Főbb táplálkozási szokások és a törékenység kockázata idősebb felnőtteknél: prospektív kohorszvizsgálat

Absztrakt

Háttér

Újabb bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy bizonyos tápanyagok szerepet játszanak a gyengeség kockázati tényezőiben. Azonban az emberek ételt fogyasztanak, nem pedig tápanyagokat, és egyetlen korábbi tanulmány sem vizsgálta az ételfogyasztásból empirikusan eredő étrendi szokások és az idősebb felnőttek gyengeségének kockázatát.

Mód

Ez egy prospektív kohorszvizsgálat, melyben 2008 és 2010 között toborzott 1872 ≥60 éves, nem intézményesített személy vett részt. A kiinduláskor az élelmiszer-fogyasztást validált étrend-előzményekkel értékelték, és faktoranalízis segítségével két étrendi szokást azonosítottak: „mintázat, amelyet az olívaolaj és a zöldségek magas bevitele és a„ nyugatiasított ”minta jellemez, magas finomított kenyér, teljes tejtermékek, vörös és feldolgozott hús bevitelével, valamint alacsony gyümölcs- és zöldségfogyasztással. A résztvevőket 2012-ig követték nyomon, hogy értékeljék az incidencia törékenységét, amelyet az öt Fried kritérium közül legalább hárman határoztak meg (kimerültség, gyengeség, alacsony fizikai aktivitás, lassú járási sebesség és nem szándékos fogyás).

Eredmények

3,5 éves nyomon követés során 96 esetet gyengeséget állapítottak meg. A törékenység többváltozós esélyhányadosa (95% -os konfidenciaintervallum) a körültekintő táplálkozási minta betartásának első (legalacsonyabb), második és harmadik tertilisében 1, 0,64 (0,37–1,12) és 0,40 (0,2–0,81) volt., ill. P-trend = 0,009. A nyugatiasított minta megfelelő értéke 1, 1,53 (0,85–2,75) és 1,61 (0,85–3,03); P-trend = 0,14. Sőt, a nyugatiasabb minta nagyobb mértékű betartása a lassú járási sebesség és a fogyás növekvő kockázatával járt.

Következtetések

Idősebb felnőtteknél a körültekintő táplálkozási szokás fordított dózis-válasz összefüggést mutatott a törékenység kockázatával, míg a nyugatiasított minta közvetlen kapcsolatban állt egyes alkotóelemeikkel. A klinikai vizsgálatoknak meg kell vizsgálniuk, hogy egy körültekintő minta hatékony-e a gyengeség megelőzésében vagy késleltetésében.

Háttér

A Frailty egy olyan orvosi szindróma, amely több fiziológiai rendszer életkorral járó károsodásából ered. Ezt a szindrómát még a kisebb környezeti stresszorok (például egy kisebb fertőzés) iránti nagy sebezhetőség jellemzi, ami a fogyatékosság, a függőség, a hosszú távú gondozás iránti igény és a halálozás fokozott kockázatához vezet [1]. Tekintettel e szindróma megnövekedett prevalenciájára és súlyos következményeire, jelentős érdeklődés mutatkozik a törékenység kockázati tényezőinek azonosítása, valamint a kialakulásának elkerülését vagy késleltetését célzó beavatkozások kidolgozása iránt [4,5].

Új bizonyítékok arra utalnak, hogy bizonyos mikroelemek és fehérjék alacsony bevitele a gyengeség kockázati tényezője lehet [6,7]. Az emberek azonban nem esznek tápanyagot; inkább olyan ételeket fogyasztanak, amelyek összetett tápanyag-kombinációval rendelkeznek, amelyek kölcsönhatásba léphetnek. Sőt, több tápanyag bevitele általában összefüggésben van (pl. Húsfehérje és telített zsír, A- és C-vitamin). Ezért nehéz lehet értékelni a tápanyagok független egészségügyi hatását. Ezenkívül egyetlen tápanyag hatása túl kicsi lehet ahhoz, hogy kimutatható legyen, de sok tápanyag együttes hatása egy étrenden belül elég nagy lehet ahhoz, hogy kimutatható legyen. Ennek megfelelően az étrendi szokások vizsgálata kiegészítheti az egyes tápanyagok tanulmányozását és túllépheti annak lehetséges korlátait [8].

