évvel később fogyás nélkül

VITA

Elhízott gyermekeknél a pajzsmirigyhormonok (TSH, T3, T4) szérumkoncentrációja átlagosan meghaladta a normál testsúlyú gyermekekét, és csökkent (T3, T4) a normál energiával folytatott étrendből történő fogyás után; ez a pajzsmirigyhormonok visszafordítható növekedésére utal az elhízásban.

A TSH és a T3 ezen változásait nem más befolyásoló tényezők okozzák, mivel súlyvesztés nélkül azonos korú, nemű és túlsúlyos elhízott gyermekek csoportjában a pajzsmirigy státusza nem változott ugyanabban az időszakban.

Mivel mind a TSH, mind a perifériás pajzsmirigyhormonok (T3 és T4) fokozott elhízásban vannak, nincs szükség a megnövekedett TSH szérumkoncentrációk kezelésére, 13 mivel a T3 a biológiailag aktív pajzsmirigyhormon és döntő fontosságú az anyagcserében.

Az elhízott gyermekek össz- és szabad T3- ​​és TSH-szérumkoncentrációjának mérsékelt emelkedését, mint a mi csoportunkban, számos más tanulmány is kimutatta. 12–15 Az elhízásban a pajzsmirigyhormonok megnövekedett oka nem világos. Gyermekeken végzett vizsgálatban a TSH szérumkoncentrációjának növekedését nem jódhiány vagy autoimmun thyreoiditis okozta. A megnövekedett pajzsmirigyhormon-koncentrációk hormonrezisztenciára utalhatnak, hasonlóan az elhízás inzulinrezisztenciájához. 16 Ennek az elméletnek az alátámasztása, hogy az elhízásban a T3 receptorok csökkentek, 17 és a TSH és a perifériás pajzsmirigyhormonok (T3, T4) közötti negatív visszacsatolás csökken, mivel mind a TSH, mind a perifériás pajzsmirigyhormonok fokozottan elhíznak. A legmagasabb TSH-koncentrációjú betegeknél a szérum T3-koncentrációja magas volt. Annak megállapításához, hogy az elhízott gyermekek hipofízisének reakciókészsége megváltozott-e, hasznos lenne egy TRH-teszt.

Mivel a pajzsmirigyhormonok - különösen a T3 - mind a nyugalmi anyagcserét, mind a termogenezist szabályozzák és lipolízishez vezetnek, a pajzsmirigyhormonok 12, 18, 19 változásai az elhízás adaptációs folyamatára is utalhatnak. Amikor a túlsúly csökkenése után a perifériás pajzsmirigyhormonok csökkennek, akkor a nyugalmi anyagcsere csökkenésére és ennek következtében az energiafelhasználás csökkenésére is számíthatunk. A fogyás következtében az energiafogyasztásnak ezt a csökkenését több gyermeken végzett vizsgálat is kimutatta. 12, 20

A TSH termelését olyan transzmitterek és hormonok is szabályozzák, amelyek szabályozzák a testtömeget és a jóllakottságot, mint például az Y neuropeptid, az α melanocita stimuláló hormon és az agoutival kapcsolatos peptidek, amelyek beidegzik a hipofiziotrop TRH neuronokat. Ezeket a transzmittereket a leptin is befolyásolja, 22 amely korrelál a zsírszövet mértékével. 11 Egyes tanulmányok leírtak összefüggést a leptin és a TSH 2, 6, 7 között; sőt a leptint még a TSH termelésének növekedéséért felelős közvetítőnek is tekintették. 5, 7 Tanulmányunkban, valamint egy további vizsgálatban 4 azonban nem volt meghatározható szignifikáns összefüggés a TSH és a leptin között, bár elemzésünk során részleges korrelációt használtunk a túlsúly mértékéhez igazítva, mivel mind a leptin, mind a TSH korrelált a a túlsúly mértéke. Mint ilyen, úgy tűnik, nincs közvetlen kapcsolat a leptin és a pajzsmirigyhormonok között.

Meglepő módon a mintánkban a testsúlycsökkenés miatt nem volt szignifikáns csökkenés a TSH szérumkoncentrációban, mint a legtöbb más vizsgálatban. 12, 23, 24 A TSH csökkenése a fogyás ellenére a neuroendokrin diszfunkcióra utalhat az elhízás okaként, ami bioinaktív TSH 25-t eredményez a hypothalamus-hypophysialis tengely eltérése miatt, amely szintén szabályozza a testsúlyt. 15 A TSH csökkenésének további okai a kis mintáknak, az elégtelen súlyvesztésnek, a TSH-tól a perifériás pajzsmirigyhormonok elhízásában fellépő, lefelé szabályozott negatív visszacsatolásának javulásának, vagy a túl rövid ideig. Mivel a pajzsmirigyhormonok kötődési képessége a táplálkozás állapotától függően változik, 26 a T4 és T3 összkoncentrációjának csökkenése változatlan TSH szérumkoncentrációval tehát a transzportfehérjék változásainak következménye lehet, a perifériás pajzsmirigy szabad mennyiségének megmaradásával. hormonok változatlanok. E pont tisztázása érdekében meg kell határozni a perifériás pajzsmirigyhormonok és a transzportfehérjék szabad mennyiségét a hosszú távú súlycsökkentés során.

Egyes tanulmányok a szérum T3 koncentrációjának csökkenését írták le néhány héttel a fogyás után, 12, 27, 28, míg mások a T4 szérum koncentrációjának állandó csökkenését jelentették a fogyás után. 12, 23, 24 Mindezek a tanulmányok csupán rövid távú változásokkal foglalkoztak néhány hét múlva alacsony energiájú étrenden, jelezve, hogy az alacsony energiatartalmú diéta a biológiailag inaktív rT3 termelésének növekedéséhez vezet. 24, 27, 28 Mivel mind a T3, mind a T4 csökkent a mintánkban a normál energiájú étrend fogyása után, az rT3 megnövekedett termelése nem feltételezhető. Másrészt a vizsgálatunkban a teljes T4 csökkent - de nem szignifikánsan - még a fogyásban nem részesülő gyermekek csoportjában is. Ez a teljes T4 egyéb befolyásoló tényezőire utal. Például a tanulmányunkban szereplő egyének pubertássá fejlődtek az év folyamán, befolyásolva a pajzsmirigy kötődését.

Azokat a gyermekeket, akik bármilyen gyógyszert szednek vagy olyan betegségben szenvednek, amely befolyásolhatja a fehérjék megkötését, kizártuk a vizsgálatból. A teljes T3 és a teljes T4 koncentráció mérése ezért jó módszer a pajzsmirigyhormon állapotának felmérésére, mivel a szabad T3 mérése elhízottaknál ugyanazokat az eredményeket mutatta. 4, 13

Összefoglalva: közepesen megnövekedett TSH, teljes T3 és T4 szérumkoncentráció gyakran található elhízott gyermekeknél. A megnövekedett pajzsmirigyhormonok kezelésére nincs szükség. A normál energia-étrend a perifériás pajzsmirigyhormonok hosszú távú csökkenését váltja ki, szemben a TSH-val. Mivel vizsgálatunkban a leptin nem mutatott összefüggést a pajzsmirigyhormonokkal, kétséges, hogy a leptin fontos szerepet játszik-e a pajzsmirigy változásainak mediátoraként. Továbbra is szükség van további kutatásokra a pajzsmirigyhormonok változásainak okaira (különösen a TRH-teszt, a TSH, a szabad T3 és a T4) az elhízásban és a fogyásban.