Diófogyasztás a középkorban és az egészséges öregedés a nőknél

1 Lipid Klinika, Endokrinológiai és Táplálkozási Osztály, Clínic de Barcelona Kórház, IDIBAPS, Barcelona, Spanyolország

2 Ciber Fisiopatología de la Obesidad y Nutrición (CIBEROBN), Instituto de Salud Carlos III (ISCIII), Madrid, Spanyolország

3 Univ. Bordeaux, Inserm, Bordeaux Népegészségügyi Kutatóközpont, UMR U1219, F-33000 Bordeaux, Franciaország

4 Channing Division of Network Medicine, Orvostudományi Osztály, Brigham és Női Kórház, Boston, MA, USA

Absztrakt

trend = 0,05). A diótípusok esetében statisztikailag szignifikánsan magasabb esélyeket találtunk az egészséges öregedésre a földimogyoróban, a dióban és más diófélékben az életkor beállítása után. A zavarók teljes ellenőrzése után csak a diófogyasztás maradt összefüggésben az egészséges öregedéssel (trend = 0,0001); például az OR 1,20 volt (95% CI 1,00–1,44) ≥2 adag/hét, szemben az egyik. Következtetések. Azok a nők, akik dióféléket fogyasztanak a középkorban, nagyobb valószínűséggel járnak általános egészségi állapotukkal és jólétükkel idősebb korban. A diófogyasztás egyszerű beavatkozást jelenthet az egészséges öregedés feltárására és elősegítésére.

1. Bemutatkozás

Közegészségügyi prioritás az egészséges időskort elősegítő stratégiák meghatározása [1]. Az étrend és az egyes, az életkorral összefüggő betegségek [2, 3] és a korai halálozás [4] közötti összefüggésekről azonban rengeteg bizonyíték áll rendelkezésre, az étrendre, az általános egészségi állapotra és az öregedés jólétére vonatkozó populációs adatok azonban korlátozottak. Az ilyen ismeretek hozzájárulhatnak olyan egészségügyi/megelőzési irányelvekhez, amelyek széles körben alkalmazhatók az egészségi állapot számos területén. Saját korábbi kutatásunkban, a Nurses 'Health Study (NHS) tanulmányában arról számoltunk be, hogy a jobb étrend minősége [5, 6] és a diétás flavonoidok nagyobb fogyasztása a középkorban összefüggésben állt az egészségi állapot és a jólét nagyobb valószínűségével. az öregedés során: hosszú élettartam, súlyos krónikus betegségek nélkül, jó mentális egészségi állapot és kognitív vagy fizikai funkciók károsodása nélkül.

Pontosabban, a megfigyelési epidemiológiai vizsgálatok és a randomizált, kontrollált vizsgálatok bizonyítékot szolgáltatnak a rendszeres diófogyasztás összefüggésére a kardiovaszkuláris betegségek csökkent kockázatával és az összes okozó [8–10] mortalitással. Az érbetegségekre vonatkozó ezen bizonyítékokkal összhangban a diófogyasztást beépítették a 2013. évi ACC/AHA életmódkezelési irányelvekbe [11]. A szív- és érrendszeri betegségek elsődleges megelőzése mellett egyre több epidemiológiai bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a diófogyasztás a jobb kognitív egészséghez kapcsolódik [12–14], és az első vizsgálatok szerint a dió az öregedés során is a jobb fizikai funkcióval függ össze [15]. Tudomásunk szerint azonban továbbra sem kutatott az a kérdés, hogy a hosszú távú diófogyasztás összefügg-e az egészséges öregedéssel, mint tágabb koncepcióval.

Így az NHS-t arra használtuk, hogy megvizsgáljuk a diófélék középkorú fogyasztását és a nők későbbi egészséges öregedésének valószínűségét; mivel a nők átlagosan hosszabb ideig élnek, mint a férfiak, a nők egészséges öregedésének megértése különösen fontos.

