Nátrium-klorid transzport a csirke coprodeumon. A nátrium-klorid bevitelének alapvető jellemzői és függősége

Absztrakt

1. A csirke coprodeum transzportjellemzőit in vitro vizsgáltuk az izolált nyálkahártya alkalmazásával. A rövidzárlati áram (Isc), a transzepithelialis elektromos potenciálkülönbség (pd), a rövidzárlat állapotában mért nátrium és klorid egyirányú transzmurális fluxusai (Jms, Jsm), valamint az ecseten egyirányú nátrium- és klorid-beáramlás a nyitott áramkörben mért határmembránt vizsgálták. Vizsgálták az étrend nátrium-klorid tartalmának ezekre a paraméterekre gyakorolt hatását.

2. Az izolált nyálkahártya funkcionálisan függ az inkubációs közegben lévő glükóz jelenlététől. Ez a függőség tükrözi a glükóz mint üzemanyag szükségességét. Nincs utalás a cukrok és a nátrium transzportjának összekapcsolására az ecset határmembránján. Az alacsony nátriumtartalmú étrendben tartott csirkékből készült készítmények esetében a nagyon magas és stabil Isc mennyiségileg számolható a nátrium nettó transzportjával. A nátrium beáramlása az ecset határmembránján nem különbözik szignifikánsan a nátrium nettó fluxusától. A csirkék magas nátriumtartalmú étrendjének etetésével az Isc több mint 95% -kal csökken, a nátrium nettó transzportja megszűnik, és a transzepitheliális elektromos vezetőképesség több mint 50% -kal csökken.

3. Úgy tűnik, hogy mind a klorid egyirányú transzepithelialis fluxusai, mind a nátrium-szeroza-nyálkahártya-fluxusok paracelluláris söntön haladnak.

4. Az alacsony nátriumtartalmú étrend körülményei között a paracelluláris út anionszelektívnek tűnik. Míg a magas nátriumtartalmú adagolási rend körülményei között a paracelluláris út kationszelektívnek tűnik. A magas nátriumtartalmú étrendhez való alkalmazkodás után a nátrium beáramlása az ecset határmembránján csak mérsékelten csökken. Következésképpen az adaptáció döntő eseményét máshol kell lokalizálni.