Leiomyomata

Méh Leiomyomas, Méh Myomas, Méh Mióma

1. Amit minden klinikusnak tudnia kell

A mióma a méh leggyakoribb daganata, 50 évesen az összes nő 70-80% -ában fordul elő. Az előfordulás összefügg az etnikai hovatartozással (az afrikai származásúaknál gyakoribb), a családtörténettel és a termékenységi státusszal. Nagyon kevés mióma rosszindulatú.

tanácsadó

2. Diagnózis és differenciáldiagnózis

Diagnosztikai kritériumok

A mióma általában tünetmentes és véletlenül felfedezhető fizikai vizsgálat vagy képalkotó vizsgálatok során.

A vizsgálati eredmények eltérőek lehetnek, és tartalmazhatnak terjedelmes, szabálytalan méhet, központi abdominopelvicus tömeget vagy adnexális tömeg benyomását.

Jellemző megállapítások vannak az ultrahangon, a CT-n és az MRI-n.

Ultrahang használható elsődleges megerősítő tesztként, ha felmerül a méh mióma gyanúja.

Az MRI segíthet megkülönböztetni, hogy a potenciális mióma a méhből, a petefészekből vagy más szomszédos szerkezetekből származik-e.

A képalkotó technológiák fejlődésével kisebb mióma detektálható, ami növeli annak valószínűségét, hogy a miómákat hamisan hibáztatják más kismedencei problémák okozta tünetekért.

A miómák általában a méhnyálkahártya felszíne alatt (submucosus vagy submucosalis), a myometriumban (intramuralis) és közvetlenül a méh külső serosa (subserosal) alatt helyezkednek el.

A submucosus myomák lóghatnak egy száron (kocsányosak), és az endometrium üregébe nyúlhatnak (intracavitális), vagy akár a méhnyakon keresztül is prolapsusok.

A suberosalis myomák is lóghatnak egy száron (kocsányos), és kifelé nyúlhatnak egy olyan mellékhelyre, ahol torziónak (vérellátásuk csavarodása) tudnak átmenni.

Ritkán mióma található a retroperitoneumban a méhhez való kötődés nélkül.

Megkülönböztető diagnózis

A terjedelmes, szilárd kismedencei daganatok differenciáldiagnózisa attól a szervtől függ, amelyből származnak.

Az ultrahangvizsgálaton a méh mióma jellegzetes megjelenésű.

A degenerálódó mióma összetéveszthető az „adenomyosis” nevű állapottal, amelyben az endometrium mirigyek és stromák találhatók a myometriumban, és külön tömegként jelenhetnek meg.

Az adenomyosis általában gyengéd és változhat a menstruációs ciklus során.

Ezzel szemben a méh mióma nem megfelelő és lassan növekszik a vizsgálat során, hacsak nem degenerálódik.

A kocsányos submucous myomák utánozhatják az endometrium polipjait.

A kocsányos szuberosalis myomák utánozhatják a szilárd petefészek neoplazmákat.

Egyetlen gyors növekedésen áteső méh mióma aggodalomra adhat okot a méh leiomyosarcoma miatt; ez a ritka állapot azonban 400-800 méh méhében csak 1-et érint, és nem különbözik a nem gyorsan növekvő miómától.

Az endometrium biopszia vagy az MRI biztonságosabb módszer a leiomyosarcoma diagnosztizálására, mint a hysterectomia, amelynek halálozási aránya 1-1,5/1000 a medence rosszindulatú daganatai nélküli nőknél.

3. Menedzsment

Mivel a mióma gyakori, gyakran együtt élnek a kismedencei tünetek más okaival. Ezért a kezelés gyakran függ a beteg fő panaszától. Ezenkívül fontos szigorú diagnosztikai indokolás alkalmazása azoknál a betegeknél, akiknek súlyos vagy szabálytalan a méhük vérzik, krónikus kismedencei nyomás/fájdalom vagy meddőség van. A mióma lehet ártatlan bámészkodó ezekben a helyzetekben. (Az általános kezelési tervet lásd az 1. ábrán.)

A méh mióma kezelése

Kezelés, ha súlyos vagy szabálytalan méhvérzés a fő panasz

A mióma valószínűleg kóros méhvérzést okoz azáltal, hogy torzítja a környező myometriumot, elvékonyítja az átfedő endometriumot vagy növeli az endometrium felületét. A vérzés általában ciklikus, de súlyos (menorrhagia).

A mióma mellett egyidejűleg fellépő rendellenes méhvérzés egyéb okai közé tartoznak az anatómiai okok (endometrium vagy nyaki polipok, endometrium hyperplasia/rák), szerzett vagy örökletes koagulopathia, méhfertőzés vagy endokrinopathiák, amelyek krónikus anovulációhoz vezetnek (policisztás petefészekbetegség, pajzsmirigy rendellenességek, elhízás/cukorbetegség) és mellékvese-rendellenességek).

A mióma okozta súlyos vagy szabálytalan vérzés kezelése a menstruáció áramlását szabályozó gyógyszerekkel kezdődik, amelyek közül a legegyszerűbbek az orális fogamzásgátló tabletták (OCP) és az orális nem szteroid gyulladáscsökkentők.

A fogamzásgátló szteroidok egyéb szállítási módjai: tapaszok (OrthoEvra), hüvelygyűrűk (Nuvaring), subdermális implantátumok (Implanon), IUD-k (Mirena) és injekcióval beadható medroxiprogeszteron (DepoProvera).

Az injekciós GnRH agonisták menopauza állapotot hoznak létre a kezdeti stimulációs szakasz után.

Ez megállítja a vérzést a legtöbb ok miatt (kivéve a neoplazia és a fertőzés), hasonlóan ahhoz, hogy a menopauza a rendszeres méhvérzés vége.

A műtéti döntéseket fel lehet osztani azokra, amelyek megőrzik a termékenységet (myomectomia), és azokra, amelyek nem.

A termékenység megőrzése hiszteroszkópos mióma reszekcióval kiváló választás azoknak a miómáknak, amelyek legalább 50% -ban benyúlnak az endometrium üregébe.

Néha a nagyobb mióma szakaszos eljárást igényel, amelyben a sebész az első eljárás során biztonságosan eltávolítja a lehető legtöbb miómát, majd egy hónappal később visszatér, hogy eltávolítsa a maradékot, amelyet a myometrium extrudált az endometrium üregébe.

A hasi myomectomiák megőrzik a termékenységet, és laparoszkópos/robotizált vagy nyílt műtéti módszerekkel végezhetők.

Opció lehet 2-3 hónapig tartó adjuváns terápia GnRH agonistával a mióma zsugorítására.

A myomectomia előtti adjuváns terápia befolyásolhatja a nekrózis miatt a boncolási síkok megtalálásának képességét, és „pépes” miómát eredményezhet.