Ritka betegségek adatbázisa

III-as típusú hiperlipoproteinémia

A NORD köszönettel köszönti Dillon Davist, MMSc-t, a NORD szerkesztőségi gyakornokát az Emory Egyetem Genetikai Tanácsadó Képzési Programjától és Cecelia A. Bellcross-ot, PhD, MS, CGC, egyetemi docenst, igazgatót, az Emory Egyetem Orvostudományi Egyetemének genetikai Tanácsadói Képzési Programját, a segítségért a jelentés elkészítése.

A III-as típusú hiperlipoproteinémia szinonimái

széles béta betegség
dysbetalipoproteinemia
családi dysbetalipoproteinemia
maradvány eltávolító betegség

Általános vita

A III. Típusú hiperlipoproteinémia olyan genetikai rendellenesség, amely a testet a zsírok (lipidek) helytelen lebontására (metabolizálására) okozza. Ez a lipidek felhalmozódását eredményezi a szervezetben (hiperlipidémia), és több kicsi, sárga bőrnövekedés (xantómák) kialakulásához vezethet. Az érintett egyéneknél az erekben zsíros anyagok is felhalmozódhatnak (ateroszklerózis), amelyek blokkolják a véráramlást és potenciálisan szívrohamhoz vagy szélütéshez vezethetnek. A III. Típusú hiperlipoproteinémia az általános populációban 10 000 emberből 1-5 000 - 1-et érint. Kezelés nélkül az érintett egyének 5-10-szer nagyobb valószínűséggel alakulnak ki szív- és érrendszeri betegségek.

Jelek és tünetek

A III-as típusú hiperlipoproteinémia tünetei személyenként változhatnak. Egyes személyeknél nincsenek tünetek (tünetmentes). A III-as típusú hiperlipoproteinémia tünetei gyakran csak akkor jelentkeznek, ha további állapotok, például cukorbetegség, elhízás vagy hypothyreosis jelentkeznek.

A III. Típusú hiperlipoproteinémia leggyakoribb jellemzője a xantómák kialakulása, amelyek zsíros anyagok (lipidek) lerakódások a bőrben, és több sárga dudor (papula) formájában jelennek meg a bőrön vagy közvetlenül a bőr alatt. A xantómák a test különböző részein kialakulhatnak, beleértve a kezeket, a könyökeket, a térdeket, a csülköket, a karokat, a lábakat és a feneket. A tenyéren található xantómák, a xanthoma striata palmaris nevű állapot a III. Típusú hiperlipoproteinémiára jellemző, és más rendellenességekről nem számoltak be. A Xanthomas szintén kialakulhat a hátsó alsó lábszár inakban (Achilles-ín) és esetenként az ujjakon is. Néhány érintett egyénnél zsíros lerakódások lehetnek a szem szaruhártyáján (arcus lidus corneae).

A szívkoszorúér-betegség kialakulásának kockázata 5-10-szer nagyobb a III-as típusú hiperlipoproteinémiában szenvedő egyéneknél az általános populációhoz képest. A III. Típusú hiperlipoproteinémia esetén a zsíros anyagok (lipidek) felhalmozódása miatt megvastagodhat és eltömődhet a különböző erek (érelmeszesedés). Az érelmeszesedés szívkoszorúér-betegséget vagy perifériás érrendszeri betegségeket eredményezhet. A szívkoszorúér-betegség a szív vérellátásának elzáródásából származik, ami mellkasi fájdalmat (angina) és szívrohamot eredményezhet. A perifériás érbetegség a szíven és az agyon kívüli erek betegségének általános fogalma. A különféle szervek és végtagok véráramlásának elzáródásából származik. A lábak csökkent véráramlása görcsöket okozhat, és sántítást okozhat (claudication). Egyeseknél abnormálisan megnagyobbodott máj vagy lép lehet (hepatosplenomegalia).

