Fókuszban a fitoösztrogének

US Pharm. 2007; 32 (12): HS-27-HS-32.

A fitoösztrogének olyan nyers biokémiai anyagok, amelyeket olyan növények termelnek, amelyek ösztrogéneként működnek az állati sejtekben és testekben. Számos epidemiológiai tanulmány összefüggést jelentett a fitoösztrogének magas étrendi bevitele és bizonyos rákos megbetegedések, kardiovaszkuláris problémák és a menopauza tünetei között. 1 Úgy gondolják, hogy a fitoösztrogének versenyezhetnek az ösztradiollal az intercelluláris ösztrogén receptorokhoz való kötődésért. Bár még mindig nem meggyőzőek, tudományos bizonyítékok gyülekeznek arra vonatkozóan, hogy a fitoösztrogének szerepet játszhatnak a krónikus betegségek megelőzésében. 2 Különösen erős bizonyíték azt sugallja, hogy antiandrogén tulajdonságaik miatt hatékonyak lehetnek a prosztatarák megelőzésében és kezelésében. 3

A fitoösztrogének viszonylag friss felfedezés, és a kutatók még mindig vizsgálják ezen anyagok táplálkozási szerepét olyan sokféle anyagcsere-funkcióban, mint a koleszterin szabályozása és a posztmenopauzális csontsűrűség fenntartása.

A fitoösztrogének elsősorban a flavonoidok osztályába tartoznak: ebbe az osztályba a leghatásosabbak a kumesztánok és az izoflavonok (genistein és daidzein). A legjobban kutatott csoport az izoflavonok, amelyek általában a szója és a vörös lóhere területén találhatók meg. Ezeknek az izoflavonoknak a felhasználása éppen olyan, mint a szójaé, egyszerűen azért, mert az izoflavonok megtalálhatók a szójában.

A lignánt - amely nem flavenoid - fitoösztrogénként is azonosítottak. Kimutatták, hogy e biokémiai anyagok ösztrogén tulajdonságai az ösztradiol hormon szerkezeti hasonlóságának tudhatók be. A fitoösztrogének és a lignánok fő típusai mind példák a fenolos fitoösztrogénekre. Más típusú molekulák (ideértve a növényi szteroidokat és a terpenoidokat is) eltérő ösztrogén aktivitást mutattak; ez a rövid cikk azonban főként a fitoösztrogénekre és azok egészségügyi előnyeire összpontosít. 4

A fitoösztrogének forrásai
Bár az egyik vagy a másik fitoösztrogén sok különböző növényben előfordul, csak bizonyos fajok tartalmaznak gyógyászati szempontból jelentős mennyiséget. Az étkezési növények közül a hüvelyes magvak (bab, borsó) és különösen a szójatermékek jelentik a legszembetűnőbb izoflavonforrásokat. A lenmag tartalmazza a legmagasabb összes fitoösztrogén-tartalmat, amelyet a szójabab és a tofu követ. Az izoflavonok nagy koncentrációban találhatók a szójababban és a szójabab termékekben (pl. Tofu), míg a lignánok főleg a lenmagokban találhatók.

A tartalom különböző élelmiszerekben változik, egyes élelmiszerek erősebb hatásúak, mint mások. A tartalom ugyanazon élelmiszercsoporton belül változik, például szójaitalok, a feldolgozott szójától és az alkalmazott szójafajtától függően. A fitoösztrogéneket tartalmazó élelmiszerek listája tartalmaz szójababot, tofut, tempeh-t, szójaitalokat, lenmagot (len), szezámmagot, búzát, bogyókat, zabot, árpát, szárított babot, lencsét, rizst, lucernát, mungbabot, almát, sárgarépát, búzacsíra, ricebran és szója lenmag kenyér. 4 45 mg fitoösztrogén napi bevitele kimutatta, hogy jótékony stabilizáló hatása van a hormonegyensúlyra.