Két fő megközelítést alkalmaztak az étkezési szokások leírására [8,9]. Az első megközelítés indexeket vagy skálákat fogalmaz meg, amelyek képviselik a betartás mértékét eleve-meghatározott étrendi szokások, amelyeket a jelenlegi tudományos bizonyítékok szerint egészségesnek tekintenek. Az irodalomban gyakran használt jó példa a Trichopoulou-index, amely a hagyományos mediterrán étrendet képviseli [10]. A második megközelítés faktor- vagy klaszteranalízissel empirikusan meghatároz néhány olyan étkezési mintát, amelyek a különböző étrendi összetételeket tükrözik. Ezek a minták származnak a posteriori előnye, hogy tükrözik a vizsgált populációban meglévő étkezési szokásokat. Ez a két megközelítés különböző kutatási kérdésekkel foglalkozik. Például a hagyományos mediterrán étrend, meghatározott eleve, a mediterrán medence populációi által az 1960-as években elfogyasztott étrendet képviseli, miközben egy minta meghatározott a posteriori a mai étrendi bevitelt jelenti. Ez azért fontos, mert az elmúlt évtizedekben a mediterrán országokban az étrend nyugatiasodási folyamaton ment keresztül, amely magában foglalja a vörös hús, telített zsírok és egyszerű szénhidrátok fogyasztásának jelentős növekedését, valamint a teljes kiőrlésű gabonafélék és hüvelyesek fogyasztásának csökkentését [11]. ].

A Seniors-ENRICA kohorsz információit felhasználó közelmúltbeli cikkünkben megállapítottuk, hogy a mediterrán étrend betartása eleve a Trichopoulou indexet tartalmazó skálák alacsonyabb törékenységi kockázattal jártak [12]. Ezenkívül a korábbi kutatások során a diéta globális minőségi mutatója [13] és számos eleve a mediterrán étrend betartásának skálája [14-17] a gyengeség vagy annak egyes alkotórészeinek alacsonyabb gyakoriságához kapcsolódik. Itt a Seniors-ENRICA kohorsz élelmiszer-fogyasztási adataival faktoranalízist végeztünk a populációban meglévő táplálkozási szokások azonosítására. Tudomásunk szerint egyetlen korábbi tanulmány sem vizsgálta még az összefüggést a posteriori-meghatározott étrendi szokások és a gyengeség kockázata az idősebb felnőtteknél.

Mód

A tanulmány megtervezése és népessége

Az adatokat a Seniors-ENRICA kohorszból vettük, amelynek módszereiről korábban beszámoltunk [12,18]. Röviden, ezt a kohort 2008 és 2010 között hozták létre 2614 60 éves és idősebb, nem intézményesített egyénnel. A kiinduláskor az információkat telefonos interjúval, személyes kérdőívvel és a résztvevők otthonában végzett fizikai vizsgálattal gyűjtötték. A résztvevőket 2012-ig követték nyomon, amikor elvégezték az adatgyűjtés második hullámát. Kilencvenöt résztvevő (3,6%) halt meg a nyomon követés során; a fennmaradó 2519 alany közül 2085-nek volt teljes információja a törékenységről 2012-ben. A nyomon követéstől elvesztett és a vizsgálatban maradt személyek kiindulási szocio-demográfiai, életmódbeli és klinikai jellemzői hasonlóak voltak, bár utóbbiak valamivel fiatalabbak és magasabbak voltak iskolai végzettség és kevesebb társbetegség.

