Ez a siralmas város

írta: Polina Barskova, szerkesztette: Ilja Kaminszkij

Barskova verseinek első könyve fordításban jelent meg, szép kétnyelvű (angol/orosz) kiadásban.

Formátum: Puhakötésű

„Barszkova olyan költő, akinek hangja egyszerre olyan meghitt és gúnyos, hogy szinte lehetetlen ellenállni neki. „Még mindig megijedtél” - kezdődik a könyv első verse, „tanácstalan devochkám?” Ez a közelség, mintha sorait a füledbe súgnák, lehetővé teszi Barszkovának, hogy ilyen félelmetes hatással forduljon el tőlünk verseiben. „Most elfelejted, amire vágytál” - írja: „Most,/ki voltál.” ... Barszkova rendkívüli hangváltozást mutat be, mint például „Amikor valaki meghal…”, amelyben Barszkova tiszta és könyörtelen benne utasítások a halott ember kezelésére: „Most azonnal meg kell nyalnod.”… Barskova lenyűgöző eredetiségének és erotikájának a hangja. ”-Publishers Weekly

Polina Barskova versei eleven paradox főzetek: csintalan és művelt, elegáns és nyers, finom és szemtelen. Mint Ilja Kaminszkij tanúskodik a Ez a siralmas város, „Barszkova elégikus költő, aki formálisan ötletes, világi és humoros nyelvet juttat el amerikai olvasóihoz. Egyik erőssége, hogy képes feltűnően erotikus, érzéki képeket összehozni… a történelem és a kultúra mélységével.… Oroszul Barskova a mérő, a rím és az alliteráció mestere, és… (w) a kalapban találkozik Az angol a versek tonalitása, vokális játékának és képeinek tisztasága, megszólításának bonyolultsága. ” Bár díjnyertes orosz verseskötetei nemzetközi hírnevet szereztek, és egyes versek megjelentek rangos folyóiratokban és antológiákban - például Kortárs orosz költészet (Dalkey Archívum, 2008) és Kortárs orosz női költők antológiája (Iowa, 2005) - ez az első könyv Barskova verseiből, amely fordításban jelent meg szép kétnyelvű kiadásban.

Este Tsaskoe Selóban

Akhmatova és Nedobrovo
Séta az esti parkban,
Ami lábjegyzetet kér:
(pl .: „Egy park. Szeptember.”). Azt hiszi
Pletykákról, hírek elölről,
És az új cikke, miközben ő
Aggodalmak a láthatár hajlított vonala miatt,
A beteg tölgybe növő pad,
És egy vers befejezetlen sora.
Azt mondja: „Holnap megyek
A kóbor kutyának. Te?" És mint
Várja, hogy válaszoljon, Anna
Figyeli üvegszerű árnyékát, és így szól:
- Ez egy felesleges nap volt.
Aggódik: Vajon ő? Nem ő lesz?
És tudja, hogy nem fogja.
A nehéz ég darabjai
Töltsön köddel. Nedobrovo felszáll
Karcos kínos sála.
Tudni akarja! Ő - nem akarja.
Már félig suttogja a végét
Ebből a komikus megoldatlan versből,
És akkor, Lord - nevet,
Ahogy az éjszaka megnyalja a csizmájukat.

- Ilja Kaminszkij fordítása

Még mindig félsz, tanácstalan devochka?
Vegyünk egy falatot az Úr kenyeréből (és egy kanál bort, nem?),
Képzelje el, hogyan fogunk lakni a Paradicsomban, az égen,
És hogyan fogunk (végre) meglátni minden dolgot -
Valutánk, minden, amit elvesztettünk vagy elloptunk a Földön
Alatta csillogni fog, mint egy vasmadár percnyi ürüléke.
És a büszke angyalok, azok a magas szexuális szukák,
Kegyelmetlenségükbe keveredik a legédesebb méz,
Amit leöntenek a torkodon, a gyönyörű torkodon.
És most néma és óvatos vagy, most kicsi és nyugodt,
Most el fogja felejteni, amit kívánt. Most,
Ki voltál. Ez a siralmas város
Ahol együtt éltünk.
Még mindig félsz, lány? Már
Keserű idegen vagyok.