2. Anyagok és módszerek

2.1. Ápolók egészségügyi tanulmánya

Az NHS egy prospektív kohorszvizsgálat, amely 1976-ban kezdődött, amikor a 30-55 éves nővérek 11 amerikai államból kitöltött kérdőíveket töltöttek ki. Kétévente követõ kérdõívek frissítik az egészségre és az életmódra vonatkozó információkat; az utánkövetés körülbelül 90% marad.

1980-ban a résztvevők félkvantitatív élelmiszer-gyakorisági kérdőívet (FFQ) [16] töltöttek ki, amelyet ezt követően körülbelül négyévente megismételtek; 1998-tól kezdődően részletesebb kérdéseket fűztek a dió beviteléhez. 1992-ben és azt követően négyévente az orvosi eredmények rövid formájú 36-os tanulmányát (SF-36) alkalmazták, amely nyolc egészségügyi fogalmat értékelt, beleértve a fizikai működést is [17]. 2012-ben a szubjektív memória problémáinak kezelésére vonatkozó kérdéseket is felvettek. Ezt a tanulmányt a Brigham and Women's Hospital (Boston, MA) intézményi felülvizsgálati testülete hagyta jóvá (protokoll 1999P011114).

A jelen tanulmányban az elemzéshez szükséges populáció meghatározásához 1998–2002-t használtuk a vizsgálat kiindulópontjának, annak az évnek megfelelően, amikor a diófogyasztásról részletes adatok voltak először elérhetőek. Erre a viszonylag korai időszakra összpontosítottunk a kiindulási érték szempontjából, mivel aggódtunk amiatt, hogy idősebb korban a mögöttes egészség befolyásolhatja az étrend választását és elfogultsághoz vezethet az elemzések során. Ezenkívül tudományosan sok krónikus betegség és egészségi állapot kialakulása évekig tart, ezért biológiailag valószínű, hogy a későbbi egészség szempontjából a korábbi időpontokban a kockázati tényezők a legfontosabbak. Az egészséges öregedést a 2012-es nyomon követési kérdőív alapján határoztuk meg, amely először gyűjtött információkat egyszerre a krónikus betegségekről, memóriaproblémákról, fizikai funkciókról és mentális egészségről a teljes kohorszból. Az 55 318 ápoló közül, akik 2012-ben válaszoltak az egészséges öregedésre vonatkozó kérdésekre, kizártunk 13 353 nőt, akiknél a vizsgálat kezdetén már diagnosztizálták a 11 fontos krónikus betegség egyikét (lásd az alábbi listát), és 7479 nőt, akik nem adtak kiindulási értéket étrendi adatok 1998-ban és 2002-ben, valamint 555 nő, akiknek hiányoztak az étrend minőségének kiszámításához szükséges adatok (AHEI-pontszám). Így 33 931 résztvevőt vontak be az elemzésekbe.

2.2. A diófogyasztás értékelése

A diófogyasztás felmérésére a középkorban átlagoltuk a diófogyasztást az FFQ-kból 1998-ban és 2002-ben, amikor részletesebb információ állt rendelkezésre a diófélékről; így 1998–2002 jelentette itt az alapvonalunkat. Az étrend több időponttal történő átlagolása a hosszabb távú bevitel mérésére szolgál (ami valószínűleg a krónikus betegségek és állapotok szempontjából leginkább releváns), és csökkenti a mérés változékonyságát is. Külön megkérdeztük a résztvevőket, hogy az előző évben milyen gyakran fogyasztottak (1) földimogyorót, (2) diót és (3) egyéb diót (28 g-os adag (1 oz)): soha vagy szinte soha, 1-3 alkalommal havonta, hetente egyszer, heti 2–4 alkalommal, heti 5–6 alkalommal, naponta egyszer, napi 2–3 alkalommal, napi 4–6 alkalommal, vagy naponta több mint 6 alkalommal. A mogyoróvaj fogyasztását külön értékeltük, ugyanazon 9 válasz mellett (adag 15 g (1 evőkanál)). A teljes diófogyasztás a földimogyoró, a dió, az egyéb dió és a mogyoróvaj összege volt. Megvizsgáltuk a teljes diófogyasztást is, kivéve a mogyoróvajat, mivel a mogyoróvaj hozzáadott olajokat, például hidrogénezett zsírokat tartalmazhat.

