Kecsketáplálás
Egészségre és termelésre
Kecsketáplálás
A táplálkozás minősége és mennyisége könnyen és gyorsan kezelhető, és mivel a takarmány gyakran felelős a termelési költségek többségéért, ez a gazdasági hatékonyságot befolyásoló kulcsfontosságú tényező is. A táplálkozási programoknak figyelembe kell venniük a használt fajta vagy genotípus genetikai jellemzőit, tekintettel annak termelési potenciáljára, alkalmazkodási képességére stb. A takarmányforrások kezelése természetes legeltetésként és böngészésként, vagy takarmány előállítása, betakarítása és tárolása összetevők, meghatározzák a gazdálkodási rendszer környezeti hatásait is. A kecskék nagyobb képessége a fák és cserjék böngészésében előnyhöz juttatja őket a többi házi kérődzővel szemben abban a tekintetben, hogy miként járulhatnak hozzá a természeti erőforrások fokozottabb kihasználásához és hatékonyságához.
Változatos étrendek
A kecskék inkább az étrend sokféleségét részesítik előnyben, feltéve, hogy folyamatosan változatosak!
Noha a kecskék általában változatos ételeket keresnek étrendjükben, valószínűleg annak biztosítása érdekében, hogy a bendőben lévő mikrobiális és fiziológiai környezet optimális tartományban maradjon, az összetevők tartományát tekintve is a következetességet részesítik előnyben (Morand-Fehr, 2005). Képesek gyorsan váltani a takarmánytípusok között, a lágyszárúról a fás növényi anyagokra. Különbözőnek tűnnek a különböző növénytípusok táplálkozásának időzítése szempontjából is, különböző növényekkel táplálkoznak a nap különböző időpontjaiban (Solanki, 2000).
Az állatnak a sokféle étrend kínálatának számos előnye között szerepel az a lehetőség, hogy kijavítsák az egyösszetevős étrend táplálásából adódó lehetséges táplálkozási egyensúlyhiányokat, valamint a lehetőség, hogy korlátozzák a számos takarmányban található toxinok hatását (Provenza et al., 2003). A kecskék megtanulják egyes ételeket összekapcsolni bizonyos lenyelés utáni hatásokkal, és ennek megfelelően módosítják étrendjük választékát. A változatos étrend biztosítása a sikeres takarmányozási stratégia fontos eleme, amely lehetővé teszi számukra, hogy szelektív etetéssel csökkentsék a toxicitás kockázatát (Duncan és Young, 2002).
Szabadon választott diéták
A nap folyamán vágott széna előnyös lehet, mivel magas a cukortartalma
Ha a kecskéknek szabadon választott étrendet kínálnak több összetevőből, hajlamosak az összetevők arányait kiválasztani fiziológiai állapotuk szerint pl. olyan takarmányokat választanak, amelyek a terhesség előrehaladtával növekvő fehérjét és a szoptatás során növekvő keményítőtartalmat biztosítanak. A szabadon választott rendszerek előnye, hogy a gazdálkodónak nincs szüksége különösebb ismeretekre a tápanyagigényről a tenyésztési és termelési ciklus szakaszaiban (Fedele et al., 2002). A kecskék előnyben részesítik azokat a fajokat, amelyek a legnagyobb tápanyag-bevitelt kínálják, és a tápanyagok összehasonlító szezonális elérhetőségétől függően módosítják preferenciáikat (Dziba et al., 2003). Bizonyíték van arra, hogy például a kérődzők választják a későbbi nap folyamán levágott szénát is, mivel nagyobb koncentrációban tartalmaz cukrot és keményítőt (Fisher és mtsai, 1999). Kimutatták azt is, hogy a takarmánynövények specifikus ízei alapvető szerepet játszanak az etetési döntésekben (Rosa et al., 2002).
Táplálék a randiföldeken
A világ vidéki területei jó körülményeket biztosítanak a kecske tenyésztéséhez. A vadföldeken gyakran keverednek a nyílt legeltetésű és fás cserjés növények, és az ilyen körülmények között nevelt kecskék (és juhok) oportunisztikus és szelektív takarmányozási magatartást eredményeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy a lehető legjobban kihasználják a takarmányfajok sokféleségét és minőségét. A kecskéknek keskeny állkapcsa van, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy élő és elhalt szövet keverékéből álló étrendből válogassanak. Képesek úgy módosítani étkezési magatartásukat, hogy függőlegesen rángassák a növényzetet a levelek levágására a növényekről. Az ezen sokféle rangeland táplálékon legelésző kecskék minden egyes falatnál nagy mennyiségű anyagot képesek megenni, és a harapások között hosszabb ideig tart, mint a kizárólag füves legelőkön legelésző kecskék. Ez lehetővé teszi számukra a legeltetési terület hatékonyabb áttanulmányozását annak biztosítása érdekében, hogy a lehető legjobban profitálhassanak a kínált különféle takarmányokból. Az étkezési magatartásuk kiigazításának képessége lehetővé teszi számukra, hogy a lehető legjobban kihasználják a tartományok növénytípusainak sokféleségét, beleértve a növények különböző szögben és különböző magasságokban történő megtámadásának képességét (Meuret, 1997).
