Metabolikus szindróma
A metabolikus szindrómát (MetS) az egymással összekapcsolt komponensek csoportja határozza meg, amelyet hasi elhízás, magas vérnyomás, diszlipidémia, inzulinrezisztencia és glükóz-intolerancia jellemez, amelyek közvetlenül növelik a szívkoszorúér-betegség, a kardiovaszkuláris érelmeszesedés egyéb formái és a 2-es típusú diabetes mellitus kockázatát.
Kapcsolódó kifejezések:
Letöltés PDF formátumban
Erről az oldalról
Metabolikus szindróma
Matthew B. Lanktree, Robert A. Hegele, Genomic and Precision Medicine (harmadik kiadás), 2018
Absztrakt
A metabolikus szindróma (MetS) az elhízás, a magas vérnyomás, a diszlipidémia és az inzulinrezisztencia általánosan megfigyelt csoportosulása. A MetS komponensei gyakrabban fordulnak elő együtt, mint véletlenül várták, és jelentős örökölhetőséget mutatnak. A közös MetS jellemzőit modellező monogén betegségek vizsgálata felelős géneket tárt fel. A MetS összetevőinek genomszintű társulási vizsgálata (GWAS) rendkívül sikeres volt. A nyilvános GWAS adatok metaanalízise és a kockázat-pontszám elemzés feltárja a közös egy nukleotid polimorfizmus genotípusok szerepét a MetS patofiziológiában. A MetS alapja egy pleotróp poligén architektúra, amely lenyűgöző összetett vonássá teszi. A kutatások továbbra is feltárják, hogy az anyagcsere útvonalak hogyan hatnak egymásra a MetS kialakulásáért, valamint annak későbbi érelmeszesedési és cukorbetegségi kockázatát.
Metabolikus szindróma
Mi a metabolikus szindróma?
A metabolikus szindróma (MetS), más néven inzulinrezisztencia szindróma, különféle fiziológiai és metabolikus rendellenességek csoportja, beleértve a hiperinsulinémiát, a hiperglikémiát, a magas vérnyomást, a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterin alacsonyabb plazmakoncentrációját, a nagyon alacsony sűrűségű plazma koncentrációjának emelkedését lipoprotein (VLDL) triglicerid, glükóz intolerancia és hasi elhízás. Az inzulinrezisztencia ennek a szindrómának az elsődleges metabolikus hibája, és a kompenzációs hiperinsulinémia a közös nevező, amely végső soron felelős ennek a konstellációnak a többi változásáért. Az inzulinrezisztencia mellett a hasi elhízás kulcsfontosságú szerepet játszik a MetS kialakulásában (lásd 1. ábra).
1.ábra . A metabolikus szindróma járulékos tényezői.
A MetS világszerte hatalmas közegészségügyi probléma, amely az egész világon egyre növekvő számú korai halálozásért felelős. Elterjedtsége a kaukázusiak körében körülbelül 16%. Azonban nehéz összehasonlítani az egyes országokat, mivel a népesség korosztálya eltérő, és annak ellenére, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői bizottsága közzétette a MetS definícióját, vannak más, eltérő meghatározások is.
A MetS azért jelentős, mert fontos szerepet játszik a szívkoszorúér-betegség (CHD) és az inzulinfüggő diabetes mellitus (II-es típusú cukorbetegség) etiológiájában. A II-es típusú cukorbetegség az egyik legelterjedtebb és legsúlyosabb anyagcsere-betegség a világon, és a középkorú férfiak körében a CHD továbbra is a halálozás vezető oka a nyugati országokban.