- Ilja Kaminszkij fordítása Kathryn Farrisszal és Rachel Galvinnal

Konjunkció És

Vasárnap találkoztunk, nem nem pontosan,
korábban találkoztunk, de ez sem az volt:
egy szívószálon keresztül ittál kávét, de ez inkább olyan volt
szegény madár, aki megáll, hogy kabátos lovat lásson
és megfogtad elvitt a kézen fogott
és egy piros bogyós fa és hegyek és hegyek
és nevettünk és hallgattunk, és Lord minden baromság volt
és a fa vörös bogyóival és annak kérge és annak kérge
és úgy álltunk egymáshoz, mint a vadállatok, szünet nélkül
és ha minden tény után szomorú, akkor nem vagyunk dolgok
és szemétből jöttünk, és szeméttel játszottunk
és megsimogattad a bőrömet gyöngymaggal. Most január van
már és rajtunk túl, bocsásson meg, rózsaszínű magnóliák a kutyanyelvükkel
a szürke háttéren a régi hó virágzott, és valahányszor elhaladok
e csodák között emlékszem a kezed szagára
elszakadt tőlem, és elszakadt tőled.

- Ilja Kaminsky fordította Matthew Zapruderrel

További információ

Szülőföldjén, Oroszországban Polina Barskovát csodagyereknek tartják, a fiatalabb költők közül az egyik legeredményesebb és legmerészebb. 1976-ban született Leningrádban, amelyet ma Szentpétervárnak hívnak, mint korábban, kilencéves korában kezdett verseket publikálni folyóiratokban, és tizenévesen kiadta hat könyve közül az elsőt. Húsz évesen jött az Egyesült Államokba Ph.D. fokozat megszerzésére. a kaliforniai Berkeley Egyetemen, miután már megszerezte a klasszikus irodalom diplomáját a szentpétervári állami egyetemen. Barskova most Massachusettsben él, és a Hampshire Főiskolán tanít.

Ilya Kaminsky a Tánc Odesszában (Tupelo, 2004) írója, a The Ecco International Poet Book (2010) társszerkesztője és a The Sírható város: Polina Barskova versei (Tupelo, 2010) szerkesztője. Tanít a San Diego Állami Egyetemen és a New England College-ban. Program. A kaliforniai San Diegóban él.

Ilya Kaminsky 1977-ben született Odesszában, a volt Szovjetunióban, és ma széles körben Amerika legizgalmasabb fiatal költőjeként tartják számon. 1993-ban családja menedékjogot kapott az amerikai kormánytól, és az Egyesült Államokba érkezett. Ilya a Georgetowni Egyetemen szerezte diplomáját, majd a legfiatalabb ember lett, aki valaha George Bennet írótársa volt a Phillips Exeter Akadémián. Tánc Odesszában az első teljes terjedelmű könyve. Csak 2005-ben Ilya Kaminsky elnyerte Whiting-díjat, az Amerikai Művészeti és Levéltudományi Akadémia 2005-ös Metcalf-díját és az Év 2005-ös verskönyve díjat.

„... Barskova verseiben (a halál, a magány, a szívfájdalom) való szétválasztás az éhség, a lelkesedés és a düh ugyanezzel a furcsa keverékével néz szembe, mintha emberi érzésünk hatalmas volta - az időben előre és vissza nyúlás képessége - fontosabb lenne mint objektív testes kicsinységünk. Oroszország története óriási jelenlét ebben a munkában, de az emberek nem érzik magukat aprónak. Van egy éltető hang, amely a tönkremenő életet is sugallja [.] ”-Jay Thompson, Jacket2

„Barszkova olyan költő, akinek hangja egyszerre olyan meghitt és gúnyos, szinte lehetetlen ellenállni neki. „Még mindig megijedtél” - kezdődik a könyv első verse, „tanácstalan devochkám?” Ez a közelség, mintha sorait a füledbe súgnák, lehetővé teszi Barszkovának, hogy ilyen félelmetes hatással forduljon el tőlünk verseiben. „Most elfelejted, amire vágytál” - írja: „Most,/ki voltál.” ... Barszkova rendkívüli hangváltozást mutat be, mint például „Amikor valaki meghal…”, amelyben Barszkova tiszta és könyörtelen benne utasítások a halott ember kezelésére: „Most azonnal meg kell nyalnod.”… Barskova lenyűgöző eredetiségének és erotikájának a hangja. -Publishers Weekly