Táplálkozás és egészség
A tanninok minősége és mennyisége fafajokban pl. Az Acacia spp meghatározhatja parazitaellenes aktivitásuk mértékét
Megalapozott, hogy a táplálkozás befolyásolhatja az állat érzékenységét és képességét, hogy ellenálljon a parazitizmusnak (Van Houtert és Sykes, 1996). Egyes takarmányok parazitaellenes vegyületeket is tartalmaznak (Coop és Kyriazakis, 2001). A fehérje-kiegészítésről kimutatták, hogy fokozza a kecskék képességét a gyomor-bél paraziták ellenállására (Chartier és mtsai., 2000; Faye és mtsai., 2003; Nnadi és mtsai, 2007).
A kecskék kevésbé ellenállóak a fonálférgekkel szemben, mint a juhok, és a nagy hozamú tejelő kecskék esetében verseny lehet a fehérjéért a tejtermelés és a rezisztencia kialakulásához szükséges követelmények között (Eitter et al., 2000). Az étrendben lévő tanninok típusa és koncentrációja befolyásolni fogja a belső paraziták elleni védekezésre gyakorolt összehasonlító hatást, amint azt az Acacia fa különböző fajaiból készített liszt beillesztése a kecske étrendjébe megmutatta (Kahiya et al., 2003; Max. és mtsai., 2007). A tanninokról alább.
Tanninok
A néhány fa- és cserjefajban jelen levő tanninoknak a kérődzők fogyasztása során változó és néha kiszámíthatatlan hatásai lehetnek, a hasznosaktól a toxicitásig és a halálig (Makkar, 2003). Az étrendben lévő tanninok komplexeket képeznek egyes fehérjékkel, és megakadályozzák a bendőbaktériumok lebontását (McSweeney és mtsai, 2001), bár egyes kecskefajtákról kimutatták, hogy egyes fafajokban (Lee és Lee, 2002).
Ezeket a fajokat elfogadhatóbbá lehet tenni az állatok böngészése során. Polietilénglikol (PEG) hozzáadását alkalmazták az étrendi tannin tápanyagok emészthetőségére gyakorolt hatásainak semlegesítésére, amely lehetővé tette a kecskék számára, hogy nagyobb arányban fogyasszanak magas tannintartalmú étrendet (Landau et al., 2002; Landau et al., 2003, Bhatta et al., 2002). A magas fehérjetartalmú kiegészítők felajánlása ugyanúgy befolyásolhatja a cseranyagban gazdag növényfajok fokozott bevitelét (Villalba et al., 2002). Ez lehetőséget kínál nemcsak az étrend sokféleségének növelésére, hanem lehetővé teszi az egyébként tanninban gazdag domináns fa- és cserjefajok ellenőrzését is, amelyek megtalálhatók néhány réti legelőn.
Táplálkozás és szaporodás
A táplálkozás befolyásolhatja a petefészek aktivitását, ami viszont befolyásolhatja a termékenységet, különösen az ovuláció mértéke és a célzott kiegészítés megnövekedett alom méretet eredményezhet. A nőstények reakcióját a hím hatásra a jobb táplálkozás és a kiegészítés is befolyásolhatja. A táplálkozás reprodukciós hatékonyságra gyakorolt hatásának mértékét azonban mindig a genetikai potenciál és a környezeti korlátok korlátozzák. Az angorrai fajta jó példa a szaporodást befolyásoló táplálkozásra. Jellemzően egyetlen ovulációjuk van a legtöbb termelési körülmények között, de nagyon jó táplálkozási körülmények között két ovulációjuk is lehet (Fatet et al., 2011). További információk a szaporodásról
Fajtától és egyéb körülményektől függően a jobb táplálkozás befolyásolhatja az alom méretét
Szoptatás és terhesség etetése
A tejelő kecskék esetében az energiafogyasztás a leginkább korlátozó tényező. A korai szoptatás alatt az energiaigény általában nagyobb, mint amennyit egy állat képes elfogyasztani, és ebben az időben nagyon hatékonyan felhasználja a testtartalékokat a tejtermelés tápanyagigényének kielégítésére. Később szoptatáskor e tartalékok egy része feltöltődik, amennyiben az étrend elegendő. Ez a feltöltési folyamat közvetlenül befolyásolja a teherbeesés képességét a laktáció alatt. Az optimális termelési szint elérése és a táplálkozási hiányosságok elkerülése érdekében kritikus fontosságú lehet a pre-part takarmányozása az elegendő energiatartalék biztosítása érdekében. Míg a szoptató kecskéknek nagy energiasűrűségű étrendre van szükségük a termelési energiaigény kielégítésének biztosítása érdekében, a túl nagy energiasűrűségű étrendeknek negatív egészségügyi hatásai is lehetnek, beleértve olyan körülményeket is, mint a zsírmáj.
