Metfogamma Használ

Mi a Metfogamma?

Metfogamma magas vércukorszint kezelésére alkalmazzák, amelyet egy cukorbetegség vagy 2-es típusú cukorbetegség okoz. Ilyen típusú cukorbetegség esetén a hasnyálmirigy által termelt inzulin nem képes cukrot juttatni a test sejtjeibe, ahol megfelelően működhet. A Metfogamma önmagában történő alkalmazása, egy szulfonilureával nevezett orális antidiabetikus gyógyszerrel vagy inzulinnal segít csökkenteni a vércukorszintet, ha az túl magas, és segít helyreállítani az energia felhasználásának módját.

Sokan diétával és testmozgással tudják kezelni a 2-es típusú cukorbetegséget. A speciálisan tervezett étrend és a testmozgás mindig fontos lesz cukorbetegség esetén, még akkor is, ha gyógyszereket szed. A megfelelő működéshez a Metfogamma bevitt mennyiségét egyensúlyba kell hozni az elfogyasztott ételek mennyiségével és típusával, valamint a testmozgás mennyiségével. Ha megváltoztatja étrendjét vagy testmozgását, akkor tesztelnie kell a vércukorszintjét, hogy kiderüljön, túl alacsony-e. Orvosa megtanítja, mit kell tennie, ha ez megtörténik.

A Metfogamma nem segít azon betegeknél, akik inzulinfüggő vagy 1-es típusú cukorbetegségben szenvednek, mert nem tudnak inzulint termelni hasnyálmirigyükből. Vércukorszintjüket az inzulininjekciókkal lehet a legjobban szabályozni.

A Metfogamma csak orvosi rendelvényre kapható.

Miután egy gyógyszert engedélyeztek bizonyos célú forgalomba hozatalra, a tapasztalatok azt mutathatják, hogy más orvosi problémák esetén is hasznos. Bár ez a felhasználás nem szerepel a termék címkézésén, a Metfogammat bizonyos betegeknél alkalmazzák az alábbi betegségekkel:

Policisztás petefészek szindróma.

Metfogamma indikációk

Lejáratkor (nem inzulinfüggő) elhízott cukorbetegek és fiatalkorú cukorbetegek, akiknél önmagában a diéta sikertelen volt monoterápiaként vagy inzulinnal, glitazonokkal vagy szulfonilureákkal kombinálva. A diéta és a testmozgás kiegészítéseként is a 2-es típusú cukorbetegek glikémiás kontrolljának javítása érdekében.

A glitazonokat Metfogamma HCl-lel kombinálva alkalmazzák, amikor a Metfogamma HCl monoterápiával gyenge a glikémiás kontroll, és a Metfogamma HCl maximálisan tolerálható (előnyös) adagját próbálták ki. A glitazon és a Metfogamma HCl kombinációja előnyösebb, mint a glitazon és a szufonilkarbamid, különösen elhízott betegek esetében.

Hogyan kell használni a Metfogammát?

Használja a Metfogamma retard tablettákat az orvos utasítása szerint. Ellenőrizze a gyógyszer címkéjén a pontos adagolási utasításokat.

Egy további betegtájékoztató kapható Metfogamma nyújtott hatóanyag-leadású tablettákkal együtt. Ha kérdése van erről az információról, forduljon gyógyszerészéhez.
A Metfogamma nyújtott hatóanyag-leadású tablettákat szájon át kell bevenni az esti étkezés során, hacsak orvosa nem mondja másként.
A Metfogamma retard tablettát egészben nyelje le. Nyelés előtt ne törje össze, ne törje össze vagy rágja meg.
A Metfogamma nyújtott hatóanyag-leadású tablettákat rendszeres ütemezés szerint vegye be, hogy a lehető legtöbbet élvezhesse. A Metfogamma nyújtott hatóanyag-leadású tabletták minden nap ugyanabban az időben történő bevétele segít emlékezni a bevételre.
Akkor is folytassa a Metfogamma retard tabletták szedését, ha jól érzi magát. Ne hagyjon ki egyetlen adagot sem.
Ha kihagy egy adag Metfogamma retard tablettát, vegye be a lehető leghamarabb. Ha már közel van a következő adag beadásának ideje, hagyja ki a kimaradt adagot, és térjen vissza a szokásos adagolási ütemtervhez. Ne vegyen be 2 adagot egyszerre.

Kérdezze meg egészségügyi szolgáltatóját, ha bármilyen kérdése merülne fel a Metfogamma nyújtott hatóanyag-leadású tabletták használatával kapcsolatban.

A Metfogamma részletei

A Metfogamma egy antidiabetikus gyógyszer, amely segít a vércukorszint szabályozásában a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél.