Metabolikus szindróma
Alapinformációk
Meghatározás
A metabolikus szindróma a kardiovaszkuláris rizikófaktorok csoportosulása, amely a korai kardiovaszkuláris betegségek fokozott kockázatához és a 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásának fokozott hajlamához vezet. A szindróma többféle rendellenességet jelent, amelyek magukban foglalják az emelkedett vérnyomást, a csökkent glükóz toleranciát vagy az inzulinrezisztenciát, az aterogén diszlipidémiát (azaz a magas trigliceridszintet, az alacsony nagy sűrűségű lipoprotein [HDL] koleszterint és a kis, alacsony sűrűségű lipoprotein [LDL] részecskéket)., gyulladáscsökkentő és protrombotikus tulajdonságok, valamint elhízás, különös tekintettel a hasi elhízásra. Két meghatározás vonatkozik a felnőttekre: az Egészségügyi Világszervezet, 1998 és az Országos Koleszterin Oktatási Testület (NCEP), Harmadik Felnőtt Kezelő Testület, 2001.
Szinonimák
Dysmetabolikus szindróma X
Inzulinrezisztencia szindróma
ICD ‐ 9 ‐ CM kódok
Metabolikus szindróma
278,01 Kóros elhízás
790.6 Kóros vércukorszint-teszt
790,21 Az éhomi glükóz károsodása
790,22 Rendellenes orális glükóz tolerancia teszt
Epidemiológia és demográfia
A metabolikus szindróma a serdülők 6-7% -át érinti az Egyesült Államokban. A túlsúlyos serdülők körében, akiknek testtömeg-indexe (BMI) meghaladja az életkor és a nem szerinti 95. percentilis értékét, ez körülbelül 40% -ot érint.
Az elhízás és az inzulinrezisztencia idővel viszonylag stabilnak tűnik, de a vérnyomás és a lipid rendellenességek idővel változnak.
A metabolikus szindróma komponensei között vannak eltérések a prevalencia arányában, a férfiakat ez jobban befolyásolja, mint a nőstényeket.
Faji különbségek vannak. A fehér és a spanyol fiataloknál magasabb a lipid-rendellenességek aránya, mint a fekete fiataloknál, a feketéknél pedig magasabb az emelkedett vérnyomás.
A központi zsírmérések faji különbségei hasonlóak az elhízás faji különbségeihez, a spanyolok és a feketék aránya magasabb, mint a fehér fiataloké.
A spanyol férfiaknál a legmagasabb a metabolikus szindróma aránya az életkorhoz igazított NCEP kritériumok alkalmazásakor.
Klinikai előadás
Történelem
A tünetmentes betegséget a túlsúlyos fiatalok orvosi szövődményeinek szűrésével állapítják meg.
A szindróma ritkán fordul elő normál súlyú és BMI értékű gyermekeknél.
A metabolikus szindróma együtt járhat a fiatalok 2-es típusú diabetes mellitusával.
Gyakrabban fordul elő olyan fiatalok körében, akiknek családjában 2-es típusú cukorbetegség szerepel.
Azok a gyermekek, akik születésükkor kicsiek voltak a terhességi életkorra, a cukorbeteg anyák csecsemői és a terhesség alatt dohányzó anyák csecsemői, fokozottan veszélyeztetettek a metabolikus szindróma kialakulásában.
Fizikális vizsgálat
A túlzott súlygyarapodást a BMI-percentilisek keresztezése bizonyítja, különösen viszonylag rövid időtartamok alatt.
A hasi zsír túlzott mértéke, amelyet a derék kerülete alapján értékelünk, különösen aggasztó és idővel nyomon követhető.
Az acanthosis nigricans gyakori a túlsúlyos serdülők körében, de érzéketlen megállapítás az inzulinrezisztencia szempontjából.
Etiológia
A metabolikus szindróma az inzulinrezisztencia genetikai hajlamának megnyilvánulása, amelyet súlyosbítanak a túlsúly kialakulására hajlamosító társadalmi és környezeti tényezők, különösen a központi elhízás.
Az inzulinrezisztencia genetikai hajlama együtt járhat a családban előforduló 2-es típusú cukorbetegséggel, korai szívkoszorúér betegséggel vagy metabolikus szindrómával a szülőknél és az első vagy másodfokú rokonoknál.
A rossz étrendi magatartás hajlamosít az elhízásra. ○
Magas a telített zsírok és transz-zsírok fogyasztása
Alacsony természetes szálak fogyasztása (pl. Teljes kiőrlésű gabona, gyümölcs, zöldség)
Alacsony tejtermék-fogyasztás
A cukorral édesített italok és a magas glikémiás index értékű ételek fogyasztása növelheti az inzulinrezisztencia kockázatát.