A vizsgálat résztvevői írásos tájékozott beleegyezést adtak. A tanulmányt a madridi La Paz Egyetemi Kórház Klinikai Kutatási Etikai Bizottsága hagyta jóvá.

Tanulmányi változók

Az étkezési szokások az élelmiszer-fogyasztási adatokból származnak

A kiinduláskor az élelmiszer-fogyasztást validált számítógépes táplálkozási előzményekkel értékelték, amelyet az EPIC-kohorsz spanyolországi tanulmányában használt adatokból fejlesztettek ki [19,20]. Ez az eszköz 880 élelmiszer fogyasztását regisztrálta az előző évben, és az élelmiszer-adagok számszerűsítését fényképsorozat segítette.

Törékenység

A kiinduláskor és a nyomon követés végén a gyengeség operatív definíciójának enyhe módosítását alkalmaztuk, amelyet Fried et al. [23]. Konkrétan a gyengeséget úgy határozták meg, hogy az alábbi öt kritérium közül három vagy több legyen: i) kimerültség: A következő válaszok bármelyike a CES-D skála két kérdésére [24]: „Úgy éreztem, hogy minden, amit tettem, erőfeszítés volt”, és „nem tudtam elindulni”, legalább heti 3–4 napon. ii) Gyengeség: vizsgálati mintánkban a legalacsonyabb kvintilis a domináns kéz maximális szilárdságához, a nemhez és a testtömeg-indexhez (BMI) igazítva. Az erõsséget Jamar-fékpaddal két egymást követõ mérés közül a legmagasabbnak mérték [25,26]. iii) Alacsony fizikai aktivitás: a mintánkban a legkisebb kvintilis (férfiaknál ≤2,5 óra/hét, nőknél pedig ≤2 óra/hét). iv) Lassú járási sebesség: a háromméteres gyalogos sebességteszthez tartozó vizsgálati mintánkban szereplő legalacsonyabb kvintilis nemre és magasságra igazítva [26,27]. v) Testsúlycsökkenés: akaratlan, ≥4,5 kg testsúlycsökkenés az előző évben.

Potenciális zavarók

Statisztikai analízis

A 2085 nyomon követett személy közül 174-et kizártunk, akik gyengék voltak, vagy hiányoztak az adatok a gyengeségről a kiindulási helyzetben, 7-et hiányoltak az étrendről, és 32-et a potenciális zavarókról nem. Ezért az elemzéseket 1872 egyeden végezték.

Az étrendi szokások és a törékenység kockázata közötti összefüggést összefoglaltuk az esélyhányadossal (OR) és a logisztikai regresszióból kapott 95% -os konfidencia intervallummal (CI). Két logisztikai modellt építettek fel: az elsőt a törékenységi kritériumok, nem, életkor, végzettség és foglalkozás kiindulási számához igazították, a második modellt pedig a fentiekben leírt többi változóhoz hozzáadva. Az empirikusan táplálkozási szokások betartását tercilekbe soroltuk, és referenciacsoportként a legalacsonyabb tertilitást használtuk. P A lineáris trend értékeit úgy számítottuk ki, hogy az étrendi minták tertileit folyamatos változóként modelleztük.

Számos érzékenységi elemzést futtattunk a fő eredmények robusztusságának értékelésére. Tekintettel arra, hogy a tanulmány célja az étrend és a gyengeség közötti összefüggés értékelése volt, megismételtük az elemzést, kizárva a fogyás kritériumát a gyengeség definíciójából [14]. Így ebben az elemzésben a gyengeséget úgy határoztuk meg, hogy a négy megmaradt Fried kritérium közül legalább kettő legyen. Ezenkívül megismételtük az elemzéseket, miután kizártuk a következő személyeket: i) azok, akik súlyos vagy jelentős nehézségeket okoznak a rágásban vagy az evésben a követés végén; ii) azok, akiknél a kiinduláskor diagnosztizált betegség (szív- és érrendszeri betegség, cukorbetegség, rák, krónikus tüdőbetegség vagy kezelést igénylő depresszió); és iii) azok, akiknek az IADL-ben kiindulási korlátai vannak.