Különféle fitoösztrogének számos gyógynövényben is megtalálhatók, beleértve a vörös lóhere, a fekete cohosh, a lucerna, a komló, az édesgyökér és a kurkuma. 4

Humán ösztrogének versus fitoösztrogének
Az emberi test által előállított háromféle ösztrogén: ösztradiol, ösztron és ösztriol, más néven endogén ösztrogének termelődnek a petefészkekben, a méhlepényben és kis mennyiségben a herékben. A vérben keringenek az ösztrogén különféle metabolitjai is. Kémiailag a fentiek mindegyike szteroidként ismert. Néhány növényi mag (azaz gránátalma, datolyapálma) valójában kis mennyiségű ösztront tartalmaz, de a fitoösztrogének közül sok nem szteroid. Az eddig ismert legfontosabbakat kémiailag a kumesztánok, izoflavonok és lignánok, vagy fenolos fitoösztrogének alkotják. Nem azonosak a szteroidokkal, de elég sok közös vonásuk van ahhoz, hogy befolyásolják az ösztrogén receptorokat és a sejtek hormoncseréjét. A lignánt nem szabad összetéveszteni a ligninnel, a merev fa polimerrel, amely a növényeknek felépítményt ad a szél és a gravitáció kezelésére. 5.

A cselekvés mechanizmusa
A jelenlegi kutatások szerint a fitoösztrogének természetes szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (SERM) lehetnek, 8 ami azt jelenti, hogy egyes szövetekben bizonyos ösztrogénreceptorokhoz képesek kötődni, akár aktiválva, akár lefelé szabályozva a sejtes válaszokat. Az ösztrogén válaszrendszer az ösztrogén receptor két formájából áll (ER-alfa), amelyek kiemelkedőek a mell- és a méhszövetben, és (ER-béta) aktiválják a kardioprotektív és a csontstabilizáló anyagcsere folyamatokat. Számos társszabályozó együttesen szabályozza az ösztrogénvegyületekre érzékeny sejtek transzkripciós mechanizmusát. Ennek eredményeként, az endogén ösztrogének koncentrációjától, valamint attól függően, hogy mely receptor komplexek aktiválódnak vagy szabályozódnak, a SERM-eknek ösztrogén vagy antiösztrogén hatásuk lehet.

Úgy tűnik, hogy a fitoösztrogének csökkentik az emlő és a méh szövetében kiemelkedő alfa-típusú ösztrogén receptorok (ER alfa) aktivitását. Ez az egyik lehetséges mechanizmus a javasolt rákellenes hatások mögött.

Ezenkívül a felhalmozódó bizonyítékok arra utalnak, hogy a fitoösztrogének kedvezően befolyásolhatják az ösztrogén metabolitok egyensúlyát a szervezetben. A "rossz" metabolitok (16 alfa-hidroxiösztron, 4-hidroxiösztron és 4-hidroxiösztradiol) genotoxikusak és mutagének. A "jó" (2-hidroxiösztron) és a "rossz" metabolitok arányát egyre inkább használják markerként a rák kockázatának felmérésére. Az emberi emlőrák sejtjeinek növekedési szabályozására gyakorolt nem-ER által közvetített hatásokat a fitoösztrogének e betegségben betöltött szerepére vonatkozóan is dokumentálták. 6.

Fitoösztrogének és rák

Az androgének és a prosztatarák közötti kapcsolat régóta ismert, de az ösztrogének szerepe a prosztatarákban ellentmondásos kérdés. Ennek oka az, hogy a prosztatarák ösztrogénekkel történő kezelése a rák növekedésének gátlását eredményezi, másrészt az ösztrogénekről kimutatták, hogy mind a jóindulatú prosztata hiperplázia, mind a prosztatarák növekedésével összefüggésben vannak. Beszámoltak arról, hogy a szóját fogyasztó japán férfiaknál kisebb a prosztata súlya, mint a hasonló korú nyugati férfiaknál. Ennek eredményeként az étrendi ösztrogének egyaránt hasznosak és károsak lehetnek a prosztata betegségre. Új kutatások szerint lehetséges, hogy ezeknek a vegyületeknek a prosztata betegségre gyakorolt jótékony hatásai az ösztrogénreceptort nem érintő mechanizmusokon keresztül közvetítik. A lehetséges mechanizmusok a tirozin és más protein-kinázok, a 3-béta-hidroxi-szteroid-dehidrogenáz, a 17-béta-hidroxi-szteroid-dehidrogenáz, az 5-alfa-reduktáz és az aromatáz gátlása. Mindezek a hatások bebizonyosodtak a fitoösztrogének esetében. 6 Arra a következtetésre jutottak, hogy az étrendi fitoösztrogének erős jelölteket jelentenek a prosztata betegségekkel szembeni védő vegyületek szerepében. 7

