Metformin (Glucophage) története, cukorbetegség, pre-diabétesz, fogyás, Alzheimer-kór, rák,

Minden egészségügyi cikk

fogyás

Bevezetés

A metformin a leginkább felírt 2-es típusú cukorbetegség gyógyszere az Egyesült Államokban. Széles körű használatának számos oka van, többek között a magas vércukorszint szabályozásának bizonyított hatékonysága, a védő halálozási előny, a csekély vagy egyáltalán nem túl alacsony vércukorszint-kockázat és viszonylag alacsony költség.

Bár sok egészségügyi szakember ismeri a metformin hatékonyságát, biztonságosságát és megfelelő alkalmazását, sokan nem tudnak a kórtörténetről és arról, hogy a jelenlegi kutatások miként tárták fel a metformin cukorbetegségen kívüli előnyeit.

A metformin története és klinikai fejlődése

Annak ellenére, hogy a metformin elterjedt a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében, sokan nincsenek tisztában annak eredetével. A metformin a Galega officinalis (kecskerue vagy francia orgona) eredetű gyógynövényből származik, amely gyógynövény a XVII. Század óta számos betegség kezelésére szolgál. Az 1900-as évek elején végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a guanidin, a gyógynövényből izolált vegyület állati modellekben képes volt csökkenteni a vércukorszintet. Ezek a modellek azt is sugallták, hogy a guanidin önmagában valószínűleg túl erős és mérgező ahhoz, hogy klinikailag emberben alkalmazzák. Ezzel megkezdődött több szintetikus származék tesztelése és fejlesztése. 1957-ben egy Jean Sterne nevű orvos közzétette eredményeit az egyik ilyen származék vércukorszint-csökkentő hatékonyságáról. A származék a metformin volt, amelyet Glucophage-nek, a „glükózfalónak” nevezett. Annak ellenére, hogy a metformint más országokban használták, az Egyesült Államokban csak 1995-ben engedélyezték használatát, amikor a Bristol Myers Squibb jóváhagyást kapott a metformin forgalmazására az Egyesült Államokban.

Metformin cukorbetegség esetén

A metformin a 2-es típusú cukorbetegség kezelésének standardá vált. Az American Diabetes Association (ADA) 2014. évi irányelvei azt javasolják, hogy bárki, akinek diagnosztizálják a 2-es típusú cukorbetegséget, kapjon receptet a metforminhoz, kivéve, ha ez ellenjavallt vagy nem jól tolerálható. Ha önmagában alkalmazzák, a metformin körülbelül 20% -kal csökkentheti az éhomi vércukorszintet, a HbA1C pedig 1,5% -kal.

A metformin hatékonysága a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében annak többféle hatásmechanizmusának köszönhető. A metformin úgy működik, hogy csökkenti a máj által előállított cukor mennyiségét, és ennek következtében csökkenti az inzulin hasnyálmirigyből történő kiválasztódását. A metformin emellett lelassítja a cukor felszívódását a belekben, és növeli az izmok és a periféria inzulinérzékenységét, hogy a test hasznosítsa a cukrot. Mivel a metformin nem növeli a hasnyálmirigyből kiválasztott inzulin mennyiségét, mint más orális antidiabetikus gyógyszereknél, például a szulfonilureáknál, ez nem okoz súlygyarapodást vagy túlzottan csökkenti a vércukorszintet.

A farmakogenomika alkalmazása a metformin terápia irányában érdekes. A metforminra adott egyéni válasz változó, és a becslések szerint a csak a metformint alkalmazó betegek akár 35% -a sem sikerül. A kutatás feltárta azokat a potenciális géneket, amelyek szerepet játszhatnak a terápiára adott egyéni válasz meghatározásában. A genetikai tesztek terápiás irányításához való alkalmazását elsősorban azért nem fogadták el, mert a genetikai tesztek drágák. A farmakogenomika felhasználása a terápia irányításához segít meghatározni, hogy mely betegek reagálnak valószínűleg a metformin kezelésre.

