Tudnivalók

Fotó Ryan Anthony jóvoltából; USFWS

Az észak-amerikai faj Alaszkától és Kanadától Mexikó északi részéig terjedő történelmi kiterjedésű, a kopasz sas a veszélyeztetett fajok törvényének sikertörténete.

Negyven évvel ezelőtt nemzeti szimbólumunk a hatósugarának nagy részében kihalás veszélye volt. Az élőhelyek pusztulása és pusztulása, az illegális lövöldözés és az élelmiszer-forrás szennyeződése, nagyrészt a DDT következményeként, megtizedelte a sasállományt. A veszélyeztetett fajokról szóló törvény által biztosított élőhelyvédelem, a szövetségi kormány betiltotta a DDT-t és az amerikai közvélemény védelmi intézkedései elősegítették a kopasz sasok figyelemre méltó gyógyulását.

Kopasz sas biológia

A kopasz sasok észak-amerikai fajok, amelyek történelmileg az egész szomszédos Egyesült Államokban és Alaszkában előfordultak. A legnagyobb észak-amerikai tenyészállomány Alaszkában és Kanadában található, de jelentős a kopasz sasállomány a Nagy-tavak államokban, Floridában, a Csendes-óceán északnyugati részén, a Nagy-Yellowstone térségben és a Chesapeake-öböl régiójában is.

A kifejlett kopasz sasok sötétbarna testűek, jellegzetes fehér fejük és farkuk van. Ezzel szemben a fiatal kopasz sasok foltos barna és fehér tollazatúak. Az érés során fokozatosan megszerzik a felnőtt tollazatot, ami körülbelül öt évet vesz igénybe. A legtöbb kopasz sas 4 vagy 5 éves korban képes szaporodni, de sokan csak jóval idősebb korban kezdenek tenyészni. A kopasz sasok 15-30 évet élhetnek a vadonban. A vadonban ismert legidősebb kopasz sas legalább 38 éves volt. 2015-ben New Yorkban egy autó elütötte és megölte. New York államban 1977-ben bandázták.

A kifejlett kopasz sasok hatalmas, barna madarak, amelyek súlya 14 font lehet, szárnyfesztávolsága pedig 8 láb. A hím sasok kisebbek, súlyuk 10 font, szárnyfesztávolságuk pedig 6 láb. A kopasz sasokat néha összetévesztik az arany sasokkal, és négy-öt éves korukig többnyire sötétbarna színűek, és jellemző színüket elnyerik. A két faj között különbség van, bár még az első években is. Csak a kopasz sas lábának tetején van toll. Az arany sasok lába végig tollas. Tudjon meg többet a kopasz és az arany sas azonosításáról itt.

A kopasz sasok opportunista táplálkozók, táplálékuk nagy részét a halak alkotják. Vízimadarakat, partimadarakat, gyarmati vízimadarakat, apró emlősöket, teknősöket és dögöt is esznek (gyakran utak mentén vagy hulladéklerakókon). Mivel vizuális vadászok, a sasok általában egy jól látható sügérről vagy szárnyaló repülésről keresik fel zsákmányukat, majd lesöpörnek és lecsapnak.

A kopasz sasoknak jó táplálékalapra, rúdon üléshelyekre és fészkelőhelyekre van szükségük. Élőhelyükön torkolatok, nagy tavak, víztározók, folyók és néhány tengerpart található. Télen a madarak a nyílt víz közelében, magas fákban gyülekeznek, hogy észleljék a zsákmányt, és az éjszakai padok menedéket.

A sasok általában egész életen át párzanak, fészkek építéséhez a nagy fák tetejét választják, amelyeket általában évente használnak és nagyítanak. A kopasz sasok egy vagy több alternatív fészkel is rendelkezhetnek tenyészterületükön. Fátlan vidékeken sziklákban vagy a földön is fészkelhetnek. A madarak nagy távolságokat tesznek meg, de általában a tenyészterületre térnek vissza a nevelés helyétől számított 100 mérföldön belül.

A kopasz sasok általában a partok, a folyók és a nagy tavak közelében fészkelnek, ahol megfelelő az élelmiszerellátás. Fészkelnek érett vagy öreg fákban, gubancokban (elhalt fák), sziklákban és sziklafenékekben. A közelmúltban, és egyre gyakoribb, a kopasz sasok olyan mesterséges építményeken fészkelnek, mint az elektromos oszlopok és a kommunikációs tornyok, és távol a nagy víztestektől. Erdős területeken a kopasz sasok gyakran választják ki a legmagasabb fákat, amelyek végtagjai elég erősek ahhoz, hogy egy 1000 font vagy annál nagyobb súlyú fészket támogassanak. A fészkek helyei általában tartalmaznak legalább egy sügért, ahonnan tiszta a víz, és ahol takarmányoznak. A sasfészkeket nagy botokkal építik fel, és bélelhetik mohával, fűvel, növényi szárakkal, zuzmókkal, tengeri moszatokkal vagy gyepekkel.