Metfogamma leírás

A Metfogamma egy biguanid antihiperglikémiás szer, amelyet nem inzulinfüggő diabetes mellitus (NIDDM) kezelésére használnak. Javítja a glikémiás kontrollt azáltal, hogy csökkenti a máj glükóztermelését, csökkenti a glükóz felszívódását és növeli az inzulin által közvetített glükózfelvételt. A Metfogamma súlycsökkenést válthat ki, és az elhízott NIDDM betegek számára a választott gyógyszer. A Metfogamma alkalmazása mérsékelt fogyással jár. Önmagában alkalmazva a Metfogamma nem okoz hipoglikémiát; ugyanakkor felerősítheti a szulfonilureák és az inzulin hipoglikémiás hatásait. Fő mellékhatásai a dyspepsia, az émelygés és a hasmenés. Az adag titrálása és/vagy kisebb osztott dózisok alkalmazása csökkentheti a mellékhatásokat. A Metfogammát kerülni kell azoknál, akiknek súlyos a károsodott vesefunkciója (a Metfogamma-betegek 5% -a kreatinin-clearance, és ez gyakoribb volt a Metfogamma-nál, mint a placebóval kezelt betegeknél), a 2. táblázat tartalmazza.

A hasmenés a vizsgálati gyógyszerek leállításához vezetett a Metfogamma-val kezelt betegek 6% -ánál. Ezenkívül a következő mellékhatásokat jelentették a Metfogamma nyújtott hatóanyag-leadású tablettával rendelkező betegek> 1-5% -ánál, és amelyek gyakoribbak voltak a Metfogamma nyújtott hatóanyag-leadású tablettákban, mint a placebóval kezelt betegeknél, a 3. táblázat tartalmazza.

A hasmenés a vizsgálati gyógyszerek leállításához vezetett a Metfogamma nyújtott hatóanyag-leadású tablettával kezelt betegek 0,6% -ánál. Ezenkívül a következő mellékhatásokat jelentették> 1–5 mmol/l), a vér pH-értékének csökkenése, az elektrolit-zavarok megnövekedett anionrés mellett és a megnövekedett laktát/piruvát arány mellett. Ha a Metfogamma a tejsavas acidózis okozója, a Metfogamma plazmaszintje általában> 5 μg/ml.

A tejsavas acidózis kialakulása gyakran finom, és csak olyan nem specifikus tünetek kísérik, mint rossz közérzet, izomfájdalmak, légzési zavar, fokozódó aluszékonyság és nem specifikus hasi distressz. Jelentősebb acidózissal társulhat hipotermia, hipotenzió és rezisztens bradyarrhythmia. A betegnek és a beteg orvosának tisztában kell lennie az ilyen tünetek lehetséges fontosságával, és utasítani kell a beteget, hogy haladéktalanul értesítse az orvost, ha ezek bekövetkeznek. A Metfogamma®-t a helyzet tisztázásáig vissza kell vonni. Hasznosak lehetnek a szérum elektrolitok, ketonok, vércukorszint, és ha szükséges, a vér pH-értéke, a laktát szintje, sőt a vér Metfogamma szintje is. Miután a beteg a Metfogamma® bármely dózisszintjén stabilizálódott, nem valószínű, hogy a gyomor-bélrendszeri tünetek, amelyek a kezelés megkezdése során gyakoriak, gyógyszerekkel kapcsolatosak. A gyomor-bélrendszeri tünetek későbbi előfordulása tejsavas acidózis vagy más súlyos betegség következménye lehet.

A Metfogamma®-t szedő betegeknél az éhomi vénás plazma-laktát szintje a normál felső határérték felett, de kevesebb, mint 5 mmol/l, nem feltétlenül utal a közelgő tejsavas acidózisra, és más mechanizmusokkal is magyarázható, például rosszul kontrollált cukorbetegséggel vagy elhízással, erőteljes fizikai aktivitással, vagy a mintakezelés technikai problémái.

Tejsavas acidózist kell gyanítani minden olyan diabéteszes betegnél, aki metabolikus acidózisban ketoacidosisra (ketonuria és ketonemia) nincs bizonyíték.

A tejsavas acidózis vészhelyzet, amelyet kórházi körülmények között kell kezelni. Tejsavas acidózisban szenvedő betegnél, aki Metfogamma®-t szed, a gyógyszer alkalmazását azonnal fel kell függeszteni, és haladéktalanul általános támogató intézkedéseket kell hozni. Mivel a Metfogamma dializálható (jó hemodinamikai körülmények között akár 170 ml/perc hasadékkal is), azonnali hemodialízis ajánlott az acidózis kijavítására és a felhalmozódott Metfogamma eltávolítására. Az ilyen kezelés gyakran a tünetek gyors megfordulását és gyógyulását eredményezi.

Metfogamma hatóanyag-egyezések:

Metformin Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Grúzia, Németország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Orosz Föderáció, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia területén.

Metformin-hidroklorid Németországban, Magyarországon, Oroszországban, Csehországban, Lengyelországban.