Hasi MRI vizsgálat

Ossza meg ezt

Mi a hasi MRI vizsgálat?

Meghatározás:
A hasi mágneses rezonancia képalkotás (MRI) egy nem invazív eljárás, amely erőteljes mágnesekkel és rádióhullámokkal készít képeket a has belsejéből, ionizáló sugárzás (röntgensugárzás) nélkül.

hasi

Alternatív nevek: Nukleáris mágneses rezonancia - has; NMR - has; Mágneses rezonancia képalkotás - has; MRI a has

A teszt végrehajtása:
Az MRI a közönséges FM rádióállomások frekvenciájához nagyon közel álló rádióhullámokat használ, ezért a szkennert egy speciálisan árnyékolt helyiségben kell elhelyezni a külső interferencia elkerülése érdekében.

A beteg egy keskeny asztalon fekszik, amely a szkenner belsejében egy nagy alagútszerű csőbe csúszik. Kis eszközök elhelyezhetők a fej, a kar vagy a láb körül, vagy más vizsgálandó területek szomszédságában. Ezek speciális testtekercsek, amelyek rádióhullám-impulzusokat küldenek és fogadnak, és célja a képek minőségének javítása.

Ha a kontrasztanyagot használjuk, egy IV-t a kéz vagy az alkar kis vénájába helyezhetünk. Technológus működteti a gépet, és a szomszédos helyiségből figyeli a beteget az egész vizsgálat során.

Általában több képkészletre van szükség, mindegyik 2-15 percig tart. A teljes szkennelés, az elvégzett szekvenciáktól függően, és a kontrasztnövelés igénye 1 órát vagy tovább is eltarthat. Az újabb szkennerek rövidebb idő alatt befejezik a folyamatot.

Hogyan készüljünk fel a tesztre:
Általában nincs szükség előkészítő vizsgálatokra, étrendre vagy gyógyszerekre, kivéve, ha a vastagbelet meg kell tisztítani (olyan készítményekkel, mint egy hashajtó vagy beöntés). Az MRI más képalkotó vizsgálatok után azonnal elvégezhető. Az érdeklődési területtől függően felkérhetik a beteget, hogy a vizsgálat előtt 4–6 órán keresztül böjtöljön.

Az MRI-ben használt erős mágnesek miatt bizonyos fémtárgyakat nem engednek be a helyiségbe. Az olyan tárgyak, mint ékszerek, órák, hitelkártyák és hallókészülékek károsodhatnak. A csapok, hajtűk, fém cipzárak és hasonló fémtárgyak torzíthatják a képeket. A kivehető fogászati ​​munkát közvetlenül az átvizsgálás előtt el kell végezni. A tollak, zsebkések és szemüvegek veszélyes lövedékekké válhatnak, amikor a mágnes aktiválódik, és nem kísérhetik a beteget a szkenner területére.

Az erős mágneses mezők kiszoríthatják vagy megzavarhatják a beültetett fémes tárgyak működését, így a szívritmus-szabályozóval rendelkező embereket nem lehet átvizsgálni, és nem szabad belépniük az MRI területére. Az MRI-t nem szabad alkalmazni olyan emberek számára is, akiknek fémes tárgyai vannak a testükben, például belső fül (cochleáris) implantátumok, agyi aneurysma klipek, néhány mesterséges szívbillentyű, régebbi érrendszeri stentek és nemrégiben elhelyezett műízületek.

A fémlemez-dolgozókat, vagy azokat, akik hasonló potenciálisan ki vannak téve a kis fémdaraboknak, először a koponya röntgensugárzásával szűrjük át a szemen belüli fémszilánkok után. A beteget felkérik egy beleegyező űrlap aláírására, amely megerősíti, hogy a fenti kérdések egyike sem érvényes a vizsgálat elvégzése előtt.

Javasolható a kórházi ruha, vagy megengedhetik, hogy a beteg fémrögzítők nélküli ruházatot viseljen.

A teszt érzése:
Nincs fájdalom. Nem érzi a mágneses teret és a rádióhullámokat. Az elsődleges lehetséges kényelmetlenség az a klausztrofób érzés, amelyet bizonyos tapasztalatok tapasztalhatnak a szkenner belsejében tartózkodása miatt. Lehet, hogy kemény vagy hideg az asztal, de kérhet takarót vagy párnát.

A gép normális működés közben hangos dübörgő és dübörgő hangokat hallat. A füldugókat általában a zaj csökkentése érdekében adják. A technológus megfigyeli az egész eljárást, és a szkennerben lévő kaputelefonon keresztül beszélhet vele. Néhány MRI-szkenner televízióval és speciális fejhallgatóval van felszerelve, hogy elősegítse az idő múlását.

A túlzott mozgás elmoshatja az MRI képeket, és bizonyos műtermékeket okozhat. Ha a páciensnek nehezen fekszik nyugodtan vagy nagyon szorong, orális vagy intravénás nyugtatót adhat. Nincs gyógyulási idő, kivéve, ha szedációra volt szükség. Az MRI-vizsgálat után folytathatja a szokásos étrendet, aktivitást és gyógyszereket.

