Miért kell Indiának aggódnia az Aksai Chin miatt a Daily Mail Online miatt?

itthon
hírek
MINKET.
Sport
TV és Showbiz
Ausztrália
Femail
Egészség
Tudomány
Pénz
Videó
Utazás
DailyMailTV
Kedvezmények

Argos
AO.com
Folyó-sziget
Groupon
Debenhams
Wayfair
Nagyon
eBay
Boohoo
Nike
Currys
Virgin Media
ASOS
Fekete péntek

A profilom
Kijelentkezés

Belépés

World News Home
Te Mag
Esemény
Könyvek
Étel
Promóciók
Mail Shop
Blogok
IPhone App
Ingatlan
Motorozás

A profilom
Kijelentkezés

Belépés

Miért kell Indiának aggódnia az "Aksai Chin baklövés" miatt

Publikálva: 2017. február 18., 00:08 GMT | Frissítve: 00:09 GMT, 2017. február 18

A Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) nemrégiben több mint egymillió jelentést, feljegyzést, kábelt és egyéb dokumentumot tett közzé az ügynökség munkájával kapcsolatban.

Ezrek foglalkoznak Indiával és a szubkontinenssel. Áttekintve ezeket a „szigorúan titkos” dokumentumokat, találtam egy 1953. július 15-i jegyzetet, amely alapvető információkat tartalmaz India északi határairól.

Ennek címe: „Kínai kommunista csapatok, Nyugat-Tibet, útépítés, Szinkiang-Tibet és Ladakh”.

Jawaharlal Nehru csak 1959 augusztusában dobta el a bombát a Lok Sabhában: a „Tibet – Hszincsiang autópályát” indiai területen építették.

Ez megerősíti azt, amit sok történész sejtett: Kína az ötvenes évek elején elkezdett utat építeni az indiai területen.

Jawaharlal Nehru csak 1959 augusztusában dobta el a bombát a Lok Sabhában: a „Tibet – Hszincsiang autópályát” indiai területen építették.

Néhány hónappal korábban Nehru elrejtette az igazságot a Parlamentben. 1959. április 22-én, amikor felmerült az a kérdés, hogy Peking Kína térképein sajátjaként jeleníti meg az indiai területet, Delhi tagadta az út létezését.

Braj Raj Singh, indiai parlamenti képviselő "egy több cikkben megjelent hírt idézve, miszerint a kínaiak mintegy 30 000 négyzetméter területet igényeltek" - kérdezte az Aksai Chinről.

Nehru azt válaszolta: "Azt javaslom a tisztelt tagoknak, hogy ne nagyon figyeljenek a hírekre, amelyek néha Hongkongból, máskor pedig különös helyekről származnak.

"Ilyen igényt sem közvetlenül, sem közvetetten nem éltünk velünk."

A miniszterelnök szándékosan „kihagyta” az Aksai Chin említését.

A CIA feljegyzéséből kiderül, hogy 1952 végén a 2 lovasezred, amelynek parancsnoka egy Han Tse-min volt, Gartokban (Nyugat-Tibet fő kereskedelmi központja) volt.

Az ezredben 800 tevét és 150 embert őrzött Rutoknál, a Pangong-tó szomszédságában, amelyet Tibet és Ladakh osztozik.

Ugyanez a jelentés megerősíti, hogy egy másik PLA ezred a Tibet-Ladakh határ tibeti oldalán állt, Koyul közelében, a ladakhi Indus-völgyben.

Kína az ötvenes évek elején elkezdett utat építeni az indiai területen. (fájl kép)

Az amerikai dokumentum szerint a 2 lovasság parancsnoka bejelentette a kínai szándékot, hogy új utakat építenek a térségben.

Az egyik egy út volt Khotantól Rutokig; a másik a Suget Karaulhoz (Shahidulla) Vanjilgánál (az Aksai Chin nyugati végén).

Az első 1953 júliusában készült el - áll a jelentésben. Az 1953-as útvonal beállítása kissé eltérhetett a jelenlegi Aksai Chin úttól (ma NH219).

Sőt, akkor nem volt alkalmas nehéz járművekre (csak négy évvel később nehéz teherautók közlekedhetnek).

Nehéz elhinni, hogy az amerikai hírszerző ügynökségnél rendelkezésre álló információkat indiai kollégáik nem ismerték; ne felejtsük el, hogy Indiának még mindig volt Kashgar főkonzulátusa, és ezért könnyen hozzáférhető az információkhoz.

A hindi-chini, bhai-bhai hullám valószínűleg túl erős volt, és a miniszterelnök kollaboránsai (különösen BN Mullick, az IB vezetője) elfoglaltabbak voltak a főnökük számára, mint a kínai fejlődés ellenőrzése.

Han Tse-min kijelentette: "Ha ezek az utak elkészülnek, a kínai kommunisták bezárják a tibeti-ladaki határot a kereskedelem elől."

Ez történt a Panchsheel-megállapodás 1954-es aláírása után.

A CIA dokumentum azt is elmondja, hogy Han kijelentette, hogy "a kínai kommunisták Sinkiangban (Hszincsiangban) azt mondták az embereknek, hogy Ladakh Sinkianghoz tartozik".

Egy másik CIA 10 nappal később írt feljegyzés részletezi a lakókocsik által használt hagyományos útvonalakat.

A CIA megjegyzése: „Tibet északnyugati részén egyedüli kínaiak a kínai kommunista csapatok, akik közül hét vagy nyolcszáz állomásozik Tibet – Ladakh határ mentén.

- Először 1951-ben jelentek meg Tibet északnyugati részén, a Khotanból származva.

Delhi nem volt érintett. Még több évig nem folytatna semmit, aminek eredményeként az indiai területet Kína ma is megszállja.

1957. október 6-án a Kuang-ming Jih-pao kínai újság Hong Kongból jelentette: "A Sinkiang-Tibet - elkészült a világ legmagasabb autópályája."

"Az elmúlt napokban számos teherautó érkezett az országúton kísérleti jelleggel a tibeti Gartokba a hszincsiangi Yechengből."

A Sinkiang-Tibet autópálya… 1179 km hosszú, ebből 915 km több mint 4000 m tengerszint feletti magasságban van; 130 km tőle 5000 m tengerszint feletti magasságban, a legmagasabb pont 5500 m. "

Beszélt „harminc nehéz tehergépjárműről, amelyek teljesen meg voltak töltve útépítőkkel, karbantartási berendezésekkel és üzemanyagokkal, próbaüzemben az autópályán”.

1958 elején, öt hónappal a „hivatalos” nyitás után Subimal Dutt, az indiai külügyminiszter írt Nehru-nak.

Dutt javasolta, hogy küldjön felderítő pártot „a következő tavasszal”, hogy megtudja, valóban megépült-e az út az indiai területen.

Másnap Nehru beleegyezett a felderítő pártba, de hozzátette: "Nem gondolom, hogy kívánatos lenne a légi felderítés.

- Valójában nem látom, hogy ez mire lehet jó. Talán még a földfelderítés sem lesz túl hasznos.

Csak 1959 őszén próbálta meg a 70 konstellumból álló CRPF járőr átjutni a Lanak-hágón, hogy létrehozzanak egy határállomást Aksai Chin-ben.

Szembesült velük a hágót elfoglalt Népi Felszabadítási Hadsereg (PLA).