2.3. Az egészséges öregedés megállapítása

Az „egészséges” és a „szokásos” öregedés elkülönítése érdekében 4 egészségügyi területet vettünk figyelembe, amelyek mindegyikét 2012-ben mértük. „Egészséges” időskorúnak tekintettük azokat a nőket, akik 65 év feletti túléltek, krónikus betegségek nem voltak kórtörténetben, nem számoltak be memóriazavarról nincs fizikai fogyatékosság és ép mentális egészség; a megmaradt nők, akik túlélték, de nem értek el jó egészséget egy vagy több területen, „szokásos” idősek voltak [6]. Az „egészséges” definíciókat az egyes területekhez az alábbiakban adjuk meg.

A krónikus betegség területén 11 krónikus betegség kórtörténetét vettük figyelembe, amelyet nők jelentettek a kétéves kérdőíveken [18]. A betegségek között szerepelt az elsődleges halálokok az Egyesült Államokban és számos további gyengítő betegség: rák (a nem melanoma bőrrák kivételével), szívizominfarktus, koszorúér bypass műtét vagy perkután transzluminális koszorúér angioplasztika, pangásos szívelégtelenség, stroke, 2-es típusú cukorbetegség, veseelégtelenség, krónikus obstruktív tüdőbetegség, Parkinson-kór, sclerosis multiplex és amiotróf laterális szklerózis.

A memória területét 7 kérdéssel (igen/nem) értékelték a memória aggályainak felmérése érdekében [19]. A kérdések arra voltak kíváncsiak, hogy a résztvevők hogyan érzékelik a dolgok emlékezetében való képesség változását, a legutóbbi események emlékezésével kapcsolatos problémák, a rövid listák megjegyzése, a dolgok egyik másodpercről a másikra való megjegyzése, a kimondott utasítások, a beszélgetések vagy a tévében való követés problémája, valamint a megtalálás problémája. utat a megszokott utcákon. Ennek a tartománynak az egészségét legfeljebb egy memória-problémaként határozták meg. Szoros összefüggéseket találtak a szubjektív memória-aggodalmak és az objektív neuropszichológiai tesztek teljesítménye között [20, 21], többek között a kohorszunk egy részében, mind szubjektív, mind objektív adatokkal, valamint más kohorszok képalkotó és neuropatológiai markereivel [22].

A fizikai funkció károsodását az SF-36 [23] fizikai funkció elemei értékelték. Ez a következő tevékenységek végzésének fizikai korlátairól érdeklődik: mérsékelt tevékenységek (pl. Asztal mozgatása, porszívó tolása, teke és golfozás); fürdés és öltöztetés; 1 blokk járása; több háztömb járása; 1 mérföldes gyaloglás; erőteljes tevékenységek (pl. futás, nehéz tárgyak emelése és megerőltető sport); hajlítás, térdelés vagy lehajlás; 1 lépcsősor megmászása; több lépcsősor megmászása; valamint élelmiszerek emelése vagy szállítása. Mindegyik kérdésnek 3 válaszlehetősége volt: „Igen, korlátozott sokat”, „Igen, korlátozott egy kicsit” vagy „Nem, egyáltalán nem korlátozott”. A fizikai funkciók károsodásának nincs meghatározva, hogy a mérsékelt tevékenységekre nincs korlátozás, és az erőteljes tevékenységekre csak a mérsékelt korlátozások vonatkoznak.

A mentális egészségi állapotot a geriátriai depresszió skálán keresztül értékelték, 15 tételből (GDS-15) [24]. A jó mentális egészségi állapotot úgy tekintették, hogy a GDS-15 pontszám kisebb vagy egyenlő, mint 4, a populációnk mediánja.