Metformin a szív- és érrendszeri védelem érdekében

A makrovaszkuláris szövődmények (koszorúér-betegség, perifériás artériás betegség és agyvérzés) jelentős halálokok a 2-es típusú cukorbetegségben. Nagy klinikai vizsgálatok, például az UKPDS (Egyesült Királyság Prospektív Diabétesz Tanulmánya) bizonyítékai azt mutatják, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben a korai metforminnal végzett kezelés csökkenti a hosszú távú kardiovaszkuláris komplikációkat, amelyek halálhoz vezethetnek. Ez a klinikai megállapítás a metformin zsír (lipidek), oxidatív stressz és gyulladás előnyeinek tulajdonítható. A metformin pozitív hatással volt a trigliceridszint csökkentésére, a „rossz” koleszterin (LDL) és a „jó” koleszterin (HDL) enyhén növelésére. Ezenkívül a legújabb mechanisztikus vizsgálatok megmutatták, hogy a metformin gyulladáscsökkentő hatással lehet-e az érfalra, és javíthatja-e a lipid anyagcserét a makrofágokban (sejtek, amelyek segítenek a szervezet fertőzésének leküzdésében). Más in vitro vizsgálatok értékelik a metformin oxidatív stressz csökkentésére szolgáló mechanizmust. Az eredmények számos lehetséges utat javasolnak a reaktív oxigénfajok redukciójára, beleértve az intracelluláris anyagcserében részt vevő specifikus fehérjék csökkenését.

Metformin a cukorbetegség megelőzésére

A 2014-es ADA-irányelvek szerint a metformin megfelelő lehet cukorbetegség előtti betegeknél, különösen olyan személyeknél, akiknek specifikus kockázati tényezői vannak. Ezen kockázati tényezők közé tartozik a testtömeg-index (BMI)> 35 kg/m2, a terhességi cukorbetegség kórtörténete,

Metformin fogyáshoz

Az inzulintól eltérően a szulfonilureák (Glipizide, Glyburide, Glimeperide) és a tiazolidinedionok (Actos, Avandia) metformint „súlysemleges” diabéteszes gyógyszernek tekintik. A szervezetben megnövekedett inzulin súlygyarapodást okoz, mert a sejtekben tárolt felesleges cukor zsírrá alakul. A szulfonilureák növelik az inzulinszintet a vérben, a tiazolidindionok pedig javítják az inzulin felvételét a sejtekben, ezáltal a súlygyarapodás ezeknek a gyógyszereknek a gyakori mellékhatása. A metformin lassítja a cukrok felszívódását a vékonybélben, és csökkenti az éhséggel járó hormonok szintjét a szénhidrátok fogyasztása után. A metformint nem engedélyezték fogyás céljából; van azonban bizonyíték arra, hogy egyeseknél fogyást okozhat, vagy korlátozhatja más gyógyszerek, például antipszichotikumok, HAART terápia, inzulin, szulfonilureák és tiazolidindionok által okozott súlygyarapodást.

Metformin policisztás petefészek szindróma esetén

A metformin szerepet játszik a policisztás petefészek szindróma (PCOS) kezelésében is. A PCOS olyan állapot, amely a reproduktív korú nőket érinti, és a meddőség első számú oka. A PCOS pontos kórélettana ismeretlen. Menstruációs rendellenességek, androgénfelesleg és inzulinrezisztencia figyelhető meg a betegségben. A PCOS-szal diagnosztizált nőknél a 2-es típusú cukorbetegség, a metabolikus szindróma, a kardiovaszkuláris szövődmények és az endometrium carcinoma kialakulásának fokozott kockázata is fennáll. A PCOS-ban a metformin alkalmazható az inzulinrezisztencia (elhízás, terhességi cukorbetegség) és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának megelőzésében. Ösztrogén tartalmú terméket általában a menstruációs rendellenességek és az androgénfelesleg jeleinek és tüneteinek kezelésére használják.

