Nem szándékos fogyás

Írta: Naim Abu Freha

UWL-ben szenvedő

Beküldve: 2017. november 4. Felülvizsgálat: 2018. február 5. Megjelent: 2018. november 5.

Absztrakt

A nem szándékos fogyás (UWL) gyakori tünet, különösen az idősebb betegek körében. Az egyik helyen az UWL-ben szenvedő betegeknél nagyobb a morbiditás és a mortalitás; a másik helyen a betegek prognózisa összefügg az UWL elsődleges okával. Az UWL-hez vezető alapbetegségek differenciáldiagnózisa széles körű, és magában foglalja mind a rosszindulatú és nem malignus gyomor-bélrendszeri (GI) betegségeket, mind az endokrin, fertőző, kardiopulmonális és pszichiátriai rendellenességeket, valamint a gyógyszerek mellékhatásait. Meg kell vizsgálni az UWL-ben szenvedő betegeket. Az UWL-ben szenvedő betegek diagnosztikai megközelítése átfogó kórtörténetet, fizikális vizsgálatot, laboratóriumi vizsgálatokat, képalkotást és endoszkópiát tartalmaz. A képalkotást és az endoszkópiát a tünetek, a fizikai vizsgálati eredmények és a laboratóriumi eredmények alapján kell megcélozni. Az UWL kezelésének a súlyvesztést okozó elsődleges betegségre kell irányulnia. A nem farmakológiai táplálkozási beavatkozás a fontos kezelés, és néhány farmakológiai kezelés hasznos lehet a betegek egy részében.

Kulcsszavak

  • véletlen
  • megmagyarázatlan
  • fogyás
  • diagnózis
  • emésztőrendszeri rendellenességek
  • gyomor-bél rosszindulatú daganata
  • endoszkópos vizsgálat
  • morbiditás

fejezet és a szerző információi

Szerző

Naim Abu Freha *

  • Gasztroenterológiai és Hepatológiai Intézet, Soroka Egyetem Orvosi Központ, Izrael
  • Egészségtudományi Kar, Ben-Gurion Egyetem, a Negev, Izrael

* Az összes levelezést címezze: [email protected]

A szerkesztett kötetből

Szerkesztette: Ignacio Jáuregui Lobera

1. Bemutatkozás

A jelentős nem szándékos fogyás (UWL) legelfogadottabb és leggyakrabban használt definíciója a szokásos testtömeg legalább 5% -ának csökkenése 6–12 hónap alatt [1, 2]. A fogyás nem szándékos és megmagyarázhatatlan, ezért tovább kell vizsgálni.

Az UWL gyakori jelenség az idősebb felnőttek körében, éves előfordulása körülbelül 13% [3]. Más epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az idős betegek körülbelül 15–20% -a súlycsökkenést tapasztal, és ez a prevalencia növekszik a magas kockázatú betegeknél [4, 5, 6].

Az életciklus során bekövetkező testtömeg-változások magukban foglalják a testtömeg növekedését a korai felnőttkorban az élet ötödik-hatodik évtizedéig, ennek a növekedésnek az oka a test növekedése [7]. A sovány testtömeg tekintetében azonban a harmadik évtizedtől kezdődően 0,3 kg/év ütemben csökken. A teljes testtömeg az ötödik évtizedtől körülbelül 70 éves korig stabil marad; ezután lassan, csak 0,1–0,2 kg/év sebességgel csökken [7].

Különböző gyulladásos citokinek és interleukinek vesznek részt az UWL patogenezisében. A tumor nekrózis faktor-α (TNF-α), az interleukin-1β és az interleukin-6 szerepet játszik a cachexiában és a fogyásban [3].

Ezen fontos mediátorok egyike a TNF-α, amelyet a cachexia izomvesztésének elsődleges közvetítőjének tekintenek [3]. A citokinek mind központilag, mind periférián hathatnak; a legfontosabb hatások közé tartozik az etetési magatartás gátlása a gyomormotilitás, a gyomorürülés és a bélmozgás csökkentésével, valamint a gyomorszekréció módosításával [3].

2. Az UWL kockázati tényezői

Számos tanulmány alapján különböző kockázati tényezőket találtak az UWL-re a 65 évnél idősebb felnőttek körében, a következő alcsoportokba sorolva:

Asztal 1.

A leggyakoribb, akaratlan fogyást okozó betegségek.

5. UWL és rák

Az UWL-ben szenvedő betegek értékelésekor a mögöttes rosszindulatú daganatok kimutatása okozza a legnagyobb gondot. A különféle rákok nagy listája akaratlan fogyást okozhat, nemcsak gyomor-bélrendszeri rákban, hanem más rosszindulatú daganatokban is.