Végül ugyanazt a modellezést alkalmaztuk az étrendi szokások és az egyes törékenységi kritériumok közötti összefüggés értékelésére a robusztus (Fried mind az öt kritériumtól mentes) egyének között az alapon.

A statisztikai szignifikanciát kétoldalúnak határoztuk meg P

Eredmények

A PP első (legalacsonyabb) tertilisában levő egyénekhez képest a harmadik tertilisok fiatalabbak voltak, nagyobb volt az energiafogyasztásuk, és alacsonyabb volt a dohányzók, a cukorbetegségben vagy depresszióban diagnosztizált személyek aránya, és korlátozottak voltak az IADL-ben; ugyanakkor magasabb volt azoknak a személyeknek a száma, akiknél a BMI ≥ 30 kg/m 2 volt, és osteomuscularis betegségről számoltak be. Meg kell azonban jegyezni, hogy a depresszió, az IADL korlátozás és a BMI esetében az adatok nem utalnak lineáris összefüggésre a PP-vel. Ami a WP-t illeti, a harmadik tertilisok fiatalabbak voltak és magasabb energiafogyasztást mutattak, nagyobb volt a dohányosok és az IADL-ben korlátozott egyének aránya, és alacsonyabb volt az egyetemi végzettséggel és osteomuscularis betegséggel küzdő alanyok aránya (2. táblázat). Mindazonáltal az IADL korlátozása és az egyetemi oktatás esetében nem találtunk utalást arra, hogy lineáris összefüggés lenne a WP-vel.

Egy átlagos 3,5 éves követés során 96 esetet gyengeséget állapítottunk meg. A 3. táblázat bemutatja az étkezési szokások betartása és a törékenység kockázata közötti összefüggést. A részleges (1. modell) és a teljes (2. modell) kiigazítással rendelkező modellek eredményei meglehetősen hasonlóak voltak, és azt mutatták, hogy a PP fordítottan összefügg a törékenység kockázatával, míg a WP statisztikailag nem szignifikánsan hajlamosabb a magasabb kockázatra. A 2. modellben a gyengeség OR (95% CI) a PP-hez való ragaszkodás első, második és harmadik tertilisében lévők között 1, 0,64 (0,37–1,12) és 0,40 (0,2–0,81) volt; P-trend = 0,009. A WP megfelelő értékei 1, 1,53 (0,85–2,75) és 1,61 (0,85–3,03) voltak; P-trend = 0,14. Mindkét minta esetében ezek az eredmények hasonlóak voltak az összes érzékenységi elemzés során kapott eredményekhez.

Végül a PP nagyobb mértékű betartása statisztikailag nem szignifikáns tendenciát mutatott a kimerültség és a lassú járási sebesség alacsonyabb kockázatára (4. táblázat). A WP azonban összefüggést mutatott a lassú járási sebesség és a fogyás növekvő kockázatával. Konkrétan a WP lassú járási sebességének OR (95% CI) 1, 1,15 (0,74–1,76) és 1,85 (1,19–2,87) volt; P-trend = 0,007. A súlycsökkenéshez a megfelelő értékek 1, 1,37 (0,77–2,41) és 2,12 (1,22–3,70) voltak; P-trend = 0,007. A WP, a kimerültség és az alacsony fizikai aktivitás közötti összefüggés eredményei ugyanabban az irányban voltak, de nem érték el a statisztikai szignifikanciát (4. táblázat).

Vita

Eredményeink azt mutatják, hogy a magas olívaolaj- és zöldségfogyasztással jellemzett PP betartása fordított dózis-válasz összefüggést mutatott a gyengeséggel; ezzel szemben a WP növekvő betartása, amelyet a finomított gabonafélék, az egész tejtermékek, valamint a vörös és a feldolgozott hús magas bevitele jellemez, a lassú járási sebesség és a fogyás kockázatának fokozásával járt együtt.