A szója az 1990-es évek óta egyértelműen funkcionális étel. Amellett, hogy a szója kiváló minőségű fehérje, ma már ismert, hogy megelőző és/vagy terápiás szerepet játszik számos krónikus betegségben, beleértve a szívbetegségeket, az oszteoporózist és a rákot. 7

A szójababokban számos antikarcinogén osztályt is azonosítottak, köztük proteáz-inhibitorokat, fitoszterolokat, szaponinokat, fenolsavakat, fitinsavakat és izoflavonokat. Ezek közül az izoflavonok (genistein és daidzein) különösen figyelemre méltóak, mert ezeknek a vegyületeknek a szójabab az egyetlen jelentős táplálékforrás. Az izoflavonok heterociklusos fenolok, amelyek szerkezetileg hasonlóak az ösztrogén szteroidokhoz, és ezért kimutatták, hogy mind ösztrogén, mind antiösztrogén aktivitással rendelkeznek. Mivel gyengék ösztrogének, az izoflavonok antiösztrogénekként működhetnek, ha versengenek a hatékonyabb, természetesen előforduló endogén ösztrogénekkel (pl. 17-béta-ösztradiollal) az ösztrogénreceptorhoz való kötődésért. Ennek fontos következményei vannak az emlőrák kockázatának csökkentésében. Bár nem minden tanulmány ért egyet epidemiológiai bizonyítékokkal, azt mutatják, hogy a délkelet-ázsiai populációkban a nők, amelyek nagy mennyiségű szóját (10-50 g/nap) tartalmazó étrendet fogyasztanak, négy-hatszorosára csökkentik az emlőrák kockázatát az amerikai nőkhöz képest, akik rendszeresen elhanyagolható mennyiségben fogyasszon ebből a hüvelyesből (1-3 g/nap). 8.

Fitoösztrogének (izoflavonok) az anyatej-helyettesítő tápszerekben
Az izoflavon bevitelének becslése a hagyományos japán étrendben 15-200 mg/nap. A magasabb dózisok emberi expozíciójának tudományos adatait azonban nehéz megtalálni. Ennek ellenére körülbelül egymillió amerikai csecsemő évente nagy adag fitoösztrogént fogyaszt szójaalapú tápszerben. Ezeknek a gyermekeknek a plazma fitoösztrogén koncentrációja akár 7000 nm/l (a felnőtt japán nők átlagában 744 nm/l). 9 Egy nemrégiben készült tanulmány aGerely megjegyezte, hogy a csecsemőtápszerből származó fitoösztrogének átlagos napi expozíciója hat-11-szer magasabb volt, mint egy hormonálisan aktív dózis felnőtteknél, és az izoflavonok plazmakoncentrációja mintegy 13 000–22 000-szer magasabb, mint az endogén ösztrogén koncentrációja a vizsgált csecsemőknél. 10.

A szója-tápszerek negatív reakcióinak egyetlen meggyőző jelentését allergia okozta (a becslések szerint a csecsemők 3–4% -a allergiás a szójára). 10.

Mindez arra a tényre utal, hogy az emberi szoptatás messze az előnyös táplálkozási forma az emberi csecsemők számára.

Az Országos Egészségügyi Intézet hosszú távú nyomon követési tanulmányt támogat a szójabab tápszerek biztonságosságáról. A tanulmány egy "longitudinális retrospektív epidemiológiai" értékelés, amelynek során a szója-tápszert csecsemőként fogyasztó fiatal felnőtteket összehasonlítják azokkal a fiatal felnőttekkel, akik tej alapú tápszereket fogyasztottak csecsemőként. Értékelni fogják a csecsemőkortól a gyermekvállalási évig terjedő esetleges káros hatásokat.

Fitoösztrogének és azok hatása a pajzsmirigyre
A szója régóta ismert, hogy hatással van a pajzsmirigyre. A szója izoflavonjai (és más forrásból származó flavonoidok is) gátolják a pajzsmirigy-peroxidáz enzimet, amely részt vesz a pajzsmirigyhormonok szintézisében. Ez a tanulmány a genistein és a daidzein gátló hatásait tárta fel, amelyek elegendő jód hozzáadásával teljesen megfordultak. A jódhiányos vagy hypothyreos egyéneknél a magas fitoösztrogének - például súlyosbodott hypothyreosis vagy golyva - elfogyasztása esetén klinikai problémák jelentkezhetnek. 11.