A III. Típusú hiperlipoproteinémiában szenvedő betegeknél végül hasnyálmirigy-gyulladás (pancreatitis) alakulhat ki. A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás hátfájást, hasmenést, sárgás bőrt (sárgaságot) és a cukorbetegség kialakulását eredményezheti. A hasnyálmirigy-gyulladás a hasnyálmirigyrák kialakulásához is vezethet.

Okoz

A III. Típusú hipolipoproteinémia egy genetikai állapot, amelyet az APOE gén változásai okoznak. Az APOE gén utasításokat ad az apolipoprotein E. nevű fehérje előállításához. Ez a fehérje a test zsírjaival (lipidjeivel) kombinálva lipoproteineknek nevezett molekulákat képez. A lipoproteinek felelősek a koleszterin és más zsírok csomagolásáért, a véráramba juttatásáért és a véráramból való kitisztításáért.

Az APOE génnek különböző változatai (alléljai) vannak. A főbb verziók neve e2, e3 és e4. Minden embernek két példánya van az APOE génből, ezeknek a különböző változatoknak valamilyen kombinációjában. A leggyakoribb változat az e3, amely a lakosság több mint felében megtalálható. Kimutatták, hogy az APOE e2 verzió növeli a III-as típusú hiperlipoproteinémia kockázatát. Az APO e2 lassabban távolítja el az étrendi zsírokat a szervezetből, mint az apo e3. Megjegyzendő továbbá, hogy az APOE gén társul az Alzheimer-kórhoz. Azonban az APO e2 variáns két példányával rendelkező egyéneknek alacsony a kockázata a betegség kialakulásának.

Két APO e2 gén önmagában általában nem eredményezi a III-as típusú hiperlipoproteinémia tüneteinek kialakulását. Valójában az APO e2 variáns két példányával rendelkező egyének körülbelül 10-15 százalékánál jelentkeznek a III. Típusú hiperlipoproteinémia külső tünetei. A kutatók úgy vélik, hogy további genetikai, környezeti vagy hormonális tényezők játszanak szerepet a rendellenesség kialakulásában. Ezek a tényezők magukban foglalhatják más rendellenességek (például hypothyreosis, cukorbetegség), elhízás vagy életkor jelenlétét. A nőknél az alacsony ösztrogénszint hozzájárulhat a tünetek kialakulásához, ezért fordul elő a rendellenesség nőknél a menopauza után.

A III-as típusú hiperlipoproteinémia leggyakrabban autoszomális recesszív mintában öröklődik. A legtöbb genetikai betegséget a gén két példányának állapota határozza meg, egyet az apától és egy az anyától. Recesszív genetikai rendellenességek akkor fordulnak elő, amikor az egyén ugyanazon tulajdonságra kóros gén két példányát örökli, mindegyik szülőtől egyet. Ha az egyén egy normális gént és egy gént örököl a betegséghez, akkor az ember a betegség hordozója lesz, de általában nem mutat tüneteket. Két hordozó szülő kockázata, hogy mind a megváltozott gén átjut, mind pedig az érintett gyermek születik, minden terhesség esetén 25%. Minden gyermeknél 50% a kockázata annak, hogy gyermeke hordozó, mint a szülők. 25% annak esélye, hogy a gyermek normális géneket kapjon mindkét szülőtől. A kockázat ugyanaz a hímek és a nők esetében.

A közeli vér szerinti rokonok (rokonok) nagyobb eséllyel hordozzák ugyanazt a kóros gént, mint a rokon szülők, ami növeli a recesszív genetikai rendellenességben szenvedő gyermekek kockázatát.

A III. Típusú hiperlipoproteinémia körülbelül 10% -át az APOE gén olyan változatai okozzák, amelyek autoszomális domináns mintázatban öröklődnek. Domináns genetikai rendellenességek akkor fordulnak elő, amikor egy kóros gén egyetlen példányára van szükség egy adott betegség előidézéséhez. A kóros gén bármelyik szülőtől örökölhető. A kóros gén átvitelének kockázata az érintett szülőtől az utódokig 50% minden terhesség esetén. A kockázat ugyanaz a hímek és a nők esetében.