A terhesség első 100 napjában, bár a magzatok gyorsan fejlődnek, növekedésük az energiaigényhez viszonyítva alacsony, és a terhes őz csak a tejtermeléshez szükséges karbantartáson és aktivitáson túl igényel további tápanyagokat. Az 50 nap utolsó trimeszterében a várandós nő tápanyagigénye drámaian megnő, a magzati és emlőmirigy gyors növekedésének következtében. Ez az alom méretétől függően súlyosbodni fog, különösen azért, mert a magzatok száma befolyásolja a hasban az élelem számára rendelkezésre álló helyet. Jelenleg a több magzat hordozásához energiasűrű táplálékra lesz szükség a kompenzációhoz, és a megfelelő energiaellátás elmulasztása anyagcserezavarokhoz, például terhességi toxaemiához vezethet.
Ásványi táplálék
A hüvelyesek (elöl) általában magasabbak az ásványi anyagokban, mint a füvek (hátul)
A kecskék ásványianyag-szükséglete nincs annyira pontosan meghatározva, mint más közönséges haszonállatok esetében. Úgy tűnik, hogy a kereskedelemben kezelt tej- és húskecskékre vonatkozó becsült követelményekben is van némi eltérés a természetes félszáraz körülmények között kezelt őshonos fajtákhoz képest (Araújo et al., 2010).
Milyen tényezők befolyásolják a takarmányok ásványianyag-tartalmát?
A specifikus ásványianyag-hiányok általában meghatározott régiókhoz és talajtípusokhoz kapcsolódnak. A fiatalabb, lúgos talajok általában nagyobb ásványianyag-tartalommal rendelkeznek, mint az idősebb, savanyúbb talajképződmények, amelyek jelentős kimosódást és időjárási viszonyokat szenvedtek el, és valószínűleg a nagyobb esőzésekkel és hőmérsékletekkel rendelkező területek is kimerülnek. A növényfajok is fontosak lehetnek. A gyepekben és hüvelyesekben általában magasabb az ásványianyag-szint, mint a füvekben. Az ásványianyag-tartalom a növény életkorával is csökken, részben azért, mert a tartalom a növény növekedésével hígul, hanem azért is, mert a tápanyagok érésükkor áttelepülnek a gyökérzetbe. Ennek a szezonális változásnak a mértéke általában kisebb a mikroelemeknél, mint a makrotápanyagoké (Machen, dátum nélkül).
Mik a táplálkozási igények?
A kecskék ásványi anyagok tápanyagigénye meglehetősen változó lehet. A tápanyag hiányküszöbértéke az a minimális követelmény, amely alatt kóros állapotok jelentkeznek. A tápanyag látszólagos minimális igénye az az érték, amely viszonylag rövid időn belül elkerüli a termelés esetleges csökkenését. Bár a gyakorlatban minimális követelményeket alkalmaznak, korlátozóak lehetnek, mivel nem vesznek figyelembe semmilyen testi ásványi anyag tartalékot. Az optimális követelmény az a szint, amely biztosítja a nulla egyensúlyt a felnőtt állatokban, és lehetővé teszi a fiatal állatok növekedését. Az ajánlott étrendi juttatás meghaladja az optimális szintet, mivel tartalmaz egy biztonsági tartalékot is, amely figyelembe veszi az egyének között elkerülhetetlenül előforduló eltéréseket (Meschy, 2000).
A legfontosabb ásványi anyagok
Kalcium a szervezetben a leggyakoribb ásványi anyag, amelynek legnagyobb része a fogakban és a csontokban található meg. A véralvadással, a szív-, izom- és idegműködéssel, valamint az enzimaktivitással kapcsolatos funkcióval is rendelkezik. Az étrendben lévő mennyiség növekedésével a felszívódás mértéke csökken. A gabonamagvak általában kevés kalciumot tartalmaznak. A tejtermelés ásványi anyagigénye részben a laktáció szakaszától függ, a laktáció előrehaladtával a kalciumra és a foszforra vonatkozó literenkénti követelmény csökken.