Miért hajtják végre a tesztet:
Az MRI részletes képeket nyújt a lágy szövetekről, csontelzáródás nélkül. Gyakran használják korábbi röntgenvizsgálatok vagy CT-vizsgálatok eredményeinek tisztázására. Több szempontból is megmutathatja vagy demonstrálhatja a has széles területeit.

Az MRI képes értékelni bizonyos szervi funkciókat. Világosan mutatja a nyirokcsomókat és az ereket, és nem invazív képalkotó módszer a véráramlás értékelésére.

Az MRI felhasználható a kóros növekedések diagnosztizálásában. Meg tudja különböztetni a daganatokat a normál szövetektől, és információt nyújthat a hasi daganatok stádiumához (méretének, kiterjedésének és terjedésének meghatározásához). Az MRI-t néha használják az angiográfia, az ismételt sugárterhelés veszélyeinek elkerülésére, vagy olyan betegek számára, akik nem kaphatnak jódos kontrasztfestéket.

Normál értékek:

Mit jelentenek a rendellenes eredmények:
Az MRI érzékenysége részben a radiológus tapasztalatától függ.

A hasi MRI sok rendellenességet tárhat fel, beleértve:

  • elakadt a vena cava
  • vese vénás trombózis
  • vese artériás elzáródás
  • hidronephrosis (a vese megnagyobbodása a vizelet refluxjából)
  • glomerulonephritis (vese glomerulusok gyulladása)
  • akut tubuláris nekrózis
  • a szövetkárosodás mértéke a szerv (vese) transzplantátum kilökődésében
  • hasnyálmirigyrák
  • mellékvese tömegek
  • az epehólyag tömege (daganata)
  • egyéb daganatok vagy tömegek
  • megkülönbözteti a rákot más típusú elváltozásoktól
  • prosztata-, méh- vagy hólyagrák stádiumozása
  • lymphadenopathia (a nyirokcsomók rendellenességei)
  • portális vénaelzáródás (máj)
  • megnagyobbodott lép vagy máj
  • kitágult epehólyag vagy epevezeték
  • epekövek, epekövek
  • fokális betegségek, például tályog, hemangioma vagy mások

További feltételek, amelyek mellett a teszt elvégezhető:

  • hasi aorta aneurizma
  • akut veseelégtelenség
  • adenomyosis
  • atheroemboliás vesebetegség
  • a vesemedence vagy az ureter carcinoma
  • krónikus veseelégtelenség
  • cystinuria
  • hidatidiform vakond
  • a vese és az ureter sérülése
  • inzulinoma
  • Langerhans-daganat szigete
  • medulláris cisztás betegség
  • multiplex endokrin neoplazia (MEN) II
  • multiplex endokrin neoplazia (MEN) I
  • nephrolithiasis
  • petefészekrák
  • pheochromocytoma
  • hisztoplazmózis bőrelváltozása

Milyen kockázatok vannak:
Az MRI-ben nincs ionizáló sugárzás, és az emberi testen alkalmazott mágneses mezők és rádióhullámok eddig nem dokumentáltak jelentős mellékhatásokat. A leggyakoribb MR intravénás kontrasztanyag, a gadolinium nagyon biztonságos, és bár dokumentált allergiás reakciókat mutattak rá, ez rendkívül ritka. Szedáció alkalmazása esetén a túlzott szedáció kockázata áll fenn. A technológus figyeli a beteg létfontosságú jeleit, beleértve a pulzusszámot és a szükség szerinti légzést.

Mivel azonban az erős mágneses mezők magzatra gyakorolt ​​hatása jelenleg nincs jól dokumentálva, a terhes nőknek általában javasoljuk, hogy kerüljék az MRI-vizsgálatokat.

Az MRI általában nem ajánlott akut traumás helyzetekben, mert a tapadás és

az életfenntartó berendezések nem léphetnek be biztonságosan a szkenner területére, és a beolvasási idők viszonylag hosszúak.

Különleges szempontok:
Az MRI pontosabb, mint a CT vizsgálat vagy más vizsgálatok bizonyos körülmények között, másoknál kevésbé pontos. A vékonybél és a vastagbél (belek) funkciója nem könnyen látható. Hátrányok a magas költségek, a vizsgálat hosszú időtartama és a mozgásra való érzékenység.

A klausztrofóbiában szenvedő, vagy zavart vagy szorongó embereknek nehezen lehet nyugodtan feküdni a viszonylag hosszú vizsgálati idő alatt. Az MRI nem hordozható (nem vihető be a beteghez, a páciensnek el kell jönnie a szkennerhez), és nem kompatibilis néhány fém implantátummal, életet támogató eszközzel, vontató készülékkel és hasonló felszereléssel.

Az MRI jobb a legtöbb esetben, amikor a lágy szövetek megkülönböztetése szükséges. Megnézheti azokat a szerveket, amelyeket a csont vagy idegen test eltakarhat a hagyományos röntgensugarak vagy CT-vizsgálatok során. Képes több szempontból is megmutatni a szöveteket, és nem invazív módszer a véráramlás értékelésére.