2.4. A kovariátumok értékelése

2.5. Statisztikai analízis

A diófogyasztást (1998–2002) akkor értékeltük, amikor az ápolónők 50-es évek végén és 60-as évek elején jártak. A középkorú diófogyasztás és az egészséges öregedés kapcsolatának vizsgálatához az életkorhoz igazított és a többváltozóssal igazított logisztikai regressziós modelleket használtuk. A résztvevőket 5 csoportba soroltuk az (i) összes dió fogyasztásának gyakorisága és (ii) az összes dió fogyasztása nélkül, kivéve a mogyoróvajat: soha vagy 2 tablettát/hét), a dohányzás csomag évei (kvintilisek) és a fizikai aktivitás (a kvintilisek) alapján. MET-h/hét). A harmadik modellt tovább igazítottuk az étrend minőségéhez (AHEI-2010 pontszám, kivéve a dió alkotóelemét; kvintilisek).

Számos másodlagos elemzést végeztünk. Az egyikben kissé átdolgoztuk a „szokásos öregedés” definíciót, és 1302 nőt adtunk hozzá, akik a nyomon követés során (vagyis a kiindulási érték és a 2012 között) haltak meg, aminek eredményeként 28 393 nő helyett 29 695 referenciacsoport jött létre. Ezenkívül külön elemzéseket végeztünk, megvizsgálva az egyes egészséges öregedési doméneket (pl. Bármely krónikus betegség vagy semelyik) logisztikai modellekben. Minden érték kétoldalas volt. Kilencvenöt százalékos konfidencia intervallumot (95% CI) számítottak az esélyhányadosokra (OR). Az elemzéseket az SAS 9.1 verziójával (SAS Institute) végeztük. Az ápolók egészségügyi tanulmányának adatai, amelyek az eredmények előállításához használtak ebben a kéziratban, kérésre rendelkezésre állnak. Az adatokhoz való hozzáférés eljárásait a https://www.nurseshealthstudy.org/researchers oldalon találja (e-mail: [email protected]).

3. Eredmények

33 931 nő közül 5538 (16%) tekinthető „egészséges” agernek; a fennmaradó 28 393 (84%) „szokásos” ager volt (az adatokat a táblázat nem mutatja). Különböző tényezők keveredtek a szokásos öregedéssé; vagyis a szokásos öregedéssel rendelkező nők egyharmadának volt egy vagy több krónikus betegsége, és több mint felüknek korlátozottak voltak az öregedés funkcionális területei (memóriafunkció, mentális egészség és fizikai funkció).

Összehasonlítottuk az egészséges és a szokásos agerek jellemzőit a vizsgálat kezdetén (1. táblázat). Azok a nők, akik egészséges életkorúak voltak a későbbi életkorban, fiatalabbak voltak (átlagéletkor = 58, illetve 62 év), valamivel magasabb végzettséggel rendelkeztek, mint a szokásos korosztályok (41%, illetve 32% volt alapképzés vagy magasabb). Az egészséges öregedést elért nőknél a túlsúly és az elhízás gyakorisága alacsonyabb volt a kiinduláskor, mint a szokásos agereknél (39%, illetve 58%), és kevesebb volt a dohányzás csomagévekben (átlagos csomagolási év = 7, szemben 11, illetve 11) a középkorban. Magasabb fizikai aktivitásról számoltak be (átlag = 26 versus 18 MET/hét), mint a szokásos agerek. Végül az anamnézisben szereplő magas vérnyomás a kiindulási értéknél kevésbé volt elterjedt azoknál a nőknél, akik egészséges öregedést értek el, mint a szokásos öregedés (21% vs. 39%, illetve), mint korábban a magas koleszterinszint (39% vs. 56%).