A fizikai inaktivitás és a testmozgás hiánya hajlamosít az elhízásra.
Felnőtteknél a dohányzás növeli az inzulinrezisztenciát; pszichoszociális és érzelmi stressz társul az inzulinrezisztenciával.
A zsigeri zsírszövet túlsúly nélkül is veszélyezteti a metabolikus szindrómát.
Metabolikus szindróma
1 Mi a metabolikus szindróma?
A metabolikus szindróma a metabolikus rendellenességek konstellációja, amelyek általában ugyanazon a páciensen találhatók meg. A metabolikus szindróma komponensei a hasi elhízás, diszlipidémiák, magas vérnyomás, inzulinrezisztencia glükóz intoleranciával vagy anélkül, valamint protrombotikus és gyulladásos állapotok. A kardiovaszkuláris kockázati tényezők ezen csoportosulását X-szindrómának vagy inzulinrezisztencia-szindrómának is nevezik.
A metabolikus szindróma mögöttes patogenezise továbbra sem teljesen ismert. Az elhízás és az inzulinrezisztencia a két leggyakrabban javasolt állapot, amely a többi anyagcsere-zavarhoz vezet. A hasi elhízás a zsigeri zsírosság mértéke. A zsigeri zsírszövet különösen aktív endokrin szervként, és zsírsavakat, tumor nekrózis faktort (TNFa), a renin-angiotenzin-aldoszteron kaszkád komponenseit, plazminogén aktivátor gátlót (PAI-1) és adiponektint termel. Ezek a zsírszöveti termékek hozzájárulhatnak az inzulinrezisztenciához, a magas vérnyomáshoz, valamint a gyulladásos és prokoagulálható állapotokhoz. Az inzulinrezisztencia szintén központi szerepet játszik, ennek ellenére a többi kritériumhoz való hozzájárulása továbbra sem határozott.
Metabolikus szindróma
W. TIMOTHY GARVEY, Dr. CRISTINA LARA-CASTRO, Ph.D., a klinikai táplálkozás kézikönyvében (negyedik kiadás), 2006
Diagnózis
I. kötet
A szívkoszorúér-betegség és a 2-es típusú cukorbetegség
Határozottabb bizonyítékról számoltak be arról, hogy a metabolikus szindróma önmagában hajlamos a koszorúér-betegségre és az agyi érrendszeri betegségekre. Így metabolikus szindrómában (módosított WHO kritériumok) szenvedő férfiaknál és nőknél a későbbi kardiovaszkuláris események kétszeresét és négyszeres növekedését írták le még 2-es típusú cukorbetegség vagy csökkent glükóztolerancia hiányában is. Minőségileg hasonló eredményeket értünk el, amikor a metabolikus szindrómát a 237 238 ATP III kritérium határozta meg (43–9. Ábra). Több vizsgálat összeállításában a metabolikus szindróma jelenléte nagyobb mértékben befolyásolta a cukorbetegség kialakulásának kockázatát (ötszörös), mint az ASCVD (kétszeres). 22 182 199. Ezenkívül, ahol tanulmányozták, a szív- és érrendszeri események aránya magasabb volt cukorbetegségben és metabolikus szindrómában szenvedő betegeknél, mint azoknál, akiknek csak a metabolikus szindróma volt. 22,239
Inzulinrezisztencia szindróma
Következtetések
Annak ismerete, hogy a keringő FBG a normál tartományban fiziológiai folytonossági mintázattal rendelkezik az inzulinrezisztencia szindrómát illetően, útmutatást adhat a jelenlegi és a súlyos egészségügyi problémák megelőzéséhez és/vagy enyhítéséhez. 5,6 Az FBG-vel korreláló egyéb mérések, például a HbA1c és/vagy az inzulinszint helyettesíthették az utóbbit az inzulinrezisztencia becslésének, de az előbbi a legkényelmesebb (18.1. És 18.2. Ábra). Az eredmények azt sugallják, hogy az FBG legalacsonyabb biztonságos szinten tartása a legegészségesebb kilátásokat jelentheti az elhízás, a cukorbetegség, az emelkedett BP, a diszlipidémiák, például a magas trigliceridszint és az alacsony HDL-koleszterinszint, valamint a NAFLD megelőzésében. Ezen túlmenően, mivel a gyulladás olyan fontos betegségben játszik szerepet sok betegségben, az FBG csökkentése még sok potenciális egészségügyi rendellenességet enyhíthet. Összegzésképpen úgy vélem, hogy az FBG alacsonyabb normál tartományban tartása, mondjuk a 80-as években, a 90-es évek helyett mg/dl-ben, leginkább hasznos lehet a hosszú távú jó egészség megőrzésében.
