Osteomyelitis (csontfertőzés)

Tények, amelyeket tudnia kell az osteomyelitisről

Az osteomyelitis egy csontfertőzés, amely bármely korcsoportban előfordulhat.
Az osteomyelitis kezelése magában foglalhatja az antibiotikumokat, a szálkát vagy a műtétet.
Az osteomyelitis okai közé tartoznak a csontba terjedő fertőző betegségekből származó baktériumok a véráramban, a csonton átesett traumából nyílt seb, valamint a közelmúltban végzett műtét vagy injekció a csontban vagy annak körül.
Az osteomyelitist okozó baktériumok leggyakoribb típusai a következők Staphylococcus, Pseudomonas, és Enterobacteriaceae.
Az osteomyelitis kialakulásának kockázati tényezői közé tartozik az immunrendszer gyengülése az egészségi állapot vagy gyógyszerek miatt, a rák, a krónikus szteroid (kortizon) használata, a sarlósejtes betegség, az emberi immunhiányos vírus (HIV), a cukorbetegség, a hemodialízis, az intravénás drogfogyasztók, a csecsemők és a idős.
Az osteomyelitis tünetei változatosak. Gyermekeknél az osteomyelitis tünetei közé tartozhat az érintett csont fájdalma vagy érzékenysége, nehézség vagy képtelenség használni az érintett végtagot, vagy nehezen viselni a súlyt vagy járni súlyos fájdalom, láz, hidegrázás és bőrpír miatt a fertőzött területen.
Felnőtteknél az osteomyelitis tünetei közé tartozik a láz, hidegrázás, ingerlékenység, duzzanat vagy bőrpír a fertőzött csont felett, gennyelvezetés, merevség és hányinger.
Az orvosok diagnosztizálják az osteomyelitis kórtörténetét, fizikális vizsgálatát, vérvizsgálatait, képalkotó tanulmányait (röntgen, csont, CT, MRI és ultrahang), és néha a csont biopsziáját.
Az osteomyelitis kezelése általában antibiotikumokat és fájdalomcsillapítókat tartalmaz. Előfordulhat, hogy a beteg műtétre szorul.
Az osteomyelitis prognózisa jó a korai diagnózis és a megfelelő kezelés mellett. A betegek teljes gyógyulást hozhatnak tartós szövődmények nélkül. A késleltetett kezelés vagy a csont- és lágyrész jelentős sérülése hosszú távú problémákhoz, sőt deformációhoz vezethet.

Mi az osteomyelitis?

Az osteomyelitis a csont fertőzése. Osteomyelitis előfordulhat csecsemőknél, gyermekeknél és felnőtteknél. Különböző típusú baktériumok jellemzően befolyásolják a különböző korcsoportokat. Gyermekeknél az osteomyelitis leggyakrabban a karok és a lábak hosszú csontjainak végén fordul elő, ami a csípőt, a térdet, a vállat és a csuklót érinti. Felnőtteknél gyakrabban fordul elő a gerinc csontjaiban (csigolya osteomyelitis), a lábakon vagy a medencében.

Osteomyelitis tünetei és jelei

Az osteomyelitis a csont fertőzése és gyulladása.

Az osteomyelitis jelei és tünetei a következők

súlyos fájdalom,
láz,
hidegrázás,
duzzanat vagy bőrpír a fertőzött csont felett,
melegség az érintett terület felett,
merevség,
ingerlékenység, és
hányinger.

Mit okoz osteomyelitis?

Az osteomyelitis csontfertőzésének kialakulásának számos különböző módja van. Az első az, hogy a baktériumok a véráramban (bakterémia) haladjanak és terjedjenek a csontig, fertőzést (hematogén osteomyelitis) okozva. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a páciens fertőző betegségben szenved a test másutt, például tüdőgyulladásban, tályogolt fogban vagy húgyúti fertőzésben, amely a véren keresztül terjed a csontig.

A csont feletti traumából (poszttraumás seb) nyílt seb osteomyelitishez vezethet. Ez leggyakrabban a mögöttes perifériás érrendszeri betegségek, perifériás neuropathia vagy diabetes mellitus esetén fordul elő. Nyitott törés (összetett törés) esetén a baktériumok érintkezésbe kerülhetnek a bőrön szúró csonttal. Ez növeli az osteomyelitis kockázatát.

Egy nemrégiben végzett műtét vagy injekció a csontban vagy annak környékén a csontot baktériumoknak is kiteszi, és periostitishez vezethet, amely a csont felületi membránjának fertőzése. Ez ronthatja és befolyásolhatja az egész csontot, ami osteomyelitishez vezethet.