Az Országos Toxikológiai Kutatóközpont kutatóinak nemrégiben készült áttekintése megerősíti, hogy a jódhiány növeli a szója pajzsmirigy-ellenes hatásait, míg a jódpótlás megfordítja azokat. Patkányokkal végzett vizsgálatokban a genisteinnel dúsított étrend dózisfüggő módon csökkentette a pajzsmirigy-peroxidáz aktivitását; a pajzsmirigy működésének egyéb paraméterei azonban nem változtak (ideértve a trijódtironin, a tiroxin és a pajzsmirigy-stimuláló hormon szérumszintjét). 12.

Összefoglalás, és következtetés
A szójafehérje-termékek jó helyettesítői lehetnek az állati termékeknek, mivel néhány más babtól eltérően a szója "teljes" fehérje-profilt kínál. A szójabab tartalmazza az emberi táplálkozáshoz nélkülözhetetlen összes aminosavat, amelyet az étrendben kell biztosítani, mert az emberi test nem tudja szintetizálni. A szójafehérje-termékek helyettesíthetik az állati eredetű ételeket - amelyek szintén tartalmaznak teljes fehérjéket, de általában több zsírt, különösen telített zsírt tartalmaznak. Számos olyan hormonrákban szenvedő rákban szenvedő beteg, mint például az emlőrák és a prosztatarák, részesülhet alacsony állati zsírtartalmú étrendben. Ennek eredményeként a szójatermékek jó helyettesítők. Az FDA megállapította, hogy a napi négy szójaadagot tartalmazó étrend csökkentheti az alacsony sűrűségű lipoproteinek, az ún. rossz koleszterinszint amely az erekben épül fel, akár 10% -kal is. Ez a szám azért jelentős, mert a szívszakértők általában egyetértenek abban, hogy az összkoleszterin 1% -os csökkenése megegyezhet a szívbetegségek kockázatának 2% -os csökkenésével.

1. Adlercreutz H, fitoösztrogének és rák, Lancet Onkológia. 2002; 3: 364-373.

2. Thompson LU, Boucher BA, Lui Z és mtsai. A Kanadában fogyasztott élelmiszerek fitoösztrogén-tartalma, beleértve az izoflavonokat, a lignánokat és a kumesztánt. Táplálkozás és rák. 2006; 54: 184-201.

3. Vár EP, Thrasher JB. A szója fitoösztrogének szerepe a prosztatarákban. Urol Clin North Am. 2002; 29: 71-81.

4. Mazur W, Adlercreutz H. Az élelmiszerben természetesen előforduló ösztrogének. Pure & Applied Chem. 1998; 70: 1759-1776.

5. Setchell, D. R. Szója izoflavonok - a természet szelektív ösztrogén receptor modulátorainak (SERM) előnyei és kockázatai. J Am Coll Nutr. 2001; 20: 354S-362S.

6. MacMahon B, Cole P, Brown J. Az emberi emlőrák etiológiája: áttekintés. J Natl Cancer Inst. 1973; 50: 21-42.

7. Adlercreutz H és mtsai. Fitoösztrogének és prosztata betegség. J. Nutr. 2000; 130: 658S-659S.

8. Birt DF, Hendrich S, Wang W. Diétás szerek a rák megelőzésében: flavonoidok és izoflavonoidok. Pharmacol Ther. 2001; 90: 157-161.

9. Setchell KD. A csecsemők szójaalapú anyatej-helyettesítő tápanyagok fitoösztrogénjeinek kitettsége. Gerely. 1997; 350: 23-27.

10. Cantani A, Lucenti P. A gyermekek szójaallergiájának és/vagy intoleranciájának természete és a szójafehérje-tápszerek klinikai alkalmazása. Gyermekallergia immunológia. 1997, 8: 59-74.

11. Doerge DR, Sheehan DM. A szója izoflavonok goitrogén és ösztrogén aktivitása Környezetvédelmi szempontok. 2002; 3: 349-353.

12. Divi RL, Chang HC, Doerge DR. Szójabab pajzsmirigy-ellenes izoflavonjai: izoláció, jellemzés és hatásmechanizmusok. Biochem Pharmacol. 1997; 54: 1087.