A kopasz sasfészkek általában 4-5 láb szélesek és 2-4 láb mélyek, bár a fészkelő pár minden évben fészkelőanyagot ad a fészkéhez. Egyes sasfészkek kicsiek maradnak, de vannak, akik elérhetik a 10 métert, és súlyuk ezer font lehet! A floridai Szentpéterváron található legnagyobb nyilvántartott kopasz sasfészek 9,5 láb átmérőjű, 20 láb mély volt és csaknem 6000 font volt. A fészkek olyan nagyra nőhetnek, hogy megnehezítik a fatetőt, és viharok hatására a fészek vagy a fa leomlik. В

A tenyészkopasz sasok általában évente egyszer három tojást raknak, és körülbelül 35 nap múlva kelnek ki. A fiatal sasok három hónapon belül repülnek, de a fészket továbbra is "otthoni bázisként" használják, ahol szüleik további 4-6 hétig továbbra is gondozzák őket. További információ a Fészkelő Számológéppel. A fiatal sasok halálozási aránya magas lehet a betegség, az ételhiány, a rossz időjárás vagy az emberhez kapcsolódó veszélyek miatt (ütközés autókkal vagy villanyvezetékekkel). Első évük halálozási aránya akár 50% is lehet. Egyéves koruk után túlélési arányuk sokkal magasabb.

A kopasz sas sorsát

Amikor Amerika 1782-ben nemzeti szimbólumként elfogadta a kopasz sasot, az országban akár 100 000 fészkelő sas is lehet. A faj első nagyobb hanyatlása valószínűleg az 1800-as évek közepétől későig kezdődött, egybeesve a vízimadarak, a parti madarak és más zsákmányok csökkenésével.

Noha elsősorban halat és dagantát esznek, a kopasz sasokat korábban zsákmányoknak tartották, akik csirkéket, bárányokat és háziállatokat ragadoztak. Következésképpen a nagy ragadozókat az észlelt fenyegetés megszüntetése érdekében lelőtték. A fészkelő élőhelyek elvesztésével párosulva a kopasz sasállomány csökken.

1940-ben, megjegyezve, hogy a fajt „kihalás fenyegeti”, a kongresszus elfogadta a Kopasz sas védelmi törvényét, amely tiltotta a faj elejtését, értékesítését vagy birtoklását. Egy 1962-es módosítás hozzáadta az aranysasszast, és a törvény a kopasz és az aranyvédelmi törvény lett.

Röviddel a második világháború után a DDT-t új peszticidként üdvözölték a szúnyogok és más rovarok elleni védekezésben. A DDT és maradványai azonban a közeli vízi utakba mosódtak, ahol a vízinövények és a halak felszívták. A kopasz sasokat viszont megmérgezték DDT-vel, amikor megették a szennyezett halakat. A vegyi anyag megzavarta a madarak képességét, hogy erős tojáshéjat termeljenek. Ennek eredményeként petéiknek olyan vékony héja volt, hogy inkubáció során gyakran eltörtek, vagy más módon nem sikerült kikelniük. A DDT más fajokat is érintett, például a vándorsólymokat és a barna pelikánokat.

A DDT káros hatásai mellett néhány kopasz sas meghalt ólommérgezésben, miután ólomlövést tartalmazó vízimadarakkal táplálkozott, vadászat vagy véletlen lenyelés következtében.

1963-ra csak 487 fészkelő kopasz saspár maradt, a faj kihalás veszélyét fenyegette. Az élőhelyek elvesztése, a lövöldözés és a DDT-mérgezés hozzájárult nemzeti jelképünk közel pusztulásához.

A visszaút

Amint a DDT veszélyei ismertté váltak, nagyrészt Rachel Carson Néma tavasz című könyvének 1962-es kiadása miatt a Környezetvédelmi Ügynökség megtette a DDT használatának az Egyesült Államokban való betiltásának történelmi és, akkoriban vitatott lépését. Ez 1972-ben történt, és ez volt az első lépés a kopasz sas gyógyulásának útján.