Ezenkívül bármilyen típusú rosszindulatú daganat a súlycsökkenés oka lehet az előrehaladott áttétes stádiumban. A súlycsökkenést okozó leggyakoribb daganatok ide tartoznak Asztal 1.

A gasztrointesztinális (GI) rosszindulatú daganatok jelentett előfordulása az UWL-ben szenvedő betegeknél a vizsgálatok között jelentősen eltér, a különböző publikációkban 6–38% -os arányt mutatnak [17, 18, 20, 21, 25]. A GI rosszindulatú daganata az UWL fontos és féltett oka. Különböző jelentések szerint az alkalmazott diagnosztikai modalitás függvényében az UWL-ben szenvedő betegek alacsony 6,6–12% GI malignitási aránya [20, 26], és egy másik tanulmány 57 (3,7%) és 24 (4,3%) rosszindulatú daganatot talált a a felső és az alsó emésztőrendszer [27]. Egy további tanulmány kimutatta, hogy az UWL önmagában nem társult vastagbélrákhoz a kolonoszkópián átesett betegek körében [28].

A rosszindulatú daganatok kimutatási arányai közötti különbségek, amelyeket a szakirodalom különböző vizsgálataiban találtak, főként a tanulmányterv, a populáció sokféleségének és az UWL összefüggésében értelmes endoszkópos leleteknek az UWL összefüggésében értelmezhető standardizált definíciójának hiányából fakadnak.

6. Diagnosztikai megközelítés UWL-ben szenvedő betegeknél

Az UWL-ben szenvedő betegeket meg kell vizsgálni, és ez a betegek nagy részében diagnosztikai kihívást jelent a klinikus számára az etiológiai lehetőségek széles skálája miatt. A mai napig nem tettek közzé iránymutatást az UWL-ben szenvedő betegek értékelésére és kezelésére; az UWL-ben szenvedő betegek értékelésekor a szakembereknek körültekintően kell megítélniük a kezdeti munka mértékét, és ha további vizsgálatokra van szükség, a legmegfelelőbb diagnosztikai módszerek kiválasztásában. A feldolgozásnak azonban a korai vizsgálati szakaszban egyszerű és nem invazív vizsgálatokat kell tartalmaznia, és később további invazív teszteket kell irányítani egy adott szervre. A gyakori gyakorlatok magukban foglalják a részletes kórtörténetet, a fizikális vizsgálatot, a laboratóriumi vizsgálatokat, a széklet okkult vérvizsgálatát és a képalkotást az alapértékelés részeként [2, 23, 24, 29], és az endoszkópiának a vizsgálat részét kell képeznie gyomor-bélrendszeri tünetekkel vagy ha az alapértékelés normális volt.

6.1. Kórtörténet

Az átfogó, részletes kórtörténet az első és fontos lépés. Az egyéb tünetekkel, különösen a gyomor-bélrendszeri, hematológiai és pszichiátriai tünetekkel, valamint olyan tünetekkel kapcsolatos információknak, mint a hasi fájdalom, a rektális vérzés, a bélrendszer megváltozása, hányás, vérszegénység, éjszakai izzadás és depresszió, a kórtörténet részét kell képezniük.

A dohányzásról, az alkoholfogyasztásról, a gyógyszerekről, a pszichoszociális tényezőkről, az étkezési előzményekről, az utazásról és a szexuális kockázatokkal kapcsolatos kérdésekről a kórtörténet felvételének kell része lenni [2]. A további vizsgálatot specifikus tünetek irányíthatják.

6.2. Fizikális vizsgálat

Átfogó, egész testre kiterjedő vizsgálatot kell végezni, amelynek középpontjában a hasi tömeg, az organomegalia, a limfadenopátia, az emlőtömeg, a prosztata megnagyobbodása, a pazarlás jele és a fogyás áll. A szájvizsgálat fontossága, különösen az idős felnőttek körében, a fogászati ​​problémák, a szájszárazság vagy egyéb olyan elváltozások kizárása, amelyek akadályozhatják a rágást és a nyelést.

6.3. Laboratóriumi vizsgálatok

A laboratóriumi vizsgálatok fontos részét képezik az UWL vizsgálatnak, az eredmények rendellenességei iránymutatást jelenthetnek a fogyás okához, majd a további lépéseknek a következő lépésnek kell lennie. A fontos laboratóriumi vizsgálatokat be kell vonni az alapvizsgálatba: teljes vérkép, máj-, vese-, pajzsmirigyfunkciós tesztek, szérum glükóz, laktát-dehidrogenáz, C-reaktív fehérje, elektrolitok, albumin, vasvizsgálatok, vizeletvizsgálat és fekális okkult vérvizsgálat.