Korábbi népességalapú felmérések és válogatott mintákkal végzett kohorszvizsgálatok azt találták, hogy a táplálkozási szokások összhangban vannak a PP-vel, amelyet „egészséges” vagy „teljes étel” mintának is neveznek, és a WP-vel, amelyet „feldolgozott élelmiszer” mintának is neveznek. Vizsgálatunkhoz hasonlóan a PP-t is általában egészségesebb életmóddal társítják, míg a WP-t kevésbé egészséges magatartással [31,32].

Bizonyíték van arra, hogy az egészséges táplálkozás, amely összhangban áll a tanulmányunkban szereplő PP-vel, csökkentheti a törékenység számos összetevőjének kockázatát. Pontosabban, a zöldségekben, teljes kiőrlésű gabonákban és kék halakban gazdag étrend az idősebb felnőtteknél nagyobb tapadási erővel járt [51]. Továbbá, az egészséges étrendről kiderült, hogy véd a lassú járási sebességgel [13-17], a nem szándékos súlycsökkenéssel [14,15], az alacsony fizikai aktivitással [13,14] és az izmok gyengeségével szemben [6]. Annak ellenére, hogy vizsgálatunkban egyértelműen fordított összefüggés van a PP és a törékenység között, a PP nem mutatott statisztikailag szignifikáns összefüggést egyik összetevőjével sem, bár némi tendenciát mutatott a kimerültség és a lassú járási sebesség kockázatának csökkentésére. Ez azt sugallja, hogy a PP gyengeségre gyakorolt védő hatása a gyengeség minden elemére gyakorolt szinergikus előnyökből származhat, amelyek mindazonáltal túl kicsiek ahhoz, hogy külön-külön értékelhetőek legyenek. Nincs tudomásunk a WP törékenységre vagy annak összetevőire gyakorolt hatásáról szóló korábbi vizsgálatokról; tanulmányunkban ez a mintázat közvetlenül kapcsolódott több gyengeségi komponenshez, különösen a lassú járási sebességhez és a fogyáshoz.

Bár a mediterrán étrend, az értékelés szerint eleve olyan mérlegek, mint a Trichopoulou-index [10,12], és az ebben a tanulmányban empirikusan azonosított PP-k magas olívaolaj- és zöldségfogyasztást mutatnak, e két táplálkozási szokás között lényeges különbségek vannak. Pontosabban, néhány, a mediterrán étrendre jellemző étel nem része a PP-nek. Ez a helyzet a gyümölcsök és az alkoholtartalmú italok (pl. Bor) esetében. A fordított helyzet is igaz, tehát a fehér és vörös hús fogyasztása hozzájárul a PP-hez, míg bármilyen hús fogyasztása negatív eredményt mutat a Trichopoulou indexben; ráadásul a burgonya fogyasztása a PP alkotóeleme, de nem a hagyományos mediterrán étrend. Ennek eredményeként a PP és a Trichopoulou index közötti összefüggés szerény volt (Pearson r = 0,37) vizsgálati mintánkban.

Eredményeink egyedülállóak abban, hogy Spanyolországban a hagyományos étrend társadalmi-gazdasági fejlődéséből és modern életmódjából fakadó változások ellenére az elmúlt évtizedekben [11] olívaolaj és zöldség, valamint burgonya és hús fogyasztása jellemzi a PP-t, megvédi a gyengeség szindrómáját idősebb felnőtteknél. Külön figyelemre méltó, hogy a PP nem tartalmazza az alkoholos italokat; ez azért fontos, mert egyes tanulmányokban az alkoholfogyasztást azonosították a mediterrán étrend egészségi előnyeinek egyik fő hozzájárulójaként [52,53]. Tekintettel arra, hogy az idősebb felnőttek gyakran fogyasztanak alkohollal kölcsönhatásban lévő gyógyszereket, és különösen ki vannak téve az alkohol hatásainak [54], megnyugodhatnak, hogy a bor, vagy más alkoholos italokat nem tartalmazó PP egészséges étrend. Végül a PP minden típusú húst (fehér, vörös és feldolgozott) tartalmaz, amely fontos fehérjeforrás. Ez összhangban van a fehérjebevitel gyengeségre gyakorolt védőhatásának új bizonyítékaival [1,7].