Egyes egyéneknél a rendellenesség spontán (de novo) genetikai mutációnak köszönhető, amely a petesejtben vagy a spermium sejtben fordul elő. Ilyen helyzetekben a rendellenességet nem öröklik a szülők.

A III. Típusú hiperlipoproteinémia domináns formáiban szenvedő egyének születésétől kezdve tüneteket tapasztalhatnak. További genetikai, környezeti és hormonális tényezők határozhatják meg a rendellenesség súlyosságát.

Az érintett lakosság

A III. Típusú hiperlipoproteinémia gyakrabban érinti a férfiakat, mint a nők. Az emberek 10-15% -a, akiknél tünetek jelentkeznek, ez leggyakrabban korai felnőttkorban történik. A legtöbb ember a korai felnőttkorban kezdi tapasztalni a tüneteket, bár egyeseknél gyermekkorban vagy késő felnőttkorban kezdődő tünetek jelentkeznek. A nőket ritkán érinti a menopauza után.

A III. Típusú hiperlipoproteinémia a becslések szerint körülbelül 5000-10 000 embert érint 1 az általános populációban

Kapcsolódó rendellenességek

A következő rendellenességek tünetei hasonlóak lehetnek a III-as típusú hiperlipoproteinémia tüneteihez:

A hiperlipoproteinémiák az öröklődő zsír (lipid) tárolási és szállítási rendellenességek csoportja, amelyekre jellemző, hogy bizonyos zsírok (lipoproteinek) szintje megnő a vérben. A III. Típusú hiperlipoproteinémia mellett a rendellenességek e csoportjába tartozik az I. típusú hiperlipoproteinémia (familiáris hiperkilomikronémia); II típusú hiperlipoproteinémia (familiáris hiperbetalipoproteinémia); IV. típusú családi hiperlipoproteinémia (szénhidrát által kiváltott hiperlipémia); valamint az V. típusú hiperlipoproteinémia (zsír- és szénhidrát-hiperlipémia). A hiperlipoproteinémia ezen formáinak tünetei közé tartozik az érelmeszesedés és a xantómák jelenléte a bőr bizonyos területein.

Diagnózis

A III. Típusú hiperlipoproteinémia diagnózisa alapos klinikai értékelés, részletes beteg- és családtörténet, valamint olyan jellegzetes leletek, mint például a xanthoma striata palmaris alapján állapítható meg. Az artériás képalkotás és a szívstressz-teszt képesek azonosítani a néma ateroszklerózis jeleit fiatal felnőtteknél.

Bizonyos tesztek elvégezhetők, amelyek azonosíthatják bizonyos lipidek megnövekedett vérszintjét (hiperlipidémia), különösen a koleszterint és a triglicerideket, valamint a nagyon alacsony sűrűségű lipoproteinek (VLDL), a III típusú hiperlipoproteinémia szintjén magas lipoproteinek szintjét. A VLDL-ek és a plazma trigliceridek megnövekedett aránya szintén a III-as típusú hiperlipoproteinémiára utal. Elektroforézis néven ismert teszt alkalmazható a kóros lipoproteinek kimutatására. Az elektroforézis egy olyan laboratóriumi vizsgálat, amely a fehérje szintjét méri a vérben vagy a vizeletben elektromos áram alkalmazásával a fehérjék molekuláris méret szerinti elválasztására.

Az APOE gén genetikai vizsgálata megerősítheti a III-as típusú hiperlipoproteinémia diagnózisát. Ha a genetikai teszt az APOE gén két e2 változatát azonosítja egy tüneteket tapasztaló egyénnél (xantómák, magas koleszterinszint és trigliceridszint), akkor a III. Típusú hiperlipoproteinémia diagnózisa felállítható.