6.4. Képalkotás

A mellkasradiográfia és a hasi ultrahangvizsgálat szerepel a nem szándékos fogyás kiindulási vizsgálatában. Azonban a UWL-ben szenvedő betegek számítógépes tomográfiájának diagnosztikai hozamát nem publikálták. Azoknál a betegeknél, akik alapvizsgálaton estek át, és nincs irányuk a diagnózishoz, a mellkas, a has és a medence kontrasztjának további vizsgálata megfelelő lesz; a számítógépes tomográfia előnyei a mellkas, a mediastinum, a lymphadenopathia képalkotása, valamint a has és a medence jobb képalkotása, beleértve az olyan szerveket is, mint a hasnyálmirigy és a bél.

6.5. Endoszkópia

Azoknak a betegeknek, akiknek az UWL mellett gyomor-bélrendszeri tünetei vannak, és a normál kiértékelésű betegeknél endoszkópiát kell végezni.

7. Kor és UWL

A testtömeg lassú csökkenése (0,1–0,2 kg/év) általában a normális öregedéssel társul [32]. Ezen a természetesen előforduló folyamaton túl azonban az idős betegek hajlamosabbak klinikailag jelentős testsúlycsökkenésre [7, 16]. A fogyás kiváltó okának pontos diagnózisa ebben a populációban fontos, mivel ennek az állapotnak a kórtörténete idősebb korban kevésbé kedvező [33].

Mind a gasztroszkópiai, mind a kolonoszkópos kohorszban a betegek körülbelül 60% -a 65 éves és idősebb volt [27]. Ezenkívül a 65 évnél idősebb életkor szoros kapcsolatban állt bármely kóros endoszkópos lelet kimutatásával, míg a klinikailag jelentős endoszkópos lelet 60% -át gasztroszkópiával és 50% -át a kolonoszkópiával diagnosztizálták ebben a korcsoportban lévő betegeknél. Különböző vizsgálatok kimutatták a megnövekedett mortalitást a 65 évnél idősebb, UWL-ben szenvedő betegek között [16, 34, 35].

8. Az UWL kezelése

Az UWL kezelésének a súlycsökkenést okozó elsődleges betegségre kell irányulnia. Azokban az esetekben, amikor nem találtak szerves vagy pszichiátriai betegséget, a kezelést egyénre kell szabni, és meg kell célozni a beteg táplálkozási állapotát, kockázati tényezõit és társadalmi körülményeit.

A beteg gyógyszereit felül kell vizsgálni, és ha feltételezhető, hogy bármely gyógyszer hozzájárul a fogyáshoz, abba kell hagyni, és egy másik gyógyszerrel kell helyettesíteni.

A táplálkozási beavatkozásokat, mint nem farmakológiai kezelést, számos tanulmányban vizsgálták. A táplálkozási beavatkozás jellemzőinek tartalmazniuk kell az ételbevitel optimalizálását, az orális táplálék-kiegészítőket és a multivitaminok hozzáadását. A betegeket arra kellett volna ösztönözni, hogy kicsi és gyakran étkezzenek, kedvenc ételeket fogyasszanak, kerüljék a gáztermelő ételeket, és naponta több vitamint vegyenek be. Fontos kérdés, hogy a betegek megfelelnek-e a különböző étrendeknek.

A dietetikus konzultációja, támogatása és nyomon követése fontos része az UWL-ben szenvedő betegek kezelésének.

A testedzésnek pozitív hatása van a közösségben élő egyének növekvő súlyára. A gyenge idős betegek számára is ajánlott rendszeres testmozgás (különösen ellenállóképzés), mert ez stimulálja az étvágyat és megakadályozza a szarkopéniát.

Különböző kis vizsgálatok az UWL-ben szenvedő betegek farmakológiai kezelését vizsgálták.

A fogyás kezelésében bármely farmakológiai hatóanyagot alátámasztó bizonyíték többnyire kicsi és ellenőrizetlen vizsgálatokra korlátozódik.

Megvizsgálták a különböző étvágystimulánsok és az UWL anabolikus gyógyszereinek hatását. Néhány közülük a súlygyarapodás tendenciáját mutatta; a legtöbb gyógyszer azonban jelentős mellékhatásokkal jár, különösen a törékeny idős embereknél. Megestrol-acetátot, dronabinolt, ornitin-oxoglutarátot, ciproheptadint és emberi növekedési hormont vizsgáltak néhány tanulmányban.

9. Következtetések

A nem szándékos fogyás gyakori egészségügyi probléma, amely a differenciáldiagnózis széles spektrumával növeli a halálozást. A diagnosztikai megközelítést a kórtörténet, a fizikai vizsgálat és a laboratóriumi eredmények alapján kell megcélozni.

Összeférhetetlenség

Nem jelentenek összeférhetetlenséget.