Ennek a munkának számos erőssége és korlátja van. Az előbbiek között szerepelt a leendő tervezés, amelynek időtartama elegendő volt ahhoz, hogy jó néhány törékenységi esetet meg lehessen állapítani. Klinikai vizsgálatok bizonyítják, hogy a mediterrán étrend csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát a beavatkozást követő első hónapokban [55,56]; továbbá a gyengeséggel kapcsolatos korábbi tanulmányok csak néhány éves követés után találták meg a mediterrán étrend védő hatását [14,17]. További erősségei voltak, hogy az étrendet validált műszerrel értékelték, és hogy az eredmények robusztusak voltak az érzékenységi elemzések során.

A fő korlát az volt, hogy az étrendet önállóan jelentették be. Bár érvényesített étrend-előzményeket használtunk, nem zárhatjuk ki a felidézés néhány elfogultságát. Ez az elfogultság különösen súlyos betegségekben és gyenge megismerésben szenvedő egyéneket érinthet, de az eredmények nem változtak lényegesen, miután kizárták ezeket az alanyokat az elemzésből. Ezenkívül a felidézési torzítás általában a tanulmányi társulás alábecsüléséhez vezet; mindazonáltal nem akadályozta a PP, a WP és a gyengeség közötti egyértelmű összefüggések megfigyelését. További korlátozás volt, hogy a faktoranalízis szükségszerűen több önkényes döntést tartalmaz, beleértve az élelmiszerek élelmiszer-csoportokba történő összevonását, a kivonandó tényezők számát, a forgatás módját és az étrendi szokások címkézését [57]. A megfigyelt minták azonban összhangban vannak a más országokban végzett vizsgálatokban tapasztaltakkal [8,31]. Végül, bár az elemzések jó néhány potenciális zavart tettek ki, némi fennmaradó zavar nem zárható ki, mert csak meglehetősen durva mértékű depressziót (kezelést igénylő diagnosztizált betegség) és kognitív funkciót (Mini-Mental State Examination) használtunk.

Következtetések

A közösségben élő idősebb felnőttek ebben a leendő kohorszában két, a fogyasztási adatokból származó független táplálkozási szokás bizonyította a gyengeséget. Pontosabban, a PP mintázat védelmi összefüggést mutatott a gyengeséggel, míg a WP két gyengeségi összetevő fokozott kockázatát mutatta: a lassú járási sebességet és a fogyást. Ezek a megállapítások elsősorban gyakorlati jelentőséggel bírnak, mivel figyelmeztetnek arra a tényre, hogy a hagyományos étrend fokozatos nyugatiasítása Spanyolországban az elmúlt évtizedekben [58] hozzájárulhat nemcsak a krónikus betegségek, hanem a gyengeség és az érzékenység növekedéséhez is. ebből következő fogyatékosság. Ez további nyomást gyakorolhat az amúgy is túlterhelt egészségügyi és szociális szolgáltatásokra. A táplálkozással, a fizikai aktivitással és az elhízás megelőzésével foglalkozó spanyolországi nemzeti stratégiának [59] foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Másodszor, azt jelzik, hogy a klinikai vizsgálatoknak ki kell próbálniuk, hogy az étrendi beavatkozások a PP elfogadásához és a WP-től való eltávolodáshoz eredményesek lehetnek-e a gyengeség elkerülésére vagy késleltetésére.