Standard terápiák

Kezelés
A legtöbb III-as típusú hiperlipoproteinémiában szenvedő személy jól reagál az étrendi terápiára, amely alacsony koleszterin- és telített zsírtartalmú étrendből áll. Az étkezési koleszterin és más zsírok bevitelének csökkentése általában megakadályozza a xantómákat és a magas lipidszintet a vérben (hiperlipidémia). Az étrendi terápia mellett a testmozgás segíthet csökkenteni a lipidszintet.

Bizonyos gyógyszerek szintén hozzájárulhatnak a lipidszint csökkentéséhez. A lipidszint csökkentésére hatásosnak bizonyult gyógyszerek közé tartozik a sztatin, a fibrátok és a nikotinsav. Más gyógyszerek, például a kolesztiramin és a kolesztipol nem hatékonyak a III-as típusú hiperlipoproteinémia kezelésében; valójában emelhetik a béta-lipoproteinek vérszintjét.

A Xanthomasokat néha műtéti úton is eltávolíthatjuk. A szív- és érrendszeri betegségeket a megjelenő tüneteknek megfelelően kezelik. Mivel az ösztrogén javítja a III. Típusú hiperlipoproteinémiával társuló specifikus lipidek véráramba jutását, az ösztrogénterápia segíthet néhány posztmenopauzás nőknél, akiknél ez a rendellenesség.

Genetikai tanácsadás ajánlott a III-as típusú hiperlipoproteinémiában szenvedőknek és családtagjaiknak. Az egyéb kezelés tüneti és támogató.

Vizsgálati terápiák

A jelenlegi klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos információkat az interneten teszik közzé a www.clinicaltrials.gov címen. Minden amerikai kormányzati finanszírozásban részesülő tanulmány, és néhányat a magánipar is támogat, ezen a kormány weboldalán jelenik meg.

Az NIH Bethesda-i klinikai központban végzett klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos információkért vegye fel a kapcsolatot az NIH Betegfelvételi Irodájával:
Ingyenes: (800) 411-1222
TTY: (866) 411-1010
E-mail: [e-mail védett]

A magánforrások által szponzorált klinikai vizsgálatokról további információ a www.centerwatch.com címen található

Az Európában végzett klinikai vizsgálatokról további információ a következő címen érhető el: https://www.clinicaltrialsregister.eu/

Erőforrások

Felhívjuk figyelmét, hogy ezek a szervezetek némelyike információkat szolgáltathat a rendellenességgel potenciálisan összefüggő bizonyos állapotokról.

Támogató szervezetek

American Heart Association
- 7272 Greenville Avenue
- Dallas, TX 75231
- Telefon: (214) 784-7212
- Ingyenes: (800) 242-8721
- E-mail: [e-mail védett]
- Weboldal: http://www.heart.org
Genetikai és ritka betegségek (GARD) Információs Központ
- PO Box 8126
- Gaithersburg, MD 20898-8126
- Telefon: (301) 251-4925
- Ingyenes: (888) 205-2311
- Webhely: http://rarediseases.info.nih.gov/GARD/
NIH/Nemzeti Szív, Tüdő és Vér Intézet
- P.O. 30105. Rovat
- Bethesda, MD 20892-0105
- Telefon: (301) 592-8573
- E-mail: [e-mail védett]
- Webhely: http://www.nhlbi.nih.gov/

Hivatkozások

SZÖVEGKÖNYVEK

Demacker PNM, Stalenhoef AFH. Családi diszbetalipoproteinémia. In: NORD útmutató a ritka betegségekhez. Lippincott Williams & Wilkins. Philadelphia, Pennsylvania. 2003: 559.

Magalini SI és munkatársai, szerk. Orvosi szindrómák szótára. 4. kiadás. New York, NY: Lippincott-Raven Publishers; 1997: 397.

Behrman RE., Szerk. Nelson Gyermekgyógyászati tankönyv, 15. kiadás Philadelphia, PA: W.B. Saunders Company; 1996: 383.