Amikor megvizsgáltuk a középkorú diófogyasztás és az egészséges öregedés későbbi esélyeinek összefüggését (2. táblázat), az életkorhoz igazított modellekben szignifikáns összefüggést figyeltünk meg a teljes diófogyasztás és az egészséges öregedés magasabb esélyei között. (trendtrend = 0.160). A mogyoróvaj nélküli összes dió esetében továbbra is szignifikánsan nagyobb esélyeket figyeltünk meg az egészséges öregedésre, heti 3 vagy annál több adaggal, az összes kovariátum kontrollja után (OR = 1,14, 95% CI 1,02–1,28, trend = 0,046).

Figyelembe vettük az egyes dióféléket is (földimogyoró, mogyoróvaj, dió és egyéb diófélék) (3. táblázat). Az életkorhoz igazított modellekben statisztikailag szignifikánsan jobb esélyeket találtunk az egészséges öregedésre a földimogyoró (trend = 0,01), a dió (a trend trend trendje = 0,0001) között.

A másodlagos elemzések során (az adatokat nem mutatjuk be a táblázatban) a nyomon követés során elhunyt nőknek a „szokásos öregedés” csoportba való felvételével az eredmények továbbra is nagyon hasonlóak maradtak; Például a teljes dióbevitel esetében a szorzók aránya a 3 + adag/hét és a trend aránya között 0,09 volt, és a teljes dió esetében a mogyoróvajat kivéve ez az esélyarány 1,15 volt, általános tendencia = 0,03. Ezen túlmenően, amikor külön megvizsgáltuk a dióbevitelt az egyes egészséges öregedési területekhez viszonyítva, általában azt tapasztaltuk, hogy a dióbevitel az egészséges öregedés nyilvánvalóan jobb esélyeivel volt összefüggésben a legtöbb területen. Például az összes dió esetében a heti 3 + adag és a tendenciák összehasonlítása határ volt vagy nem volt statisztikailag szignifikáns.

4. Megbeszélés

A nők e nagy csoportjában jelentős összefüggést figyeltünk meg a középkorú diófogyasztás és az egészséges öregedés között, széles körben meghatározva négy területet - krónikus betegségek, mentális egészség, valamint a kognitív és fizikai funkciók. Több specifikus diófaj elemzésénél a diófogyasztás látszott a legszorosabb kapcsolatban az egészséges öregedéssel. Fontos, hogy az a megállapításunk, miszerint a diófogyasztás az öregedés során a széles körű egészséghez kapcsolódik, különösen releváns a közegészség szempontjából, és arra utal, hogy a kicsi étrend-változások egyszerű és viszonylag olcsó megközelítésként szolgálhatnak az egészség és az öregedés jólétének elősegítésére.

Eredményeink összhangban állnak a dió kardiometabolikus előnyeit alátámasztó tudományos szakirodalommal [27], valamint az agy egészségére gyakorolt előnyökkel [12, 28, 29]. Sőt, eredményeink biológiailag a dió tápanyag-összetételével magyarázhatók. A dió energia- és tápanyag-sűrű étel, gazdag zsírban (különösen telítetlen zsírsavakban), de jelentős fehérje-, vitamin-, nátrium-ásványi anyag- és rosttartalommal is. Ezenkívül számos bioaktív fitokémiai anyaggal rendelkeznek, elsősorban polifenolokkal [30]. A dió egyedülálló összetétele szinergikusan hat az oxidáció és a gyulladás csökkentésére, amelyek az öregedési folyamat középpontjában vannak [27]. Ezenkívül a dió esetében megfigyelt asszociációk robusztusságának megalapozott magyarázata az, hogy eltérnek a többi dió összetételétől, nevezetesen a α-linolénsav (növényi omega-3 zsírsav) és a magasabb fitoszterol- és polifenol-tartalom, különösen az ellagitanninok [31].

