Öt évezredes lókezelés nyomon követése kiterjedt ókori genom idősorral -

Körülbelül 5000 évvel ezelőtt két immár kihalt lóvonal élt Ibériában és Szibériában

Az ibériai és a szibériai lovak korlátozott eredettel járultak hozzá a modern háziasokhoz

A keleti lovaknak az elmúlt évezredben erős genetikai hatása volt

A modern tenyésztési gyakorlat a genetikai sokféleség jelentős csökkenésével járt

Összegzés

A ló háziasítása forradalmasította a hadviselést és felgyorsította az utazást, a kereskedelmet és a nyelvek földrajzi terjeszkedését. Itt mutatjuk be a nem emberi szervezet eddigi legnagyobb DNS-idősorait, beleértve a 149 ősi állat és 129 ősi (legalább 1-szeres lefedettségű) genom-léptékű adatokat, amelyek közül 87 új. Ez a kiterjedt adatkészlet lehetővé teszi számunkra a korábbi lovas civilizációk modern örökségének felmérését. Megállapítottuk, hogy a korai háziasítás során két kihalt lóvonal létezett, az egyik Eurázsia távoli nyugati részén (Ibéria), a másik pedig a távol-keleti tartományban (Szibéria). Ezek egyike sem járult hozzá jelentősen a modern sokszínűséghez. Megmutatjuk, hogy a perzsa rokonságban álló lóvonalak befolyása megnőtt az iszlám hódításokat követően Európában és Ázsiában. Az elit versenyzéshez kapcsolódó több allél, köztük az MSTN „sebesség génje”, csak az elmúlt évezredben növekedett népszerűségében. Végül a modern tenyésztés fejlődése drasztikusabban befolyásolta a genetikai sokféleséget, mint az emberi gazdálkodás előző évezredei.

Grafikai absztrakt

Letöltés: Nagy felbontású kép letöltése (195 KB)
Letöltés: Teljes méretű kép letöltése

Előző kiadott cikk Következő kiadott cikk