Metformin terhesség alatt

A metformin egyike azon kevés antidiabetikus gyógyszereknek, amelyeket fontolóra lehet venni a terhességi cukorbetegségben szenvedő és a már fennálló cukorbetegségben szenvedő nők kezelésében. A terhesség alatt fennálló kontrollálatlan cukorbetegség növeli annak kockázatát, hogy a csecsemő preeclampsia, magas születési súly és válldystocia miatt szenved. A metformin elfogadható lehetőség a nők számára a vércukorszint csökkentésére terhesség alatt; az inzulint és a táplálkozási terápiát azonban első vonalbeli kezelésnek tekintik. A metformin önmagában általában nem fogja megfelelően szabályozni a vércukorszintet, és sok nőnek szüksége lesz inzulinra. A metformin egy lehetőség, amelyet a nők és orvosaik mérlegelhetnek.

Metformin a rák kezelésére

A metformin előnyei meghaladhatják a vércukorszint csökkentésének képességét, mivel jelenleg a szilárd tumoros daganatok (emlő, prosztata, vastagbél és endometrium) megelőzésének és kezelésének lehetséges kezeléseként vizsgálják. Számos in vitro és tanulmány próbálja megmagyarázni azt a mechanizmust, hogy a metformin hogyan gátolhatja a tumor növekedését. A pontos mechanizmus továbbra sem ismert, de néhány bizonyíték arra utal, hogy az alacsonyabb inzulinszint hozzájárul a hatékonyságához. Az eddig rendelkezésre álló klinikai adatok vegyesek, és nagyrészt retrospektív epidemiológiai megfigyelési vizsgálatokból származnak. Jelenleg számos klinikai tanulmányt végeznek neves tudományos intézmények annak érdekében, hogy tovább vizsgálják a metformin előnyeit a rák megelőzésében és kezelésében.

Metformin és Alzheimer-kór

A kutatások azt is sugallják, hogy a metforminnak előnye lehet az Alzheimer-kórban szenvedőknél. Az inzulinrezisztencia és az oxidatív stressz az Alzheimer-kór patofiziológiájának két alapvető mechanizmusa. Az in vitro és az in vivo vizsgálatok különböző mechanizmusokra mutattak rá, amelyek a metformin neuroprotektív előnyeinek hátterében lehetnek a betegség patológiájának megváltoztatásában. Az agy metabolikus szükségleteinek módosítása a mitokondriumokra gyakorolt ​​hatása és az amiloid plakkok csökkenése révén javasolt mechanizmusok a metformin lehetséges előnyeire az Alzheimer-kórban. Az in vitro vizsgálatok pozitív eredményei felkeltették az érdeklődést a klinikai vizsgálatok iránt. Az egyik ilyen tanulmány a Pennsylvaniai Egyetemen zajlik, és várhatóan 2016 végén fejeződik be.

A 2-es típusú cukorbetegség piacán számos új terápia ellenére a metformin továbbra is a terápia alapja lesz minden beteg számára. Többféle hatásmechanizmus révén ugyanolyan vagy jobb mértékben csökkentheti a vércukorszintet, mint a többi rendelkezésre álló antidiabetikus gyógyszer, anélkül, hogy a túlzott hipoglikémia és a súlygyarapodás mellékhatásai lennének. Nagy klinikai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy halálozási előnye van, és csökkenti a szív- és érrendszeri szövődményeket a 2-es típusú cukorbetegségben. Annak ellenére, hogy a cukorbetegség előnyei közismertek, a metforminnak más terápiás területeken is szerepe lehet, beleértve a rákot és az Alzheimer-kórt. A farmakogenomika lehetővé teszi a metformin kezelésre alkalmasabb betegek jobb kiválasztását. A metformin nagyszerű példa arra, hogy a természet tanulmányozása során milyen hatékony terápiákat fedeznek fel.

Hivatkozások

A Glucophage felírási információ (csomagolás)

Amerikai Diabetes Szövetség irányelvei (2014)

Bloomgarden ZT. Cukorbetegség ellátása. 2008; 31 (9): 1913-1919.

Pollak MN. Rák felfedezése. 2012; 2: 778-790.

Bailey CJ. NEJM. 1996. 334: 547-579