80% -a foszfor (P) a testben található a fogakban és a csontokban, de kulcsfontosságú szerepe van az anyagcserében is, mint a DNS komponense, és szükséges a bendő mikrobák optimális növekedéséhez és aktivitásához. Az olajos magvak jó foszforforrást jelentenek. A napi takarmányadagban legalább 3,0 g P/kg szárazanyag-tartalmú kecskék esetében a tápanyaghiány elkerülése érdekében ajánlatos. 2,0 P/kg szárazanyag-tartalom súlyos szaporodási, növekedési és tejtermelési kudarcokhoz vezet (Haenlain és Anke, 2011).
A terhesség kalcium- és foszforigénye valószínűleg magasabb a kecskékben, mint a juhokban és a szarvasmarhákban, a több magzat gyakorisága miatt. A kecsketej kalcium- és foszfortartalma (1,3 g Ca/l, illetve 0,9 g P/l) nagyon hasonló a szarvasmarha tejéhez. A kecsketej átlagos ásványi összetételét (Guéguen, 1997, idézi Meschy, 2000) az alábbi táblázat mutatja
| Makroelemek | (gramm/liter) | Mikroelemek | (milligramm/liter) |
| Kalcium | 1.26 | Cink | 3.8 |
| Foszfor | 0,97 | Vas | 0,46 |
| Kálium | 1.9 | Réz | 0,22 |
| Nátrium | 0,38 | Mangán | 0,06 |
| Magnézium | 0.11 | Jód | 0,07 |
| Klór | 1.1 | Szelén | 0,02 |
Az olajos magvak és a zöld, növekvő takarmány jó forrásai kálium (K), amely a test ozmotikus és folyadékegyensúlyához szükséges. A szemek és az érett takarmányok szintje valószínűleg alacsony.
Magnézium (Mg) fontos szerepet játszik számos enzim katalizátorként, és főleg a csontvázban is megtalálható.
A kérődzők képesek szintetizálni az összes fontosat kén (S) az étrendben megtalálható forrásokból származó vegyületeket, köztük a esszenciális aminosavak közül kettőt, a metionint és a ciszteint. A két B-vitamin, a biotin és a tiamin szintén kéntartalmú vegyületek. A magas szint zavarhatja a réz és a molibdén felvételét.
Míg a kecskék érzékenyek a Molibdén (Mo) hiány esetén sokkal magasabb szintet tudnak elviselni anélkül, hogy toxikus tüneteket mutatnának, mint a szarvasmarháknál és juhoknál. A kecskéknek táplált molibdénhiányos adagok hatással lehetnek a szaporodási hatékonyságra és nyomott növekedést okozhatnak (Haenlain és Anke, 2011). A kecskék azonban érzékenyek jód (I) hiány.
A vemhes és újszülött kecskék különösen a többszülöttek után érzékenyek szelén (Se) és réz (Cu) hiány, amely fehér izmok betegségét vagy visszahúzódását okozhatja. A kecskék kevésbé érzékenyek a rézmérgezésre, mint a juhok és szarvasmarhák, és képesek elviselni az étkezési réz magasabb szintjét is.
Antagonista ásványi viszonyok és hatások
Különböző ásványi anyagok között sokféle összefüggés van, amelyeket komolyan figyelembe kell venni a kecskék ásványi anyag-kiegészítésének biztosításakor, különösen akkor, ha szabadon választják, mivel egyes ásványi anyagok túlzása vagy hiányosságai megzavarhatják más ásványi anyagok hatásait (Haenlain és Anke, 2011). Például a cink hiánya túlzott mértékű rézeket okozhat, és fordítva: a kén hozzáadása a rézhiányos gyerekeknek súlyosbíthatja a rézhiány káros hatásait, különösen, ha a ként kénben gazdag aminosav metionin formájában adják hozzá.
A bentonit agyagban sok a vas. Kimutatták, hogy ennek kiegészítéseként a kecske normál adagjához jelentős csökkenést okoz húsuk és tejük rézszintje. Kimutatták, hogy a foszforhiány növeli a testtermékek réztartalmát (Haenlain és Anke, 2011).
- Farm Health Online; Állat-egészségügyi és jóléti tudásközpont; Colibacillosis malacokban
- Feta vs kecskesajt - Egészségügyi hatás és táplálkozási összehasonlítás
- 6. fejezet Vitaminok és a száj egészsége - Kivonat - A táplálkozás és az étrend hatása a száj egészségére -
- Charlotte NC Pet Nutrition Armstrong Állatklinika
- A COVID-19 hatásai a mezőgazdaságra, az élelmiszerekre és a táplálkozásra A riasztás fejlett egészségének