Az osteomyelitist okozó baktériumok leggyakoribb típusai a Staphylococcus (beleértve a meticillin-rezisztens baktériumokat is) Staphylococcus aureus vagy MRSA), Pseudomonas, és Enterobacteriaceae. Ritkábban a gram-negatív baktériumok okoznak osteomyelitist.

Azoknál a betegeknél, akik olyan állapotban vannak vagy olyan gyógyszereket szednek, amelyek gyengítik immunrendszerüket, nagyobb az osteomyelitis kialakulásának kockázata. A kockázati tényezők közé tartozik a rák, a krónikus szteroidhasználat, a sarlósejtes betegség, az emberi immunhiányos vírus (HIV), a cukorbetegség, a hemodialízis, az intravénás drogfogyasztók, a csecsemők és az idősek.

DIABEMUTATÁS

Mik az osteomyelitis tünetek és jelek?

Az osteomyelitis jelei és tünetei nagymértékben változhatnak. Gyermekeknél az osteomyelitis leggyakrabban gyorsabban fordul elő. A gyermekeknél az osteomyelitist valószínűleg a véráramon keresztül haladó baktériumok (bakterémia) okozzák és terjednek a csontba. Hematogén osteomyelitis a baktériumok véren keresztüli terjedésének orvosi fogalma, amely megfertőzi a csontot. A gyermekeknél gyakran jelentkezik fájdalom vagy érzékenység az érintett csont felett, és súlyos fájdalom miatt nehézségeik vagy képtelenségeik vannak az érintett végtag használatára, súlyának elviselésére vagy járásra. A fertőzött terület helyén láz, hidegrázás és bőrpír is előfordulhat.

Felnőtteknél a tünetek és jelek gyakran fokozatosan fejlődnek ki, és magukban foglalják a lázat, hidegrázást, ingerlékenységet, a fertőzött csont feletti duzzanatot vagy bőrpírt, a gennyelvezetést, a merevséget és az émelygést. Cukorbetegségben, perifériás neuropátiában vagy perifériás érrendszeri betegségben szenvedőknél nem jelentkezhet fájdalom vagy láz. Az egyetlen jel lehet a bőr lebontásának olyan területe, amely súlyosbodik vagy nem gyógyul. A gerinc osteomyelitisében (vertebralis osteomyelitis) vagy a gerinclemezekben (discitis) az egyetlen tünet a hátfájás lehet.

Az akut osteomyelitis gyorsan jelentkezik, és fájdalom, láz és merevség általában ezt a gyors megjelenést kíséri. Általában a sérülés, trauma, műtét, ortopédiai eljárások (különösen a csont hardvert vagy rögzítőket magában foglaló), ízületi fertőzés vagy sebekből származó bőrfertőzés, például lábseb vagy fekély után következik be.

A krónikus osteomyelitis alattomos (lassú) kezdetű. Ennek oka lehet egy korábbi osteomyelitis fertőzés. Az antibiotikum-terápia többszöri kúrája ellenére megismétlődhet. A krónikus osteomyelitis tünetei és jelei finomak, de lehetnek láz, fájdalom, bőrpír vagy váladék a fertőzés helyén.

Hogyan diagnosztizálják az egészségügyi szakemberek az osteomyelitist?

Az osteomyelitis diagnózisa teljes kórtörténettel és fizikai vizsgálattal kezdődik. A kórtörténet során az orvos kérdéseket tehet fel a test más részein előforduló fertőzésekről, a korábbi kórtörténetről, a gyógyszerek használatáról és a családi kórtörténetről.

A fizikális vizsgálat a gyengédség, a bőrpír, a duzzanat, a csökkent vagy fájdalmas mozgástartomány és a nyílt sebek területeit vizsgálja.

Ezután az orvos teszteket rendelhet el az osteomyelitis diagnosztizálásához. Számos vérvizsgálat segít meghatározni, hogy van-e fertőzés. Ide tartozik a teljes vérkép (CBC), az eritrocita ülepedési sebesség (ESR), a C-reaktív fehérje (CRP) és a vérkultúrák. Ezek egyike sem specifikus az osteomyelitisre, de arra utalhatnak, hogy valamilyen fertőzés lehet a szervezetben.

Az egészségügyi szakemberek általában képalkotó tanulmányokat készítenek az érintett csontokról. Ide tartozhatnak a sima röntgenfelvételek (röntgensugarak), a csontképek, a komputertomográfia (CT), a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) és az ultrahang. Ezek a képalkotó vizsgálatok segíthetnek azonosítani az osteomyelitis során bekövetkező változásokat a csontokban.

Miután az orvos azonosította a csont egy területét az esetleges osteomyelitisszel, a csont biopsziája nyerhető, hogy segítsen pontosan meghatározni az érintett baktériumokat, és ennek kultúrája jelezheti a legjobb választást az antibiotikum kezelésre.