Scriver CR és munkatársai, szerk. Az öröklött betegség metabolikus és molekuláris alapjai. 7. kiadás New York, NY; McGraw-Hill Companies, Inc.; 1995: 2835-62.

Folyóiratcikkek

Koopal C, Marais AD, Visseren FL. Családi dysbetalipoproteinemia: alul diagnosztizált lipid rendellenesség. Curr Opin Endocrinol Diabetes Obes. 2017; 24 (2): 133-139.

Koopal C, Marais AD, Westerink J, Visseren FLJ. Autoszomális domináns családi dysbetalipoproteinemia: A diagnózis és a terápia patofiziológiai kerete és gyakorlati megközelítése.

Journal of Clinical Lipidology. 2017; 11 (1): 12-23.e11.

Blum CB. III. Típusú hiperlipoproteinémia: még mindig érdemes megfontolni? Haladás a szív- és érrendszeri betegségek terén. 2016; 59 (2): 119-124.

Fung M, Hill J, Cook D, Frohlich J. III. Típusú hiperlipoproteinémia esetei gyermekeknél. BMJ Esettanulmányok. 2011: bcr0220113895. doi: 10.1136/bcr.2011.02.3895.

Lugo-Somolinos A, Sanchez JE. Xanthomas: a hiperlipidémiák markere. Bol Asoc Med PR. 2003; 95: 12-6.

Rolleri M, Vivona N, Emmanuele G és munkatársai, Két olasz nemzetség, amelyek az Apo E gén Arg136–> Ser mutációját hordozzák: korai és súlyos érelmeszesedés kialakulása epsilon 2 jelenlétében második allélként. Nutr Metab Cardiovasc Dis. 2003; 13: 93-9.

Ishigami M, Yamashita S, Sakai N és munkatársai, Az atorvasztatin jelentősen javítja a III-as típusú hiperlipoproteinémiát az exogén és az endogén apolipoproteinemia B-tartalmú lipoproteinek redukciójával összefüggésben. Atherosclerosis. 2003; 168: 359-66.

Szaga AH. Géntől betegségig; apolipoproteinemia E2 és familiáris dysbetalipoproteinemia. Ned Tijdschr Geneeskd. 2003; 147: 157-9.

Blom DJ, Byrnes P, Jones S, Marais AD. Dysbetalipoproteinemia - klinikai és patofiziológiai jellemzők. S Afr Med J. 2002; 92: 892-7.

Mahley RW, Huang Y, Rall Jr. SC. A III-as típusú hiperlipoproteinémia (dysbetalipoproteinemia) patogenezise: kérdések, kérdések és paradoxonok. J Lipid Res. 1999; 40: 1933-49.

INTERNET

Bocchini, Carol A. Online mendeli örökség az emberben (OMIM). Baltimore. MD: A Johns Hopkins Egyetem; Bejegyzés száma: 617347; Utolsó frissítés: 2018.03.22. Elérhető: https://www.omim.org/entry/617347?search=617347&highlight=617347 Hozzáférés: 2019. március 5.

Megjelenés éve

A NORD Ritka Betegségek Adatbázisában szereplő információk csak oktatási célokat szolgálnak, és nem hivatottak orvos vagy más szakképzett egészségügyi szakember tanácsát pótolni.

A Ritka Rendellenességek Országos Szervezete (NORD) weboldalának és adatbázisainak tartalma szerzői jogi védelem alatt áll, és semmilyen módon, bármilyen kereskedelmi vagy közcélú célból, a NORD előzetes írásbeli engedélye és jóváhagyása nélkül nem szabad lemásolni, lemásolni, letölteni vagy terjeszteni. . Az egyének nyomtathatnak egy betegség egyedi nyomtatott példányát személyes használatra, feltéve, hogy a tartalom nem módosított és tartalmazza a NORD szerzői jogait.

Ritka Rendellenességek Országos Szervezete (NORD)
Kenosia Ave., 55, Danbury CT 06810 • (203)744-0100