1967-ben a belügyminiszter a 40. párhuzamtól délre található kopasz sasokat sorolta az 1966. évi veszélyeztetett fajok megőrzéséről szóló törvény alapján. Az 1973. évi veszélyeztetett fajokról szóló törvény elfogadását követően a szolgálat 1978-ban az alsó 48 államban veszélyeztetettként sorolta a fajokat, Michiganben, Minnesotában, Oregonban, Washingtonban és Wisconsinban, ahol fenyegetettnek nyilvánították.

A „veszélyeztetett” azt jelenti, hogy egy faj a teljes elterjedési területén vagy annak jelentős részén kihalásveszélynek minősül. A „veszélyeztetett” azt jelenti, hogy egy faj belátható időn belül veszélyeztetetté válik, de jelenleg nem fenyegeti a kihalás veszélyét.

A fajokat nem sorolták fel veszélyeztetett vagy veszélyeztetett területekre Hawaii-on, mert ott nem fordul elő, vagy Alaszkában, mert az ott élő populációk robusztusak maradtak.

A fajok veszélyeztetettként való felsorolása elősegítette a szolgálatot és partnereit, hogy felgyorsítsák a gyógyulás ütemét a fogságban tartott tenyésztési programok, az újratelepítési erőfeszítések, a bűnüldözés és a fészkelőhelyek védelme révén a tenyészidőszakban.

1995 júliusában a Szolgálat bejelentette, hogy a 48 alsó tagországban a kopasz sasok helyreálltak, amikor a korábban veszélyeztetettnek tartott populációkat veszélyeztetettnek tekintik.

A szolgálat 1999 júliusában javasolta a kopasz sas törlését a veszélyeztetett és veszélyeztetett fajok listájáról. Azóta a Szolgálat megvizsgálta a javaslattal kapcsolatos észrevételeket, valamint új adatokat és információkat, hogy meghatározza a fajok kezelésének legjobb módjait, amint azt eltávolítják a veszélyeztetett fajokról szóló törvény oltalmából. A szolgálat 2006-ban újból megnyitotta a nyilvános megjegyzés-periódust a törlésre vonatkozó javaslattal kapcsolatos új információk miatt. Az ebben a megjegyzési időszakban összegyűjtött adatokat a faj státuszáról szóló végső döntésbe bevonták.

A Szolgálat 2006-ban úgy becsülte, hogy az Egyesült Államok szomszédos országaiban legalább 9789 fészkelő kopasz saspár található. A kopasz sasok figyelemre méltó populáció-visszapattanást hajtottak végre, és felépültek olyan mértékben, hogy már nincs szükségük a veszélyeztetett fajokról szóló törvény védelmére. A sasállomány számáról naprakész információk találhatók itt. (frissítések folyamatban vannak)

Így 2007. június 28-án a Szolgálat bejelentette nemzetünk szimbólumának visszaszerzését és törlését a veszélyeztetett és veszélyeztetett fajok listájáról.

A kopasz sas gyógyulásának részletes elbeszélése itt található.

Mi vár ránk

A szolgálat ugyan törölte a kopasz sasot a veszélyeztetett fajokról szóló törvény alapján a veszélyeztetett és veszélyeztetett fajok listájáról, de továbbra is a migrációs madárszerződésről szóló törvény, valamint a kopasz és aranybogarak védelméről szóló törvény fogja védeni. Mindkét törvény tiltja a sasok, fészkeik vagy tojásaik megölését, eladását vagy egyéb károsítását.

A Szolgálat az állami vadvédelmi ügynökségekkel folytatja a kopasz sasok állapotának figyelemmel kísérését a kivezetés után öt évig, a veszélyeztetett fajokról szóló törvény előírása szerint. Ha a fajnak a törvény oltalmára van szüksége, a Szolgálat visszavonhatja veszélyeztetett vagy fenyegetett helyzetből. Időközben az egyes államok törvényeket is elfogadhatnak vagy végrehajthatnak a kopasz sasok védelmére.

A 2016. évi Sasszabály-felülvizsgálatok részeként a Szolgálat elkötelezte magát a kopasz és aranysárgák hosszú távú ellenőrzési terve mellett, hogy meghatározza az engedélyek kiadásának megfelelő küszöbértékeit. Elegendő előirányzott finanszírozást feltételezve a Szolgálat sasfelméréseket tervez végrehajtani 6 éves rotációval: A párosított nyári téli téli sasfelmérések egy sora az egyes értékelési időszakok első, második, negyedik és ötödik évében, valamint kopasz sas felmérések lefolytatása a harmadik és a hatodik évben.