Vizsgálatunknak vannak korlátai. Először is, ebben a megfigyelési tanulmányban a zavarás korlátozás; azonban a lehetséges zavaró tényezők széles skáláját vettük figyelembe, beleértve az étrend általános minőségét. Ezenkívül az ápolók népességének homogenitása számos tényező (például az egészségügyi tudatosság és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés) révén csökkenti a zavarodottságot, és hozzájárul az erős belső érvényesség biztosításához. Harmadszor, az anya bevitelét önállóan jelentették be, és néhány mérési hiba elkerülhetetlen. Ugyanakkor hitelesített FFQ-t alkalmaztunk a diófogyasztás értékelésére, és két jelentés alatt négy év különbséggel átlagoltuk a fogyasztást, ami csökkenti a variabilitást; ráadásul nagy valószínűséggel ez a hiba véletlenszerű volt; így a hiba elfogultsághoz vezetett volna a diófélék és az egészséges öregedés közötti kapcsolatok semmissé tételéhez vagy alábecsüléséhez.

Vizsgálatunknak vannak erősségei, többek között nagy mintaméret, a követés hosszú időtartama, a magas követés és az egészséges öregedés átfogó, több területre kiterjedő értékelése. Fontos, hogy a hosszú követési időszak lehetővé tette számunkra, hogy értékeljük a diófogyasztást a középkorban, amely kritikus kezdeti és fejlődési periódus sok öregedési körülmény esetén.

5. Következtetés

Összefoglalva azt tapasztaltuk, hogy a diófélék fogyasztása a középkorban az általános egészségi állapot és a közérzet nagyobb valószínűségével függ össze idősebb korban. Az asszociáció különösen erős volt a dió esetében, amely az alfa-linolénsav és az ellagitannin forrása. Mivel az öregedés számos egészségi állapota évtizedek alatt alakul ki, és így valószínűleg a korábbi életmódbeli tényezők befolyásolják a legnagyobb mértékben a későbbi egészséget, eredményeink alátámasztják azt az elképzelést, hogy a dió hosszú távú fogyasztása, meglehetősen olcsó étrendi beavatkozás, további megerősítést érdemel. az egészségesebb élethez hozzájáruló stratégia.

Adatok elérhetősége

Az ápolók egészségügyi tanulmányának adatai, amelyek az eredmények előállításához használtak ebben a kéziratban, kérésre rendelkezésre állnak. Az adatok elérésének eljárásait a https://www.nurseshealthstudy.org/researchers oldalon találja (e-mail: [email protected]).

Közzététel

A finanszírozó ügynökségek nem járultak hozzá a tanulmány tervezéséhez, adatgyűjtéshez, elemzésekhez vagy a kézirat megírásához és benyújtásához. Aleix Sala-Vila és Francine Grodstein intézményeiken keresztül korlátlan kutatási forrásokat kaptak a kaliforniai dióbizottságtól (Folsom, USA). Dr. Grodstein korlátlan kutatási díjat kapott a Nestle Waters, Inc.-től, Párizs, Franciaország.

Összeférhetetlenség

A szerzők kijelentik, hogy nincsenek összeférhetetlenségük.

A szerzők közreműködése

Tania-Marisa Freitas-Simoes és Maude Wagner egyformán járult hozzá ehhez a munkához. Francine Grodstein, Tania-Marisa Freitas-Simoes, Maude Wagner és Cecilia Samieri tervezték a kutatást. Francine Grodstein kutatásokat végzett. Tania-Marisa Freitas-Simoes és Maude Wagner elemezte az adatokat. Tania-Marisa Freitas-Simoes, Maude Wagner, Cecilia Samieri, Aleix Sala-Vila és Francine Grodstein írták a kéziratot. A végső tartalomért minden szerző felelős volt. Minden szerző elolvasta és jóváhagyta a végleges kéziratot.

Köszönetnyilvánítás

Az ápolók egészségügyi tanulmányát az NIH támogatta (UM1CA186107 támogatás). A kaliforniai dióbizottság (USA, Sacramento, USA) korlátlan kutatási díjat kapott Francine Grodstein számára. A spanyol Instituto de Salud Carlos III Miguel Servet ösztöndíját (CP12/03299 támogatás) Aleix Sala-Vila kapta.