18.1. Ábra Az éhomi vércukorszint a HbA1c-vel szemben.
18.2. Ábra Az éhomi vércukorszint az inzulinnal szemben.
A metabolikus szindróma
Következtetés
A MetS komplex, heterogén diagnózis, számos ok-okozati és kapcsolódó biokémiai szereplővel. Sokat lehet tanulni a MetS patofiziológiájáról azáltal, hogy azonosítjuk és jellemezzük a MetS egyik komponensének rendkívüli zavara okozta egyéneket. A MetS komponensek GWAS-ja nagyon sikeres volt, igazolta az ismert géneket és feltárta az új géneket, de a MetS diagnózisának GWAS-járól még nem kell beszámolni. Ahogyan jobban megértjük a MetS összetevőit, meg kell kezdenünk megérteni, hogy ezek az utak hogyan hatnak egymásra és kombinálódnak a MetS kialakulásához, valamint az érelmeszesedés és a cukorbetegség későbbi kockázatát.
Az öregedés molekuláris biológiája
2 A metabolikus rendellenességek globális előfordulása
Asztal 1 . A metabolikus szindróma klinikai diagnosztizálásához javasolt különféle meghatározások
| GT, IFG, T2DM vagy alacsonyabb inzulinszint Érzékenység plusz az alábbiak bármelyike kettő | Plazma inzulin> 75. percentilis plusz az alábbiak bármelyike | Semmi, de a következő öt funkció bármelyike három | IGT vagy IFG plusz az alábbiak bármelyike a klinikai megítélés alapján | Egyik sem | Egyik sem | Egyik sem |
| Férfiak: derék-csípő arány> 0,90; nők: derék-csípő arány> 0,85 és/vagy BMI> 30 kg/m | A WC ≥ 94 cm férfiaknál vagy ≥ 80 cm a nőknél | A WC ≥ 102 cm férfiaknál vagy ≥ 88 cm a nőknél | BMI ≥ 25 kg/m 2 | Fokozott WC (etnikai-specifikus), valamint az alábbiak bármelyike | Megnövekedett WC (népességspecifikus), valamint az alábbiak bármelyike kettő | Fokozott WC (népesség- és országspecifikus meghatározások) |
| TG-k ≥ 150 mg/dl és/vagy HDL-C 110 mg/dl (beleértve a cukorbetegséget) | IGT vagy IFG (de nem cukorbetegség) | > 110 mg/dl (beleértve a cukorbetegséget) | ≥ 100 mg/dl (beleértve a cukorbetegséget) | ≥ 100 mg/dl vagy gyógyszeres kezelés az emelkedett glükóz esetén | ||
| Mikroalbuminuria: a vizelettel történő kiválasztás mértéke> 20 mg/perc vagy az albumin: kreatinin arány> 30 mg/g | Az inzulinrezisztencia egyéb jellemzői |
- Hasnyálmirigy hormon - áttekintés a ScienceDirect témákról
- Ápolási folyamat - áttekintés a ScienceDirect témákról
- Fehérje - áttekintés a ScienceDirect témákról
- Fogszabályozás - áttekintés a ScienceDirect témákról
- Fehérje étrend - áttekintés a ScienceDirect témákról